Ösvény

Silas & Ran

Barangoltam jó nagy utat tettem már meg. Az este már majdnem teljesen leszált. Fáradt és éhes voltam, mert egy ideje nem ettem, és egész nap csak sétáltam. Hirtelen zörgést hallottam az ösvény mellől, majd szarvasokat pillantottam meg, ahogyan azok éppen átfutnak az orrom elött. Nem haboztam sokáig, elkaptam egyet közüllük, de nem sikerült leterítenem egyből, így egy darabig a nyakán csüngtem, míg szerencsétlen meg nem fulladt, és össze nem esett. Gyorsan odébb húztam a zsákmányomat, és elkezdtem táplálkozni. Nagyon jól esett, szinte az egészet már meg ettem, mikor egy fura alakot pillantottam meg az ösvényen. Nem igazán zavart, mert úgy gondoltam, hogy nem lát engem, hiszen az erdőben voltam, habár az ösvénytől nem messze. Folytattam a maradékzsákmányom elfogyasztását, de a sötét alak, mintha kiszemelt volna magának. Igyekeztem nem zavartatni magam, hiszen még éhes voltam, és a szarvas nagyrésze még nem fogyott el.

Most keltem hosszú álmomból. Elég éhesen ébredtem fel, mire ezt realizáltam meg is láttam egy szarvast. Lassan mögé lopakodtam hogy lecsapjak rá de ekkor ráléptem egy faágra ami kettéreccsent. Mire felnéztem a szarvasnak már nyoma veszett. Folytattam keresgélését, majd hirtelen hallottam a szarvas" sírását" a távolból. Azonnal a hang után eredtem, út közben elkezdtem érezni azt a finom vér szagot ami miatt összefutott a nyál a számban. Messziről megpillantottam hogy egy vérfarkas már letámadott az áldozatomra, egy darabig figyeltem hogy eszi meg a húsát, amit már lehet ő is észrevett, de nem zavartatta magát. Elkezdtem közeledni, szinte észre se vette volna. Gyorsan odafutottam. Éppen nem volt a szarvas nyakánál és elkezdtem kiszívni a vérét. Nem maradt sok vére, már elfolyt a nagy része, de éppen elegendő volt arra, hogy jól lakjak vele. Megfontoltam, hogy az éppen falatozó farkasba is belekóstoljak, de amellett döntöttem hogy nem teszem.

A fura alak mint kiderült, egy vámpír volt. Oda futott, és ami még az állatban maradt vér, azt kiszívta belőlle. Morogtam rá egy kicsit, de nem bántottam végül. Habár szomorú voltam, hogy ami szaftossá teszi a húst, tehát a vér, az teljesen eltűnt a zsákmányomból, de legalább még jól lakhattam a husával. Miután befejeztem azt a maradék pár falatot láttam, hogy elgondolkodott valamin, de nem tudtam min. Nem.akartam udvariatlan lenni, így ráköszöntem.
-Helló mondtam
-Látom, te is éhes voltál. mondtam ki hangosan az észrevételemet.
-Mi járatban erre? kezdtem kérdezősködni, miközben leülten, és figyeltem a vámpír reakcióját, és vártam a válaszát.