Liliwen

"- Hát te, te valami bohóc vagy?
- Hát néha..."

Nem az a ne bánts virág mint amilyennek a szelíd orca lefesti őt.
A magassága a 163 centimétert verdesi, ha pedig szarvaival együtt adjuk meg a teljes összképi mértéket akkor a 175 centiméter a megsaccolt mérete.
Szarvai hosszúak ,egy pár található meg ezek közül a fején. Halántékánál egy-egy 15 centiméteres kemény szarv látható. Kobakja tetején, az elülső résztől egészen feje közepéig láthatóak ezek ,egyre növekedő méretben. Színükben fekete és sötétebb lila árnyalatok keverednek. Tarkóján pedig egészen gerince vonalán le az utolsó csigolyáig tüskék éktelenkednek, színükben a fent említett szarvakkal megegyezve.
Igazság szerint ez nem a rendes emberi alakja, hiszen már az első napján ezen a világon megtagadta azt.
Különleges ismertetői ezek a szarvak, illetve a hosszú pikkelyes sárkány farka és a lapockái közéből büszkén tartott hártyás szárnyak.
A bőre kissé kreolos, néhol pedig mint például arcán, járomcsontján egyéb helyeken csak úgy mint mellkas, hát, kar és láb. Ezeken a sárkány alakjából visszamaradt kemény pikkelyek is láthatóak. A pikkelyei különlegesek, az emberi alakban láthatóakon ugyanis a testében őrzött napból lopott energia narancsos, vöröses erei izzanak.
Arca szívalak, egy kevéske ovális beütéssel. A homloka normális méretekkel rendelkezik, szemöldökei pedig keskeny egyenesre vannak szedve amitől sokszor semmitmondó a tekintete. Szemei mandulavágásúak, bár felső része kissé egyenesebb. Fehér szemtengerén világoskék íriszek ringanak, apró macskaszerű keskeny fekete pupillákkal.
Orra keskeny, a hegye pisze és kissé szélesebb az átlagnál, de ettől van egy gyeremeki bája. Ajkai aprók de teltek és szépen ívelődnek orra alatt egy ujjnyira.
Fülei hosszúak és hegyesek, a felső íven apró indigószín puha pikkelyek tapinthatóak.
Haja hosszú, lassan már a földet nyaldossa, de ennek fele általában annyira fel van kötve hogy ne akadályozza meg semmiben. Színvilágában feje búbjától álla vonaláig puhább, sötét lila, ami ezután egy élénk narancssárgába vált át.
Vállai keskenyek, sokszor kissé felhúzza őket, mikor felbosszantják orrnyerge ráncossá válik és hegyét néha felhúzza.
Ruhái egyszerű díszek csupán, nem is nevezhetőek fedő ruhadaraboknak ugyanis ezek általában áttetszőek. Keblei minden egyes jegye pedig halványan átüt emiatt. Egyedül deréktól lefelé takarja magát, de azt sem jó kedvből. Csupán vannak olyan városok ahova nem léphet be gyér öltözettel, de lelkétől még eltekintenek maguk az őrök is.
Lábait nem fedi semmi, általában mezítláb jár és kel. Puha de annál ellenálóbb bőre miatt, bármilyen hideg felületen vagy forró talajon képes gond nélkül átsétálni.
Szarvait szereti virágokkal feldíszíteni és arany karikákkal ékesíteni. Nem szereti ha a szarvait vagy a farkát piszkálják!

