Átkosok-szakadéka

Lili-chan

Több heti utazást követően, Rayne végül megérkezett az Átkosok-szakadékához, oda, ahol reményei szerint valamely nyomra bukkan a démonokat illetően. Egyetlen démon - Büszkeség bűne - elegendő volt hozzá, hogy lerombolja az otthonát, ha pedig több hozzá hasonló szörnyeteg is bolyong a nagy világban, akkor meg kell Őket állítania. Kötelessége, lévén csak Ő képes rá.
Egy magas sziklafal pereméhez érve, letekintett a mélybe. Egy kietlen, sziklás vidék látképe tárult a szemei elé. Egyre biztosabb volt benne, hogy itt egyetlen démonnal sem fog találkozni. Ha egyszer voltak is itt, már nincsenek. Ettől függetlenül, a démoni erő szinte tapintható volt.
Ahogy ezeken gondolkodott, a hasa váratlanul megkordult. Éhes volt, nem is csoda, lévén napok óta nem evett egy falatot sem. Hogy kielégítse teste szükségleteit, nemes egyszerűséggel leugrott a mélybe, hogy az odalent csörgedező folyóból, halat fogjon magának. Több száz méternyi szabadesést követően végül földet ért, s bár a legtöbb élőlényből csak egy vörös paca maradt volna, Ő sértetlen volt.
Kalóz barátja többek között horgászni is megtanította Rayne-t, de a halfogás egyéb változataiba is beavatta. Mivel horgászbot nem állt a rendelkezésére, így hát... kardját kivonva, sétált be a vízbe, egészen addig, ameddig az térdig el nem nyelte a lábait. Ezután várt. A halak szépen lassan hozzászoktak a változáshoz és közelebb merészkedtek. Ez volt az a pillanat, amikor Rayne - több egymást követő szúrással - vagy 4-5 halat feltűzdelt kardja pengéjére.
A tűzrakás következett. A kietlen kopárság közepén nem volt könnyű megfelelő tüzelő anyaghoz jutni, de aki keres az talál alapon, Rayne-nek sikerült. Innentől kezdve már csak kis idő kérdése volt, hogy a tábortűz elkészüljön. A halakat megtisztította azok pikkelyeitől, felvágta a hasukat és a beleket eltávolította. Az előkészítést követően egy hosszúkás botra tűzte át Őket, melyet a tűz felé akasztott. Már csak várnia kellett.
A finom illatok több, környékbeli ragadozót is oda csaltak, de Rayne puszta kisugárzása elegendő volt hozzá, hogy a több száz kilós bestiák, ne merjenek közelebb menni. Az állatok ösztönösen megérzik, ha valami olyasmivel állnak szemben, amely messzemenőleg túl tesz rajtuk. Rayne sem zavartatta magát. Ameddig a halak sültek, hanyatt feküdt és szemeit lehunyva, megpróbált egy kicsit ellazulni.

" The multitype dragon. "

