Szellemekkel suttogó

"Just close your eyes, the sun is going down
You'll be alright, no one can hurt you now
Come morning light,
you and I'll be safe and sound"

Egy alacsony, 153 centiméter magas lány áll előtted, hosszú, hátközépig érő szőke haja pedig még csak jobban rámutat erre a tényre. Szemei világoskékek, bár sokszor inkább szürkésnek tűnnek. Ártatlan külseje ellenére magabiztos kiállása és átható tekintete van. Életének ebben a szakaszában nem igazán válogathat a ruháiban. Nem zavartatja magát akkor sem, ha férfiruhát kell hordania, sőt, észrevette, hogy sokszor kényelmesebb is számára. Igazából álmodozik arról, hogy újra szép, nőies ruhákban járhat majd egyszer, és ékszerekkel díszítheti majd magát, de ezek most még csak álmok. Arra azért ügyel, hogy ápoltnak tűnjön, és haját is sokszor felköti vagy befonja.

Nincs.

Kiskorában úgymond fiús lány volt, aki folyton loholt volna a bátyja után. Felnőve nőiesebb lett, szofisztikáltabb, de még mindig makacs és néha nyers, bár csak akkor, ha elengedi magát. Általában ismeri a jómodort, tud viselkedni és nem keveri a bajt, kivéve, ha van oka rá. Evelynn jókedvű, kedves, nem galád fajta. Ezt nem igazán tudták letörni benne. Benne még megvan az, hogy segítsen a rászorulókon, ahogy tud, hiszen múltjából és jelenéből is megtanulta, hogy a pénz ebben a világban néha túl sok mindenhez köthető. A kegyetlenséget pedig elítéli. Mindig tudja mit akar és hogyan juthat hozzá. Ezen okokból sokan nem merik megközelíteni romantikusan, mert érzik, hogy nem az a könnyen kapható nő, akit le lehet venni a lábáról pár szép szóval. Igazából pedig kapható egy randevúra, de nem fogja odaadni magát senkinek, aki nem méltó rá.

Damarel-ben látja meg a napvilágot, egy boldog nemesi család második gyermekeként. A szülei (Bella és Fridrik) azok a tipikus fülig szerelmesnek tűnő, házas emberek voltak, akiknek a gyermekeik a szemük fényeik. Evelynn és bátyja is nagyon jó kapcsolatot ápoltak, szinte a bátyja oldalához volt nőve, aki hat évvel idősebb nála. A családja jóvoltából tanulhatott, és az iskolában nagyon jó eredményeket ért el, barátai is voltak, bár kicsit későn érő lány volt, de intelligens, még ha izgága is.
Kiskora óta érdekli a kertészet, de ezt nemesi származása miatt kevésbé gyakorolhatta ekkoriban, bár volt, mikor kilopódzva figyelte a kertészüket.

Boldogan telnek az évei, egészen addig, amíg tizenegy éves korában meg nem történik az eset, ami felforgatja az életüket. Ő éppen bátyját látogatta meg oktatása közben, amiért már annyiszor megkapta a lecseszést, és mire hazaért, a ház felforgatva, szülei pedig halottan hevernek a bejárattól nem messze. Elég egyértelmű volt, hogy megtámadták őket. Éppen felsikoltott volna Evelynn, mikor a holtestek felett halványan meglátja a szülei kirajzolódását, mintha füstszerűen emlékeztetnék őt, hogy milyenek is voltak, mikor még nem vérben feküdtek előtte. A fiatal lány hirtelen nem tudta mire vélni ezt, szinte odagyökerezett a lába a padlóhoz.
"Evelynn drágám" - Hallja meg Anyja szinte pislákoló hangját, és elkezdenek folyni a könnyei. Az apja alakja viszont csak grimaszolva eltűnik, de nem végleg, és ebben valahogy biztos. Édesanyja hangja ekkor közli vele az igazságot.

