Azerion

"You have seen how a man was made a slave; You shall see how a slave is made a man."

Hibrid mivoltának köszönhetően magassága bőven 210 centis, és mivel testalkata sem épp nyeszlett, elég könnyű még távolról is kiszúrni. A szeme emberi alakban borostyán vagy aranyszínű, de szabályosan izzik ha nagyon elönti a harag. A bal szemöldökén egy vékony heg húzódik keresztül.  Arca igencsak karakteres, egyesek a háta mögött szeretik vadembernek nevezni, bár ez nem áll távol az igazságtól. Orra kissé hegyes, szemöldökcsontja erős, szája keskeny, legfőbb jellegzetessége viszont a bozontos bajusz és szakáll, illetve a hatalmas sörény amit a fején visel. Halántékán a haja pár tincse kissé ezüstös. Testén hat beleégetett jel található, egy a nyakszirtjén, egy a lapockái között, egy a mellkas jobb oldalán, egy-egy ugyanígy jobboldalt a felkaron és az alkar belső felén, illetve egy a bal csípőjén. A ruházata többnyire ingből, bőrnadrágból és csizmából áll, az időjárástól függően néha egy bőrkabáttal kiegészítve.

Sárkányalakja meglehetősen erős és masszív. Lábai nem feltétlen rövidebbek a testéhez arányosan, de izmosak, vastagok, teste pedig kicsit hosszabb a megszokott arányoknál. Pikkelyei nagyok és rendkívül kemények, ellenállóak még a sárkányfogakkal szemben is. Bár összességében tüskésnek hat, azok mind pikkelyek, melyek vége enyhén felfelé ível. Vállain a páncélzata sokkal vastagabb, bár így se nagyon találni gyenge pontot rajta. Feje szögletes, masszív, álla tüskés. Egy pár antilopszerűen csavarodó, felfelé ívelő szarva van. Gerincvonalát a nyakszirtjétől a farka végéig vastag páncélpikkelyek fedik, farka legvégén pedig a pikkelyek tobozmód elállnak, buzogányt alkotnak, aminek nem jó ötlet az útjába állni. Színezete a homokszín és a sötétbarna között változik, szemei pedig sárga-vörös színűek, amik távolról szinte tüzes narancssárgának tűnnek. Mégis, mindezek ellenére Azerion legfőbb jellegzetessége, hogy szárnyatlan, ami valószínűleg hibrid mivoltának köszönhető, elvégre se csökevény, se egy aprócska csonk sem nőtt rá.

Mivel Azerion egész életében elnyomta a benne rejlő sárkányt, egészen kicsi korától kezdődően, és csak akkor váltott alakot, ha kikényszerítették belőle, ezért a sárkányalakja a korához képest fejletlen. Jelenleg a marmagassága nagyjából két méter körül van, a testhossza 10-12 méter orrától a farka végéig. Ha elkezdi elfogadni ezt az énjét, megbarátkozik vele, és aktívabban elkezdi használni, a sárkányalakja szinte minden alakváltással egy kicsit nagyobb lesz, a végső mérete valószínűleg 4,5 méter magas lesz, és közel húsz méter hosszú.

Hatalmas termete, a testalkata, és a határozottan ex-gladiátoros kinézete a legtöbb siheder nadrágját egyből barnára színezi, feltéve hogy van egy kis józan esze. A viselkedése, a tartása, a puszta jelenléte tiszteletet parancsoló, szerencsére emiatt útonállókkal sem kell sokszor számolnia, mert egy kisebb csapat is meggondolja kétszer, hogy megéri-e megtámadni őt. Jellemre egyébként kiütközik rajta nagyon sárkány mivolta: domináns, agresszív, néha olyan mintha egy folyamat fortyogó vulkán lenne, aminek elég egy csepp víz is hogy az arcodba robbanjon. Az a fajta személy, akit ha megdobsz kővel, egy hegyet hajít vissza. A stílusa közvetlen, vagy ha úgy tetszik szimplán csak bunkó, nem rejti véka alá a véleményét, és nem is szépítgeti - ahogy az eszébe jut, úgy vágja az arcodba. Nem fél erőszakot alkalmazni hogy az akaratát érvényesítse, és felettébb nem rest bemocskolni a saját kezeit, viszont akik hozzá közel állnak, azok biztonságáért bármit megtenne.

