Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépö
Név:

Jelszó:



Oldalunk himnusza
A Fórum itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két Tagunk folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!

Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?


Rómeó és Júlia - Verona
Kocsma
Friss nyomok
Merthverun forrás
Szomb. Dec. 30 2023, 23:58
Pyria Thoraen
Brelvek
Pént. Dec. 29 2023, 20:18
Delilah Roatz
Rin
Hétf. Márc. 27 2023, 23:36
Rin
Misty Bethell
Kedd Szept. 06 2022, 19:46
Misty Bethell
Holdfény-árok
Vas. Szept. 04 2022, 19:35
Myrna Carpathia
A hónap posztolói
A hét posztolói

Feketeujj síkság

 :: Világunk :: Határmenti vidékek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Hétf. Ápr. 20 2020, 21:18
Mennyi pokolbéli erő, sötétség és halált látott eme hely?
Az emberek beleborzonganak a nevébe mikor esti mesékben gyermekeiket riogatják azzal ha éjfél után még elevenek.Hangjukkal pedig felverik a holtakat, Feketeujj összesűrített káoszából és holtjainak lelkéből égbe nyúló karjával leragadja őket a Styx folyó habjai alá és elragadja lelküket.
A fekete karok mint gomolygó füst az ég felé nyúlnak, egyesek szerint a holtak és az elátkozottak próbálnak szabadulni, mások szerint azonban a nap fényét igyekeznek ki oltani azzal hogy megragadják a napot.De sosem érik el...
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jún. 15 2020, 16:51
Neked, kiért megéri játszani a legborúsabb napon is


