Nebula Lullaby

"The bird of Hermes is my name eating my wings to make me tame"

Noha 17 éves, a teste olyan, mintha évek óta megállt volna a fejlődésben. A maga 155 centiméteres magasságával, nem egy felhőkarcoló. Nem igazán büszke fejletlen bájaira, de lévén a remény hal meg utoljára, azt vallja, hogy csak idő kérdése, hogy az övéi is felzárkózzanak a többi, korabeli lányéhoz. A bőre tónusa sápadt, a nappali órákban - mikor nincs ereje teljében - leginkább. Szemei skarlátvörösek. Fülei hosszúak, végük hegyes. Előnyben részesíti az aranyból készült, részletgazdag páncéldarabokkal és ékszerekkel kiegészített, sötét színű ruhadarabokat.

Nincs másik alakja.

Szabálykövető. Nebula úgy véli, hogy a világunk egyensúlyának fenntartásához, szükség van szabályokra és azok betartására. "Csend, rend, fegyelem" e szavak hármasa az, amely legjobban leírja, hogy milyen is egy általa elképzelt, tökéletes társadalom. Ebből következően, elítéli a bajkeverőket, s az ilyen személyeket rendre el is távolítja Vérhegyről. Vagy így, vagy úgy. Szereti a művészeteket, leginkább a zenét. Ha valaki tehetséges valamiben, azt elismeri és talán még azt is megengedi a számára, hogy Vérhegyen maradjon, még akkor is, ha nem a népéből való.

Nappal az északi Amira szobájában vendégeskedik, s mély álomban alszik.

Nebula Lullaby sorsa, már születése pillanatában eldőlt. Egy átlagos vámpír család, sokadik gyermekeként látta meg a napvilágot, 17 évvel ezelőtt. A hátán levő nap alakú jelből tudta mindenki: megszületett az új őrző. Nem sokkal ezután elválasztották Őt családjától és Vérhegy lett az új otthona. Sem a fizikai, sem pedig a mágikus ereje nem volt valami kiemelkedő, mégis nemesi neveltetésben részesült. Megkapott mindent, ami egy nyugodt, kényelmes élethez szükségeltetik, de a kastélyt... soha nem hagyhatta el.

Szinte mindig magányos volt, gyámjai nem engedték, hogy más gyerekekkel találkozzon / barátkozzon. Lakosztálya egyben a börtöne volt és a tanárain kívül, senkivel sem érintkezhetett. Minden cselekedetét szabályok kötötték gúzsba, egy idő után pedig már ezek nélkül el sem tudta volna képzelni az életét.

Az évek múlásával megértette, hogy az, ami a fajának olyannyira fontos, az nem Ő maga, hanem csak a szerep, amit betölt. Ha az a jel nem lenne a hátán, senkit még csak nem is érdekelne, hogy él-e vagy hal. Egy porhüvely volt csupán, se több, se kevesebb. Ezt az egy tényt, nem tudta elfogadni. Sok hosszú álmatlan éjszaka után, végül úgy döntött, hogy majd Ő bebizonyítja népe számára, hogy több egy kabalánál. Igenis, neki is vannak jó ötletei, magvas gondolatai.  

Egyik alkalommal, amikor a Vérhegyi nemes vámpírok tanácskozást tartottak, váratlanul Nebula lépett be a terembe. Úgy gondolta, hogy a hely és az idő is alkalmas arra, hogy nemesi rangjához méltón, debütáljon. A jelenlévők tekintete beszédes volt: "mit keres itt ez a kis senki?".  
Mielőtt még akárcsak egyetlen egy szót is kiejthetett volna a száján, az egyik őr nemes egyszerűséggel leütötte Őt és miután visszavitte a szobájába, kulcsra zárta az ajtót. Órák teltek el, mire magához tért. A feje még mindig sajgott az ütéstől. Arca a saját, rászáradt könnyeitől csillogott. Minden bizonnyal, álmában sírta el magát. Gyermeteg próbálkozását, még csírájában elfojtották. Soha többet nem próbálkozott meg hasonlóval, mondhatni beletörődött a sorsába.

Azóta 2 év telt el és a 17. születésnapja estéjén, épp a szobájába igyekezett vissza, amikor a folyosón egyszer csak összeütközött egy nálánál jóval nagyobb, masszívabb valakivel. Az ablakokon beszűrődő hold fénye megvilágította a férfit és annak macskaszerű füleit. Galeon volt az. A rá jellemző "ki ha én nem?!" hangnemben kérte számon Nebula-n a konfrontációt.
A kis születésnapos nem volt túl jó hangulatban. Senki, még csak fel sem köszöntötte Őt. Az év ezen a napján, mindig tudatosul benne, hogy lénye mennyire is jelentéktelen. Kiborult. Nem fogta vissza magát és válogatott szitkozódások keretén belül küldte el a nagymacskát egy melegebb éghajlatra.