A gyerekkoromból nem sokra emlékszek. Azt tudom, hogy nem kívánt gyerek voltam, szárnyatlanul a sárkányok között egy porszem, egy senki, egy szégyenfolt.Miután tizenévesen felébredt a képességem, anyám eltaszított magától, rossz ómennek nevezett, a többi sárkány, a többi kölyök félt tőlem. Minden napomat otthon töltöttem, nem mehettem ki, nem érintkezhettem másokkal. Hiába voltam még alig csak egy satnya fióka, tudtam, hogy az az élet nem élet. Megszöktem, és elhatároztam, hogy valahogy átjutok a kontinensre, meggyőződésem volt, hogy ott jobb élet vár rám…
Nem aludtam sokat útközben, és fiatal sárkány révén vadászni is alig tudtam, fogytán volt az erőm… Hamarosan azonban megpillantottam Arraigrát az éj sötétjében. Olyan volt, mint egy csillogó folt… Az utolsó erőmmel verekedtem be magam a városba, egy sikátor zugában aludtam is pár órát, már hajnalodott mikor kinyitottam a szemeim. Éhes voltam és kimerült, így az első utam valami piacféleség felé vezetett, ahonnan illatokat éreztem. Próbáltam a pékektől kuncsorogni, elzavartak. Aztán valamelyik üzletnél egy idősebb bácsi adott nekem szárított húst, valami gyümölcsöt, amit nem ismertem, meg cipót. Elfogyasztottam mindent, a gyümölcs meglepően édes volt és finom. De persze ez sovány reggeli volt, pár óra múlva amikor a piac már zsúfolt volt emberekkel, úgy döntöttem összelopok egy nagyobb adag kaját amivel kihúzhatom, és majd… Átúszok a nagy vizen, vagy fellógok egy hajóra.
A nagy kosarakból kiemeltem egy szép sonkát, kolbászt, és osontam volna tovább mikor a kereskedő elkapta a kezem. Végigmért, és becibált a sátrába. Úgy megijedtem még a húsokat is eldobtam. Kifaggatott, ki és mi vagyok, miért lopok, hol vannak a szüleim… Mindent elmondtam, honnan jöttem, hova tartok. Neki felcsillant a szeme, rámmosolygott, és megkínált minden jóval. Még életemben nem laktam annyira jól, mint akkor. Leült velem szemben, és megkérdezte, értek-e a hajókhoz, ültem-e már rajta. Természetesen nemmel feleltem. Ekkor ő azt mondta, átvihet a kontinensre, de a saját biztonságom érdekében meg kell kötnie a kezeim és egy ágyhoz rögzítenie, nehogy bajom essen ahogy a hullámok verik a hajót. Persze ez marhaság, de a tizenhárom éves énem, aki buta és naiv, ráadásul életében először hallott kedveskedő szavakat, rögtön rábólintott.
A pasas kereskedő volt. Az alap áruján felül kósza sárkányokért, hibridekért jött, akiket Damarelben akart jó pénzért eladni. Egyike volt az első sárkányspecialistáknak. Fiatalon fogdosta őket össze, néhány tojáshoz is hozzájutott, amiket már rabszolgasorba taszított sárkánynőstényekkel keltetett ki. Teljesen kimosta az agyukat. Egyes helyeken hátasként használták őket, nem kaptak annyit enni és ügyeltek a diétájukra, hogy méreteikben messze kisebbek legyenek mint „igazi” társaik. Nem volt ezekből a sárkányokból sok, egy idő után mindet ki kellett végezni mert olyat láttak, amit nem kellett volna, és szabadulni próbáltak. De mindig akadt utánpótlás. Még dolgozott rajta, hogy lehetne véglegesen kiölni belőlük – belőlünk a szabadságvágyat, hogy megkapják a legtökéletesebb csatahátasokat. Állandóan szárnyaló hadseregekről fantáziált, és a világ meghódításáról, és a sok pénzről, amit az áruiért kap. Sokat foglalkozott velem, de én sose mertem előtte átváltozni. Nem bánt velem rosszul, valószínűleg az egyik kedvence lehettem, nem tudom. Viszont láttam mit művelt a többiekkel a hajón, és féltem. Mivel fiatal voltam, és nem voltam hajlandó alakot váltani, nem akart eladni. Nem akart úgy eladni félsárkányként, hogy talán nem is vagyok rá képes, én pedig nem siettem felvilágosítani. Tizenhat évesen végül az adrenalin legyőzött amikor nekemtámadt egy sorstársam, mert kaptam a Mestertől egy plusz csirkecombot. Dühömben alakot váltottam, rávetettem magam, és pillanatok alatt ízekre szaggattam. Mit ne mondjak, gazdám egyszerre volt rettentő dühös, és rettentő… izgatott. Szárnyatlan sárkány voltam, így nem teljesíthettem be a vágyait, de a formám, a pikkelyeim keménysége új távlatokat nyitott meg előtte.
Gladiátorharc. Kiképzett harcból, emberként és sárkányként is. Eleinte tágas pusztákon harcoltam, majd ahogy kapaszkodtam fel a ranglétrán, átkerült pincékbe, hatalmas raktárházakba, majd végül egy nagy arénába a küzdelmeim helyszíne. Győztes voltam. Verhetetlen, sebezhetetlen. A letört pikkelyeim mindig újranőttek, ő pedig összegyűjtötte őket, hogy felkeressen olyan kovácsokat, bőrműveseket, vagy bármilyen mesterembert, aki képes belőlük vértet, pajzsot készíteni. Hamar meggazdagodott belőlem, megfordult a fejében, hogy nem ad el, de ekkor olyan összeget kapott értem, amit egyszerűen nem utasíthatott vissza.
