Calypso

"Elég erős az akaratod, hogy legyőzz egy ősi Istent?"

Halál formálta és a Hold vette magához. Már egyáltalán nem olyan emberi mint akkor volt, halála előtti óráiban, napjaiban. Évszázadok embersége múlt ki belőle egy pillanat leforgása alatt, s szinte puszta energiaként tért vissza egy tiszteletet parancsoló öltözetben.
Elrettentő?Talán.A sisak alatt azonban még a mai napig egy felettébb bájos arc, egy igazán fenséges macska tekint az előtte meghunyászkodókra. Arca keskeny, szív alakú forma melyet testével együtt egy sápatag bőr fed be mint szűz vászon más művészek tölgyfa keretét. Ezt az orcát egy hosszú, derékig érő fehér - patyolat tisztaságú - vízesés keretezi, mely finoman csobog végig háta tökéletes arculatán. Puhább mint a selyem, és könnyebb mint az Istenek könnye.
Szemei keskenyek, mint a rókák szeme finom sötétebb árnyalattal és fekete festékkel dekorált. Szemhéjai keretében, égszínkék élettel teli keretekkel díszes bogarak ülnek. ajkai teltek, bár kissé megfakultak napok mozdulatlan fekvése, a halott állapot végett.
mellkasa telt, keblei szépen kidomborodnak ahogy szembetalálod magadat vele. Hasfala szépen kidolgozott, finom izomzatot rejt és széles csípőben végződik, mely után hosszú kellemesen húsos combjai és hosszú lábszárai folytatják teste bemutatását.
Fehér hajában két hosszú, bolyhos macskafül ágaskodik a magasba mely minden egyes hangot érdeklődően fogad. Ehhez természetesen egy hosszú és bolyhos fehér farok társul mely sokszor idegesen jár.

Körmei hosszúak, hegyesek és sokkal élesebbek mint bármelyik acél és fémfegyver. Ezeket egy fekete fémkesztyű óv, felszerelése pedig nem merül ki ennyiben. Kebleit fekete páncél fedi, alatta pedig fehér posztó anyagát vélhet felfedezni a férfi. Lábait hasonló fekete páncél ékesít, és mindezek mellett fején két ritka holdkővel díszített szarvas sisak dekorálja. Melyből két oldal egy-egy pár vékony fehér lánc díszít. Calypso, más néven Lilith így nem olyan esetlennek hat mint azt az ember elsőre hiszi. Két karján fekete jelek, szimbólumok láthatóak.
Persze emellett a díszes ruhákat sem veti meg.

A macska alakja termetes, de kecses. Mellső lábai izmosak, szépen kidolgozottak és hatalmas fehér karmaival apró darabokra képes szabdalni azt aki kelletlen szavakkal illető őt és a nagyságát. Szőre hosszú, tömött és hófehér. Farka tövében elkezd egyre hosszabbá válni, majd farkincájánál éri el teljes hosszát.
Feje finom vonásokban gazdag, fülei hegyesek, hosszukban kissé eltérőek más vérmacskákétól. Szemei nagyok, bennük fehér szempár trónol és pofájában hosszú agyarak párja lapul, melynek negyede már el se fér a pofájában.

