Aerin Isera

"Ami nem öl meg, az elveszi a lelkedet."

Nemesi. Ez szó üt lyukat mindenki fejébe, amint meglátják valahol. Ugyan testét és ruházatát általában egy hatalmas, szemébe húzott sötétlila csuklya takarja, kiállása, lágy léptei és büszke tartása szinte már térde rogyni készteti azokat, akik őt meglátják.
Keveseknek adatik meg az az öröm, hogy teljes valójában, testét fedő viselete nélkül láthassák. Ám azok, akik valaha is rápillantanak sosem fogják feledni ennek a gyengének és ártatlannak tűnő nőnek a mosolyát.
Ugyan emberi formája alacsony, még egy átlag felnőtt nő méretét sem haladja meg, kárpótolják telt idomai, szűk csípője és kerekded arca.
Hófehér bőre, hamvas fehér haja árulkodó jele annak hogy nem déli származású. Kerek arca és szürke szemei ürességet és meggyötört lelket mutatnak, ám a valóság ennél sokkal színesebb. Kedveli a különféle ékszereket, hajában és nyakán is hord egy-egy gyöngysort.
Lobonca bőven a combjáig ér, ami alól két fehér bolyhos, fekete foltokkal tarkított fülecske lóg ki. Fenekénél ugyanebben a színkavalkádban pompázó hatalmas párduc farok mocorog.
Viselete homokszínű egybe ruha, melyet fekete övekkel szorít magához. Combközepéig felér egy majdnem testszínű harisnya, s combja mellett egy harang díszeleg. Apró tompánka fedi a lábát, mely a hóban annyira nem kifizetődő, de ilyenkor inkább csak megszabadul tőle s mezítláb folytatja útját.

Vérmacskához híven ő is büszkélkedik egy olyan formával, melyet nem szívesen mutogat az átlagos halandók, illetve más fajok előtt sem. Tudja nagyon jól, hogy mennyien vadásszák a még ígyis kihaló félben lévő fajt a ritka bundákért és acélkarmokért.
Marmagassága átlagosan 2 méter körüli, jóval kisebb mint valós elődeié. Mindettől függetlenül a méret és a termet még ígyis tekintélyt parancsolónak számít a vérmacska hibridek körében. Bundája vastag, selymes és hófehér. Nyakát, testét és farkincáját egyaránt tarkítják a fekete foltok. Szemfogai kicsit hosszabbra nyúltak, ám alig lógnak ki a pofájából. Szeme körül egy-egy a családját jellemző minta díszeleg.
Szemei világos kékek, az északi területek befagyott tavainak jegére emlékeztetnek leginkább.
Karmai feketék, akár csak füleinek vége.
A szőrzete a nyakánál illetve a farkánál sokkal dúsabb és rakoncátlanabb mint teste bármely másik pontján.

Nem véletlenül választották meg a klán vezetőjévé. Megfontolt, okos ám mégis rettentően energikus karakter. Általában igen pozitív és szeret jó szónoklatokkal lelket önteni más emberekbe, talán ezért is ő az elsőszámú toborzó. Ő jár a legnagyobb sikerrel ha a klánt bővíti, vagy ha a szövetségesekkel társalog.
Büszke a származására, a fajtájára és a nevére is. Igyekszik a lehető legjobban átgondolt lépéseket megtenni céljai eléréséhez.
Szerény és kedves teremtés, akihez bárki bármikor fordulhat ha problémája van, esetleg csak társalogni szeretne.
Viszont az éremnek is mindig két oldala van.
A másik oldalát az idegenek s a támadók láthatják meg. Üres, semmit mondó tekintettel képes bárkit a vérébe folytani mindenféle hezitálás vagy bűnbánás nélkül. Persze nyomós oknak kell lennie, hogy egy gyermek vagy egy gyengébb életét elvegye, még ígyis a kelleténél jóval több vér tapad a kezeihez. Ezt a hidegvérű gyilkos mivoltját a két agresszív faj keveredésének tudják be a klántagok, mindettől függetlenül még ők sem mernek vele kikezdeni, inkább csak "messziről csodálják".
Teliholdkor, ha a vérmágia pedig eluralkodik rajta, onnantól még ők sem képesek a lányt lenyugtatni, vagy újra észhez téríteni.
Olyankor képes percekre, vagy akár órákra is egy elborult szörnyeteggé változni, aki sem embert, sem Istent nem ismerve kaszabol.

