Lucas Adrian Gwelt

"Húzd ki magad, mosolyogj,
hadd törjék csak a fejüket, hogy mitől van olyan jó kedved."

Dan Brown

Egy magas, 190 körüli fiatal embert vehet szemügyre bárki, aki Lucas-szal találkozik, és rögtön észreveheti, hogy lágy és kedves arcvonásai, valamint sármos mosolya csalogatóan hívogatja magához a gyanútlan járókelőket. Szemei hajához hasonlóan barna árnyalatúak, szemei világosabbak, és éberek, haja pedig sötétebb és hosszasága miatt legtöbbször össze van fogva hátul lófarokba. Testalkata szálkás, de meglepően erős kiállása van, és nem tűnik olyan törékenynek, pedig tényleg vékony és a túlmunka miatt sokszor elfelejt enni vagy aludni. Hangja sokszor játékos, és nem is túl mély, ritkán szól szigorúan, de olyankor mintha egy teljesen másik ember szólna. Kezén egy sérülés hege látható, amit sokszor elrejt a vásárlói elől egy kesztyűvel.

-

Lucas egy meglehetősen intelligens, alacsony vérmérsékletű ember. Viszont ezt elrejti látszólagos örökös jókedvével, ami egyszerre szívderítő és aggasztó néha. Tökéletesen tisztában van a világ veszélyeivel, még ha ezt sokszor bolondos viselkedésével nem is mutatja túl jól. Mindig próbál nyugodt maradni és átlátni az adott problémát, szituációt, hogy veszély esetén azonnal ki tudjon bújni alóla. Az életben maradás számára a legfőbb, szóval sokak számára kapzsinak vagy önzőnek jöhet le a személyisége, de szerencsére ezt legtöbbször képes elfeledtetni hatalmas karizmája lévén. Nincs benne különösebb nagyobb utálat a másik fajok iránt, mint egy átlag embernek, inkább csak a heves vérmérsékletű, erősen harcias és kötekedő személyekkel van gondja. Munkájából adódóan mindenkit képes egyenrangúan kezelni, és nem szokott elüldözni senki se, aki pénzt hoz a tarisznyájába. Teljesen tudatában van a képességeinek és annak is, hogy mit várnak el tőle az emberek. Nagyon kevés emberrel táplál igazán közeli és nem látszatviszonyt, és mivel sokszor képes megjátszani az érzéseit, így nehezen lehet kitalálni, hogy mikor mit gondol. De belül igen jó szíve van, csak az a kérdés, hogy ezt a családján kívül valaki észreveszi-e.