Így kerültem harminckét évesen az első gazdámhoz. Középkorú férfi volt, harcra vett, nem rabszolgának. Imádta a gladiátorharcokat és mindig kereste a bajnokot, a verhetetlent, akivel végre hírnevet szerezhet magának. A fél vagyonát pénzzé tette, hogy megvehessen. Nem okoztam csalódást, sorra szereztem a győzelmeket, hamar terjedni kezdett a pletyka, hogy valami áldás ülhet rajtam, mert nem létezik, hogy egy szárnyatlan sárkány, aki még méreteiben is elmarad fajtársaitól, ennyire jó legyen. De én kitartó voltam, és bár magam sem tudtam róla, a képességem védett meg.
Első gazdám végül cirka húsz év után egy ronda betegség következtében elhunyt. A népek azt suttogták, megmérgezték. Rám fájt a foguk. A következő aukción az áram ismét hatalmasra kúszott. Büszke voltam. A sárkányok között söpredék voltam, senki, de itt, Damarelben, bár szolga voltam, mégis többet értem, mint amennyit valaha gondoltam volna. Az első gazdám adta a nevemet, és én a mai napig büszkén hordom. Azerion. Imádtam ahogy a tömeg ezt kántálta, ahogy éljeneztek. Sok gladiátor már akkor feladta a harcot mikor meglátott. Rettegett voltam, a bajnok, a verhetetlen. Második gazdám végül egy idősebb úr lett. Mellette majdnem 18 évig szolgáltam. Hatalmas vagyona volt, nagy kereskedelmi hálózata. Mellette tanultam bele a kereskedelem fortélyaiba. A harmadik gazdám mellett valamivel több mint húsz évet töltöttem, a negyedikkel ismét vagy ennyit. Az ötödik gazdám újra egy széles hálózatokkal rendelkező ifjú volt, tovább mélyítettem a kereskedelmi ismereteim, a mai napig sok kapcsolatom köszönhetem neki. Ő taníttatott eddig a legtöbbet, mostanra gladiátor létemre jól képzett és szakosodott voltam a legtöbb üzleti ügyben. Élete vége felé rettentően kíváncsi volt, mi ez a tehetségem, amivel harcképtelenné teszem ellenfeleimet. Én akkor még nehezen öntöttem szavakba, én sem értettem igazán, de ő úgy látszik, megértette, mert felcsillant a szeme, és elrohant. Órákkal később mikor visszatért, egy ereje teljében levő, izmos, harcedzett férfi jött vele, aki elmondta, hogy ő Vadász. Hogy különleges a képességem és megvásárol ettől a gazdámtól, mert egy ilyen lénnyel, mint én… Sokra juthat. Még értékesebbé váltam. Még ritkábbá. Még különlegesebbé.
Így kerültem negyven év után Darylhez. Ő mutatkozott be először, őt ismertem meg először, a többi inkább csak birtokolt. Ő nem hordott gladiátorharcokra, csak ritkán, hogy formában tartsam magam. Ő vadászni vitt. Félvérekre, hibridekre, fajtisztákra egyaránt. Eleinte úgy éreztem, elárulom a fajtám, nem éreztem helyénvalónak, de Daryl elmagyarázta a dolgokat. Mégis, úgy éreztem, rosszat teszek… Azonban ahogy az évek teltek-múltak, egyre jobban beláttam, hogy az emberi faj kipusztul, ha az erős fajok jutnak hatalomra, és ha az be is következik, ki fogja az erőseket megakadályozni abban, hogy ne pusztítsák el egymást is? A hatalom sokakat megrészegít. Majdnem mindenkit. Legyen az farkas, vámpír, sárkány, laochra, vagy akár gyönge ember. Mindenki fejét átmossa, mindenki még több hatalmat akar, mindenki az élen akar lenni, a legjobb akar lenni. Akár én. Daryl több mint újabb négy évtizeden át volt a gazdám, mielőtt felszabadított volna. Ő is lassan leszerelt volna, elvégre jócskán elmúlt hatvan, az utóbbi években így is csak taktikai, stratégiai segédleteket adott, és az ifjakat tanította. Miattam tartották még Tiszteletbeli tagként a vadászok között, de ő önként kilépett, és felszabadított. A magam ura lehettem végre, és legnagyobb meglepetésemre adott egy birtokot egy házzal, ami a sajátom, és gyermek híján az összes vagyonát rámruházta halálával, ami hét év múlva el is jött, csendesen, álmában.
A mestereim nyomdokaiba léptem. Gladiátorokat tartottam, hogy pénzt keressek, kifejezetten a legjavát kerestem, a legjobbakat, azokat, akikben van lehetőség. Rabszolgákat fogadtam, különös tekintettel a képességeikre. Hatalmas kereskedelmi hálózatot építettem ki, olyan helyekre is ahol előttem még soha nem járt senki, főzdéket vásároltam, üzemeket, malmokat… Szinte nem volt olyan iparterület ahol ne lettem volna jelen. Szabad emberként nem akartam csak Azerion lenni. Azerion an Sluaghan lettem, a harcos, a mészáros, a rabszolgából lett nemes, egy hibrid, akit az emberek is tisztelnek és elismernek, és maguk közül valónak tartanak. Bár innen lógtam ki legjobban, itt találtam elfogadásra, és nem fogom hátbaszúrni őket. Soha.
A másfajúak uradalmának vesznie kell, különben soha nem lesz béke ezen az istentelen földön.


