Lunaris

"Csak az értheti az igaz szenvedést, aki már eléggé halott..."

Termetében igen alacsony, egy átlagos magasságú férfinak is csupán mellkasát éri el, ha feje búbját mérjük oda akkor talán kulcscsontjával lehet egy vonalban. Alkatra vékonynak mondanánk, de nem egy deszka amit az emberek a kisujjukkal megemelnek, nem olyan mint egy élőholt, hogy csupán csak a csont és bőr képezzen rajta emberi vázat. Igen is van rajta fogni való ha nem is egy bordélyházba való hölgyet veszünk viszonyítási alapnak, még sokkal kellemesebb látványt is nyújt mint egy lélekben gazdag utcai céda.
Arca kerekded, talán egy kicsit keskenyebb is, de egyáltalán nem mondható beesettnek hiszen orcái teltek és egész halványan piros pozsgásak. Orra keskeny, orrhegye kissé hegyesebb pisze, ajkai teltek és szépen ívelt barackszínek.Szemei mandulavágásúak,pillái dúsak és hosszúak, szemei alatt orrnyergén átívelve halvány szeplőket lehet észrevenni orcáján. Mikor mosolyog arcán két apró, alig észrevehető gödröcske jelenik meg. Visszatérve azonban szemeire , íriszei egész élénk égszínkék színek, ezzel adva még földöntúlibb hatást arcának, bizonyos fényben olyan mintha izzana, farkas alakban valóban rendelkezik egyfajta természetfeletti fénnyel. Arcát mint finom selyemfüggönyök, egyenes ezüst szín haj keretezi, a derékig érő hossznak a felétől azonban lassan átfolyik fehér színbe.
Nyakán egy régi mély vágás nyoma látható, a heg elég sötét színben maradt meg a bőrén így ha haja nem takarja el az bizony feltűnik még a gyengén látónak is. Füle töve alatt egy apró nap alakú tetoválás látható alatta a holddal majd az alatt 3 csökkenő méretű csillaggal. Ezeket az apró díszítőelemeket azonban később, a testét fedő egyéb kisebb-nagyobb alkotás is gazdagította.
Ruházatában általában kényelmes, nem szereti a szűk ruhákat, a fűzőt és a női lét velejárójaként hozzátartozó fodros ruhákat. Ismertetőjele egy fekete köpeny, aminek kulcscsontjai találkozásában egy apró aranyszín nap dísz fogja össze, ebben egy apró opál kristály látható. A köpeny alatt egy laza fehér blúzt hord, vállai kivillannak belőle, alul egy egyszerű fekete nadrágot és hozzá egy fekete bőrcsizmát visel.

Lunaris alakja sokban eltér a fajtársakétól. A hibrid valami véletlen folyamán, vagy pusztán csak a természet segítségének hála, de két termetes szárnnyal áldotta meg.
Szőre félhosszú, tömött, télen pedig egész hosszú talán az Golden retriverhez hasonló szőr hosszúsággal rendelkezik, ez pedig tetőtől talpig ébenfekete színben látható rajta. Orra fekete, csak egy árnyalattal világosabb és kissé száraz hegyén vágások gyógyult hege virít. Mancsai masszívak, karmai sárkányokéhoz mérhető erejü. A talpát védő párnácskákon, fekete szarupikkely véd ami bár lágy tapintású sokkal erősebb mint bármelyik fém. Sovány alkata inkább a dinamikusságát, könnyed mozdulatait és a repülését segíti elő, hiszen ennek a farkas hibridnek bizony szárnyai is akadnak. Hajdanán gyönyörű, egészséges tollazattal rendelkező párként emelték a magasba, most azonban csak a csonkok állnak ki lapockáiból.

Pofája sokkalta hosszabb és művészibb, orrnyerge kissé homorú, homloka kellemes ívű, nagy vörös szemei vészjóslóan ülnek. Agyarai hosszúak de nem lógnak ki heges ajkai alól. Fején, fülei sokkalta hosszabbak mint fajtársaiké. Farka hosszú fekete bundával takartak akár csak teste. Hátából durva, hegyes és kemény tüskék merednek az ég felé a szárnyvesztés óta.
Fején két pár termetes szarv látható, a fülei mögött ülők koshoz hasonlóan c íveben kerekednek állkapcsa felé. Homloka két szélén pedig égbe álló egyenes szarvak meredeznek.