A démon vére dominál jobban, emiatt pedig a sárkány alakja más egyedekhez mérten töredéke az átlagos szabványmérethez képest. Orra hegyétől farka végéig, alig éri el a 30 métert. Marmagassága pedig csak 4,5 méter a már jól megszokott 6-8 méter közöttinek.
Szárnyfesztávja a 30 métert ugyan eléri, de csontozata sokkal könnyebb mint a legtöbb tűzokádó hüllőé ezért sokkal könnyebben is összezúzható. Az igazat meg vallva pedig, még szarva hegyétől a karmaiig is csak a 6,5 métert éri el, feje pedig roppant kicsi de annál keskenyebb és kecsesebb. Az igazat meg vallva, lehet ettől olyan igéző látvány az emberi alakjától eltérőben is.
Fején 3 pár ékes szarv díszeleg, kettő egymáshoz közel feje két oldalán - közöttük finom, árvácska lila úszóhártya szerű bőrkötéssel - választotta a növekedés pontos helyé, egy pár pedig lent az alsó állkapcsa tövéből nyúl lefelé a mélybe.
Szemei különösek, főleg ha az ember jobban is szemügyre veszi láthatja azt, hogy nem csak egy pár de egyenesen kettő szegezi rá vészterhes pillantását. Közöttük, opálos, pikkelyek közül kinőt levendula kristály nőt ki.
Pofája karakteres, felső állkapcsa , pontosabban az ajkakat fedő pikkelyek egy része nagyobb és vaskosabb méretben alkotnak fogsor szerű csontpáncélt. Egészen úgy fest ezekkel - mivel alul is felfedezhető ez az egyedi terület - mintha 2 felső sornyi foggal áldották volna meg. Az ember mégis úgy van vele, inkább a külső dísz agyarak akadjanak beléjük mint a pofájában felfedezhető sűrűn rakott és tűhegyes fogsor ami között, furcsa bíbor szála csordogál és ha bőrt ér akár halált is okozhat erőszakhoz való folyamodás nélkül.
Karmai ezüstösen csillognak, borotvaélesek és méretüket illetően senki sem húzna újat ezzel a bestiával.

Vonzerő, kellem, nevezzük bárminek ezek az aprócska tényezők lengik be a legutolsó milliméteréig. Ez a démon sokkal különlegesebb és egyedibb mint bűn-társai. Ugyan a bujaság bűnét képviseli, mégis ő rendelkezik mind közül a legmeredekebb vérmérséklettel. Nem kezd el tombolni ha elsőre nem úgy alakulnak a dolgok mint azt tervezte, de ha a tekintetével ölni lehetne, megtenné. Precíz és pontos. A késedelem az amivel egyáltalán nincs barátságban. Az elutasítást pedig egyenesen gyűlöli, hiszen mégis csak nemesebb mint bármelyik halandó vagy halhatatlan faj ami az  anyagi világban fellelhető.
Képes megsértődni, és igazság szerint magára veszi ha kritizálják az elvégzett munkáját. Ilyenkor a környezete forróvá válik, nem olyan mértékben mint azt "testvére" Hakuryuu teszi, de a bőrén még az acél is feketére ég ilyen pillanatokban. Intelligens nő, de előfordul hogy dühe könyörtelenségbe fajul, ilyenkor pedig nem árt egy erős kéz ami megmenti a környezetét a pusztulástó.
Makacs, egyenesen lebeszélhetetlen arról amit a fejébe vesz. Persze, ennél a tüzes asszonytól, külseje és arcszerkezete végett még ezek a dühkitörések is elragadóak.
Szereti a figyelmet, de csak mértékkel. Ha túl sok atrocitás vagy inger éri, a külső behatásokra kibújik belőle a szadista démon. Nem öl meg azonnal senkit sem, de a környezet lávával való fellocsolással eléri hogy kellemetlenné váljon számukra a földön való egy helyben álldogálás is.
Amivel lekenyerezhető az nem más mint a forró fürdők meglátogatás, a fürdésnél ugyanis semmit sem szeret jobban, na meg persze a szerelmet nem ismerő légyottjai, mikor kielégíti tulajdon buja vágyait. De hamar érdektelenné válik ha olyan dolgokkal traktálják amik hidegen hagyják, vagy ha ugyanazon témát többször rágatják át vele.
Vannak azonban olyan pillanatok mikor ez a tűz elcsendesedik, mikor visszavonul lakjába a némaság leple alatt valami sokkal gyengébb rejlik.

300 évvel ezelőtt született a robbanás előtt a pokolban. Édesanyja az eredeti bujaság bűne akkoriban sűrűn járta a fenti világot és számos férfit, különböző fajokat csábított el néhány pásztorórára. Az egyik ilyen légyott estéjén fogant meg Liliwen és nem sokkal a pokolba való visszatérése után jött világra.
Nem volt hiánya semmiben, az akkoriban még esetlen gyermek mindent megkapott amit csak szem-szájnak ingere volt.
A többi bűnnel is elfogadható kapcsolatot ápolt az elkövetkező 30 évben, de ezek közül is a büszkeség bűnének első és méltó utódjával került a legközelebbi kapcsolatba. Haku és Wen kapcsolata kimondottan jó volt és nézeteltéréseik nem voltak olyan nagyok, vagy durvák mint más démon-hibridekkel. A büszkeség bűnétől pedig igen sok mindent tanult meg a lent élt évek alatt, ami mélyen kihatott a mostani jellemére. Illetve Wen is adott néhány, édesanyjától kapott buja leckét a fiatal démonnak...
A két sárkány-hibrid kapcsolata már-már megsemmisíthetetlenné nőte ki magát, a robbanáskor pedig mindketten elhagyták a pokol otthonos környezetét, de útjaik külön váltak.