Döntöttem. Döntésem egyszerű, gyors, és a mi a legfontosabb, megváltoztatott. Ez egyszerűen elég sok mindennel szembe megy, amit gondoltam, amit képviseltem valaha, de döntöttem. Ez nem az én világom már, és ahelyett, hogy csendben hagynám szétfolyni, hogy aztán a kardjába dőljön és a hamvából támadjon fel újra. Nem, most inkább megyek és beleavatkozok a közéletbe. Hogy képes vagyok-e rá? Képes vagyok megszüntetni a termést és még télen is érett kalászokat adni, márpedig az ember egy falánk faj, ha nincs étel, abba beledöglik. Játszhatok mindenhatót, ki uralja a világot, lehetek rettegett is, de nem leszek. Nem, helyette csak keresek és találok majd olyanokat, kik egyetértenek velem. Újabb lépést teszek meg sárkányként az úton, körülöttem hullámzik a fű, virágok bontják szirmukat.
Delalyssa Macbath
Delalyssa Macbath
Nyomok :
44
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 19.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jún. 15 2020, 17:59
Sangria néhány embert követett. Macskaként követte őket nyomon, kellően lemaradva, hogy ne tűnjön fel nekik a jelenlétük. Persze, használhatta a vértűit is, de igazából kicsit játszani akart, hiszen ha már macska...
Amikor azonban a mancsát a fekete földre tette megrettent egy kicst. Vajon tényleg megéri eme embereket kergetni, hogy segítsen Galeonnak megtalálnia a vámpírját?
A macska felsóhajtott, szusszant egyet, majd kényeskedve tipegett tovább a nyomokat követve.
A baljós cuppogó, bluggyogó hangokra minduntalan megrezzentek a fülei. Farkincája a magasban volt, mint valami zászló, hogy véletlenül se kenje össze ezzel a fura fekete valamivel, ami sajnos a mancsához ért.
Azonban ahogy a levegőbe szimatolt virágillatot vélt felfedezni a levegőben.
- Növények? - visszhangozta a gondolatait halkan, majd elhagyva az áldozatait az ellenkező irányba indult.
Meglepve tapasztalta, hogy néhány helyen kinőtt a fű, és néhány mezei virág szirmot bontott. Viszont nem volt örök életű. A legrégebbi fű és egyéb növények lassan elkezdtek megrohadni, elbarnulni. Bármi is volt a talajban nem sok minden képes itt hosszú ideig megélni.
Óvatosan, a növények közé belapulva követte az ismeretlent, aki megpróbálta a síkságot megtölteni élettel. Sikertelenül...
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jún. 15 2020, 19:36
Lépéseket teszek meg, újat és újat, várva arra, hogy mikor fog valami érdekes, valami szokatlan történni. Nem korlátozom az erőmet, mért is tenném, egész életemet is itt tölteném. Ha meg is tenném se tudnám élettel feltölteni a helyet, felesleges cselekedet a számomra, és lám, mégis megteszem mert nem vagyok más, mint egy lomha sárkány.
Levegőbe szimatolok, hogy aztán gyorsan döntsek. érzem idegen lény szagát, és nem vagyok benne biztos, hogy jelenleg állapotomban olyan jó lenne számára, ha összetalálkozna velem. Zavarodott vagyok és tele kétségekkel, döntéssel, melyet nem tudom, szabad lett volna-e meghoznom, de képes lennék harcolni az ügyért, amúgy sem vagyok a legszebb most, így inkább elrejtőzöm előle, mint harcoljak, vagy beszédbe elegyedjek vele. Döntés, megint döntési kényszer. Döntenem kell, ó, még hányszor fog kelleni ezt megtennem, miközben senki sincs, ki fogná kezemet és mondaná, hogy mi legyen a választásom, mit tegyek, nem, magamnak kell intéznem már mindent. Lehet, egyszerűbb lett volna meghalnom, mikor még volt rá esélyem.
Visszaváltozok emberré és úgy nézek körbe, egy anyag darab takarja mellemet és alsó felemet, várva, ki az ki megzavart, ki idemerészkedett.
- Hol vagy?
Delalyssa Macbath
Delalyssa Macbath
Nyomok :
44
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 19.
Vissza az elejére Go down
Pént. Jún. 19 2020, 13:48
A nő érezte, hogy valami megváltozott a levegőben. Óvatosan kukucskált ki a fűből, ami ami lassan már fél méteres volt, ezáltal majdnem hogy teljesen eltakarta a macskát. Meglepődve vette észre, hogy az előbb még sárkányra hasonlító illető helyett most egy ember áll. Emberként még ő sem tartózkodna itt, hiszen eléggé kietlen és veszélyes a hely.
Még sokáig követte a titokzatos alakot, szippantott a levegőből. Furcsa keveréke volt a tiszta és friss levegőnek, valamint az itt megszokott bomlás, és rothadó szagnak. Valamit még érzett... Közelebb óvakodott, s az orra előtt az enyhe szélben ott hajladozott egy kis macskamenta. Sangria, bár félig vámpír, a macskamentának ő sem tud ellenállni.
A lány kérdésére, csak négy az égbe emelt tappancs volt a válasz, Sangria pedig hempergett, dörgölődzött a növényhez.
Néhány perc, a nő számára, valójában bő húsz perc is eltelt, Sangria felült, megrázta a bundáját, majd értelmes pillantással nézett a nőre.
Fiatal volt, de persze a kor kérdése relatív. Meglepő volt, hogy ő is hibrid. Mostanában a nő elég sok hibriddel futott össze.
- Itt vagyok - közölte szelíden, na nem mintha nem lehetett volna tudni, de Sangria illedelmes cica volt, így hát szóba állt a sárkány... és oh! Szemei megdöbbenten kerekedtek el. Laochra?!
- Laochra?! - adott hangzott a döbbenetének. - Laochra hibrid vagy?!
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Pént. Okt. 09 2020, 10:59
Feketeujj síkság Angilla-script-personal-use.regular
Ezt a játékot Időhúzás miatt ezennel lezártnak minősítem!

Tisztelettel:
Pracli
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 23 2021, 20:59
Feketeujj síkság Butter-west.regular
" Ne hergeld az alvó oroszlánt. "