Olyan ostoba vagyok... Ki hitte volna hogy egy effajta bölcs és fenséges teremtmény, a pokol legszebbje ilyen hibát követ el. A keselyű szurdok után balra, három napi járó út ami repülésbe átszámítva megteszi 4 óra evezésnek a meleg áramlatokon. Aztán az Elátkozott templomnál egy éles kanyar jobbra és fél nap repülés után megérkezem a Lelke Barlangjába. Ez az egész olyan egyszerű útvonal volt, hogy még a galambok, baglyok, verebek és cinegék is kisebb probléma nélkül megtették volna. Én a hatalmas Liliwen, a Bujaság eredeti bűnének elsőszülöttje és egy halandó sárkány vérének tökéletes hibridje, erre most itt állok valahol az Isten háta mögött kettővel és egy szemmel láthatóan tágas, a robbanás által igencsak kietlenné és lakhatatlanná vált vidékkel szemezek a hozzá tartozó sziklaszirtről ahonnan az ember fia kellemesen ellát a messzeségbe. A szélcsend itt ismeretlen volt, a hajamat folytonosan ostromló meleg légörvények elérték hogy néhány tincsem kellemetlenséget okozva beleakadjanak a szarvaimba, illetve egy kevés a hegyes füleimen fellelhető ékszerekbe is becsípődött. Olyan voltam így mint egy ápolatlan utca fattya, ez pedig jól láthatóan jobban bosszantott mint az a tény hogy eltévedtem.
- Na te átkozott, most mégis merre... - mormogtam orrom alatt, a szél pedig igyekezett alapjáraton is halk és gyönge hangomat visszapréselni a torkomba így mind ebből még én is csak értelmetlen motyogást hallottam. Kezeim lassan felemeltem és kikergettem bájos orcámból az irritatív hajtömeget és a szárnyaim kibontva, előre dőltem hogy könnyed testem egy légörvény által felkapatva megkezdhessem az ereszkedést. A sík területeken jobban tájékozódtam, illetve elemem híján ideje volt valami újjal feltölteni a készleteket. Hiszen a jég olvadt a testemben, a kétfejű pedig nyugovóra tért a lelkembe.
- Folyót hallok... - jegyeztem meg halkan, majd kissé hunyorítva pillantottam le a víz felszínre. A célpontom most a hullámok gyengéd tánca volt, arra a bizonyos nedves parkettre igyekeztem leereszkedni. Én Liliwen a tökéletesség fogalmának ékes példája, lassan ereszkedtem hogy a legtökéletesebb landolást kivitelezve mutassam be a világnak fenséges valómat. Egy újabb légörvénybe keveredve vesztettem el a vörös tenger által látásomat, és méltóságon aluli módon értem "víztükröt" odalent.
Átkozott szakadék, átkozott szél.

Nem sokkal azután, hogy Rayne lehunyta a szemeit, elaludt. Fáradt volt már, lévén napok óta, testét nem kímélve rótta a kilométereket. Nem szerette az alvást, mert amióta öntudatra ébredt, lidérces álmok kínozták. Álmok, melyekben újra és újra megismétlődik az a nap. Nem számít, hogy hányszor öli meg az otthonát feldúló démont, az újra és újra visszatér. Most is ugyanez volt a helyzet...
Kézfejével belemarkolt a teste alatt elterülő sziklás talajba, fogait kivillantva, vicsorogva motyogott valamit. Amikor az álom a tetőfokára hágott, szemei kipattantak és egy hangos, sárkányszerű üvöltést hallatva, ugrott fel ülő helyzetbe.
- Csak... csak egy álom... - Jegyezte meg. Teljesen leverte a víz. A folyó vizéhez sétálva, lemosta arcáról a verejtéket. Eközben a levegőben fenséges illatok terjengtek, a halak elkészültek. Rayne nem habozott, hozzá is látott kínzó étvágyának csillapításához.

Az ebédje végeztével, eloltotta a tüzet, s miután egy ideig még a parázsló hamut fixírozta, elindult. Az Átkosok-szakadéka nem az a hely volt, ahol kérdéseire válaszokat találhat.
Alig tett meg néhány lépést, egy új szag foszlánya csapta meg az orrát. Szemei nagyra nyíltak, pupillái összeszűkültek. Tudta, hogy mi ez. Ezer közül is felismerte volna a démonok szagát.
A szag forrásának irányába fordult, tenyerét pedig kardja markolatára helyezte. Közel volt a démon.

* * *

Liliwen nem sokkal a földet, pontosabban vizet érése után, Rayne-el találta szembe magát, aki az egyik folyóból kiálló, nagyobbacska szikla tetején állt. Kimért, érzelemmentes tekintettel meredt rá.
A nő - aki előtte állt - más volt, mint az, akivel azon a napon, Azúrkék öbölnél megküzdött. Részben démon ugyan, de ez a démoni szag, egy sárkányéval vegyült el. Utóbbinak, különféle látható motívumai is voltak.
Az egyetlen ok, hogy Rayne még nem támadta meg, az a démon kisugárzása volt. Büszkeség bűnének vérszomját szinte tapintani lehetett, de most nem ez volt a helyzet.
Kereste a megfelelő szavakat, de egy sem jött az ajkára. Hezitált. Egyrészről itt és most végezni akart az előtte állóval, másrészről nem tartotta helyesnek, hisz akkor Ő is olyanná válna, mint az emberek. Nem engedhette meg, hogy elvakítsa Őt a bosszú.

