Azrael Fallingstar

"A káromkodó embernek ördög ül a nyelvén s pokol nyiladozik lába alatt."

Hivatali munkája ellenére, Azrael egy sportos, 30 év körüli, felnőtt férfi benyomását kelti. 193 cm magas, amelyhez 88 kilogramm testsúly társul. Dús szemöldökei alatt, szemei szürkék, szinte színtelenek. Néhol göndör haja vállig érő, fekete, amely egy ritkásabb körszakállal egészül ki. Arca jobb profilján és orrnyergén 2-2 heg található, amelyeket megannyi titok és talány övez. Magas beosztása ellenére, szeret lengén, kényelmesen öltözni. Előnyben részesíti a bőrből készült kabátokat, könnyedebb ingeket, hosszú vászon nadrágokat és bakancsokat. Állandó fegyverzete nincs, egyéb kiegészítőkből pedig csak egyet visel, de azt soha le nem veszi: egy nem e világi kristállyal bélelt medáliont, amelynek értéke elmondása szerint, az életével egyenlő. Azrael megjelenése erőteljesen karizmatikus, legtöbbször még csak ki sem nyitja a száját, de az aki előtte áll - legyen ember, vagy valamely különleges faj egy képviselője -, ösztönösen érzi, hogy egy felsőbbrendű erővel áll szemben.

-

Egy született vezető, teste minden egyes cellája erre a szerepre teremtetett. Hosszú ideje már az emberiség legfőbb uralkodója és hogy ez a tény azóta sem változott, az az "elragadó" személyiségének az érdeme. Mindig tudja, hogy mit akar és azt is, hogy azt miként érheti el a legkönnyebben. A gyenge pontok megtalálásának a specialistája. Mondhatni, pokolian jó a vágyak - legyenek azok elfojtottak -, feltérképezésében. Általában kedvesen, nyájasan mosolyog, de ez ne tévesszen meg senkit, ilyenkor a legveszélyesebb. Csak nagyon kevesen vannak, akik ténylegesen "biztonságban" érezhetik magukat a közelében, de még azok a személyek is tévhitben élnek. Egyetlen ok, hogy Azrael velük szemben toleránsabb, az pedig nem más, minthogy nehezen pótolható bábui a sakktáblájának. Ettől függetlenül, ha valami nem úgy alakul, ahogy Ő azt eltervezi, hajlamos elveszíteni a hidegvérét és jaj annak, aki ilyenkor az útjába kerül. Előszeretettel hatol be mások személyes zónájába, ezzel is azt sugallva feléjük, hogy mennyire jelentéktelenek. A nyomás, amit ezzel és mesteri testbeszédével rájuk gyakorol, rövid távon megtöri Őket, s még csak szinte ki sem nyitotta a száját. Mindezek ellenére távolról sem egy barbár vadember, következetes és tisztában van az élet értékével, ezért törekszik rá, hogy ha ha vérontásra kerül a sor, akkor mindig csak annyi vér folyjon amennyi feltétlenül szükséges. A probléma csak az, hogy utóbbi mennyiséget is Ő maga határozza meg.

