Trimasael

"A tűz is pusztít, de a hamuból sokszor szebb virágok keletkeznek, mint amilyenek előtte voltak, ha hagyjuk őket kibomlani."

Ide figyelj kis csillag! Akkor és úgy változtatom meg a kinézetem, ahogy épp kedvem szottyan hozzá. De tudod mit? Legyen!
A legkényelmesebb alakom egy magas férfié. Hófehér hajam frufruját és a mögötte lévő tincseket hátul összefogva viselem. Bőröm világos, némi szürkés árnyalattal, szemeimben kapzsiság csillog. Egymáshoz egész közel vannak, magasabban helyezkednek el. Állam folyamatosan takarom egy fekete kendővel így nem látni a heget, megy az orromtól halad egészen az államig, több elágazásban.
Szeretem a sötét színeket. Ennek megfelelően minden darabom ebből áll. A sötét ingen négy csatos öv védi hasam és derekam, azon egy edzett kabát, min az általvetőm. Kesztyűm a kabátom alatt viselem, kívülről lemez karvédőkkel erősítve meg védelmem. Nadrágom bőr, viasszal kezelve, nincs az az átokverte vihar ami beáztatná. Csizmám szára lemezzel erősített, ahogy orra is.

Melyik a sok közül? Áh egyből sejtettem, hogy a sárkányra gondolsz. Sötétszürke pikkelyeim itt-ott fémmel vannak erősítve. A bőröm több helyen megtöredezett, vörösen izzik, ami leginkább a mellkasomon látható. Állkapcsom és karmaim fémmel vannak erősítve, nincs az az anyag mit el ne roppantanék vele. Szárny-fesztávolságom nagyjából harminc méter, magasságom közel tíz. Államtól a farkam végéig olyan húsz méter lehetek. Sosem próbáltam. Farkamon a kiálló tüskéim szintén fémek, könnyen tudok vele sodorni.

Trimasael eléggé kiszámíthatatlan személyiség. Kevesek iránt érez pozitívan, de akik ezek közé tartoznak azoknak ki is fejezi. Eszes, talpraesett sárkány kupálódott belőle az évek során. Gyakoriak a hangulatingadozásai. Az egyik pillanatban magába roskadva ül egy szikla tetején, vagy az életén töpreng, avagy családján, a másik pillanatban pedig olyan, mint egy kölyök, kíváncsi, szófogadatlan. Viszont van pár alaptulajdonsága is; kapzsi a végtelenségi, hideg és számító. Noha egy-egy munkájánál igyekszik ezt elnyomni, valójában mindig ott lappang. Pont ugyan olyan könnyedén alakít egy vezetőt, mint egy utolsó örömlányt, kiváló színész.