Arcán szinte minden helyzetben egy elégedett halvány mosoly ül , de ez a legtöbbször inkább kajánnak mondható nem pedig bizalomgerjesztőnek. A robbanás utáni időkben alakult ki csak igazán a személyisége, mikor a koporsóból kiszabadulva ismét két lábbal állhatott a földön. Az emberek félik, legalább is azok a kis falvak ahol a legtöbbször felbukkan , igen csak retteg eme csodálatos ragadozótól. Kiállása tiszteletreméltó és fenséges, minden mozdulatában igyekszik maga a tökély és az elegancia lenni. Orrát fent hordja, büszke és magabiztos, félelmet nem ismerő asszony. Általában kifinomultan nyers és kiszámíthatatlan, nehezen ad okot a bizalomra, a legtöbbeket bizalmatlanná és félénké teszi a jelenlétével. Ha társaságban van mint az első mint az utolsó szó az övé és képes megsértődni ha nem adnak igazat neki.
Van egy rejtett oldala, egy finomabb és bújósabb lénye aki szeret dörgölőzni és dorombolásával igyekszik levenni a kiválasztott személyt a lábáról. Illetve védelmező ösztönök révén mint egy falkában élő oroszlán a kivételes , "falkájába" tartozó tagok védelmére kel ha a helyzet úgy kívánja.
Egocentrikus, szeret a központban lenni mint már fent is olvashattuk. Szereti ha kényeztetik, ha etetik és fésülik mint vérmacska alakban a szőrét, mint emberi alakban a haját. Manipulatív nőszemély révén igyekszik másokat rávenni arra hogy megtegyék azt amit ő akar, legyen az kényeztetés vagy a piszkos kis feladatok elvégzése, mint ellenségei láb alól való eltétele és társai. Bár halála óta szöget ütött a fejében, ha ekkora hatalma van akkor talán maga is leadhat egy keveset a kényelméből. Így az egocentrikus nőszemély, felvett egy újabb jellemvonást: az izgatott vadász szerepében.