Sötét éjszaka volt, a vörös hold fénye megvilágította az ősi város, Damarel romjait. Az emberiség megrogyott a káosz és anarchia súlya alatt. A trónterembe vezető hosszú, kietlen folyosón csizmák léptei hangzottak. Az ismeretlen férfi nem volt hivatalos az audienciára, amelyet e vert nép egykori vezetői tartottak.
- A nevem Azrael Fallingstar. - Mutatkozott be egy, a trónterem ajtaján belépő, baljós kisugárzású férfi. Arcán széles mosoly volt, egyre közelebb és közelebb sétált a nemes urakhoz. Az egyik intésére, megannyi páncélos, lándzsás Őr állta útját.
- Idegen, mi dolgod van itt? Ez egy emberiség további sorsát megvitató, zárt körű megbeszélés. - Hangzott az egyik úr kérdése, nem értette, hogy ez a betolakodó, miként jutott át palota bejáratát őrző őrökön.
- Pontosan ezért vagyok itt. Rendszerváltás! Hálás vagyok az eddigi kemény munkájukért, uraim, de innentől kezdve átveszem! - Jelentette ki, majd pimaszul elcsakliszta az egyik őr övén levő tőrt. Ekkor lándzsák szegeződtek a nyakához, de az Ő mosolya, még ekkor sem halványult el.
- Oh, basszátok meg, miért nehezítitek meg a dolgom? - Kérdezte meglepődve, karjait széttárva. A védelme, teljesen nyitott volt.
- Ez a férfi megőrült. Minden bizonnyal azért jött ide, hogy a saját faja által leljen örök nyugalomra. Őrök, kivégezni! - A parancs után, egy tucat lándzsa vette célba Azraelt, aki válaszul csak lehunyta a szemeit. Mikor legközelebb kinyitotta azokat, támadói már halottak voltak. Testeik apró darabokra aprítva hevertek szerte széjjel a hideg kőpadlón. Az árnyak kígyó módjára kúsztak fel a pódium lépcsőin, hogy az urak teste köré tekeredve, mozdulatlanságra kárhoztassák őket.
- Te nem is vagy ember, nem igaz?! Azért jöttél ide, hogy minket, a vezetőket megölve, a kihalás szélére sodord az emberi fajt! - Förmedt rá Azrael-re az egyikük, aki minél inkább próbált kiszabadulni az árnyak szorításából, azok annál szorosabbak voltak, néhány bordáját el is törték.  
- Ugyan-ugyan, ember vagyok, bár mi tagadás, a golyóim nagyobbak, mint egy sárkányé! De Önök sem panaszkodhatnak uraim, ilyen szorult helyzetbe kerülvén, még mindig nem esedeznek az életükért. - Felelte leplezetlen jó kedvvel Azrael, miközben Ő maga is felsétált a pódiumra. A tőrt letette az asztalra, majd egy pohár bort eltulajdonítva, iszogatni kezdte azt.
- Mégis mit tervez?! Mi lesz velünk?! - Adott hangot aggodalmának az egyikük. A kérdés hallatán, Azrael az egyik legmegdöbbentebb arckifejezését erőltette magára.
- Lehet túl halk vagyok? Vagy tán nem artikulálom megfelelően a szavakat? Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy ez egy kibaszott rendszerváltás! - Hajolt le a kérdezőjéhez és farkasszemet nézve vele, erőteljesen megismételte korábbi önmagát. Szegény pára megértette, hogy élete vészesen közeledik a vége felé. Remegni kezdett és könnyek csordultak ki a szeme alól.
- Ne már! Ez most komoly? - Kérdezte Azrael a többiek felé fordulva, s minden eddiginél szélesebb vigyor ült az arcán. Végül sóhajtással egybekötve megcsóválta a fejét, majd helyet foglalt az egyik szabad széken.  
- Tudják mit? Meggondoltam magamat. Megkegyelmezek Önöknek, uraim. - Ahogy Azrael ezt kimondta, az árnyak szabadon engedték a foglyaikat.
- N-nagyon s-szép k-köszönjük! - Rebegték félelemtől reszketve, majd sovány malac vágtában, el kezdtek futni a trónterem kijárata felé. Azrael csak intett egyet, mintha azt üzenné: "Ugyan, nem tesz semmit!". A nemes uraknak már majdnem sikerült elérniük a magas, boltívszerű kapukat, ám ekkor árnyakból szőtt, hajszálnál is vékonyabb huzalok szelték miszlikbe testüket, a kastély romjai, sikolyaiktól volt hangos.
- Szent szar... Elfelejtettem megemlíteni az uraknak, hogy az ÉN szóhasználatomban... a kegyelem azonos a halállal... - Mondta panaszosan Azrael, s közben a borát kortyolgatta. Az árnyakból egyszer csak egy fekete ruhás férfi öltött alakot, s foglalt helyet mellette.
- Hmmm, ez a bor valami fenséges! Neked is meg kellene kóstolnod, Kayn. - S ezzel az est hóhérjának kilétére is fény derült.

-

Azrael rendelkezik mindazon tudással, amelyek a munkája elvégzéséhez szükségesek, így például az írás és az olvasás, előkelő helyen szerepelnek képzettségei hosszú listáján. Valamennyi közelharci és távolsági fegyverrel átlag felettien bánik, de egyiket sem sajátította el mesteri szinten, hiszen ritkák azon alkalmak, amikor neki, saját magának kéne fegyvert ragadnia.

-