A napok szinte megcsömörlöttek, olyan volt mintha egyetlen egy nap sem telt volna el. A nappalok és éjszakák múlását nem figyelte, csupán akkor emelte fel tekintetét az égre, mikor a csillagok állásából útitársával a helyes irányt próbálták meg kiszámítani.
Wen türelmetlen volt, Davorin azonban lelkesedéséből nem vesztve forgatta kezében az üres pergament, melyen a csillagtérkép homályos vonalait igyekezett az égbolton látottakhoz hozzámérni.
- Eltévedtünk, valld be és most az egyszer elnézem neked halandókhoz illő botlásod... - sóhajtott fel unottan a fiatal hibrid és leguggolva az ösvényen, ujjait majd karmait a puha homokba fúrta. Tekintete üres volt, ezt pedig lehunyt szemhéjaival igyekezte palástolni míg a vámpír a térképét bújta.
- Tudod Wen, ezek olyan dolgok amik igazából nem halandó botlások.. a megfelelő úthoz a megfelelő tájékozódás szükséges, tudod? - tette el lassan a térképet majd kócos fehér hajába túrva vetett egy lekicsinylő pillantást a démonra, aki oly nagyon elcsendesedett már percekkel ezelőtt.
- Mehetünk, vagy még tanulmányozod az anyaföldet? - vigyorodott el kajánul majd zsebeibe mélyesztve kezeit türelmetlenül dobbantott egyet cipője elejével.
- Nem, már végeztem, így nincs miért tovább halogatnunk a tovább indulást. bizonyára már a fejvadászok is felhagytak ezidőre a keresésünkkel. - forgatta meg szemeit szemhéja takarásában a nő, majd bevonta eddig kitárt szárnyait és felegyenesedett.
- Néha bosszantóbb vagy mint egy ember Davorin. Ezt pedig vedd sértésnek, de persze nem verhetem bele az ostoba fejedbe ezt az érzést, ha te magad nem vagy hajlandó elfogadni. - indult el végül kelet irányába, amint a vámpír méltóztatott maga is elindulni.
Az út hosszú volt és a két utazó már hetek óta rótta a köröket Arraigra városától néhány mérföldre, mint a démon mint a vámpír türelmüket vesztették. Leginkább pedig Wen volt az aki folyamatosan morgott valami végett, többek között a sűrűn megejtett alvási szükségletekkel bíró Davorinra.
Órák teltek el mióta újfent elindultak az éjszakában, miközben pedig haladtak a csend lassan elviselhetetlenné vált a férfi számára, addig a percig míg páncélok zörgése meg nem állította őket.
- Ez? -
- Nem az nem lehet, az Ezüst sárkánynál elhagytuk őket. Emlékezz vissza. -
morogta orra alatt a férfi és nyakát kiroppantva lapult meg az egyik kidőlt tölgy mögött. A démon állva maradt, de percek múlásával és az őrök megjelenésével ő maga is térdre kényszerült, mikor a vámpír földre rántotta hártyás szárnyába kapaszkodva.
- Ostoba némber, még lebuktatsz minket.. mégis miért állsz úgy mellettem mint egy méretes farok...?! - elégedetlenkedett a férfi, miközben a kisebb csapatot mérte föl tőlük néhány méterre a fűz rejtekében.
- Még hogy én ostoba?! - sziszegte fojtottan és könyökével a fiú bordái közé ütött, hogy az kelletlenül felnyögve, homlokát a fának nyomja ezután.
- Napok óta tesszük a köröket őkelme nyafogása miatt, ehhez nincs valami hozzáfűzni valód? oh és ne felejtsük el a fogadós incidenst... órákon át feküdt egy bizonyos ősgyík, meztelenül a mellkasomon... az időt húzva, persze hogy megzavarodtam! - verte rá az egészet Davorin, hangjuk pedig egyre erősebbé vált a környék csendjét teljesen felkorbácsolva ezzel.
A katonák egyike csendre intette társait, mellkasukon a Damareli címer virított bár köztudott tény volt , hogy ilyen nagy utat nem tesznek meg. Most mégis itt álltak, és a keresettek hangját hallgatva lassan tettek egy lépést a fatörzs felé. A sárkány megfeszült, tekintete elködösült és már visszavágni készült amikor a rideg acél és az emberek illata közelebbről csapta meg érzékeny orrát.
- Hallgass te ostoba, magunkra vonod a figyelmet... - csikorgatta éles fogait, orrát ráncolva pedig a suhanc szájára csapott. A fa felett átpillantva, alig egy méterre állt a kis csapat. Összeszűkült a tekintete, majd minden tervezés nélkül felegyenesedett és farkasszemet nézett az előtte állókkal.


