A tanítvány útja

"Mit ér a büszkeség ha halott vagy?"

Egy közel 175 cm magas férfiú. Hosszúkás arcán még nem pelyhedzik szőr, vonásai lágyak, ha nagyon akarják nőiesnek mondható, min járomcsontja erősít valamennyit. Zöld szemei nem túl mélyen ülők, szénnel szokta szemhélyait kikenni. Orra sem töri meg a kellemes arc látványát, viszont mosolyakor felbukkanó két hosszabb szemfoga veszélyre figyelmeztet. Szőke loboncának alját összefogva viseli, frufruja mögül kikandikál nagyobb, hegyesebb füle melyben egy-egy fülbevaló is figyel.

Egy különös, kis termetű farkas. Pofája hegyesebb, melyből kilógnak szemfogai, talán vámpír felmenőjének hála. Fülei szintén hegyesek bár ez nem meglepő, emberi formájában is nagy, hegyes fülekkel rendelkezik. Szőre alsó rétege puha, míg felső elég durva, szinte már drótszőrűnek nevezhető. "Korcs" léte miatt farka csonka, de ez genetikailag ilyen

Egy világát vesztett fiatal, ki keresi helyét ebben a kegyetlen világban. Eddigi életének maradványa nyugalma, türelme. Ahogy kikeveredett a családi fészekből, mosolya tovatünt lágy arcáról. Merész, bátor és nem fél beleállni senkibe, hogy igazát védje. Bármibe képes beleütni orrocskáját, de ha tőle kérnek valamit, garas csörgés nélkül siket füleket talál az illető. Szemfüles, nehezen meglephető. Nehéz lóvá tenni, még nehezebb meglopni. Olykor együttérző és jó érvekkel meggyőzhető, megvan a magához való esze, csak érezni az élet tapasztalatok hiánya.

Annak idején egy sötét szín nőstényfarkas rótta a határaikat keresve és kutatva azt, mi nem oda való, mi betolakodó. Őrváltásnál pedig a határ menti vidékeken sétált, mikor egy kisebb ér mellett találkozott egy különös idegennel. Az idegen próbált egy fa árnyékában menedéket lelni, de a Nap erős sugarai elől vajmi keveset ért. A nőstény pedig segítséget nyújtott az idegennek, egy közeli sziklaomláshoz kísérte, ahol egész napra menedékben lehetett a másik. Az évek folyamán pedig egyre gyakrabban jártak oda, várva a másik felbukkanását, nem egyszer átsétálva az éjszakát.
Az idő eltelt, a szerelem lángjai pedig egybe fonódtak, valahol a farkasok és a vámpírok birodalmának határán látta meg a napvilágot tizenhat esztendővel ezt megelőzően Ruvaen. Anyja farkasként mindent megtett, hogy kicsi fiát rejtve tartsa a világtól, míg apja gyakran járt arra őrségi szolgálatot teljesítve, hogy láthassa szerelmét és akkor még egyetlen csemetéjét. Boldog életet élt, nem szenvedett hiányt semmiben, legalábbis hálás természete miatt nem mondhatott semmit. Volt élelme, szerették, megadtak neki mindent amit csak lehetett.
Viszont mind a két szülő aggódva figyelte, hogy csemetéje egyikük képességéből sem öröklött semmit. Tétlenül figyelték próbálkozását, majd nehézkesen elfogadták, hogy nincs kihez fordulniuk segítségért, gyermekük ilyen.
Tíz éves forma lehetett, mikor egész álló nap rosszul érezte magát. Nem kívánt se ételt, se vizet és gyakran kiadta üres gyomra tartalmát. A hidegrázásban szinte megváltás volt az éjszakában az enyhülés, majd érezhette, ahogy izmai szakadnak, csontjai törnek. Ahogy bőre feszül, míg bunda nő rajta. Anyja pedig boldogan fogadta, hogy csemetéje legalább az alakváltásra képes.
Ezt követően sokat foglalkozott vele, hogy ne legyen baja a farkas alakjával, teliholdkor együtt vadásztak és tanította fiának azokat a fortélyokat, melyek életben maradáshoz kellenek. Míg anyja nap közben tanította az életben maradáshoz szükséges dolgokra, mint főzés, addig apja az éjszakában tanította vívni és birokra kelni.
Tizennégy lehetett mikor apját egy másik vámpír követte a kis erdei házhoz, ahol látva a férfi árulását felégette a házat és megölte a két felnőttet. A gyermeknek csupán annyi szerencséje volt, hogy anyjának keresett erdei fűszernövényeket. Sokáig próbált reménnyel telve keresni a szüleit, csak holttestüket találta. Tisztességesen eltemetve őket, még tenyerére lehet csókot mit a két fejfán végighúzott.  Ami cucca megmaradt és nem lett a tűz martaléka, magához vette és útnak indult. Talán bosszúra szomjazik az idegen illatát érezve, de meglehet, hogy csak túl akarja élni ebben a kegyetlen világban.

Még nem alakult ki.

Tud írni, olvasni, számolni. Nem retten vissza a lovaglástól sem, bár nem érdemes azt mondani, hogy kivállóan megy is neki. Apja tanította vívni, alap szinten meg tudja magát védeni, viszont ökleit használva ügyesebb.

Vámpír vére ellenére képes nappal is mozogni anélkül, hogy megsérülne.
Az éjszakában pont ugyan olyan jól lát, mint a vámpírok.
Emberi alakban minden érzéke hatványozódottan jó.
Egyetlen emléke az anyjától kapott obszidián penge, apjától pedig a nyakában szépen munkált farkasfej medál, melynek szemei szintén obszidiánok.