Shai-nefer Nazari

“Sitten kun kukkanen kesän on nähnyt. Hajoaa se maahan multaan. Näät sen silti kukkana aina. Muistot on kalleinta kultaa. Eikä sun vieraasi asumaan jäänyt. Lähti se muualle matkaan. Vielä se tulee mennäkseen jälleen. Lähemmäs kuin aavistatkaan.“

Nefer egy sivatagi gyöngyszem kinek kreolos bőre karamellként csillog a nap égető sugarai gyűrűjében, ahogy a fény átszökik a datolyalevek hézagjai között. Ezzel azok tökéletes árnyékát vetvén rá.
Karcsú alakja a cédrusok kecses vonalában hajlik meg ahogy tiszteletét teszi a shifrák előtt. Keblei teltek, dereka karcsú és hasfalán finom kockák domborulata jegyzi meg félszegen, hogy a nő tökéletesen gondját viselte saját porhüvelyének.
Csípője szélesebb, a szülésre teremettség jelképeke s ring ahogy mezítelen lábaival a Piramisok völgyében aranyló homokon andalog a legnagyobb építmény árnyékos töve felé.
Mogyoróbarna haja majdnem hogy derekát korbácsolja fel hullámaival, ahogy az egyenes áramlatok megemelkednek majd belesüllyednek dereka völgyébe.
Arca szögletes, ajkai teltek és kerekdedek - sötétebb rózsaszín színűek -, orra hegyesebb pisze, nyerge egyáltalán nem széles. Szemei kissé nagyobb és szűkebb vonásúak - borostyán sárgák -, szempillái dúsak, hosszú barna erdőként hajlanak az ég felé. Szemöldöke sűrű, magasan ívelő hajával megegyező sötétbarna.

Magasságát tekintve alacsony, olyan 167 centiméter magas lehet. Karjain a nappali órákban lángcsóva szerű energiatöltetek, jelek láthatóak amik az éjszaka beköszönte kor elvesztik a terhes forróságukat. Fekete, obszidiánszerű kihunyt lávakő érzetű tetoválásoknak hatnak. Ezek a nonfiguratív minták írásszerűen, néhol napkorong - mint például kulcscsontja alatt, mellkasán - ábrázolásaként láthatóak. A bőre a nappali órákban forró akár a nap felszíne, éjszaka azonban olyan hideggé válik mint a jég. Ezt az abnormális testhőt két csuklóján hordott karpereceivel fogja vissza, a jobb az éjszakai hideget a bal a forróságot igyekszik elnyomni. Így míg azok rajta vannak a teste kissé melegebb 45°os alap test-hőmérsékletét tartja. Este ez a 34-36° között tartja a -70° helyett.

Ruháit tekintve finom selyem és szatén köntösszerű, sokat nem takaró, néha a hastáncosok ruhájával megegyező fazonokat hord. A sivatagot elhagyva természetesen megesik hogy selyemnadrágot, és selymes fátyolujjú topot visel.

Ennek a hibridnek a szépsége abban teljesül ki, hogy az emberi külsejű Laochra vér bezavart a vérmacska ág minden génállományába. A két lábon járó macska magassága 175 centiméter, ezzel pedig meghaladja az emberi alakét. Lábai nem hajlanak úgy és nem rendelkeznek ugyanazzal az anatómiával mint a vérfarkasok két lábú bestia alakja. Lábai sokkal emberibbek, a prém ami borítja őket, az azonban egy rövid szőrű házi macskáéval azonos. Ez a pedig teljesen beborítja egész testét. Színében olyan mint a tengerpart világosbarna homokja, néhol, mint például álla alatt és mellkasán ez világosabb, krémes árnyalatú fehér. Pofáján pedig sötétebb karamell barna, szemei alatt még sötétebb. A puha macska orr rózsaszín, bajsza fehér, néhol egy két fekete szál ékesíti. Fülei hegyesek, bennük néhány arany ékszer díszeleg. Szemei nagyok, mandulavágásúak és az emberi pupillákkal megegyező színűek. A fején a laochra gének túlnyomó része miatt megmaradt a haja, ez azonban ebben az alakban sötét szőkének hat. Sokkal sűrűbb és selymesebb tapintású.Mellkasán és nyakán esténként hasonló lávakő folt látható, izzó erezetekkel amik az energiát és finom meleget pulzálnak magukból. Nappal ez folyamatosan izzó folt, HA nem hordja a karpereceket - akkor ugyanis az éjszakai állapotot tartja. Fara hosszú, rövid tömött szőrrel fedett, halvány csíkokkal ellátva. Fogazata nem olyan mint a felmenőié, szemfogai elférnek szájában, de erejükben nem maradnak el azoktól. Testét finom bársonyköntössel takarja, de nem köti meg, ez ugyanis inkább amolyan megszokás. Ebben az alakban ugyanolyan beszédre képes mint emberként.