Két hét telt el, és ezzel a két héttel arányosan egyre jobban fejlődtek az izmok, és a test rehabilitációja sokkal könnyebb volt mint amilyen körülményesnek tűnt először. A nő ott ült, szakadt fehér blúzának foszló leplébe takarva. Fekete bőrnadrágot viselt, mely térdénél sokkal vastagabb volt így azon nem lett volna egyszerű bármiféle minősíthetetlen feslést okozni.
Lilith háta egyenesen ívelt, ahogy a nő eme kietlen síkság egyik természetes elhelyezésű szikláján hűsölt egy égbe méretű fekete karszerű - elsőre talán látomásnak nevezhető - "oszlopa" takarásában.
Arca rezzenéstelen volt, egyetlen ránc sem szegte szépségét, miközben hosszú fehér pillájával szegélyezett szemhéjai lustán letapadtak. Eltakarva ezzel a fekete szemfehérje keretét, melyben türkizes árnyalatú égszínkék világos bogarak csücsültek a sötétben izzva. Néha, mikor íriszei megrezdültek egy pillanatra mintha átvilágított volna halványan a szempár.
Karjai békésen hevertek combjain, és alkarját elhelyezve kényelmesen azoknak hosszú síkságán: kézfejeit térde hegyére helyezte és hüvelykujját összeérintve középső ujja hegyével. Akár egy meditatív pózban, úgy tartotta egyenletesen légzését. Néha azonban megmozdult, ha nem is teste de a fehér fülek hegye megrezzent a környezetének apróbb neszeire és néha irányt váltottak az apró radarok.
A fehér gerincnyúlvány, bolyhos bundájától néhol szöszös volt. Farkát még hely foglalását követően az ölébe ejtette, így az most nyugodtan és mozdulatlanul lógott trapézt alkotó lábainak gödrébe. Ezzel felszedve néhány fekete porszemet. Bosszantó volt, olyan mint a bolhák: igyekeztek minél többen befurakodni a hosszú makulátlan szőrszálak közé és egy szürkés árnyalatot adni a prémnek.
Szélcsend volt, de az órák békéje nem volt örök életű és az alkony hajnalán egy kisebb széllökés érte el a nő lapockáját a szatén hasadásain belopva magukat bőréhez. Ahogy az éhes mérges kígyó is teszi, mikor testét átpréseli a tyúkok ketrecének 3 centis lyukai között. A nő megborzongott, orrának nyerge ráncba borult és szemeit kinyitva a világító szempárral felmérte a területet.
- Vendégem érkezik. Ki gondolta volna... - Jegyezte meg magának, a megvető fintor okozta felhúzott felső ajak bájos mozdulataival. Farka vége ekkor már idegesen mozdult, feltolta magát a kövön és a föld fölé emelve lábát.Egy halandó férfi szikkadt porhüvelyére engedte és megállva rajta egy pillanatra, elemelte másik lábát is a hideg szikláról és a bogáncsos fekete homokba lépve a síkság keskeny, elszórt tócsái fölött a távolba meredt.
- Ez valami egészen nagy... Barátom, nagy mázlid van, hogy én ettelek meg. - Nézett le a napok,talán egy hete szikkadó test rémületbe rándult arcára majd az egyre erősebben feltámadó szélben megvetette lábait és egy vékony, zöldes árnyalatú pajzsot volt maga köré a felhők dunyháján átszökő holdsugarakból táplálva azt.
- Lássuk, mit hoztak ide az áramlatok... - Lobogott fehér haja zászlóként a sötétségben, és izzó szem bogarait az égre vezette.
Vendég
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 23 2021, 22:10
Haku az elmúlt hetekben nem igazán találta helyét a világban. Céltalanul keringett a levegőben, nem evett, nem ivott és nem aludt. Még egy démon hibridnek is megvannak a maga határai, Ő pedig minden erejével azokat feszegette. Minden motivációját elveszítette, amely egészen addig előrébb lendítette Őt a mindennapokban. Nem egyszer megfordult a fejében, hogy Önön kezével vet véget saját tulajdon életének. Egyetlen dolog tartotta csak vissza: Calypso reinkarnációja. Ha végzett volna saját magával, a lelki kötelék végett azt a lány is megsínylette volna.