A Gwelt család története nagyon egyszerűen kezdődött. A régi időkben még egyszerű földművesek voltak, akkor még réges-régen a kapu pusztulása előtt, de ahogy megtörtént a katasztrófa, a földjeik felperzselődtek és az életben maradt családtagoknak másképpen kellett életüket folytatniuk a túlélés érdekében. Sokan az akkori helyzetben zsoldosoknak álltak, hiszen megkívánta a haza, de az egyetlen Gwelt, aki életben maradt, az végül kereskedőként vetette meg a lábát a háborúskodás lassú lecsillapodásával. Lucas is ennek kereskedőnek a leszármazottjához született meg gyermekeként, és boldog kisfiúként töltötte éveit, lassan tanulgatva a kereskedés minden  csínját-bínját, valamint ahogy megszületett tőle pár évvel fiatalabb húga, Sophia, őt szekálta minden szeretetével.
Sajnos azonban a harcok sose szűntek meg teljesen, és a kereskedői lét se volt a legbiztonságosabb sokszor. A beszerzői útjai egyikén az apja súlyos sérülést szenvedett és elhunyt. A fiú ekkor volt 15 éves, gyakorlatilag sokak szerint már félig felnőtt, de mégis oly gyermek. Átvette Apja nevét és munkáját, és megfogadta, hogy átveszi ezzel együtt a feladatot, hogy megvédje Anyját és húgát is.
Így teltek az évek, és Lucas egyre ravaszabb és bennfentesebb lett a kereskedői körökben, egyre többet tudott meg a világról és a sötétebb titkokról is, amikkel ekkor még nem szívesen foglalkozott, hiszen minél távolabb akarta tudni magát a bajtól. Azonban mikor Anyja már nem bírta a harcot a szomorúsággal és a legyengült testével, akkor sajnálatosan ő is elhagyta a gyermekeit, ráhagyva őket egymásra. A fiú ekkor már nagykorú volt, de húga még nem, és napokig tanakodott magában, hogy mitévő legyen, nem hagyhatja magára Sophiát egy pillanatra sem. Főleg, hogy ahogy teltek az évek és egyedül kellett kitaposnia kereskedői útjait, pontosan rájött, hogy milyen veszélyes a környéken hagyni egy húgához hasonlatos fiatal lányt. A szomszédos területeken a Diverak-klán uralkodott, akik nem a jóságukról és kedvességükről voltak hírhedtek. Plusz, a húga tökéletesen beleillett volna egy-kettő rabszolga-kereskedő karmai közé, akik csak lányokat kerestek a nemesek szórakoztatására. Azonban, Lucas az évek alatt kiépített magának egy információs kört és bizony többször volt, hogy pont a klán tagjait szolgálta ki fegyverrel, titokzatos szerekkel, vagy információval. Az ifjú kereskedő nem utálta őket, sőt, néha élvezte is, hogy egy-egy árvita kapcsán megcsillant a vitapartnere szemében az elismerés. Bizony, Lucas nem fél néha igen rizikós magyarázatokba is belemenni azért, hogy többet kapjon valamiért, mint amit az a tárgy eredetileg érne valójában, de a legrosszabb, hogy amennyi valós információt is felhalmozott, sose lehet tudni mikor mi a tényleges igazság, és mi csak kitaláció. A klán tagjai pedig úgy tűnt élvezték, hogy van olyan, akinek van mersze velük is kesztyűs kézzel vitatkozni. Viszont ehhez az új szituációhoz új megoldás is kellett. Sophia egy nagyon okos lány volt, de nagyon makacs is. Nagyon nehéz volt eltitkolni előle bármit. Az ifjú kereskedő pedig a legrizikósabb, de hosszútávon a legmegfelelőbb megoldást választotta: Diverakok elé vonult, hogy egyezséget kössön velük. A húgát végül be kellett zárnia a házba, amíg vissza nem ér. Csak a biztonság kedvéért.
Hallott az ember pletykákat, hogy milyen durva volt a belépő teszt, ha valaki a Diverakok közé akart állni, de Lucasnak volt valamennyi magabiztossága, hogy agilitása és ügyessége, amit főleg az apja halála utáni fogadalma miatt is folyamatosan edzésben tartott, valamint az egyéb képességeinek hasznossága még jó oldalára állíthatja a dolgokat. És szerencsére igaza is volt. Végül, egy tőr által szúrt sebbel a kezén, és több kisebb-nagyobb sérüléssel, de hazatért Sophiához a hírrel, hogy mostantól a Diverakok oltalma alatt áll, és nem lesz semmi baj. Majd összeesett. Persze, a kezén maradt a  heg, hogy mindig emlékeztesse erre a próbatételre. Lucas igazából csak a húga védelmét kérte, és meg is mondta, hogy a klán szolgálatában lesz addig, amíg csak szükségük van egymásra, de a nevét soha nem adná oda. A húgát majd védi a név, őket meg összeköti a vérbeli kötelék. Viszont ez azt is jelentette, hogy olyan ügyletekbe is bele kellett ezután mennie, amibe eddig nem, és sokkal mélyebbre ránthatják az alvilági titkokba.
Manapság kívülről ugyanúgy végzi a tevékenységét, sokat utazik és csavarja el a vásárlói fejét és a kezükből pedig ki a pénzüket. Tökélyre fejlesztette az információ halászatát és egyre hírhedtebb lett ő maga is, mint kereskedő, hiszen sokszor talál és ad el olyan dolgokat, amiket más nem. Vagy olyan dolgokat, amik nem is léteznek. Neki ez sokszor csak szórakozás. Vagy mégsem? Kettős pletykák mennek róla, vagy zseniális, vagy csaló. A húgának viszont mindig küld valami szépet, még ha nem is tudnak sokszor találkozni egymással.

-

Fegyverhasználati képességei:
Nyílpuska
Lőfegyver – Ezt a Diverakoktól szerezte, és mivel nyílpuskában már átlagosan képzett volt, így viszonylag gyorsan beletanult.
Tőr – Gyorsasága révén közelharcban ügyesen tudja használni, valamint sokszor hasznos vágószerszám.

Oktatása:
Nagyon jól tud számolni, és vannak dolgok amiket el tud olvasni és le tud írni, de ezek inkább a kereskedői lét velejárói, hiszen közember lévén rendes oktatást nem kapott, szóval amit tud, azt szüleitől és egyéb helyekről eltanulta intelligenciája lévén.
Lovagolni és kocsit vezetni is tud, hiszen utazásai során sokszor lóhátra kényszerült.

-