Shai-nefer esetében összetettebb és rejtelmesebb hibridet nem is találhatnánk. Bár a Phantom Troupe tagja a vérengzés és a felelőtlen, meggondolatlan gyilkosságok elkövetése nem tartozik a napi rutinjába. Először is figyeljük meg ahogy a nő alap személyiségjegyei megmutatkoznak az első találkozásnál; itt pedig a legfontosabb az , hogy türelmes és figyelmes. Természetesen reagál, racionális és alázatos is egyben de ezeket a személyiségjegyeket megrontja a puszta tény hogy ravasz is egyben.Figyelmes természete azonban nagyjából erről is ismert, miszerint a segítsége szinte kezünkbe hullik, de a nagylelkű felajánlás súlyos árakat von maga után... Az emberek pedig gyakran feledkeznek meg erről a ravasz, és kissé alattomos jegyről. De természetesen senki sem tökéletes, mint fent is olvasható. Nefernek pedig rengeteg kevésbé kedvező tulajdonsága van, mint például a meggondolatlansága és a brutális módszerei a juttatások megszerzéséhez. Ezekkel pedig sokan képtelenek megbirkózni, vagy megfelelően kezelni a fellépő nehézségeket. Persze erre Shai türelme az ami azonnal oldja és csökkenti a probléma lehetséges kárainak mértékét. Számtalan helyzetben ott van hogy "tompítsa"  az ütéseit.

"- Ez a gyermek csupa kontrollálatlan hatalom, inkább legyen a pokol fenekén mintsem szabaduljon az élőkre.Inkább nyeljék el a habok, vagy eméssze fel az éhínség.. A sivatag szelleme kegyelmezzen neki.-Suttogta Ceres majd az újszülött kislányt a homokba fektette, s a tűző napon hagyva magára hagyta a sivatag peremén."
A gyermek odakint, közel a szentélyhez ült a forró nap sugarai alatt, apró lábait a homokba fúrva - ujjaival néha beletúrt a bársonyos szemcsékbe.
Neferről köztudott tény volt, hogy minden fájdalom nélkül, akár estig képes volt ott csücsülni és a vízzel kevert völgyi homokból, vörös sárszobrokat épített. Shifrák tekintete, nemrég munkába állt méregkeverők kíváncsi pillantása övezte, ahogy azok mit sem sejtve aggodalmasan kémlelték; vajon megég e a gyermek, vagy valaki elhozza e a tűző déli nap alól.
Talán reménykedek a vesztében, az is lehet hogy valóban aggódtak érte, de ez a gondolat azonnal elvetésre került mikor azok bevonulva a szentélyre egyetlen búcsúpillantás nélkül otthagyták. A gyermek mindebből semmit sem érzékelt, tekintete azonban egyhamar az odébb játszó gyermekekre vetült így előre dőlve beletúrt két kezével a homokba, és felborítva néhány sárkupacot tett néhány ügyetlen lépést a kis csapat felé.
-Hohohó, hova hova?-Kavart port a női alak, Nefer pedig ügyetlenül, kissé még fej-nehezen emelte fel tekintetét a laochra nő álláig, később hátrabukva a homokban fekve még a jámbor szemekig is eljutott. A tekintete izgatott volt, és a beazonosítást követően hasra fordult, ezzel mindkét oldalán felnyalva egy kevés porózust. Majd a lábaihoz trappolt, homokot rugdosva, végül megkapaszkodva az anyagban néhányat rántott rajta.
-Jajejin!-Rikkantott fel, madarakat és tevéket megriasztva hangjával. A környezete terhes pillantással jutalmazta, az asszony viszont lentebb ereszkedve a két apró karpereces csuklóra fogott és engedelmesen hagyta hogy az orcájához érjen a kislány.
Shai prüszkölt néhányat, de fejét elfordítva, igyekezett nem "édesanyja" arcába tüsszenteni. Ezek után, energiától duzzadva, egyik mancsával elengedte amaz kezét és a mögötte játszó gyermekekre emelve mutatóujját a szája szóra nyílt, de hang nem jött ki rajta.
-Hm?Oh.-Fordult meg a laochra majd alsó ajkába marva finoman a fehér fogsorral, lassan visszafordult Nazarihoz és félrebillentve egy minimális fokban fejét - csalódottan sóhajtott.-Még egy keveset várnod kell, nőnöd és erősödnöd, addig csak megütöd magad kedvesem...-Csitította az ifjoncot, majd a csemete barna hajába simítva egy óvatos csókot hintett el annak homlokára.-Mit szólnál ahhoz, hogyha elmennénk a teveitatóhoz megint?Tudod, ott ahol az a sok vicces kis homok varánusz napfürdőt vesz a nap delén?-Kérdezte lelkesebben, amolyan terelés formájában a nő. Nefer szemei felragyogtak, arcára az öröm ezer színe ült ki, s tekintete elárulta; van olyan dolog a világon mely többet ér mint más suhancokkal rohangálni a homokban. Mégpedig az ha oltalmazója és csodálata forrása közelében lehet.