Miután sikerült az idegeimet felőrölnöm Dragratta betörésével, majd az elfogott kölyöksárkány, Midayoi, és a később beszerzett vámpír, Heart megléptek tőlem, úgy döntöttem, hogy torkig vagyok a rizikós szolgákkal, Tiberius pedig tehet egy szívességet az ostoba javaslataival… Hány rabszolga miatt hullassam ki a hajam, mert mi gyerekes fogadásokat kötünk? Friára bíztam a birtok és az üzleteim intézését, magam pedig összepakoltam, és kivonultam az egyik vadászlakomba egy kis szabadságra. Ha Fria akadályba ütközött, vagy segítségre volt szüksége, elküldte az adatokat az egyik fiúval, én pedig örömmel segítettem neki egy levél formájában, de egyébként köszöntem szépen, nem kértem sem az emberekből, sem a problémákból, csak az erdő érdekelt, a vadászat, és a lovaglás. Jó pár hónapot eltöltöttem így, de végül hazatértem, Friára pedig roppant büszke voltam, mert teljes mértékig kézben tartotta a dolgokat.

Passzív képessége révén folyamatosan egy erőnléttől függően 5-10 méteres körben kiolt minden képességet, legyen az aktív vagy passzív. A faji alapképességeket mint például az alakváltás nem tudja teljesen blokkolni, de jelentős mértékben lassítja, gyengíti azokat. Alapesetben a kör fenntartása nem igényel energiát.