- Ezt a szégyent, a világ összes szenteltvize nem mossa le rólam. A méltóságom, igen, a méltóságom ezt is túléli! Nem fog egy effajta apró hiba helyben hagyni, nem ám! - mantráztam magamnak szünetet sem tartva két nedves vörös tincs lefejtése közben, ám azt nem hagyhattam figyelmen kívül hogy az idilli magányomat egy idegen szag tépte kisebb-nagyobb darabokra és egy különös aura lett úrrá a levegőben. Amikor ismét teljes pompámat tudhattam magaménak kezeimmel a legnagyobb nyugalom kecses mozdulataival simítottam hátra hajamat, mely az érintés folyamán lassan egy fekete színt vett fel, majd derekamtól egészen a hetyke fonat végéig egy élénkebb kék színbe váltott.
- Megzavartál tisztálkodásom közben, megtennéd hogy tovább állsz mielőtt még egy kisebb cunami szakad a nyakadba, kedves sárkány? - millió és egy általam ismert aroma közül is felismertem a sárkányokét, hiszen édesapám is az volt, s bár őt sosem láttam még a saját szemeimmel az itt töltött, evilági éveim alatt millió és egy fajjal és alfajjal, illetve illattal találkoztam már. Ez azonban mérföldekkel másabb volt mint a többi. Szárnyaim lassan cseppfolyóssá majd vizenyőssé váltak, végül kristálytiszta vízcseppekként hullottak a tó vizébe, hogy később azt egy úszóhártyával fedett hátúszó váltsa fel. Hosszú vörös pikkelyes farkamat pedig egy sokkal sötétebb, kékes, zöldes, néhol egészen mély hínárszín mintájú, leginkább halpikkelyhez hasonlatos de annál keményebb anyaggal fedetté vált. A végén pedig egy díszes, élénk szín farokúszó nőtt ki, hogy mikor megfordulok már a jól ismert tűzelem helyett a vízi énemmel találhassa szembe magát. Kék szemeimben egy élénkebb izzó fény csillant, körbe lengve íriszeimet, ezzel adva meg a tökéletes hatást tekintetemnek.
- Nem szégyelled magadat? Hm? - tettem csípőre kezeimet és egy gúnyos félmosolyra húztam az ajkaimat.
- Talán szeretnél csatlakozni, cuki pofa? ~ -

Jó megfigyelőképességével - Rayne - megtudta állapítani, hogy a démon nő képessége az elemek váltogatásában és azok felhasználásában rejlik. De hogy pontosan hány elemet ismer és hogy milyen szinten, azt már nem. Akárcsak azt sem, hogy amaz miért váltott tűz elemről, vízre. Talán rájött, hogy Ő maga is a víz elemet használ és a tűzzel hátrányban lenne ellene? Hazai pályán akarja legyőzni? Vagy talán csak a folyó közelségéből adódóan a víz elemből tudja kihozni a legtöbbet? Minden lehetséges variáció átfutott Rayne agyán. Semmi sem kerülte el a figyelmét.
Rezzenéstelen tekintettel nézte végig a kisasszony transzformációját. A teste tökéletesen alkalmazkodik az adott természeti elemhez. Kétségtelen, Ő egy felsőbb kategóriás démon. Noha... távolról sem olyan erős, mint a tiszta vérű büszkeség bűne.
A kérésre és a fenyegetésre nem válaszolt. Nemes egyszerűséggel elengedte a füle mellett. Rayne nem az a személy, akinek szívében - szavakkal - félelmet lehet kelteni.
Tett egy lépést előre, s ezzel a szikláról, a víz felszínére lépett. Érdekesség, hogy nem süllyedt el. Olyan volt, mintha a víz a lábai alatt... megszilárdult volna. Elindult előre.
Amikor tisztességes közelségbe ért, kivonta a kardját, majd megállt.
- Mielőtt megöllek, áruld el... Merre találom a többi démont? - Rayne hangszíne teljesen nyugodt volt. Mintha valami teljesen hétköznapi dologról lett volna szó. Nem pedig valaki... megöléséről.
Most, hogy csak 2-3 méter távolság választotta el Őket egymástól, Rayne megérezte Liliwen mézédes feromonjait. Olyan volt ez a számára, mint egy erőteljes hatású drog, amely elhomályosítja az elméjét. Ha nem róla lett volna szó, az áldozat már minden bizonnyal elveszítette volna teste és ösztönei felett a kontrollt... de Rayne bástya szilárdan állott a bujaság bűnének színe előtt. Noha a szemein látszott, hogy nem teljesen volt jól... az ilyen erőteljes képesség még Őt is megviseli. Reflexei legalább egy másodperces késésben voltak és összpontosítania kellett, hogy ne veszítse el az öntudatát.