A Holdfény átjutott az áttetsző selyemfüggönyök barázdái és szemcséi között, ezzel szűrt fényt vetve a szentély belső csarnokában trónján gubbasztó nagymacskára. Az asszony akár egy egész világ ura és parancsolója, két kezét trónja kőből kifaragott karfáin pihentette. Bár karmai élesek és az egyszerű nagymacskákénál masszívabbak és erősebbek voltak , ujjpercei végén mégis apró ezüstkarom szerű díszek védték sajátjait. Fülein arany díszeken törtek meg a holdnak erősebb fénysugarai, néha megrezzentek fülének finom csúcsai és arcán egy egy ideg megrezzent ahogy az előtte felsorakozó szolgákra meredt , az éjszakában apró szentjánosbogarak fényével ékeskedő íriszeivel körülölelt pupilláival. Előrébb hajolt ezzel kicsit meg is görnyedt , homlokát ráncolta, hunyorgott mintha csak egy egészen apró és jelentéktelen kis porszemet igyekezett volna jobban szemügyre venni. Végül ismét felegyenesedett megemelte jobb lábát kicsit kinyújtóztatta azt majd keresztbe téve a másikon, kicsit kitolva csípőjét, akár egy előkelő dáma felszegett fejjel törte meg a terem csendjét:
- Egy hajszálon függ a sorsod Calista, mond el nekem én egyetlen igaz testvérem, miért hiszed azt hogy a bennünk ugyanúgy buzgó ősi vér majd megkülönböztet téged a többi halandó árulásáért járó büntetéstől? - tette fel szépen artikulálva a kérdést. Hangja pedig egyszerre volt mézédes és vérfagyasztó ahogy elhagyta bíborszín ajkait. Lassan feltolta magát, idegességéről és nyugtalanságáról csupán farka végének apró mozdulatai árulkodtak, ám hangja és arcjátéka mindezt igyekezte letagadni. Ahogy megtette az első lépést felé a teremben fellobbantak a fáklyák gyönge lángjai , mintha azok is idegesen, szinte tűkön ülve várták volna hogy milyen ítéletet mond tulajdon nővére felett az uralkodó. Mezítláb léptei hangtalanok voltak, ahogy lassan lesétált a trónjához vezető márvány lépcsőfokokon.
Elég közel került a megláncolt nőhöz aki bár időseb volt nála, teste mégis meghazudtolta valódi korát. Calista megfeszült de a láncait tartó félvérek erősebbnek bizonyultak a napok óta kiéheztetett hybrid felett, arca mégis megfeszült, fogait csattogtatva igyekezte hidegvérét megőrizni. Húga megemelte egyik lábát majd nővére hátára téve talpát , lenyomta a márványlapokkal letakart földre. Arca a hideg márványnak préselődött, apró légvételei egy kis területen párássá téve azt. Calypso farka most már idegesen járt orrnyergén kisebb nagyobb ráncok jelentek meg, teljes testsúlyával rálépett az asszonyság hátára, mire az halkan felmordult.
Odakint a csőcselék hangjától volt terhes a levegő, a kizárt egyszerű halandó emberek Calypso Úrnő követői voltak ám a napokban Calista igazságot szolgáltatott és leleplezte húgát és annak egyszerű de ízléstelen játékát.
- Hallod ezt Caly? Ez bizony a csőcselék hangja, jöttek acél fegyverekkel, tűzzel és íjjal hogy megfosszanak az életedtől!... - nővére fülei lelapultak, egy kis félelemről árulkodtak, de arcán egy elégedett mosoly ült ahogy szeme sarkából követte az önelégült és beképzelt macska mozdulatait. A masszív kőkapu már repedezett, az odakint összegyűlt, csúnyán megtréfált tömeg hangja pedig erősödött.
-Megfosztanának? Neem, ahhoz a halandók túlságosan is ostobák, tudod? Hát miért is tudnád hiszen magadat is egynek tartod közülük. Gyenge vagy nővérkém és be is mutatom hogy mi a különbség kettőnk között... - hangja vészjósló volt, ahogy leemelte lábát róla megkerülte annak hitvány testét és a kapu felé vitte útja. Hűséges testőrei felhúzták a földről a vádlottat majd felállítva a padlóról, az úrnő irányába fordították és lépésre kényszerítették. Mialatt a Csillagok Úrnője tenyerét az ódon kőépület lyukas plafonja felé emelte, ahonnan a csillagok és a Hold együttes erővel igyekezték feltölteni jótékony erejükkel a termet. Másik kezét felemelve mutatott a kapuk felé mire őrei azonnal elindultak hogy kinyissák az ormótlan kapukat a tömeg előtt. - A különbség kettőnk között az, hogy míg az én véleményem szerint az emberi erő egyszerűen pótolható, mint az elpusztult marhacsorda vagy az eltört étkészlet.. Addig te egy lepke halálát is napokon át siratod, míg szemeid ki nem száradnak és elmédet el nem nyomja a fáradtság. Azt hiszed segítettél nekik hogy elinduljanak egy vezető nélküli , önálló úton? - tenyerében egy apró kőszilánk pihent, mely körül lassan a termet betöltő , kék és lila színek árnyalataiban pompázó, fénytől vakító energiagömb jelent meg lassan. A két nehéz kőszárny kinyílt és az ostoba nép akár a csúszómászók, vagy az éhségtől megveszett pestis hordozó patkányok igyekezték elözönleni a termet.
Calypso ekkor maga elé tartva kezét egy elvetemült vigyorra húzta száját, füleit hegyezve meredt őrülten a halálukba rohanó csürhére. Az égbolton szinte elhalványuló csillagok már már maguk is lehunyták szemeiket. Hangtalan volt a pusztítás, és nyoma sem maradt az erejének. A hangos robaj után beálló csend édes volt a fülnek, ekkor érezte meg a kintről beáradó kellemes lagymatag szellő érintését először azon a napon.
Ekkor visszafordult testvéréhez és annak arcán ülő rémült kifejezés láttán elégedettsége teljessé vált. A fáklyák lassan elaludtak, végső leheletükkel még elkísérték a királynőt annak útján. Calypso lehajolt Calistához , kezével álla alá simítva emelte meg fejét hogy annak szemeibe nézhessen.
- Csupán ostoba birkák ezek, semmi több. A pásztoruk nélkül felfalják őket a farkasok. Megölted őket, reggel pedig kivégeztetlek, a te szőrmebundád fogja melegíteni a testemet mikor beköszönt a tél... Mindig velem leszel és támogatni fogod majd a húgodat, ahogyan kellett volna egész életedben. - hajolt el tőle lassan majd visszaülve hűs trónjára, fénylő tekintetével hosszú órákon át gyönyörködött az üres táj sziluettjében.


