Sebastian Werner

"Én az árnyak között élek, de másoknak fényre van szükségük."

Sebastian arca az első pillantások után elárulja azt hogy nem az a mosolygós, mézes-mázas jóképű bájgúnár mint amik Damarel és Faydale utcáit járják. A férfi arca szögletes, álla felé haladva egyre keskenyebbé válik állkapcsa de állánál ismét egy szélesebb rész követi mellyel bezárja arcát. Szemei alakjukban keskenyek,a benne ülő jég-kék, már-már fehér íriszekkel keretezett pupillák pedig egy riasztó kisugárzást adnak neki. Bőre pedig a szemkörnyéki részen sokkal sötétebb.
Szemei felső keretét jelképező szemöldökei dúsak, halánték felé haladva magasabban helyezkednek el, ezzel egy folyamatos komor pillantást adva neki.
Orrnyerge szélesebb, orra hegye azonban hegyesebb, rókaszerű. Ajkai szinte halvány matt színben jelennek meg orra alatt. Keskenyek és semmitmondóak.
Fehér haja mellkasa közepéig ér, ez pedig centrumától végei felé haladva egyre inkább beszürkülnek, de nem olyan drasztikus módon. Ezek a fürtök pedig szög egyesek, összekötve pedig még sosem voltak. Hiszen az arcát néha pofátlanul zargató kusza fürtjei csak még inkább megadják azt a barátságtalan bájt. A kusza tincsek közül két emberi fül hegye látható. Ha jobban megfigyeli az ember akkor láthatja, hogy  vérmacska vérvonaláról ez a formája egyáltalán nem árulkodik.
Vállai széllesek, izmosak, magassága pedig eléri a 198 centimétert így hát nem egy satnya halandóról árulkodik a megjelenése.
Bőre makulátlan, sebhelyektől mentes hófehér durva anyag. Talán vastagságra pedig egy fiatal sárkány bőréhez lehetne hasonlítani emberi alakjában.
Keze masszív, magasságához mérten nagy, mellette pedig acélos karmokkal felszerelt. Amiknek segítségével kellemetlen sebeket képes okozni.

Nyakában egy fekete szövetszálon fekete obszidián kristályok láthatóak. Felsőtestét hetykén fedi egy térdközépig élő fekete kabát ami alatt azonban egyáltalán nem hord semmit. Ehhez egy fekete szövetnadrág társul, s végezetül egy csizmával zárja az öltözködés fogalmát.

Tekintve hogy sárkány és vérmacska szülők meglepetés gyermeke, ezen okból kifolyólag a nagymacska némi sárkány jegyekkel gazdagodott.
Magasságát nézve olyan 160 centiméter lehet a hím marmagassága, ebből adódóan mancsai robosztus méretekkel és karmokkal rendelkezik. Színét tekintve egy piszkosabb bézs színnek lehetne mondani a testét borító szőrt. De ahogy oldalától illetve orrnyergétől kiindulva feje búbját jobban megfigyeljük láthatjuk, hogy egy szürkésbarna színbe mosófik át a durva prém.
Szemei égszínkéken izzanak, a szemhéjak alsó felén egy fekete szabálytalan lyukas fekete foltot pillanthatunk meg mindkét szeme körül és az alatt.
Sörénye sötétbarna színű, néhol azonban világos máshol deres szálakkal vegyül.
Pofájában pihenő szemfogai hegyesek, hosszuk egy arasznyinak mondható, bár lehet hogy annál egy pár miliméterrel rövidebbek.
Két füle között két, S alakú szarvacska párral rendelkezik.

Bastian egy kimért, toleráns jellem alappal rendelkezik. Mikor először találkozik vele az ember, elsőre egy barátságtalan felnőtt férfi benyomását kelti. Néha kissé fásultnak tűnhet, de ez nem igaz hiszen eme látszat mögött csak egy végletekig komoly emberről van szó.
Ellenszenvet kelt a legtöbbekben a szótlansága és a figyelmetlensége miatt, hiszen alkalmanként alkalmi süketet játszva kizárja a jelentéktelen emberek hangját és azok mondandóját.
Van egyfajta hatalmaskodó esztétikuma, ami az esetek többségében a kisebb testvérei irányába mutatkozik meg. Rossz tulajdonságai közé tartozik emiatt, hogy igyekszik befolyásolni és a maga hasznára alakítani azokat akik mentálisan gyengébbek és alávetik magukat akaratának.
Ismeretlenül meglehetősen szótlan, bár tulajdonképpen ez nem csak azok mellett mutatkozik meg akikhez semmi köze, hanem szinte minden élőlénnyel és fajjal szemben effajta hozzáállást tanúst.
Sokszor kiállhatatlan ha az igazának alátámasztásáról van szó. Állatiassá és sokszor agresszívvá válik ha nemet mondanak neki.