- Azrael kormányzó és Damarel helyőrsége nevében, megparancsolom hogy adjátok meg magatokat. - szegezte lándzsája hegyét a sárkány-hibridre a csapat vezetője. A középkorú vadász sebhelyekben gazdag volt, de kora nem lehetett több 35 évnél. Szőke hullámos fürtjei csapzottan lógtak ki a barna csuklya aló, zöld szemei pedig szikrákat szórtak. A fegyver amit kezében tartott, egy fekete kristály gyümölcse volt, és az obszidián láthatatlan energiáit még a buja démon is érezte.
- Milyen derék legények ezek... ki hitte volna, hogy Damarelben a dorbézoló és kurvázó katonák mellett akadnak még munkájukat végző lakosok is. - mosolyodott el gúnyosan a nő, testtartása magabiztos volt, egyik lábával előrébb lépett és csípőjét kitolva jobbra a csípőjére tette kezét. Farka idegesen járt, a port kavarva háta mögött. Davorin kardján pihentette kezét, de az őrök kis serege lassan közre fogta őket.
- Innen nem jutunk ki élve.. - motyogta pesszimista kisugárzással a zöldfülű és lassan leemelte kezét a fegyverről.
- Nem bízol bennem, nem igaz? -
- Őszintén? 30 éve ismerlek, de nem, még mindig nem tudok benned megbízni. Egy nő aki pusztán az aurájával előcsalja egy egész fogadó buja szexuális vágyait.. ne nevettess. Aznap este majdnem egy termetes vérfarkas alatt nyögtem. - nevetett fel keserédesen a férfi az egy héttel ezelőtt megtörténtek emlékére.
- De nem kerültél karóra... Most sem fogunk vesztesen kikerülni ebből helyzetből. Én mindent megoldok. - magabiztossága most sem okozott meglepetést, de a vadász türelmetlen morgása megtörte a kocsmai hangulatot.
- Azt hiszem nem a kettőtök légyottjának történetéért vagyunk itt, hanem azért hogy a kormányzó elé járuljak veled, asszony. - engedte le kezében lándzsáját, így annak fekete hegye a sárkány szívére mutatott. Sima oldalain pedig megtört a levelek között beszűrődő holdfény is.
- Én emberhez nem megyek, legfeljebb akkor ha én akarom és nekem van vele dolgom. Persze ez egészen más téma... - kacérkodott a sárkány majd tett egy lépést a páncélban haloványan reszketők felé. - Most kiderül miből élünk, és hogy mennyire vagytok a bátorságotok rabjai.
Emelte kezét a levegőbe és a lágy fuvallatba túrva ujjaival, a kellemes tavaszi időjárás lassan erősebb fuvallattá, majd egyre növekvő szélviharrá nőte ki magát.
- Az íjakat! Most! - adta ki parancsát a vadász, de a kavargó porban katonái nehezen lelték meg fegyverüket. Davorin az úrnője karjára fogott és közelebb rántotta a démont.
- Emelkedjünk mielőtt még eszükbe jut hogyan működik az íj... - kiáltotta a szélvihart túlharsogva a vámpír. Wen elégedetlenül bólintott, szárnyait kitárta és a fiút derekát átkarolva ellökte magát a földtől. - Na látod, nem is olyan nehéz ez nincs igazam?! - rikkantott bele a viharba mely az emelkedésükkel egyre inkább enyhülni látszott. A szellő ismét szelíden járta át a fák és bokrok tengerét, a fülüket pedig egy ismerős, jót nem sejtető hang ütötte meg. A vesszők susogása volt az.. a Kristályokkal felszerelt fegyverek pedig átütve a fenséges szárnyakat és a nő főbb ízületeit, a rájuk erősített kötéllel rántotta vissza a párost a földre.
A sárkány húsának sistergése talán még a páncélok zajainál is erősebb volt, miután csontok roppanásával a földbe ütött apró gödörben felhunyorogtak az őket körbevevő tömegre.