A mostani létező fajok közül rengetegen nem emlékeznek már egy elveszett civilizációra, melyek mint az emberek, mind a démonok között a feledés homályába merült. Közel háromszáz évvel ezelőtt, az északi hegységekben még felfedezhetőek voltak hatalmas mancsok, tarka bundák és órási szemfogak.
Több csoportban éltek, különböző nézeteket vallotak, ám mégis békében megtűrték egymást maguk mellett. Voltak akik elfogadóbbak, s voltak akik agresszívabbak voltak hibrid esetleg félvér társaikkal szemben.
A legmakacsabbak a hópárducok voltak, hiszen az ő szemléletük szerint csapataikba csak tisztavérű vérmacskák csatlakozhatnak, így mindent félredobtak melyeknek idővel félvér képességei is előbukkantak. Rosszabb esetben kivégezték, hogy a fertőző vérvonal soha többet ne lehessen átadható, a gazdatesteket (jelenesetben édesanyákat, illetve édesapákat melyek az utódokat nemzették) a hóhérral kivégeztették.
A hibrideknek és félvéreknek így nem volt más lehetőségük, mint a lehető leghamarabb elhagyni a falkát, mielőtt még kiszagolják a keveredések illatát.
A robbanás előtti idők végén már egyre kevesebb fajjal keveredtek féltve maguk és családjuk épségét is. Azok, akik esetleg ezt mégis megtették, idővel kisebb csapatokba, falkákba verődtek a délebbi pontokon, ahová a párducok karma már nem érhetett el.
Így alakult meg az Isera falka, melynek vezetője Imnon, Aerin édesapja volt.
A robbanást még közülük is nagyon kevesen élték túl, holott populációjuk már a több száz főt is meghaladta. Alig egy tucatnyi, azaz 8 fő volt az, akik kiküldetés céljából a közeli katakombákat vizsgálták. A robbanás ereje még a hegyet is szinte teljesen elsöpörte, maga alá temetve azt a néhány kölyköt, akik egyedül próbálták magukat kiásni a romok alól.
A katakombák veszélyes hely volt, minden pontja beomlani látszott. Lélekjelenlétüknek és harcitapasztalataiknak köszönhetően azonban mégis épségben sikerült kijutniuk az elveszett barlangokból.

A gyerekek az incidenst követően sem szakadtak el egymástól. Az a nyolc ifjonc, akik túlélték ezt a borzalmas katasztrófát délebbre vonultak hogy mentsék irhájukat, s a lehető legkönnyebben elvegyülhessenek az akkor kialakuló új dinasztiában.
Imnon szemléletét és tanításait követve igyekeztek az Isera falkát (mostmár Isera klánt) új köntösben feléleszteni. Mostmár a céljuk azonban nemcsak a Párduc-hibridek felkutatása és invitálása volt, hanem minden olyan lényé, melyet a saját faja, esetleg a társadalma kirekesztett bizonyos okok miatt.
Az évtizedek alatt a klán ismét növekedni látszott, bár már nem olyan ütemben mint Imnon idején. Sokan elutasítóak voltak velük szemben, néhányuk csapdát állítva próbálta a ritka vért megszerezni mellyel a maradék 8 fő rendelkezett.
Pár száz év után, mikor elérték a stabil 25 fős létszámot, melyek valóban hűek hozzájuk és a nézeteikhez végérvényesen megválasztották Aerint mint vezetőjüket és stratégájukat a csapatban. Magát azonban inkább csak Toborzónak, vagy Vérörökösnek hívja, hiszen az ő emberi és állati formája az, melyen a legtisztábban kivehető származása és faja. A hófehér fülek, bolyhos farok és éles szemfogak a Vérmacskák tökéletes megtestesülése, míg alakváltott formája egy tiszta hópárduchoz hasonlít, mindennemű elváltozástól mentesen. Mérete ugyan nem éri el őseiét, mégis kiemelkedő marmagassággal büszkélkedhet, ezért sem volt kérdés hogy ki lesz az aki megpróbálja majd egy elfeledett civilizáció vérvonalát tovább adni.
Jelenleg mind a nyolc toborzó külön utakat jár a világban, keresve azokat a számkivetetteket, melyek még tiszta szívvel képesek élni és lényüket nem hátrahagyva keresnek egy olyan csoportot, ahová tartozhatnak.

