Erdő

Meglepődött, amikor kiderült, hogy az erőtlen préda nem is olyan erőtlen, mint amilyennek tűnik. Feje ugyan a földhöz koccant, de Hakuryuu képességével annak "fafejűségét" is megörökölte, így a föld jobban megsérült, mint az Ő búrája. Ettől függetlenül morcos lett.
- Meggondoltam magamat. Kiszorítom az utolsó szuszt is belőled. Látni vágyom, ahogy a remény ~ az élettel együtt távozik a szemeidből. - Bírálta felül korábbi döntését. Ismét megfogta Riya-t és a nyakánál fogva felemelte a levegőbe, ezúttal azonban a markai egyre jobban összeroppantották a gyengécske nyakat.
Heart a vérszomja közepette észre sem vette, hogy egy árnyékfonal - villámsebesen - cikázott végig a földön, s a teste köré tekeredett. A fonal végén egy kígyószerű fej jelent meg, amely beleharapott a nyakába. Az árnyék kígyó végül alakot öltött. Kayn volt az, aki megpróbálta kiszívni ellenfele legutolsó vércseppjét is.

- Hah? - Lepődött meg.
- Micsoda váratlan fordulat. Szóval mégsem csak 12-en voltatok. Szép próbálkozás, de tényleg azt hitted, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy legyőzz engem? - Kérdezte gúnyosan.

A válasz sem maradt el:
- Természetesen nem, ezért hoztam el Őt is magammal. - Felelte Kayn és a következő pillanatban, felülről nem más támadott, mint Dante, aki a teljes erejét szabadon engedte. Majdnem olyan gyors volt, mint Galeon és vágása elég erőteljes volt, hogy a karhajlatnál lemetssze Heart kezét. Riya kiszabadult.

Heart - Haku képességével - megpróbálta elégetni Kayn-t, de az az utolsó pillanatban elugrott és Riya-t is magával vitte. Habozás nélkül belemart lánya nyakába, hogy kiszívja a vírus egy részét. Amikor ezzel megvolt, nemes egyszerűséggel Dante-nak passzolta át és intett neki, hogy induljon. A tanítványa nem kérdezett semmit. Bólintott és teljes sebességre kapcsolva, felvette a nyúlcipőt.

Miután Kayn hármasban maradt a delikvensekkel, kihúzta magát és mosolygott. A vírus bekerült a szervezetébe és Ő is ugyanúgy vérzett, mint Riya korábban, de a fájdalom legkisebb jelét sem mutatta. A laochra kiképzés nem volt hiábavaló.
- Általában jutalom nélkül a kisujjamat sem mozdítom. De a ti seggeteket... ingyen és bérmentve szétrúgom. - Jelentette ki haláli nyugalommal, miközben egy újabb adag vért köhögött fel.
Heart-ot sikeresen kihozta a sodrából. A szemeivel majd felfalta Kayn-t, aki csak legyintett kettőt a kezével.
- Hagyd csak, kár a gőzért. Még az a mamlasz sem volt képes megölni engem a saját erejével, neked pedig esélyed sincs. - Gúnyolódott.

Heart elveszítette a hidegvérét és támadott, pont ez volt az, amit Kayn remélt. Mielőtt még az hozzá érhetett volna a testéhez, az árnyékformát öltött és begubózta ellenfelét.
- Heart Under Blade. Hallottál már a "Vas Szűzről"? Nem? Pedig mulatságos. Várj, megmutatom! - A következő pillanatban az árnyék gubó belsejében, milliónyi árnyéktüske nyársalta fel Heart-ot, aki a szabadulás reményében, egy detonációt idézett elő egy tűzgömb segítségével.

Az árnyékgubó szétszakadt, de Kayn épp bőrrel megúszta, midőn az árnyék újra összeállt, úgy az Ő teste is sértetlenül megjelent.
A szadista vámpír lány ezernyi sebből vérzett, lihegett és kapdosott a levegőért. Ezt még Ő is megérezte. Szemeivel szinte azt kérdezte, hogy a másik miként lehet még életben azzal a vírussal a testében?
- Mi a baj? Miért nem beszélsz? Tán elvitte a cica a nyelved? - Kérdezte, ezzel kifigurázva a nő korábbi gúnyolódását, amelyet Riya-val szemben engedett meg magának.

- Heart, állj le. - Lépett közbe Raziel.
- Őt nem győzheted le. A jelenlegi idegállapotodban nem. Vonulj vissza. - Parancsolt rá leghűségesebb emberére.
- Te vagy Kayn, a fejvadász, akit a legjobbnak tartanak mind közül, nem igaz? Bár elpalástolod, a tested lassan eléri a határait. Megfogsz halni. - Raziel szemei átláttak még Kayn legendás pókerarcán is.

- Egyszer mindenképp. Veletek ellentétben... nem itt és nem most. - A szemei vörösen kezdtek el izzani. A teste körül megjelenő árnyékok sötétebbek voltak, mint eddig bármikor is valaha.

Bevallom nem hittem volna, hogy sikerül, de ezt követően, tényleg eldőltem, és már csak halvány, apró nyomokban tartalmaztam életet és élni akarást.
Nem várt fordulat volt apám felbukkanása. Az eseményeket csak egy rövid ideg tudtam figyelemmel kísérni, mert apa még sem egyedül volt, hanem felbukkant azaz idegesítő macskás alak.
bosszúsan nyögtem fel, hogy köszi, kihagyom. Inkább itt maradnék és meghalnék... de nem sok választásom volt, mert teljesen a padlón voltam. Tehetetlen rongybabaként léteztem, miközben Dante elmenekült velem... biztos voltam abban, hogy apám túléli... De akkor is..
- Köszö... - nyögtem ki félig a szót, majd rám borult a jótékony sötétség.


VÉGE