Ran

"Az örök kölyök vezér"

Nagyjából 160 centi magas vagyok, amivel nem tűnök ki a tömegből, ellenben az "örök kölyök" titulusom ellen sem vét a magasságom. Testalkatom vékony, férfi szemmel kellemes látványt nyújt.
Arcom ovális, pisze orrom játékos bájt kölcsönöz nekem. Szemeim kékek, szinte szikrát hánynak a kíváncsiságtól. Hajam világos szőke, mely télen kifehéredik. Néhol egy-egy kék tincs is található a hajamban, mely képességem aktiválásakor jelenik meg. Szeretem szabadon hordani, vagy éppen laza copfban összefogni.
Ritkán veszem fel az emberi alakomat, ilyenkor igyekszek kényelmes és praktikus holmikat magamra kapni.

Vékony vagyok, kék, és piros szemem van, a piros szememnél van egy vágás, ami nem tud begyógyulni, nem tudni milyen okból. Úgy nézek ki, mint egy 8 hónapos kölyök, így nem igazán tartanak tőlem. A bundám fehéres színű, ha gyógyítok ragyogó világos kékes foltokkal lesz tarkított a gyógyítás ideje alatt (4 éves koromig feketés szőrszínem volt, majd szépen lassan szürkült, és fehéredett ki.), a sárkányvér miatt, szárnyam is van, amely tollas. Illatom olyan, mint a többi farkasé, csak egy picit különbözik a többiekétől, de nem észrevehetően.
Ezt az alakot gyakrabban használom, és jobban szeretem. Sárkány szárnyamat csak ebben az alakban tudom használni, megjelentetni.

(Nem akarok túl önfényesítő lenni, de ezeket figyeltem meg, hallottam.) Kedves vagyok, mindenki felnéz rám a falkában, és biztonságban érzi magát mellettem, néha a kinézetemet furcsállják a falkán kívüliek, de mivel a lelkem szeretetet áraszt, ezért nem bánják, hogy így nézek ki, és inkább csodálják, akik a történetemet is ismerik, azok közül sokan példaképként néznek fel rám. Persze minden jóban van valami rossz, tehát vannak akik nem kedvelnek, de ez ritka, és olyanok is vannak, akik démon vérűnek hisznek, így nem barátkoznak velem, habár általában ők még nem látták azt, hogy gyógyítok, csak azt, mikor a gyógyításos műveletet befejeztem, és a félholt állapotból éppen még nem észhez tért élőlény fölött állok farkas alakban kitárt szárnyakkal. Kíváncsi vagyok 500 éves létemre is, és ha kell furfangos is tudok lenni.

A nevem Okami Kaida Ran melyből a Ran-t használom, 500 éve boldogítom a világot, egy nagyon kedves falkában nőtem fel, mármint öregedtem meg, hisz én nem nőtem semmit sem 8 hónapos korom óta, legalábbis a kinézetem nem sokban változott, csak erősödött, hiszen mint később megtudtam az anyámnak hitt nőstény farkas egy laboratóriumból szedett ki mikor kicsi voltam, és talált valami papírt is, ami alapján rájött, hogy nem 8 hanem 9 hónapos vagyok, anyámat, és még sok más farkast holtan talált ott, meg egy embert, akin tudós köpeny volt, valószínűleg ő az apám, illata alapján amúgy farkas szaga volt, de mivel a valószínűleges anyámat, és őt kivéve mindenki ketrecben volt, anyám meg kikötve, ezért úgy gondolta, hogy ember, de azt is furcsállta, hogy 9 hónaposként már farkas alakban voltam, de úgy igazán nem olvasott bele abba a lapba jobban, úgy gondolta, ha majd elég nagy leszek, (ami az én esetemben csak időset jelent) akkor oda adja ezt nekem, hogy had tanulmányozzam.

Mikor ezt a papír adagot megkaptam, rögtön elvonultam, és el kezdtem olvasni, amit láttam, nagyon megdöbbentett. Ez állt benne:
„Született: …Január 2.-án, Farkas alakban.
Neve: Okami Kaida Ran (jelentése: Farkas Kis sárkány Állatok)
Cél: Örök farkas (ne legyen ember alakja, tehát házi farkasként lehessen tartani)
Mi lett: Sárkány, Vérfarkas hibrid, de a nyakába akasztott kő miatt, amit a zafírkő templomból hoztam el inkább a farkasvére dominál. (a kőnek el kell tűnnie pár hét legkésőbb pár hónap után, hisz a rendellenes hibridsége miatt amíg a kő látszik, addig sebezhető), lehet, hogy örök kölyök.
Anyja: Született vérfarkas
Apja: Átváltoztatott vérfarkas (én)
Testvérei: 6 tesója lett volna, de a kísérletbe mind belehalt.
Használt vérek, és mennyiségük, a magzatba juttatva: 1dl Sárkányvér, 5cl Vámpírvér, 10ml Lowrievér …”