A föld megremegett és még a sivatag békés homoktengere is felkorbácsolódott a lökéshullámokra amit a robbanás idézett elő. Pernye és a kapu környezetében élők házának maradványait, de még az emberek hamvait is fullasztó, dögszag keverékeként hintette el a laochrák városa fele. Nazari a sátor ponyva kifeszített napellenzője alól figyelte, ahogy a hajdan boldog kis város népességére most síri csend ült, és mindenki - ki csodálattal, ki félelemmel - figyelte az egyre inkább felerősödő forró szélvihart. A nézőközönség azonban hamar odébb állt, hiszen szemüket és orrukat facsarta a szag és a forró maradványoktól gazdag szélvihar, így végül Shai-nefer maradt az egyetlen aki szemrebbenés nélkül várt, vajon ez a vége vagy még a java hátra van?
Remegett a föld, tajtékzott az órákkal ezelőtt még vígan csobogó folyó. Megvadulva, megbokrosodva öntött ki medréből és a hozzá közelebbi sátrakat szinte összegyűrve. Mint ahogy a gyermek teszi a tintafoltos pergamennel, arrébb is hajította azt.

Nefer haja zászlóként lobogva jelezte pontos helyét, és még a felkerekedő homokviharban is sötéten - fekete zászlóként - hullámzott a viharban. Szemeit szűken összehúzva várt, a sarkaiban sűrű homokkal vegyült tiszta könnyek gyülekeztek de nem lehetett megmondani mi végett. Fogait végül csak megvillantva, kissé lesütött fővel de a messzeségbe - vagy legalábbis addig ameddig ellátott a sűrű homok-függönytől - töretlenül meredve várt.
-Itt hagyott, itt hagyott és még csak el sem köszönt...Na...nagyszerű!-Csattant fel fojtott hangon, kezével pedig torkára simítva kissé belemart bőrébe.A forróság ugyan nem, de ki tudja hogy az elárultság érzete, vagy a torkán mint homokóra falán lecsorgó homokszemek kínozták.


Piramisok völgye, valahol az szikla szentély bejáratánál

A robbanásnak már van vagy 271 éve, és a laochrák békés napjait egy magának való mogorva alak kisugárzása zavarja meg. A semmi jót sem sejtető fiatalember elszántan, de úgy mintha tenyereként ismerné a sivatag minden egyes zegét és zugát... Úgy minden szándék bejelentő formaság nélkül vágott át a sivatagon, s bár a lábai jól bírták a napnak lebukásának órájában mégis kissé recsegő térdekkel és homokviharok kiszámíthatatlan hullámaitól mocskosan állt a szentély hatalmas és ódon kapui előtt.
Raziel megállt, egy-két kimért és felderítő pillantást vetett, majd lenézően horkantva egyet kissé megfeszült arca.
Dörzsölte meg orrnyergét, majd a port beszívva ezáltal egy istenes tüsszentéssel korbácsolta fel a hegység ezen rejtett zugát, és hangos visszhangot vert fel vele. Ezt követte a tulajdonos néma csendje, majd két tenyerébe temetve arcát ledörzsölte a rátapadt homokot, pillanatokkal később a hajából is kirázott egy keveset.Ezek után hátra simította a kusza vöröses árnyalattal megszórt tincseket.
- Már tisztán látom miért is nem jártam ezelőtt a sivatagban, ez a könyörtelen klíma, rideg környezet... emlékeztet Heart nyers megjegyzéseire, és éles gúnyszavaira. Őt kellett volna ide utasítanom, én pedig a havasokat választottam volna. -Ugyan egyik sem kedvező egyetlen teremtett léleknek sem, Raziel talán mégis ezzel a térséggel volt a leginkább megelégedve.
Nem hagyott időt a környezet szépségének tanulmányozására - valószínűleg nem is érdekelte -, ráérős léptekkel indult el az ódon homokkő kapuhoz. A lépcsők repedezettek, néhol töröttek voltak, valóban szánalmas látványt nyújtott a vándornak.-Micsoda hanyagság...-Jegyezte meg orra alatt majd a legfelső lépcsőfokot átlépve a teraszon állt meg. Szemöldökét felvonva, majd borús tekintettel a kapu előtt - eddig nem látott - két lábon járó macskára pillantott.- Khm...sicc?-