Amikor először járt Damarel városában számtalan emberrel találkozott, akkor még maga sem tudta mi merre lelhető fel, az utcákat nem ismerte és a kesze kusza kanyarokban könnyen megzavarodott. Számtalan emberrel és őrrel, katonával találkozott, mindannyijuktól útbaigazítást és egy kis helyismereti segítséget kért. Első benyomásuk az idegenről, mindegyiknek az volt hogy túlságosan naiv és kedves erre a világra, így félő volt hogy Damarel sötétebb oldala felemészti. Őszintén szólva Lunaris egy igazi tündér, minden megvan benne amit kedvelhetnek benne. Megvan a saját véleménye, őszinte és tisztességes, sosem verne át senkit sem. Barátságos ugyan de kimért és odafigyel mennyit oszt meg magával kapcsolatban és hogy az akinek ezt megteszi az miféle első reakciót vált ki belőle. Ennek ellenére Lunaris segítőkész és könnyen belekeveredik e végett olyan dolgokba is amikből csak rosszul jöhet ki...Jó szándékú lány, aki sajnos az esetlenség látszatával megtéveszthető, segítőkész szándékai miatt egy enyhe naivitás is jellemzi. Bátorsága megkérdőjelezhetetlen ahogy hűsége is bajtársai és barátai irányában, könnyű kijönni vele. Erről kalandos szelleme és nyugodt természete is gondoskodik. Persze mindenkinek elfogy egyszer a türelme...

A tollak ropogtak talán? Vagy a finom szerkezetű csontok repedtek meg ahogy a két termetes orvvadász a fehér bundás hátára telepedve leszorították annak egész testét. Egy harmadik odébb élezte kését miközben tekintetét néha a különös, fenséges szárnyakkal megáldott vadra emelte. A farkas - mert az volt ugyan - izzó kék szemeivel nézett szembe az őt vizslatóval. Néha megmordult, de vicsorogni már nem engedték a pofájára tekert bőrszíjak amit egyfajta szájkosárként igyekeztek felhasználni ebben a különösen nehéz nyúzásban.
Lunaris képes lett volna bármire hogy szabaduljon, de teste nem bírt volna el a két vadász súlyával. Szárnyait igyekezte bevonva tartani, szorosan oldalához szorítva azokat egy pillanatra lehunyta szemeit is, de figyelme nem lankadt.
- Úgy gondolom beletörődött a sorsába, nézzétek milyen szépen megnyugodott a kezeitek között és súlyotok alatt. A szárnyai egy gyűjtőnek megérhetnek kettőtök súlyával megegyező aranymennyiséget, ha pedig egy darabban visszük el talán egész életünkre elég pénzünk lesz a továbbiakban.- jegyezte meg egész halkan de annál aljasabb hangon az őszülő férfi. Ahogy jobban megnézte az ember látta rajta, nem az első eset hogy effajta lénnyel akadt össze.
Emellett az sem volt idegen a számára hogy ezek bizony ha úgy hozza kedvük vagy éppen veszélyben érzik magukat akkor akár harapnak is, karmolnak, marnak vagy esetleg csőrrel csípnek. Szögletes arcát a ráncok mellett megannyi régi, mélyebbnél mélyebb seb volt látható, ahogy megfigyelte Lunaris az első percekben, láthatta hogy a bal felére az idegek még le is bénultak az évek alatt tapasztalt kegyetlen ellenfelek végett. De le sem tagadhatta volna, megérdemelt minden egyes karcolást, minden egyes sebet, harapást, karmolást, a szeme alatt húzódó fogsorok szaggatta bőrfelszínt. Nem volt más a számára mint egy kegyetlen gyilkos, egy pénzhajhász de mégis úgy érezte, az életet tisztelnie kell ha mások, mint például ő aki most olyan galádul elbánt vele cimboráival karöltve, még ő is megérdemelt egy esélyt a változásra.
- De nincs az a pénz ami megérné hogy ezzel a bestiával mutatkozzak akár Damarel, akár Faydale városában. Így hát megmaradunk az eredeti tervnél, miszerint elég lesz a szárnya, a tetemmel pedig jól laknak a csúszómászók és a férgek. A prém még érhet valamit, de az vajmi kevés azokhoz a fenséges tollakkal fedett szárnyacskákhoz képest... Nem igaz tündérem? - zökkentette ki gondolataiból a nőstényt mikor az avar ropogásának kíséretében lassan elé sétált és leguggolva előtte, öreg ízületeinek roppanásával adva meg a jelet hogy egész közel van hozzá lassan felnyitotta szemeit. A férfi kezében tartott éles pengét megemelve egy darabon még játszadozott azzal, hiszen az teljes hosszában tükrözte a fák sűrű levelei között esetleg átszűrődő éles fénysugarakat. Az egyik ilyen nyalábot a farkas szeméhez vezetve újabb strigulát szerzett viselkedésével a strófán, amin egyre inkább gyűltek az okok miért harapjon oda a halandó embernek, s ha úgy hozza szaggassa le annak karját.
Eljött a perc amitől fél, egyik szárnyát ekkor kifeszítették és a hideg pengét már érezte ahogy a finom tollak alá csúszik és élét tövéhez szegezik, hogy azt onnan válasszák el testétől melyhez a természet maga kötötte. Fogai ekkor kivillantak, a vakító fehér tollak pedig szinte pulzálni kezdtek, másodpercekkel később pulzálásba fogott és a körülöttük lehullott avar nagy része reszketni kezdett. Teste megfeszült majd egy vakító hangtalan robbanás következett be ahogy képességével egy lökéshullámot létrehozva taszította el magától fogva tartóit és a kivégzőtisztjének kezében tartott kést.
Csupán a vadászok puffanása törte meg percekkel később a halotti csendet, mikor lassan ismét négy lábára állt és kissé előre görnyedve gyilkos pillantást vetett a fák tövében heverőkre. Ekkor egy édes de annál vészjóslóbb hang hasított át elméjük vékony burkán mellyel eme alakban szólította meg őket.
- Nem vagyok dísz, nem vagyok egy egyszerű tárgy amit kedvetek szerint tördelhettek darabokra. Élek és érzek, örülj ember hogy a karod a helyén maradt... nem kenyerem az erőszak, de nem a játékod vagyok hogy csak úgy letépd a szárnyaimat. - sziszegte, a farkas testéből szinte a macskákéhoz hasonlatos fújtatás szakadt fel. Egy pillantást vetett még a az alatta heverő tollakra majd kitárta szárnyait és az avart felzavarva, a leveleket szerte söpörve a levegőbe emelkedett és a fák aranyló lombkoronáját átszakítva eltűnt az égbolt kék mélységében.