Innen nem igazán olvastam tovább, mert elszörnyedtem, hogy milyen volt az apám, és hogy miért akart pudlit faragni belőlem, de nem akartam tagadni, hogy ki vagyok, így szépen lassan végig olvastam az egészet, habár nem aznap. Viszont ez a zafírköves dolog érdekelt, így oda futottam nevelő anyámhoz, és rákérdeztem, mire ő azt mondta, hogy: -Ja, igen az a kő a nyakadban volt, amikor megtaláltalak, de nem mertem levenni rólad, hisz azt valószínűleg az igazi szüleidtől kaptad, de pár hét után már csak a madzag lógott a nyakadban, azt meg levettem rólad, hogy nehogy megfulladj benne, de elraktam, tessék, az is itt van. -vette elő egy kis fiókból a láncot, majd a nyakamba rakta, hisz mint szinte mindig most is farkas alakban voltam. ekkor olyan 50 éves körül lehettem, pedig egyáltalán nem tűntem annyinak, csak 8 hónaposnak, és az energiám is sok volt, meg a kíváncsiságom is, habár már óvatosabb voltam, szerencsére erőt tudtam szerezni, meg észt, és csak az energiámból veszítettem. Nevelő anyámmal nagyon jó kapcsolatom volt, de nem mertem neki mondani, hogy elvileg sárkány hibrid is vagyok, de ezt nem tudtam sokáig titkolni, hiszen 100 éves koromban egyszer csak megjelentek a szárnyaim, apám nem tudom, hogy honnan tudta, hogy biztos sárkányvérű vagyok, de lehet onnan, hogy sok vért adott be abból, legalábbis az volt, amiből a legtöbbet kaptam.

Mikor a nevelőmet megláttam és a szárnyam, gyorsan bebújtam a takaró alá, és arra fókuszáltam, hogy ne vegye észre a szárnyam, amint lerántotta a takarót, nem lepődött meg, rá néztem arra a helyre, ahol az előbb még a szárnyam volt, és nem volt ott, elkezdtem csóválni a farkam, és örültem neki, azt hittem, csak egy rémálom volt. De erre az arca meghökkenve nézett rám, megint rá néztem oda, ahol az előbb még nem volt semmi, és megint ott volt a szárnyam, majd behúztam a farkam, és lefeküdtem, mutatván, hogy szégyellem magamat. - Semmibaj Ran - szólalt meg kedvesen, amire felfigyeltem, így elkezdtem óvatosan csóválni a farkamat. - Az előbb elrejtetted, jelentette ki, menni fog az legközelebb is. - jelentette ki ezt számomra bíztatóan pár hét alatt egészen jól megtanultam elrejteni, addig nem is mertem kimenni sehova sem, és ügyeltem rá, hogy csak anyám lásson szárnnyal, hisz a többiek nem szeretik a hibrideket a falkában.

Nevelőanyám egy balesetben életét vesztette, megpróbáltam neki segíteni, egy darabig életben tudtam tartani a képességemmel, és más nem tudott a közelünkbe férkőzni, igen akkor fedeztem fel a képességem úgy körülbelül 200 évesen, aki látta a jelenetemet, mind elmenekült, de még nem igazán ment a képességem használata, titokban volt, hogy használtam a szárnyam, így megtanultam repülni, de mikor anyámat próbáltam visszahozni, ami amúgy pár percig sikerült is, (már sokkal jobban megy) de sajnos nem tudtam vissza hozni tovább, így fogtam magam elmentem dombvidék felé, hisz anyám azt említette abban az utolsó pár percben, hogy ott vannak hibridek, szóval elindultam eleinte repülve, majd ha farkas lakta területre értem szárnyamat elrejtve farkasként haladtam tovább, hogy nem tudják sokan, hogy mi vagyok igazán, hisz voltak akik féltek a hibridektől.

Voltak helyek, ahol meg álltam egy kis időre, általában falkáknál, akik szerencsémre általában be is fogadtak, hisz szerencsémre a lelkem barátságot sugárzik, így aki nem tudja, hogy hibrid vagyok, az nem fél tőlem, és a hosszú utam során megtanultam azt is, hogy hogyan tetessem, hogy kölyök vagyok, habár a hangom inkább felnőttes, de azt is könnyen álcázhatom, habár becsúszik néha 1-2 hiba, de szerencsémre még nem vették észre, vagy hát nem tűnt nekik fel.