Meg kell hagyni,mulatságos látvány volt valami olyasmit látni ami nem süllyed el akár egy egyszerű kő amint az megérinti a víz felszínét.
Az idegen elszánt volt és hamar a tudtomra hozta mi miatt is tartotta még itt a fene, bár be kell ismernem hogy ez volt a legutolsó ami az eszembe jutott volna indok címszó alatt. Szemöldököm magasan felvonva engedtem ujjbegyeimet a folyó felszíne alá és lehunyva szemeimezt egy kaján vigyorral ismertem el a férfi rátermedtségét.
- Micsoda?Hogy hol vannak a többiek?Mielőtt még megölsz?Ugyan, úgy festek én mint aki közösködik más bűnökkel?Ugyan, én nem állok össze lúzerekkel és jöttment senkikkel. Sértés számomra hogy effajta véleménnyel vagy rólam, hiszen csak pár perce találkoztál velem életedben először. Ahogy látom... még nem volt dolgod nálam fenségesebbel.Így dícséretnek és bóknak veszem, hogy el akarsz pusztítani egy ilyen világi csodát! - nevettem fel harsányan és hátradőlve a vízben, a farkammal kissé evező lökésekkel emeltem testemet a folyó hullámai közé és kinyújtva két oldalra kezeimet, lebegve élveztem a gyöngéden ringató hullámokat. Ami azt illezi, talán túlságosan is nyugodt voltam egy ilyen igen is komoly pillanatban.
- Mégis miért akarnál megölni?Semmi hasznod nem lenne belőle, vagy valami hátsó szándék vezérel?Talán valami ocsmány, gusztustalan főzethez kell az egyik értékes testnedvem neked? Hm, ami azt illeti, cserélhetünk és mindketten jól járunk~ - fordultam hasra a buja ajánlat megtétele után és a víz alá bukva úsztam közelebb a vízfelszím alatt  l, hogy pontosan lábai előtt bukkanjak fel és kezeimmel megsimítva lábbelie orrát egy huncut vigyorral, élénk csillogással a szemeimben nézzek fel szemeibe.