Amikor már a teste nem bírta tovább, a szárnyai elernyedtek, Ő pedig lezuhant. Sors fintora, hogy egykori otthona, a Kőkastély romjain "landolt". Képtelen volt fenntartani sárkány alakját, így átváltozott. A bőre hófehér volt és hideg. A lángpáncélja - amelyre oly büszke volt - most csak pislákoló, elhaló lángok szőtték. Beesett szemei, semmi jót nem ígértek.
- Talán soha nem kellett volna elhagynom ezt a helyet. - Jegyezte meg magának, lévén egyedül volt, mint a kisujja.
- Mindennek az a vörös nőszemély az oka. Csak úgy idejött és fenekestül felforgatta az életemet. - Emlékezett meg Riya-ról. Habár, a neve már a feledés homályába veszett.
- Ez ostobaság. Hálás lehetek neki. Ha Ő nincs, nem találkozhattam volna olyan értékes személyekkel sem, mint Anja, vagy mint... Calypso. - Életében, most először marcangolta Önmagát. Sosem érezte még magát ilyen halandó-szerűnek.
- Milyen szánalmas vagyok. Ha most látna engem, biztosan kinevetne. Össze kell szednem magamat. Gyerünk, te vagy a Büszkeség bűne, ki ha Te nem?! - Minden megmaradt erejét összeszedve, végül talpra állt.
- Farkaséhes vagyok. Eszek és iszom valamit, utána pedig kialakítok valami kényelmes kuckót a törmelékekből. - Egy új célt tűzött ki maga elé, amely bár nem volt nagy, mégis elegendő volt ahhoz, hogy mozgásra bírja ólomnehéz testét. De ahogy egy lépést is megtett, a feltámadó szellő, egy ismerős, kellemes aromával kecsegtette az orrát. Legelőször azt gondolta, hogy Avery az, de... az Ő illata pedig Damarel felől érződött. Hovatovább, ez a mostani sokkal erőteljesebb és nemesebb. Olyan Calypso-s.
- Az... az nem lehet. - Az orra, kutyákat megszégyenítő módon mocorgott, ahogy újabb és újabb szagmintát vett.

Ez már önmagában is elegendő volt hozzá, hogy újra erőre kapjon. A teste egy pillanat alatt, teljesen felregenerálódott. A páncélja fényesebben világított, mint valaha.
- Calypso! - Jelentette ki lelkesen, csillogó szemekkel. Ennél több sem kellett neki, játszi könnyedséggel változott át sárkány alakjába és egy egész hegyoldalt letaroló légörvényt generálva, emelte magasba fenséges testét.

Közel volt, percek leforgása alatt megérkezett. Minden egyes méterrel egyre biztosabb volt a dolgában, s hogy az orra nem csalja meg Őt.
A nő ott állt a síkság, tócsákkal tarkított talaján. A túl buzó démon hibrid nem hogy lassított volna, de még jobban rá is gyorsított. Teljesen megfeledkezett Önmagáról. Ennek következtében MINDENT is letarolt ami az útjába került, hogy egy romantikusnak egyáltalán nem mondható módon "ugorjon" szeretett macskája karjai közé. Nemes egyszerűséggel, szerencsétlen Calypso-t is - annak pajzsával együtt - elsodorta magával. Egy jó 50 méternyi töménytelen pusztítás után, végül elfogyott a lendület és a robosztus sárkány test megcöveklett. Vakító fényárban gyulladt ki, midőn ismételten emberi alakot öltött. Négykézláb térdelt a földön, alatta pedig a maga alá gyűrt Hold Istennője feküdt.
- Calypso! Calypso, Calypso, Calypso... - Ismételgette a nő nevét miközben arcát a bolyhos cica fülek közé dörgölte.
Hakuryuu
Hakuryuu
Nyomok :
259
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 15.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 23 2021, 23:30
Valami hatalmas, és robusztus alak közeledett felé a sötét ég leple alatt. Ő pedig mint éles látású ragadozó, füleit felszegve próbált valami neszt elcsípni, egy halk morgást amivel beazonosíthatta volna a lényt ami veszedelmes tempóban, magáról és méreteiről megfeledkezve. Lilith este megfeszült, kissé megfeszültek izmai és elkerekedett szemeihez a kontrasztot végül a lekonyuló fehér fülek adták melyek szinte bele lapultak a kócos hajzuhatagba.
Farkát lábai közé húzta, tett egy lépést hátra és szemei előtt ekkor pillantotta meg a tűz és a nap fényes auráját a hatalmas szörnyeteg kemény szaru és pikkely páncéljait körüllengte. Nem tudta abban a pillanatban mit mondhatott volna, hiszen érzékei teljesen megzavarták őt és egészen addig míg a sárkány közel nem ért hozzá fel sem ismerte hogy a fenevad, nem más mint a nemes Hakuryuu.
- Állj meg! Össze fogsz zúzni te átkozott gyí-- - Kiáltott rá kissé erélyesen, s készült odébb ugrani a lény elől ám az akkor alakot váltott a perc töredéke alatt és ugyanazzal a sebességgel elkapta a nőt.
Az Istennő arca jobban lesápadt talán mint amilyen világos volt alapjáraton a bőre halála óta.Karjait maga előtt össze fonni készülte de akkor erős karok fogták át derekát és arcát a kemény vállvért és a férfi nyaka közötti szilárd és forró terület közé fúrva, leszorította szemeit.
Így elkerülte azt hogy a por, a törmelék és a föld, víz és iszap együttes keverékének robbanásának 50 méteren át tartó fröcskölő robbanása ne kerüljön az érzékeny szemekbe és ne vakítsák meg rövides időre. Annál kellemetlenebb és elviselhetetlen veszteséget, még ilyen rövid ideig sem lett volna képes elviselni. A tehetetlenségével együtt.