Koncentrációval képes a kör kiterjedését szabályozni, kitolni vagy teljesen behúzni, mindkettő erőt igényel, értelemszerűen a kiterjesztés többet.

Képes a bőre keménységét szabályozni mind sárkány mind emberalakban, képes azt szinte gumiszerűen rugalmassá tenni, a legtöbb lövedék vagy fegyver ilyenkor szó szerint lepattan róla, vagy akár olyan keménnyé is teheti hogy egy kifejlett sárkány fogai is rommá törnek rajta.
A kör szélességét befolyásolni és a bőrét manipulálni egyszerre nem tudja, a kör passzív mérete a bőrmanipulálással egyidőben összezsugorodik a legkisebb passzív kiterjedésre (~ 5 méter).
A képességblokkolást semmi nem védi ki, sem pajzs, sem mentális blokk, a nemesi vérvonalú másfajúak képességhasználatát is nagy mértékben megnehezíti, lassítja, gyengíti. Ettől lett ő az emberek elsődleges "titkos" fegyvere.

Lévén passzív képessége ellehetetleníti mások számára erejük használatát, annak ellopása, másolása igencsak nehéz, speciális feladat.

Azerion gladiátor múltja lévén nagyon jó az emberformájú harcban, tökéletesen uralja hibrid mivoltja miatti erejét, emberként képes egy vérfarkassal birokra kelni, és sokszor nyertesen kikerülni a harcból.
Elfojtott sárkányalakja miatt képes emberként szinte őrjöngő módba kapcsolni, fizikailag erősebb lesz, és a sárkány harcias tüze uralja minden mozdulatát. Ilyenkor nem ritka hogy a szeme világít, a torkából pedig gőz tör elő.
Széles kapcsolatrendszere van, és határozottsága miatt nagyon szeretik az ügyfelei.
Otthonosan mozog a pénzügyekben és a kereskedelem terén, nagyon jól tudja mibe fektet be és hogy attól mennyi hozamot várjon. Értelemszerűen írni-olvasni tud, és a könyvelést is profin végzi.
Damarelt úgy ismeri mint a tenyerét, idegen terepen pedig akaratlanul is hagyatkozik a szaglására és az éles látására hogy memorizálja a helyeket, egész jól tájékozódik.
Képessége miatt nagyon jó a védekezése, illetve mások védelmére is tudja használni, magát pajzsként állítva.
Fegyverek közül a pengés fegyverekkel bánik a legjobban, de az ostort is gyakorlottan használja.
Alapból nagyon jól uralkodik magán, évek óta nyomja el magában a sárkányt is, és sokszor a legnehezebb pillanatokban is ki tudja magát zökkenteni belőle.

A sárkányoldalát bestiának, állatnak tartja. Nagyon ritkán vált alakot, csak ha az emberalak már rég nem elegendő a szituáció kezeléséhez, és utána pihennie kell hogy legyűrje a valódi énjét. Gyűlöli, megveti a benne élő fenevadat.
Keménykezűen bánik a szolgáival, de igazságosan, emellett jól is tartja őket.
Nagyon kedveli a művészeteket, különösen a festészetet, szobrászatot, bőr-, és fémművességet, karcokat. Ő maga foglalkozik fametszetek készítésével, nagyon rutinos benne, precízen, aprólékosan dolgozik, természetes színű festékeket használ a mintázatok kiemelésére. Képes akár tájképeket is alkotni, egyebek között a hatalmas ebédlőasztalt az étkezőben is az ő keze munkája díszíti.
A házát sok helyen ékesítik lovak szobrai, vagy lovakat ábrázoló képek, lenyűgözi ezeknek az állatoknak a szépsége, úgy érzi a nemesség fogalmát a lovak testesítik meg.
Szereti az alkoholos italokat, főleg a töményebbeket, valódi ínyencnek számít ezügyben, minél egyedibb, különlegesebb egy ital annál nagyobb pénzeket hajlandó adni érte. Szerencsére nagyon jól bírja az alkoholt, így minden ivászaton ő az utolsó aki talpon marad.