Figyelmesen hallgatta a démon válaszát. Hazudott volna? Nem. Ezt Rayne pontosan megtudta állapítani. Liliwen igazat beszélt. Semmi köze a többi bűnhöz és azok tartózkodási helyét sem ismeri. Valamint Ő inkább az a fajta, aki ugat, de nem harap.
- Igen. Hozzád "hasonlóval" még nem találkoztam. - Felelte. A hangsúly alapján nem lehetett megmondani, hogy Rayne most bókolt, vagy csak gúnyolódott.
Ez a démon... teljesen más volt, mint Büszkeség bűne. Még csak egy lapon sem lehetett őket említeni. Rayne megtudta kérdésére a választ. Akárcsak az emberek, úgy a démonok is sokszínűek. Nincs két ugyanolyan. Liliwen legfeljebb... az áldozatai idegrendszerére jelent veszélyt.
Rayne eltette a kardját és nemes egyszerűséggel, átlépett a nő feje felett, végül pedig a folyó - folyásának - ellentétes irányába indult meg. Nem mondta ki, de ez - és a szemforgatása - egy elég egyértelmű "nem" válasz volt a buja ajánlatra.
- Sajnálom. Nyelvbotlás volt. - Hozta fel mentségére. Igen, a "megöllek" fenyegetéssel, szándékosan provokálta a démont, hátha az kimutatja a foga fehérjét. Nem így történt. Ő nem az az ellenség, akit keres.
Egy kölyök volt csupán, aki ehhez méltó módon élvezte a folyó hűs vizét. Rayne nem tudta, hogy van-e értelme a további eszmecserének, de talán ha időt szakít rá, hogy jobban megismerjen egy démont, úgy a többihez is közelebb kerül.
- Kisasszony. Információra van szükségem. Jelenleg körülbelül hány démon tartózkodik a kontinensen? - Kezdett bele egy új témába.

Még hogy nyelvbotlás, sose hittem volna hogy ezt mondom, de a hazugság sosem volt ennyire bosszantó mint most. Ez a férfi szemérmetlenül kétszínűvé vált az első pillanattól fogva, de ezzel az egy megszólalásával végképp elásta magát a szememben. A bujaság fénye pedig abban a pillanatban kihunyt, mikor olyan gorombán, bájaim megvetve átlépett felettem.
- Még hogy nyelvbotlás, azt hiszed nem éreztem az első pillanatól fogva a hátsó szándékaid kisugárzását? Oh, dehogy is nem! - váltottam színt hangomon és a víz alatt farkincámra simítva kiemelem a hártyás végtagot a habok öleléséből.
- Információra? Spicclinek nézel te engem? - vontam fel a szemöldökömet és hegyes füleimet megmozdítva, óvatosan tettem egy lépést a folyó medrén és a víz alá bukva percekre néma csendbe vontam a tájat.
Ahogy a sárkány Istenség olyan fennkölten, magabiztosan léptetett a víz tükör felszínén egy sötétebb árny úszott talpa alá, majd lábai között finom hártyás tüskék jelentek meg lassan, majd a vízből kiemelkedve egy vaskos test egy is csatlakozott a sziluetthez.
A víz alól buborékok szöktek ki és a pillanat töredéke alatt nagyot dobtam a férfi talpain, hogy odébb hajítva a bosszúságot okozzak neki.

- Hátsószándék? - Kérdezett vissza. Tekintetét elfordította, miközben valamit motyogni kezdett magában. Lehet az volt a gond, hogy még nem volt ideje teljesen hozzászokni az emberi testhez és a különböző szándékai elpalástolásához? Ez végett látott át rajta a vonzó démon nőszemély? Vonzó? Mióta is tartja Ő vonzónak a kisasszonyt, akinek még a nevét sem tudja? Rayne teljesen elmerült a gondolatai tengerében. Olyannyira, hogy észre sem vette, hogy amaz orvul "megtámadta" Őt.
A lökéstől a teste a levegőbe emelkedett, majd zuhanni kezdett. Földet érése pillanata előtt nem sokkal kecsesen megpördült a levegőben, s a talpára érkezett, mint egy macska. Az arckifejezése mit sem változott. Úgy tűnt, hogy Liliwen ezzel a kis cselével egy kicsit sem bosszantotta fel Őt.
- Még egyszer bocsánatot kérek. Az imént nem válogattam meg a szavaimat. Felháborodásod jogos. - Próbálkozott meg újra a bocsánata elnyerésével. A módszere, amivel letesztelte a másik szándékait, nem volt helyénvaló. Ezt megjegyezte és legközelebb ehhez mérten fog cselekedni.
- A kérdésemért is szeretnék bocsánatot kérni. Még ha nem is társultál velük, egy vagy közülük. Arra kérni, hogy áruld el fajtársaidat, elfogadhatatlan cselekedet volt részemről. - Rayne mintha teljesen átszellemült volna. Amikor először megpillantotta Liliwen-t, a démonok iránti haragja eluralkodott rajta és nem egy... méltóságán aluli dolgot tett és mondott.
Most viszont újra önmaga. A bocsánatkérések után közelebb sétált a lubickoló démonhoz és meghajolt előtte.