Nazari lelke nem csak a természetes dühtől és csalódottságtól van feltöltve, hanem magának a napnak végeláthatatlan energiáját is magával hordozza. Ez a passzív képesség előidéz egy abnormális test-hőmérsékletet a hozzá kötött véletlenszerű nonfiguratív szimbólumokkal, amik lehetetlenné teszik az alany ez esetben Shai-nefer megérintését. Ugyanis hangulatától, dühe függvényében a 200°-500°ig terjed. Ezt a képességét nem tudja kikapcsolni, csak minimalizálni tulajdon karpereceivel, amik nappal 43-45°-ig redukálják a testének hőmérsékletét. A bal a nappali órákban, a jobb az éjszaka folyamán tartja fent 34-36° között, mert enélkül sajnos bőre olyan hideg amit a környezete sínylik meg.
*A szimbólumok, kisebb nagyobb energiafoltok karperecek viselésével is meghaladják a 100°ot, illetve este ezek obszidiánszerűen kihűlve elérik a -100°ot az érintett területeken!



Shai ereje a napban rejlik, ám Hakuryuuval ellentétben az aktív képességei néha passzívan is feltörnek, ilyenkor kezében lángszerű tűznél tisztább plazma energianyaláb jelenik meg. Ezt képes különböző pajzsá, illetve fegyverekké alakítani. Ehhez ki kell emelnie egy darabot a napból, ám ez mindezek után a képesség végén visszaáramlik a helyére hiszen nagyobb pusztítást végezhet a földön.VISZONT ezt a képességet, mint mindegyik másik aktívat csupán nappali órákban képes előizézni. Éjszaka harcképtelenné válik minden közel illetve távol harc ismeret nélkül.


Sok energiát és időt igénylő aktív képesség, mellyel képes egy fénysugarat leválasztva a napról azt lecsökkentett energiával bevonzani, és egy égből érkező csapásként az áldozatára irányítani. Ugyanakkor ez a képessége arra is tökéletes, hogy saját testére irányítva feltöltse készleteit.

Nazri végső képessége egy 500 m-es hatókörben lesújtó tűzeső, amely teljes mértékben semlegesít minden akadályt és ellenfelet aki vagy ami az útját keresztezi.

Tehát, az írás és olvasás elengedhetetlen kelléke az életnek, így a shifrák mellett megtanulta mindkettőt. Mihez is ért? Nos, a méregkeverés távol áll tőle de ennek ellenére a legtöbb mérget képes felismerni 99%-ban. Táncot, festészetet és szobrászatot tanult gyerekként, bár ez mára már megfakult tudás. Ezek a művészi hajlamok hamar elmúltak, de a fotografikus memóriájának hála nem veszett kárba a tudása. Minden arcot képes mimikailag, a legapróbb jegytől a legnagyobbig megjegyezni így minden fontos tényezőre emlékszik.
Lovaglás művészetének betyárja, így hát az utazást társával kivitelezi minthogy hintóba vagy tevére szálljon.

A harcok. Nazari a közelharcok mestere, páros tőr illetve kardok, elfeledett kiegészítők mint például ostor tökéletes használója. Ám el kell ismernie, az íjjak és számszeríjjak használatát jobban kedveli.

Hűséges sivatagi társa Ramses, a fehér mén pedig kölyökkutyaként követi gazdáját, járjon az bármilyen rögös vagy veszélyes úton. Ez a ló egy ősi sivatagi fajta, mely nagy hőmérséklet különbségekhez szokott így elbírja gazdája váltakozó testhőjét. Ezt elősegíti egy nagyfokú hőállósággal rendelkező nyeregalátét, mely inkább egy apró takaróként fedi le a megült felületet. gazdája pedig könnyen, sörényébe kapaszkodva, egyszerű lábmozdulatokkal képes megfelelően irányítani.