Az ódon kőfalakkal szegélyezett szűk folyosón haladt a pince felé, lomhán véve lefelé a csigalépcső mohás lépcsőfokait.
A levegőben érezhető volt az emberi vér és dohos, penészes falakból kicsapódó pára. Sebastian orrát első szemlátomásra ez egyáltalán nem zavarta, arca pedig egy rezdülésével sem tükrözte az undort amit valójában érzett. De a dögszagot már a csigalépcsőre nyíló ajtó előtt is érezhette, mielőtt azt kinyithatta volna a férfi.

A kezét az alvadt vérrel bevont ajtó rothadó fájára emelte, ekkor már azonban az arca is megfeszült hiszen nem sűrűn fordult elő, hogy efféle állapotokkal találta szembe magát. A tekintete ködös volt, szinte csípte a szemét az oszló holtestek árasztotta kellemetlen aroma mely a pincét és a lépcsőlejárót elválasztó ajtó repedéseiből is árasztott a helyiség.
Minden lelki erejét össze kellett szednie hiszen nem tudhatta, bár jól sejtette mi volt odabent. Megtolta kezével a vörös testnedvtől mocskos ajtót és belökte azt.

***

Ott állt és a kastély összes lakója körülötte tornyosult, ki ki darabokban ki pedig egészben hevert kisebb kupacokat alkotva. Az ezekkel körbezárt kör közepén pedig ott állt a tettes, a hidegvérű embergyilkos. Tekintete pedig ködös volt, a dühtől és a fájdalomtól volt zavaros ami azonnal szemet is szúrt a férfinak. Sebastian hosszan felsóhajtott majd behúzva maga után az ajtót kissé felvonta a szemöldökét.
- Mi folyik itt Törpecsillag? - tette fel a kérdést normál hangszínnel a legbelül már üvöltő fivér, miközben második legkisebb húga vértől és húscafatoktól szennyezett kezeire pillantott. Igyekezte megőrizni a hidegvérét, de gondoltaiból egy telepata már kismillió felvázolt reakcióval találhatta volna szembe magát. Melyek közül a legszembetűnőbb és a legvalószínűbb egy pofon volt, mellyel most a dühös testvér jutalmazta volna a veszteségtől elborult húga bájos arcát. Remélve hogy ezzel egy kis észt is verhet bele.
- Megérdemelte, az összes megérdemelte amit kapott! Ki-ki a maga módján, azt kapta amiben kezeskedett..! Az asszonyokat megnyúztam... - kezdett bele a reszkető "kislány" áldozatai kivégzési módszereinek felvázolásába.
A bolyhos, szépen ívelő fülecskék is beleremegtek abba a feszültségbe ami a testvérpár között alakult ki a mészárszék kellős közepén.
- Ne, ne folytasd, azt hiszem magam is kitalálom Calypso... Aki kiverte a fogait azzal megtetted ugyanazt, erről a kőlapokon heverő szemfogak és rágó fogak is tanúskodnak... Ne menjünk bele a részletekbe. Csak abba, hogy mindez amit tettél, elindított valamit? - suttogta szinte fojtottan a kérdéseit a férfi miközben igyekezett magát tartóztatni. Holott legszívesebben belefojtott volna egy kanál vízbe az előtte álló kistestvért. Addig tartva a víz alatt míg annak tüdejéből el nem használódik minden oxigénje. Ezt azonban nem tehette még meg hiszen sem a hely sem pedig az idő nem felelt meg a célra.
- Igen! Igen! Az emberek tudni fogják, hallani fognak a Ceres tragédiáról és akkor majd jobban átgondolják.. jobban átgondolják azt hogy kivel is akasszák össze a bajszukat! - hebegte a gyermek majd tekintetéről eloszlott a köd és kocsonyaként remegő iriszei gyűrűjében, pupillái összeszűkültek és tekintetét mocskos kezére emelve pityergésbe fogott.
- A mama tudni fogja hogy mindezt érte tettem és--
- ÉS?!- csattant fel végül az eddig magát visszafogó Sebastian és a stressztől izzadó kezével beletúrt rövid fehér fürtjeibe, hogy azokat hátrasimítva eltávolíthass arcából abajgató tincseit.
- Sebastian... - rezzent meg a megszidott kismacska és fülei lekonyultak abban a szent pillanatban, mihelyst az előtte álló durva hangszínt engedett meg magának.
A férfi tett egy lépést a húga felé majd lépteit megszaporázva, mindössze három nagyobb lépésből a kölyök elé lépett hogy annak csuklóit megragadva kissé rántson rajta egyet.
- Imbecilis, nehéz felfogású csitri! Az vagy Calypso... a gyászunkat hisztivel koronázod, majd gyilkossággal próbálod meg kiváltani édesanyánk halálát?! Azt hiszed nem látok eme álarcod mögé?! A vérszomjadat és az ellenszenvedet anyánk halála megtorlásának álcája mögé rejted... Majd... majd azt hiszed hogy én ezt elhiszem neked? - sziszegte a fiú majd megroppantva a gyermek törékeny ízületeit egy halk szisszenést váltott ki tulajdon húgából.
- Bastian... én.. én - nyekeregte erőtlenül majd a következő pillanatban egy erélyes lökésnek köszönhetően az egyik véres halomnak esve, azon elterülve találta magát a mocsokban.
Tekintetét értetlenül és megszeppenten emelte fel az előtte tornyosuló hibridre, de az nem illette az elkövetkező percekben többel mint egy megvető pillantás. Calypso nem mozdult, mintha csak a holtestek lent tartották volna. Valami a földhöz szegezte és hangját elfojtva láthatatlanul, csak halk nyüsszögéseket engedett meg neki.
- Hord el magadat... a mocskodat pedig majd feltakarítja az idő. Kapsz fél órát, nem többet hogy összeszedd magad és felállj. Elhagyd a birtokot és levesd a neved. Szégyen vagy... a macskák szégyene. A Werner ház szégyene... - csikorgatta fogait dühtől tajtékozva majd lehajlott a kupac irányába és vállainál megragadva állította fel a lányt. Hüvelykujjait kulcscsontjai gödrébe nyomta és beakasztotta azt a csontok alá. Lemondó pillantásokkal sújtotta még egyszer a néma gyermeket és az ajtó felé rántva nekilökte annak a macskát.
- Takarodj... Takarodj, mert még meg talállak ölni Calypso. - dörmögte orra alatt színtelenül és még egy gyilkos pillantással támasztotta alá szavai komolyságát.
Sebastian lassan elengedte amaz vállait és kezeit nadrágjába törölve undorral arcán kerülte meg a lányt, hogy a lépcsőfokokat kettesével véve maga mögött hagyja a kivégzés helyszínét és az önjelölt hóhért.