Halálát követően lelke, napokra kiszakadt belőle és rákényszerült arra hogy más testében leljen menedéket. Ám teste és a Hold vissza szólította, így visszatérhetett tulajdon bőrébe, de erejétől részben megfosztva.

A Hold áldása alatt megfogant benne a tűz, és a napot félredobva saját hideg lángot gyújtott a lelkében. Lilith, képes a Hold erejét és a csillagok pusztulását felhasználni hogy fehér, illetve kék lángokban tüzet teremtsen és annak hűs érintésével porrá égethesse ellenségeit.
A tűz elsőre érthetetlen módon túlzottan is kellemes, hűs érzést nyújt az áldozatnak ám a másodpercek múlásával ez egyre kellemetlenebbé válik, és míg az áldozat a megfagyás állapotát érzi addig a teste folyamatosan ég el és válik porhanyóssá.
Ennek oka hogy Lilith az égetés elhelyezése után még nem aktiválja a képesség valódi oldalát, ezzel meghagyva az áldozatnak hogy magatartásával meggyőzze élete fontosságáról. A képesség a ciklus elején, visszavonható.
A fekete obszidián dárda, amihez olyan hűségesen ragaszkodik; az első telihold éjszakáján kovácsolódott, így az képes felvenni gazdája erejének egy részét. Így olyan funkcióval felruházva azt, hogy a szó szoros értelmében az áldozat testébe hajítva képes kitépni annak lelkét. Lilith az eldobott dárdát képes magához visszahívni, mivel az szoros kötelékben áll gazdájával. 100 méter távolság után, ugyanis visszarepül tulajdonosához önakaratból illetve Lilith saját hívására, akár közelebbről is. Más társakkal ez a fegyver nem működik, illetve mérgezést okoz, hosszas idegenkezűség alatt pedig halált.
Ez a képesség a lándzsája nélkül nem használható!
A fekete obszidián sisakon látható két pár apró lánc nem csak díszként funkcionál. Ezek volta kép sokszor egész önálló életre kelnek, a macska akarata szerint. Rövidnek tűnnek, ám képesek hosszukat megsokszorozni és törhetetlenségük végett szoros kötelet alkotni az áldozat teste körül. Ha úgy hozza tulajdonosuk kedve akár csontot és húst átvágó erősséggel képes elpusztítani az áldozat porhüvelyét.
Ez a képesség a sisakja nélkül nem használható!
Lilith vére fehér, ennek pedig az az oka, hogy testében sokkal több jutott a holdból mint a szüleitől. A vére gyógyító hatású, és ugyan őt magát nem tudja gyógyítani, de a kiváltságosak legmélyebb sebeit is nyomtalanul helyrehozza.

Fajából eredendően a vadászat és a nyomkövetés ősi mestere a vérmacska ágról, ez ugyanis dominánsabb volt benne mint a vámpír oldal, persze annak is megvannak sajátos jegyei amiket nem irthat ki magából, tekintve hogy csak egy hybrid.
Az írás és olvasás készségével nem rendelkezik ugyan, de helyette a mérgek elkészítésében és felhasználásában remekel. Specialitása az azonnali halált okozó italok elkészítése, a kardok és egyéb halandó fegyverek megátkozása. Emellett önmaga és mások méregtől és átoktól való tisztításához is ért, de ez utóbbi ellátásának meg van az ára!

Calypso vámpír lénye elnyomás alatt van, így kifejezetten vérszomja azokon a napokon mikor nem jár sikerrel a vadászatok során. Ilyenkor a vérszomja oltása érdekében képes minden élőlény életére törni.

Allergiás az áfonyára.

Bónusz: Farka tövén és álla alatt történő simogatásért cserébe megvehető az együttműködésre.

+Lilith az ereje fokozása érdekében mágikus helmet és lándzsa végett több energiát képes kivenni az őt éltető Holdból. E végett azonban azok nélkül csupán első aktív és utolsó, egyetlen passzív képessége használható teljes mértékben.Bár az apró trükköket így se lehet teljesen összeszedni.