12 éve történt, hogy Faydale városában töltött egy napot, és ekkor kezdte el követni egy gyanús alak. Bella igazán gyönyörű nő volt, így ez nem volt olyan meglepő, viszont igen makacs volt ez a személy. Az őröknek próbált szólni, de a követője nem volt buta, sajnos, és nem fedte fel magát egyszer sem. Már hazafelé indult meg, elhagyva a várost mikor a támadás történt. Lovasát megölték, őt pedig olyan dologra kényszerítették, amire egy nőt se szabadna. Ez a kegyetlen ember pedig Evelynn igazi apja. Nagy szerencséjére, bár ő maga akkor nem érezte annak magát, hazatérhetett Damarelbe, mert a városból egy csapat katona haladt el mellettük, elriasztva a vámpírt, aki viszont megígérte, hogy visszatér. Bella hazaérve elgyengülten, sírva mesélte el a férjének a történteket, és biztos volt benne, hogy elfogja hagyni a férfi. De nem így lett. Kapcsolatuk túlélte ezt a csapást, bár nem mondták el senkinek, hogy lányuk nem tisztán az övék. Külsejében Evelynn csak világosabb bőrével, és szürkésebb szemeivel ütött el csak a család többi tagjától, így nem is volt annyira feltűnő senkinek. Szülei így is nagyon szerették, bár aggódtak, hogy mikor fog kiderülni, hogy nem teljesen ember. Arra viszont nem gondoltak, hogy az idegen vámpír tényleg visszatér, a konfliktus pedig az életükbe kerül.

Evelynn ezek után árvaházba kerül, a bátyját viszont azonnal felkarolja egy másik nemesi család, bár ígéretet tesz, hogy mindent megtesz, hogy újra együtt legyenek. Persze ez nem olyan könnyű, mint a naiv fiú elgondolta. A bátyjának nem mondta el azóta se a teljes igazságot, főleg mert elszakadnak, és Evelynn az elkövetkezendő időben az árvaházban él.

Az árvaház szörnyű volt, és a kicsi lány nem igazán szokott hozzá az efféle körülményekhez. Újonnan felfedezett képessége viszont sokszor meglepően hasznos volt. Az árvaházban meglepően sok szellem lakozott. Evelynn nem volt meglepődve egy idő után, hiszen tökéletesen megélte az egész élményt, így tudta, hogy mennyire is nehéz élni és megmaradni. A szellemek szívesen beszélgettek vele. Az élők pedig rettegtek mikor hallották, hogy Evelynn a semmihez beszél. Mindketten jól jártak.

Arra is rájött, hogy vannak kedves és dühös szellemek is. Néha sikerült megnyugtatnia egyet-kettőt, amelyikeket soha többé nem látta az után. Elgondolkodott azon, hogy mennyire jó vagy rossz dolog az, amit csinál, de még nagyon fiatalnak érezte magát ehhez, a szellemek meg hálásnak tűntek.
Árvaházból 16 évesen elmenekül, főleg mivel már nagyon egyedül érzi magát és nem bírja tovább nézni az ottani szenvedést. Hiányolja a bátyját is, aki valami oknál fogva már leveleket se küld neki, és ez mindennél jobban aggasztja. Evelynn más helyet nem ismerve, visszatér 5 év után az otthonába, ami egy szellemkastély kinézetét vette fel ez idő alatt, de csak ő tudta, hogy mennyire is igaz ez az elnevezés. Ezek után az utcán árul virágokat, amiket a már elhagyatott kúria kertjében növeszt, valamint szellemeket vadászik a közeli falukban és városokban, ahogy képességei erősödnek.
Kezd elmenni a híre neki, és meglepő kérésekkel és kérdésekkel keresik meg az "elhagyatott kastély szellemekkel suttogóját". Szülei szellemei ritkán megjelennek neki, de apja még gyanúsan őrlődik valami miatt.

Passzív képesség: Látja a szellemeket, sőt, képes beszélni is hozzájuk, megérinteni őket. A szellemek valamennyire érzik azt, hogy Evelynn kapcsolatot teremt köztük és az élők között, így sokszor zargatják, megkeresik, akár álom formájában.
Aktív képesség:
- Képes átküldeni a szellemeket a túlvilágra, vagy legalábbis egy olyan síkra, ahol már nem bolyonganak tovább, „békére lelnek”. Van olyan szellem, ami ezt magától megteszi miután Evelynn segíti őt a problémájában, de a dühös szellemeknél ez nem mindig elég.
- Hangja nyugtatólag hat a legtöbb szellemre. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal megnyugszik egy kopogó szellem, de nagyobb hatást ér el, ha például beszél hozzájuk vagy énekel szelleműzés közben.

Nemesi származása miatt tud írni és olvasni, és ezt az árvaházban is fejlesztette.
A virágok és a virágkötészet mindig is érdekelte, és érdekesnek találja, hogy mind az emberek, mind a halottak általában szeretik a virágokat.
Maga tanult kertészkedni, bár kiskorában többször figyelte a kertészüket, ami lehet segített.
Énekelni szeret és tud is. Táncolni már kevésbé tud, de ... élvezi ugyanúgy.

Nincs.