Volt pár eset, hogy gyógyítottam, úgy is, hogy alap kencéket használtam, amiket még anyám, (vagyis nevelő anyám, csak én anyának hívtam mindig) tanított nekem, de volt pár alkalom, hogy a képességemmel próbáltam segíteni, de ezt mindig olyan helyen, ahol más nem láthatott csak az, akit gyógyítottam, volt, hogy vakságból gyógyítottam meg valakit, volt, hogy majdnem halottat hoztam vissza az élők közé, tehát recept nélküli gyógyító vagyok végül is. Említésre méltó szerintem az is, hogy amikor rá jöttem, hogy majdnem halottat tudok visszahozni, (sajnos halottat nem) akkor elkezdtem azt, hogy nyilvánosság előtt gyógyítottam ezeket a lényeket, aki tudta, végig, hogy mi történt az tisztelt, de a képességemről majd később.

Szóval kábé 300 éves lehettem, mire eljutottam a célomig, vagyis Dombvidékre, hiszen sokszor megálltam, akár több évre is. Dombvidéken kerestem egy viszonylag szép helyet, és elfoglaltam lakhelyemként, azóta ott élek, van, hogy elvándorlok, de leginkább ott élek.

Mások gyógyítására vagyok képes, ha az illető számomra közeli ismerős, vagy segíteni szeretnék neki. Szinte mindent megtudok gyógyítani, akármilyen fajú legyen az illető, akit gyógyítani akarok. Amit nem tudok meggyógyítani, az a már 1 éve szerzett, vagy avval született rendellenesség, ez betegségek esetében csak addig tart, amíg a vírus aktív a szervezetben. Gyógyítási erőmnek 3 fokozata van, a felületi, a belső, és a nagyon súlyos sebekre, ezeket a fokozatokat, az alapján használom, ahogy látom a gyógyítandó sebeit, de van sajnos, amikor későn lépek át a következő fokozatra, és így elvesztem az éppen gyógyítottat, és nem tudom vissza hozni.  Képességemet magamon is tudom használni, de az jobban kifáraszt, így képességem ezen részét csak nagyobb, súlyosabb sebek esetén használom. Ezt mind a két alakomban tudom használni, de ha farkas alakban vagyok mindenképpen kitárom a szárnyam, ha akarom, ha nem, és úgy gyorsabban is tudok gyógyítani.

Van védő képességem is, melyet magamon illetve ha olyanok a körülmények, akkor az általam éppen gyógyított személyre  is rá tudom helyezni, aki nem akarja bántani sem, az éppen általam védett személyt sem engem az be jöhet ebbe a láthatatlan burokba, vele nem foglalkozik, viszont ha bent lévők közül meg gondolja magát valaki és rá akar támadni valakire, akkor azt vagy elkábítja egy kis időre ez a pajzs, vagy pedig ki löki az illetőt, és nem tud majd be jönni, legalábbis nem bántó szándékkal.

A sárkány szárnyaimat el tudom rejteni, hogy ne látszódjanak, viszont ezt gyógyítás, és védés közben nem tudom megtenni, de ha csak ijedtemben akarnám elő rántani, akkor is szinte láthatatlanul tudom korrigálni, hisz képes vagyok megközelítőleg elérni a vámpírok sebességét, de néhány szempontból szerencsémre a szárnyamat csak farkas alakomban tudom megjelentetni.

NEM MÁSOLHATÓ!

A gyógynövényeket ismerem, illetve a mérgező dolgokat is, ha kell tudom őket alkalmazni is őket.
Harcolni farkasként harcolok, annak már ismerem a fortélyait és nagyon kitartó vagyok, a végsőkig küzdenék, ha elfajulna odáig a harc, habár nem vagyok egy nagy harcos típus, tehát ha elkerülhető a harc, akkor elkerülöm. Emberként inkább csak védekezni tudok, de azt sem mindig, hisz mivel azt az alakomat nem igazán használom, ezért alig állok azon a két hosszú lábon.... Tudok írni, olvasni, habár suliba nem jártam. Több különböző nyelvet megtanultam utam során, van, hogy csak meg értem, de beszélni nem tudom, de a többségét beszélem is.

Kedvelem az állatokat, így csak kellő mennyiségű húst eszek meg. Néhányan azt képzelik, gyógyító, és védő erőm miatt, hogy én vagyok a harmónia fenntartója, erre a 10 éves koromban bepirosodott szem, és a titokzatos ok miatt nem beforró seb a szememnél még jobban rátett. A sokféle kísérlet során hozzáadott vér keverékek miatt lett a szárnyam is inkább tollas, mint hártyás (bár ez nem valószínű), ezért néhányan a védelem, fiatalság, gyógyítás istenként is tisztelnek. A bonyolultabb helyzeteket is tudom hideg vérrel kezelni, általában. (a sok kísérlet során, legalábbis szerintem amiatt a fájdalom tűrőképességem megnőtt, habár nem sokkal, illetve kölyök létem nem gátolja, hogy erőmet növeljem, tehát jóval erősebb vagyok, mint aminek kinézek)