FELHÍVÁS! Névmás csere, mert nem megy az E/1!

A férfi roppant érdekes volt már az első pillanattól fogva, bármég mindig nem múlt el Wen szájából az a kellemetlen íz melyet a fiú kisugárzása hagyott maga után benne, egészen a zsigereiben. Wen gyermeteg játéka kifizetetlenül maradt és a lelkesedése is alább hagyott. Tekintete kissé ködössé vált, de a sárkány pofáján a víz felszíne alatt egy széles gyíkvigyor ült.
Lassan tovább tekergett a víz alatt és megszólítva a sárkányok nyelvén csak összetekeredett alatta és a fejét kiemelve közelebb hajolt Raynehoz.
- Ha a megbocsátásomra vágysz, azt hiszem hogy többre lesz szükséged mint egy egyszerű bocsánat.- tekeredett lassan egészen körbe és az útját álva a kissé nyúlánk testtével feltekeredett rá és nyakát a hattyúkéhoz hasonló ívben hajlítva pillantott le rá a tőle tellő legkecsesebben.
- Ez így igaz fiú,meggondolatlan voltál és tiszteletlen. Egy hölggyel, mégha az a fél fogadra sem elég jó.-forgatta meg szemeit, tekintetepedig komorrá vált de ezt hamarosan egy sokkal pajkosabb csillogás váltotta le. A beszéd persze egy embernek vagy más fajnaj, pusztán morgásnak és néhány halkabb hümmögéshez hasonlított de bízott benne a hibrid hogy Rayne, bármennyire is legyen tanulatlan.Megérti őt.
A teste szorosabban ölelte át szinte,emiatt pedig rövidesen újra kiegyenesítette Rayne tartását a nemes hajlongást megszakítva.
- Úgy érzem sietsz valahova, talán nincs kedvedre a társaságom?-

A sárkányok nyelve, amelyen Liliwen szólt hozzá, ismeretes volt Rayne számára, minden egyes szót, tökéletes megértett. Már csak azt az egy dolgot nem értette, hogy amaz miért is változott át? Harcolni akar?
- Szeretném elnyerni a megbocsátásodat, de nem minden áron. Tisztességes keretek között... megteszek bármit. - Ajánlotta fel nagylelkűen. Rayne hajlandó volt arra áldozni a szabadidejét, hogy megbékítse a sárkány kisasszonyt.
Néma csendben hallgatta végig, ahogy Liliwen felsorolta a hibáit, illetve azt, hogy miként nem illő egy hölggyel viselkedni. Rayne komoly tekintete arról árulkodott, hogy nagyon is figyelt és "jegyzetelt". Nem szólt közbe és nem is kommentálta. Elfogadta a hallottakat és tudta, hogy a másiknak igaza van. Legközelebb elegánsabb módszert választ egy démon tesztelésére.
Magvas gondolatai közepette, észre sem vette, hogy a sárkány - kígyószerű teste - az övé köré tekeredett. Jobb keze tenyerét, annak pikkelyes bőréhez érintette. Egyfajta gyerekes kíváncsiság ült ki az arcára. Most először találkozott egy sárkányszerű lénnyel. Önmagát és a szüleit - akikre már nem is emlékszik - leszámítva. Az érintés szép lassan átment simogatásba. Tetszett neki a felület érintése. Olyan meleg volt és... élő. Merőben más, mint az Ő, vízmolekulákból felépülő sárkány teste. Teljesen elvarázsolódott. Olyannyira, hogy a sietésére tett megjegyzést, meg sem hallotta.