Passzív: Mint a természetben a fák vagy a növények, képes fogni a környezetének jelzéseit. Ez annyit tesz hogy a lány látja a képességek hatókörét, képes behatárolni az erejüket és a kapcsolatukat más külső személyekkel. Ezáltal szinte izzó láthatatlan szálakként képes megtalálni az átkok és képességbeli mérgezések okozóját. Ameddig a méreg vagy ártó képesség hat, addig például érinthetetlen színes fonál köti össze az áldozatot a támadóval. Ez megkönnyíti számára és ezáltal másoknak is, hogy könnyű szerrel megkeressék a méregforrást az ellenszerhez.


Energiaalapú képességei lényegében egy sötét energiából erednek amit nem lehet behatárolni a fő elemi elemek segítségével sem. Mivel ezekhez egyáltalán nem lehet hasonlítani.  A támadó képességeknél látható, ahogy a másoknál érezhető égető fény és tűz támadásokkal ellentétben az övéi nyomasztóak és émelyítő érzést váltanak ki. Sokszor kellemesen hidegek így a halálosak sem fájdalommal likvidálják az ellenfeleket.

Wounded Healer: Mint a képesség neve is elárulja a gyógyulás magából a támadások és sebek mértékétől függ. Az őt ért fájdalmas sebesülések mértékével egyenlő a gyógyulás, így ahhoz hogy egy teljes kart képes legyen regenerálni a saját testében azonos fájdalmat kell átélnie. Ez végül berögzül és a későbbiekben bármilyen végtagvesztést képes gyógyítani és helyrehozni.

Worst pain: Mint a fent említett gyógyító képesség,  úgy ez is a gazda testet érő fájdalom által lesz egyre erősebb.  A rögzült szenvedéssel Lucier képes a fekete anyag segítségével maró hatású tüskéket, fegyvereket, csápokat növeszteni illetve létrehozni. 500 méteren belül a csápok a centrumban álló hoz közeledve egyre nagyobbak és egyre nagyobb számban felfedezhetőek. Az érintésük maró hatású,  a csontot és húst szinte felfalva képes testeket több részre tagolni és teljesen megsemmisíteni. Ezek tudnak tüskékké megszilárdulni és tovább terjedni irányítottan a célpont irányába. A kikerülésük nehéz mivel Lunaris könnyű szerrel képes változtatni az irányukon, ám az egyre távolabbi tüskék később reagálnak. A 200 méteren kívül eső területen viszont mozgó csápként, minden talajrezgésre reagálnak és baráttól vagy ellenségtől függetlenül mindent megragadnak és megsemmisítenek.

A sötét anyag lefog, sőt mi több számtalan képességet, rituális idézést - voltaképp az összeset - módjában áll megszakítani, közvetlen közelében, vagyis inkább jobban mondva az ő irányába lefogni. Rosszabb esetben visszaütni, tükör effektként a gazdája ellen fordítani.
Luna mentális egyensúlyának felborulása pillanatában, a fizikai teste több résből szivárogni kezd, és a vér helyett a fekete izzó energia kezd el folyni belőle. Teljes alakja színtiszta erőforrássá válik, minden embersége kiveszik. Az őt megközelítő személyek 500 méteren belül veszélyben vannak, mivel szép lassan elkezdi felemészteni a teljes környezetét és a benne tartózkodókat. Sorvadás, az életerő elszívása mellett a felismerhetetlenségig való elmálláson át bármilyen vég várhat a szerencsétlenekre.

Az olvasás és írástudását a Damarelli piacon szerezte meg.Hosszú éveken át élt az árusok között, az áruk beszerzésének fejében a pénz mellett a szegényes taníttatását választotta.
A festészet sem áll távol tőle de ezt a hobbiját nem űzhette sokáig, a vadászok által rányomott stressz és halálfélelem mellett pedig teljesen elhagyta azt. A főzés és az állatok megnyúzása sem áll távol finom kacsóitól.
A közelharcban még rászorul a fejlődésre, a távolsági harcot azonban nem preferálja és unfairnek érzi.

-