Tisztás

Jóideje Dombvidéken élek, de nem.igazán néztem meg körbe a területen. Így ezt a napot egy kis túrázasra szántam. Azon is gondolkodtam, hogy talan Sangria-n, a terület uralkodóján kívül is van-e hozzám hasonló.
Gyönyörű fehér tigrisbundámat lágyan fújta a szél, ahogyan egy tisztáson sétálgattam. A nap jólesően melegen sütött, így gondoltam pihenek még egy kis ideig. És a még most felkelő napon süttetem magamat egy kis ideig. Macskaságom miatt eléggé lusta természetű vagyok, így hamar bealudtam volna, ha nem hallom meg a mostanra már közelemben lévő vaddisznó család lépteit és röfögését.
Nem akartam megmozdulni, hogy nehogy elzavarjam a családot. Szerencsétlenségemre viszont az egyik kis malac a farkincámra lépett. Amire ösztönösen fújva odébb ugrottam, és szerencsétlen kölköt fejbe vágtam. Amint ezt realizáltam, és láttam, hogy szegénykének verzik a buksija, megnyaltam a sebet. A kicsi szülei nem tudták, hogy mi is történt, de a már szerencsétlen halálra ítélt gyerek segítségére szaladtak.
A gyomrom megkordult, és mivel tudtam, hogy halálra ítélt a malac , így felkaptam, és odébb szaladtam vele, majd nyugodtan, jóízzűen elfogyasztottam. Nem messze tőllem hangokat hallottam, amire fel kaptam a fejem, es a levegőbe szimatoltam. Egy sárkány, de nem lehet fajtiszta, ha ezen a területen van. A másik fajának az illatát nem éreztem, így felkeltette az érdeklődésem, és elindultam, hogy megnézzem, ki lehet az.