- Damarel ellenségeire lesújt a kormányzó akarata. - kurjantott fel a vadász, miközben a földön fekvők mellé lépve katonái kezére adta a démont. Az erőtlenül feküdt a földön, tekintete pedig a húsát égető természetes méregtől fakult meg akkor.
- Ezt magunkkal visszük, de a vámpírra nem kaptunk parancsot... azt hiszem, a rá kirótt körözésen pedig az állt, élve és holtan is annyit ér amennyi a papírra van írva. - vonta ki ezüst tőrjét övét tarkító táskái közül és a már felrángatott, csontjait tört Davrion elé lépett.
- Davrion Delacroix, Azrael kormányzó nevében, meghoztam az ítléletet. Az pedig, kegyesebb mint az amit tőle kaptál volna... -
- Mit merészelsz...?! Féreg... kivívod haragomat, ostoba félkegyelmű... A SZOLGÁMMAL CSAK ÉN VÉGEZHETEK! - feszült meg erőtlenül Liliwen és karmait csuklóit megbéklyózó köteleibe fúrta.
- Engem viszont nem érdekel. - illesztette a mérgekkel átitatott tőr élét a vámpír torkához. - Utolsó szavak?
- Igen, vannak... Wen. Lógsz nekem 40 arannyal... Kurva. Te pedig; Bazd meg a kormányzód, ja és leszophatsz! - vigyorodott el élénk mosollyal, törött csontjait fájlalva.
- Köszönöm, de az ajánlatot elutasítom. - préselte bele a finom fehér bőrbe a tiszta acélt, arcára elégedett vigyor ült ki, mielőtt pedig elengedte volna a szívébe mártva forgatta meg jó párszor. Ez a pillanat volt az, mikor elengedte és hagyta ahogy a gravitáció lehúzza.

- Indulhatunk? -
Ketten emelték fel a gyengélkedő nőt, az azonban lábait megfeszítve ellent tartott nekik, feje előre bukott már percekkel ezelőtt. Olyan volt mintha a lábfejein legördülő könnycseppek megbabonázták volna, de ő maga tudatában sem volt annak az érzésnek ami most belehasított.
- Na! Lódulj már az Isten és a kormányzó nevére! INDULJ! - verte hátba tiszta erőből. A lábai megrogytak, de Liliwen egy centivel sem mozdult előrébb.
- Fogalmatok sincs, hogy milyen erők birtokában vagytok... nem igaz? - nevetett fel fojtottan, parázsló tekintetével lassan feltekintett a vadász szemeibe és kezei remegni kezdtek. Körmei hegyén apró lángok jelentek meg, a kötél rostjai pedig pillanatok alatt pattant el.
- Legközelebb, talán hallgassatok a józan eszetekre... - döntötte félre fejét.
Meglendítette farkát, és mintha csak elszáradt levelek lettek volna, kisöpörte az őt tartó férfiak lába alól  a talajt. Azok hangosan csattantak a földre, miközben a démon lábaival szinte belekapaszkodott a földbe, testén pedig furcsa barna fény áramlott végig. Hogy aztán megrengetve a földet a közvetlen 50 méteres körzetben sziklákat emeljen ki az anyaföld mélyéről.
- Meghaltok mind. - jelentette ki közömbösen és felemelkedve erőtlenül a földről, a vérével keveredő porfelhőből egy újabb szikla tövis emelkedett ki, a riadt embertömeget elszeparálva egymástól. Kezeivel belekapaszkodott a vámpír testébe és karjaiba emelve, egy egyszerű erélyes mozdulattal elemelkedett a talajtól és vissza se nézve elindult keletnek.