Ki gondolná hogy egy ilyen ártatlannak tűnő lány ilyen sötét és borzalmas képességekkel született, nem igaz?
Passzív:
Harmadik szem: Passzív képessége mindig jelen van, hiszen ez jelenti a legfőbb táplálék forrását is. Közelében lévő két kilóméterben érzékel minden egyes élőlényt, így rögtön meg tudja mondani hogy milyen faj, milyen erős és lépésre pontosan tudja hogy az illető éppen merre jár. Bújócskában tuti győztes. Azokat az élőlényeket akiket érzékel, képes szabályozni a vér pumpálásának gyorsaságát. Ha akarja annyira lelassítja, hogy az illető egy pillanat alatt elalszik, vagy annyira felgyorsítja hogy elájul. Teliholdkor ez a képesség a legveszélyesebb, mert ilyenkor a hatótávja s annak ereje felerősödik.
A képesség vérnyomás szabályozó ereje blokkolható a megfelelő képességekkel.

Aktív:
Nekromancia:
Édesanyjától örökölt, vámpír ágról származó képesség. Az általa, szövetségesei, vagy klántársai által megölt lelkek automatikusan a haranghoz kötődnek, így képtelenek lesznek a túlvilági átlépésre. Ezek a lények szellemmé válásuk pillanatától fogva engedelmeskednek Aerin minden parancsának. Képes a szellemeknek a testüket és a képességeiket is visszaadni hogy azzal éppen támadjon, vagy védekezzen. Telihold nélkül maximum öt, míg telihold alatt tíz szellemet képes egyidőben irányítani.
A harangon oldalán található egy csík, mely az energiáját szimbolizálja. A szellemek irányítása rengeteg energiába kerül, így minél többet idéz meg annál kevesebb ideig tudja őket fenntartani. Egyetlen szellemet egy óráig, míg ötöt fél óráig képes irányítani. Ha idő előtt visszahívja őket, ezek a szellemek azonban kevés spirituális energiát visszaadva tolják ki a lent lévők maradék idejét.

Holtodiglan:
Három katonának a lelkét hívja elő a harangból, melyek pajzsként funckionálnak. A katonák teljes védelmet nyújtanak a képességek és a kétkezi, vagy fegyveres támadások ellen, ám nem hosszú idejűek. Egy katona nagyjából öt percig tud lent maradni, s ahogy egyet kiszednek a többinek az ideje is csökkenni kezd. Azonban a hátulütője, hogy amint a katonák eltűnnek, ugyanúgy életenergiát kap vissza a harangjába.

Kelepce:
Energia visszanyerő képesség. Ujjai végéből kis füstfelhőt enged szabadon, amely három méteres körben fedi őt be. A füst teljesen átlátszó és át is vágható. Azonban aki  a füstbe belesétál, esetleg ezt ráirányítja, életenergiát veszít, ezáltal csökken támadójána képesség használati ereje és ideje is egyidőben, míg Aeriné növekszik. Ezt csak visszanyerésre tudja használni, mivel a füst maga nem sebez.

Természetesen ír és olvas, hiszen ez elengedhetetlen számára.
A közelharcban elég gyenge, hiszen akkor csak kifogyó képességeire hagyatkozhat, azonban távolról kevésbé sebezhető.
A harangból képes előidézni magának a szellem fegyverét, ami egy gyönyörű íj. Pontos és higgadt lövései az esetek legnagyobb részében betalálnak. Az íjakat addig tudja használni, amíg energiája ki nem fogy.

A harang nem csak minden nemű fegyvere, de képes ezzel kommunikálni a csapat tagjaival, vagy akár a szövetségeseivel is. Olyan különleges frekvencián szól, melyet a beavatott tagokon kívül csak kevesen hallanak meg. Távközlésre alkalmatlan, ám a harangok ritmikus zenéje határozza meg a parancsokat.