Elég nagy pechem van, ugyanis... a kapu keletkezése előtti életemről halvány orgona lila sóhajom sincs. Se egy emlékfoszlány, se egy hang. Semmi az ég adta világon. Szerencsére, azért nem is kísért olyannyira. Nem úgy mint Lusti...
A kapu robbanása után viszont elvegyültem az emberek között. Nem tudom milyen belső indítatásból tettem így, ahogy azt sem, miért ne tettem volna, vagy épp miért pont a sárkányokhoz csapódtam volna. Egy új világrend épülését követhettem figyelemmel, minek szerves részét nem kellett képeznem. Egyáltalán van értelme az olyannak mint én? Van valami... célunk? Figyelemmel kísértem ahogy az anarchia felépül majd önmagát megtarthatatlanul magába roskad, szilánkjait szerte szorva a világban. Káosz, mely nem tűrte a rendet, mely nem kímélte a benne élőket. Talán akkor még gyermek voltam. Leginkább figyeltem, és igyekeztem azonosulni az árnyékokkal, mik elcsökevényesedtek. Lemult korok népeinek utódjai. Az oroszlánból lett hiéna, abból toportyán majd vért izzadva semmirevaló féreg. Ez lenne a világ rendje? A kapzsiságom viszont mindig felülkerekedett, így nem kevés vagyont tudtam összeharácsolni. Az áruk igen változó volt, betörés, sumákolás, irat hamisítás, alkalmazott elárulása. Végeláthatatlannak tűnik a felsorolás.  Voltam munkás ember, papírok közt meglapuló irnok. Mégis megloptak és kisemmiztek.
Mint akkor mikor az egyik tiszt helyettese voltam. Nem volt nehéz dolgom, csupán írnom kellett a diktalt anyagot. Aztán szép lassan fogyatkozott a bérem. Mikor pedig szót emeltem, csak megfenyegetett, hogy elad rabszolgának. Meg emlékszem a pimasz vigyoromra, ahogy az ujjaim hamu alakjában beszöktek orrlyukaiba és belülről perzselték végig.
A bűnözők ellen pedig bűnözőkkel lehet leghamarabb szembe szállni. Közel egy évszázad alatt épült fel egy bűnszövetkezet, minek oszlopos tagja lettem. Hála a képességemnek pedig elő tudtam adni, hogy apáról, fiúra öröklődött a szakmabeliség. Nem riasztott vissza a lopás, gyilkosság, besurranás, lányok futtatása... Akad itt elég rovás életem ezen szakaszán. Ami viszont biztos pont az életemben, az Lusti. Hogy miért esett meg a szívem ezen a mihaszna lustaságon a szívem magam sem tudom. Talán mégis derengne valami múltamnak azon szakaszából melyre nem emlékszem? Valakimre emlékeztet? Nem is lényeges, magamnak sem. Amíg ennyire minimális a kiadás vele kapcsolatban, bőven megéri, hogy porfogó legyen.
Egy szó, mint száz az évek teltek, a mohóság és kapzsiság maradt, mind bennem, mind az emberekben, viszont elmondhatom magamról, hogy fokozatosan kerültem egyre fentebb azon a bizonyos ranglistán. Tény, nem is egyszer akarták a fejem kilyukasztani és kellett megjátszanom a bosszúszomjas fiatalt. Mennyire élveztem a vagyonukban való dőzsölést! De visszatérve a tárgyra, napjainkra én vezetem a bűnszövetkezetet. Leginkább tolvajok állnak a fennhatóságomban, de akadnak bérbakók, örömlányok és egyszerű nemesek is, akik tartoznak a céhnek.
Napjainkra eléggé kinőtte magát eme szervezet, jómagam is valamivel nyugodtabb életet élek, nem verek a fogamhoz minden garast. Jobban érdekel a befolyásom, mint a pénzem, bár az sem mellékelendő. A pénz beszél, a kutya ugat, a hulla pedig hallgasson örökre.

Teljes mértékben uralom a hamut és a parazsat legyen az kihült, meleg, száraz vagy nedves.

Ön építés: (aktív) Ennek köszönhetően pedig magam is parázsló hamuvá tudok válni, majd vissza épülni. Súlyosabb sebek esetén nem vérzem, hanem hamu folyik el, ilyenkor tudom, hogy érdemesebb visszavonulni és ha úgy tetszik porrá lenni.

Hamu manipuláció: (passzív/aktív) Levághatod a végtagjaimat, azok is hamuvá lesznek, de amíg tudatom ép úgy formálom ahogy nekem szimpatikus. Ha akarom levágott kezem por állapotban eltömíti az orrod, a füled, a szád, meg bármely nyílásod. Hidd el, nem a legkellemesebb megfulladni, főleg nem úgy, hogy éget is.

Hamu alak: (aktív) Valamint van egy nagy előnye is, az alakomat kényem kedvem szerint formálom, ahogy az engem mozgató "hamu" engedi. Ennek megfelelően nem lehetek két méter magas és kétszázötven kiló, mivel az már több km³, mint az eredeti alakom. Sárkány alakomban ezt az egy képességem nem tudom használni.

Tudok írni, olvasni, számolni. Nem áll messze kezemtől a fakanál, különböző fegyverek forgatása sem. Nem vagyok az a szópárbajos fajta, ha kihozol a sodromból megégetlek és kész. Elég hosszú mondatban képes vagyok elküldeni bárkit melegebb éghajlatra anélkül, hogy megismételném magam.