Kristály barlang

Lunaris Lucier & Okami Kaida Ran


Szomjasan baktattam míg nem egy barlang bejáratára bukkantam. Tele volt kristályokkal, és még víz is volt. Elösszőr ittam, majd nem bírtam megálni, bele ugrottam a kristálytiszta vízbe.
Csupa víz lett a bundám, de jól esett a hideg víz, hiszen nem mondhatom, hogy hideg volt odakint. A nyári reggelek is nagyon melegek.
A nap már teljesen látszódott az égbolt alján. Néhány sugara bevilágított a barlangban levő kristályokra.
-Aki korán kel aranyat lel- mondtam félhangosan, miközben templomban éreztem magam, mert csillogtak a kristályok, az én szemem meg kikerekedett az ámulattól, és a gyönyörtől.
Egészen be úsztam a barlangba, és még mindig minden ragyogott gyönyörű volt.
Hamár itt vagyok körbenézek.- gondoltam, majd kimásztam a vízből, megráztam magam, majd elindultam megnézni a szebnél szebb ékköveket. Némelyiket megszagoltam és volt, amit meg is nyaltam. Szórakozva pattogtam ide oda, ahogyan láttam hogy egyszerre több kristályban is megnézhetem magam.
A víz finom volt, így ittam még egy keveset, és bele ugrottam. Itt mély volt a víz, így nem ért le a tappancsom, se a körmöm. Úsztam pár kört, aztán mivel nem vagyok hozzá szokva az úszkáláshoz, így kimásztam a partra. Megráztam magam, hogy a lehető legtöbb vizet lerázzam magamról, majd lefeküdtem a földre.
Lehet kicsit elszunyókáltam, de azt tudom, hogy fura hangok csapták meg a fülemet.
Már nem volt annyira fényes a barlang, mint mikor bejöttem, de még így is világosabb volt, mint egy átlagos barlangban.
Felültem, majd hallgatózni kezdtem de ezúttal épp nem hallottam semmit sem.

Már idejét sem tudta mikor került a két Istenség pártfogása alá. Hircine elment, hosszú hónapok óta nem találkozott vele sem Calypso sem pedig Hakuryuu. A feladás még nem vert sátrat a lelkében, de hogy az aggodalmat elnyomja nem gondolt többet rá - minden egyes emlékfoszlány torokkaparó érzést hagyott benne. A halál úgysem érhette utol őt, de a préda sem tudta előre biztosan, hogy mikor változik meg a szél és viszi illatát a vadász felé.
A Kristálybarlang hírét sem hallotta még soha ezelőtt, a sors vagy csak a szerencse vezette őt most ide. A barlang hűs volt, a kinti tikkasztó meleghez képest amit egy déli front hozott magával. A víz visszaverte a barlang falai között megrekedt északi időjárást, így egy körforgást létrehozva ami sosem szűnt meg.
Kristályok vezették be a "küszöbtől" a beltérbe az óvatlan napsugarakat és hideg fénnyé törték őket.
Lunaris farkas szagát érezte orrában, már több mérföld óta, ez az aroma pedig nem akarta elhagyni az érzékszervét. Mancsaival óvatosan lépdelt és sasszézott keresztül a csúszós köveken át, egészen a tóig majd leheveredett annak partjánál és pislákoló szempárral kereste a szag forrását. Egy ázott kölyök fogadta odabent, semmi több. Mégis ki hagyna magára egy ilyen apró farkast idelent?
Nem töprengett sokáig, végül egészen halkan odamordult neki, szelíd gesztusként.
- Szervusz. -

A hangokat figyeltem, mikor egyszercsak felbukkant egy másik alak. Szarvai voltak mint a sárkánynak, de ahoz képest sokkal kissebb volt szárnyai sem voltak, habár valami a hátából kilógott, valószínűleg a szárnyának a helye. Bele szimatoltam a levegőbe, és éreztem rajta a sárkány és a vérfarkas illatát.
-Helló- köszöntem vissza én is az idegennek, majd elkezdtem alaposabban szemügyre venni. Szinte teljesen az ellentétem volt, persze volt néhány hasonlóság bennünk, de az csak pár dolog. Szép fekete bundája volt. Sárkány-farkas hibrid ő is, mint én, csak ő nem elrejti a szárnyát, hanem neki valami folytán nem volt már, csak a csonkja látszódott. Neki a fején volt egy szép szarv is, ami szintén utalt a sárkány létére.
Csóválni kezdtem a farkincám, jelezve, hogy nem tervezem bántani, és inkább barátkoznék vele.
-Mi járatban van erre?- érdeklődtem.
- Nem akarok illetlen lenni, de ha szabad kérdeznem, mi történt a szárnyával?- kérdeztem meg, majd leültem, és oldalra döntöttem a fejem a válaszra várva.
-Jaj, és elfelejtettem...., az én becses nevem Okami Kaida Ran. És önt hogy hívják?- érdeklődtem tovább, majd vártam, hátha kapok választ a sok hirtelen feltett kérdésre.