A szóváltás tragikus véget ért, midőn Galeon - türelme fogytán - megragadta "ellenfelét" és kidobta Őt a kastély legfelső emeleti ablakán. Nebula több száz métert zuhant, teste a felismerhetetlenségig összezúzódott. Sors fintora, hogy mindezt... túlélte.

A vámpír vérnek és a megfelelő orvosi ellátásnak köszönhetően, a gyógyulás ösvényére lépett. Heteket töltött ágyban fekve és a kedvenc hobbijának, az olvasásnak hódolt. Az egyik vámpírok eredetét fírtató könyvben rátalált egy érdekes feljegyzésre, amely az őrzőkhöz köthető és egy bizonyos fioláról tesz említést. Nem tudta... nem tudhatta, hogy mindez csupán írói túlkapás-e vagy sem, de azt igen, hogy a jelenlegi élete nem elegendő a számára.

Több hónapnyi kutatómunka után végül rátalált egy térképre, amely elvezetheti Őt a fiolához. Külön pozitívum volt, hogy ehhez el sem kellett hagyni a kastélyt, lévén az ott volt bent. Egész pontosan alatta. Mélyen, a föld alatt. Már csak meg kellett várnia a megfelelő időt. Ez meg is adatott: egyik este - Galeon - egy kisebb felfordulást rendezett. Neki köszönhetően, Nebula kicselezte az őreit és elindult a célja felé. Az alsó szinti antikvárium egy rejtett ajtaját - őrző erejével - kinyitva, megnyílt előtte a lejáró. Több száz méter hosszú lépcső, s több percnyi séta vezetett le a sötét, nyirkos pincébe. A pince első látásra üres volt, de ha valaki jobban megfigyelte, láthatta, hogy volt ott egy tégely, benne két fiolával. Az egyik üres volt - feltehetően valaki már járt itt Nebula előtt -, de a másik csurig teli volt élénk vörös vérrel.

Nebula félszegen közelítette meg a tégelyt és vette kezébe a teli fiolát. Tudta, ha ezt megissza, már nem lesz visszaút. Ugyanakkor tudta azt is... hogy eddig sem volt számára sem hely, sem személy, ahová és akihez visszatérhetne. A fiola nyílását elzáró kupakot eltávolította, majd megitta annak tartalmát az utolsó cseppig.

A szemei, a hátán lévő Nap alakú jellel egyetemben felizzottak. Elődei 3000 évnyi emléke pörgött le a lelki szemei előtt. A tudásuk... a bölcsességük immáron az övé volt, csak úgy... mint az erejük.

Nebula, a nappal őrzőjeként, a legősibb és legerősebb vérmágia birtokosa, amely túlmutat még a híres L'espoir családén is. Korlátlan hatalma van a vér felett és a felhasználási lehetőségeinek száma, közel végtelen. (A képessége csak este aktív)

Blood Field
(Aktív)
Egy vagy több vérhurrikánt hoz létre. A vérhurrikán belsejében MINDEN is megsemmisül. Fizikai testtel rendelkező, vagy éppenséggel nem rendelkező élőlények, tárgyak, egyéb objektumok, de még a képességek / mágia is.

Blood Grave
(Aktív 1)
Nekromágia, amellyel új "életre" keltheti és uralma alá vonhatja a múlt bukott harcosait. Nebula és az előző nappali őrzők által megölt és elnyelt különböző entitások ezek, melyek között akadnak vámpír és vérfarkas hadurak, de még óriási sárkányok is.

(Aktív 2)
Noha teste, a legutolsó celláját is képes vér mágia útján regenerálni, előfordulhat olyan eshetőség is, amikor az elszenvedett sérülés még ennek ellenére is halálos kimenetelűnek ígérkezik. Ekkor a "Blood Grave" másodlagos aktív részeként egy - általa birtokolt - lelket feláldozva, elkerülheti a végzetét, továbbá minden ártó, nem kívánt képességnek a hatását is semlegesíti, amely Őt sújtja.  

Blood Manipulation
(Aktív)
A saját -és az ellenfél testében csörgedező vért is uralja.

Blood Rain
(Aktív)
Véresőt idéz meg 500 méteres köríven belül. A véreső megnehezíti mások számára a képesség használatot, fizikai és mágikus erejüket folyamatosan kiszipolyozza, Önmagát pedig felerősíti vele.  

Blood Web
(Aktív)
Láthatatlan vérhálóval fed le egy "Blood Rain"-től is nagyobb kiterjedésű területet. Ha valaki, vagy valami belép erre a területre, a háló birtokosa tudomást szerez róla.

A képesség nem másolható, vagy lopható el. A "Blood Grave" nem blokkolható.

Írás, olvasás
Nemes vámpír kisasszonyként, megtanult írni és olvasni.

Mérgek, gyógynövények
Amióta csak az eszét tudja, a mérgek és gyógynövények kívül esnek az érdeklődési körén.

Fegyver
Egyik fegyvernemet sem sajátította el.

Főzés
Születése óta több tűzeset történet Vérhegyen, mint előtte, az elmúlt évszázadokban, összesen. Az étke ehetetlen, aki kóstolta már, választaná inkább a kötél általi halált.