Hosszú percig szántották fel így a síkságot, kárt téve ezzel a gyér arculatban ami már önmagában sivár és élhetetlen kisugárzással bírt.
Lilith szép lassan megállt, ahogy Hakuryuu testét és az övét szép lassan csillapította a talaj. A nő egyik szemét lehunyva, másikkal a fiú arcát kémlelve lassan átkarolta mellkasát és némi port felköhögve a hibrid nyaka mellett az égre tekintett.
- Hakuryuu... te ostoba... - kezdett bele elégedetlenül, ám a férfi öröme és boldogsága hamar belefojtotta a szót így az hangszínt váltva később kezdet bele ismét. - Haku... drága Hakum, makacs istenem és kiállhatatlan szeretőm! - Duruzsolt a fülébe lágyan, majd szemeit lehunyva hagyta, hogy a felette görnyedő érzelmei lassan a felszínre törjenek.
Vendég
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 24 2021, 12:21
Haku percekig pihentette arcát a selymes és illatos ezüst hajkoronában, majd az egyik tenyerével, gyengéden végig simított a lány bársonyos arcán és egy csókkal koronázta meg a találkozást.
- Calypso istennőm, tényleg te vagy az? - Kérdezte félszegen. A választ meg sem várta, karjaiba vette a másikat. A lány úgy nézett ki, mint Calypso, úgy beszélt, mint Calypso, a mérete és súlya is megegyezett.
- Gyönyörű vagy... - Szaladt ki a száján a bók, amikor az erős karjaiban fészkelő kedvesére pillantott. A páncélja melege kellemesen melengette a cicust, pont olyan volt, ahogyan Ő azt szereti.

- A regeneráció folyamata még nem fejeződött be. Ez az enervált hely alkalmatlan a további lábadozásod helyszínéül szolgálni. - Állapította meg, miután tüzetesebben szemügyre vette a környéket. Kietlen sziklarengeteg, ahol a víz is mint olyan, luxus. Szárnyakat bontott, s emelkedni kezdett.
- Menjünk haza, Calypso. - Mosolygott rá derűsen.

Haku bölcsen, akképpen választotta meg a sebességet, hogy a felmerülő légellenállás az Úrnő komfortérzetét ne befolyásolja. A magaslati, hideg levegő sem volt akadály, lévén a démon hibrid élő fűtőtestként szuperált. Vörösen világító szemeivel, az alattuk elterülő, váltakozó tájat kémlelte. Ő maga is már hetek óta nem evett, ez a koplalás pedig kis híján a halál szélére sodorta Őt. És bár most még fűtötte Őt a viszontlátás öröme, ez az állapot nem tarthat ki sokáig. El is döntötte, hogy amint letétbe helyezte Calypso-t a puha prémek közé, elmegy és vadászik egyet.

- Én... sajnálom. Egy ideje már nem takarítottam. Minden bizonnyal, a por belepte a lakot. - Vallott bűnt. Igaz, még csak eszébe sem jutott a roskadozó ház, a kitakarítása pedig végképp.
- A menták is kiszáradhattak. - Emelte a téteket. Utóbbi kevésbé volt problémás, lévén a kertben tucatjával teremtek a különféle alfajai.
Hakuryuu
Hakuryuu
Nyomok :
259
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 15.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 24 2021, 18:55
Vendég
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Határmenti vidékek-