Wen sokat barangolt azóta, és az elmúlt években számtalan helyen fordult meg. A pletykák szerint pedig, a démon-hibridet utoljára a határmenti vidékeken látták, Damarel városától egy napi járóútra. Emberek azonban még nem jelentették pontos felbukkanásának helyét.

A bujaság bűne mint tudjuk, ezért mi mással is támadhatna akár koncentráció nélkül mint tulajdon buja képességével? Passzív képesség de bármikor aktiválódhat, mindössze egy kérdésére tett válasszal. A kérdés persze minden alkalommal ugyanaz, így hát nem kell a "milyen napod volt?" és más tárgy miatt görcsölnünk. Mond hát nem kívánsz engem? - Szalad ki a száján, és ha válaszolsz rá, az elmédet belepi a rózsaszín köd, a gondolataid minden irányban megfeneklenek ekkor és az irányítása alá is kerülsz a démon hölgynek. A tisztítások ezen nem segítenek, a bűnből eredő képesség tehát 99%-ban nem semlegesíthető. Aggodalomra semmi ok, mert ha megunta - elenged. Vagy nem?
A világ tele van haraggal, irigységgel, sötétséggel. Ez a negativitás adja a naftát bizonyos képességekhez, mint például a Chaos Novához is. Aktív képesség ami a megfelelő mennyiségű sötétséggel feltöltve, egy kaput, pontosabban egy feketelyukat képes létrehozni. Minél nagyobb a lyuk átmérője, annál rövidebb ideig tart és annál több energiát igénylő feladat. Ami bekerül rajta, a pokolnál is rosszabb sorsra jut - a void minden élő és élettelent felemészt, ezáltal a bekerült területek és lelkek megsemmisülnek. Ezzel pedig erőt nyer vissza a kapu bezárásakor.
A démoni paktumok bálja még Wen számára is zavaros. Aktív képesség amellyel halandókkal és más fajokkal képes szerződést kötni, ez a szerződés azonban nem olyan mint a megszokott papírra vetett verzió. A hátrányai pedig fájdalmas sérülésekkel jár mindkét fél részére.
Liliwen alkut köt egy társával, ezáltal a két fél között egy láthatatlan kereskedelem veszi kezdetét: Minden passzív és minden aktív képesség a közösbe kerül, és a két fél saját képességei mellett a másikét is használhatja, ilyenkor a használati igényük is csökken. Ez a paktum addig tart míg mind a két fél fel nem bontja azt, ha csak az egyik akarja nem vethet véget neki. Ellen esetben fájdalmas halállal, jobb esetben sérülésekkel és elemi nullázással szembesülhet. Vagyis saját és társa képességeit sem használhatja.
Maximum: 2 emberrel köthet alkut egy időben. Ilyenkor a hatás dátumhoz kötött, és azon a napon felbomlik. Egy esetén a paktum ideje akár örökké is tarthat. Pontosabban a másik fél haláláig, a halál esetén azonban az életben maradt fél megörökli társa képességeit.
Aktív képesség, a használata viszont nem egyszerű. Azonos síkokon nem igényel nagy koncentrációt, sem pedig életerőt de ha más síkokon kíván vele mozogni az ember az akár napokra képes hibernációs állapotba kényszeríteni a gazdáját. Jobb esetben a képességei használhatatlanok lesznek, átváltozásra képtelenné válik és gyengeség uralja majd a testét. Kaput hoz létre, az azon átlépő max.2(ezt Liliwen szabta meg) fő pedig hosszabb távokat képes percek alatt letudni. Akár a pokolba is nyithat kaput.

Az írás és olvasás, mint minden démon. Hibridnél vagy nemesnél. Birtokában van.

Wen ezek mellett ért a méregkeveréshez, illetve az átkokkal és rontásokkal levédett fegyverek és tárgyak megtisztításához.
A mérgező növények és a gyógyításra szolgálok majdnem teljes listájával rendelkezik, illetve azok felhasználási módszereit is ismeri.
Illetve a Kamasutra és egyéb buja vágyakat kielégítő összes fortéjt és módszert ismeri.

A kardforgatáshoz nem ért, a közelharcban és távharcban nem jeleskedik jól fegyverrel a kezében. Tanár híján van, emiatt pedig nem tudta eddig megtanulni ezek fortéjait.

Minden szabadidejét az érzelmek kutatására fordította eddig és szeretné megérteni mibenlétüket, egyes érzelmek mélyebb jelentését.