: Passzív képesség aminek hatására a gerince vonalán, szorosan két oldalt szegélyezve azt. Obszidián-kristály "csírák" vannak a bőre alatt az izmaiban meglapulva.
Az alkarjaiban és felkarjait alkotó csontokba kapaszkodva helyezkednek még el, ritkábban, egymástól távolabbra hogy a kinövéskor ne legyenek nagyon tömötten.

: Aktív képesség mely bármelyik napszakban, bármennyi ideig képes előidézni az obszidián tüskéket. Ezek mint vastagságban, mint pedig hosszúságban kényelmesnek bizonyulnak emellett pedig nagyon ellenállóak és strapabíróak. Sebastiannak nem kell minden egyes percben attól tartania hogy ezek eltörnek, hiszen csupán akkor vállnak ki testéből ha ezt ő is akarja.

Aktív képesség amivel Sebastian egy elég alattomos támadást is tud kivitelezni. Mikor a gerince vonalán illetve karjain látható obszidián tüskéit kiengedi, ezeket mint tarajos sül a tüskéit úgy ő is képes ezeket 10 méteres körzetben kilőni. A hatalmas erő amivel útnak indítja, megnehezíti sőt lehetetlenné teszi hogy sérülés nélkül lefogja az akinek nincs elég erős páncélja.

A képességeit másolni illetve ellopni lehet, de az obszidián csírák nélkül nem lehet használni.

Aktív képesség amit anyai ágról örökölt. Ritkán használható annak ellenére hogy aktív képessége. " A hold utolsó sugara " néven ismert képességével ugyanis a fogyó Hold erejét veszi magához, ezzel "meglopva" tulajdon húgát.
Rövid időre ugyan de képes kiragadni az áldozat legmélyebb, legnagyobb félelmét és azt megelevenítve egy egyszerű délibáb trükkel. Mindent elkövet hogy teljesen megtörje áldozatát.

Írás és olvasási képességei megvannak ahhoz hogy értelmes, szerves részévé váljon a társadalomnak. Számtanilag is remekel, semmi nem kerüli el a figyelmét emiatt és nehezen lehet átverni ostoba kis trükkökkel. Szellemileg mindig stabil két lábon áll a földön így hát nem lehet minden mendemondával, rontással és ősi gyilkos mágiával megtéveszteni, palira venni.
A közelharcban fegyver nélkül áll ki a kihívója ellen, hiszen egész testében ott vannak a csírák amik bármikor és bármilyen helyzetben segítségére lehetnek.
A mérgekhez nem igazán ért, az élet talán ezen egyetlen szakaszának rejtelmeiben nem mozog otthon. A növényismerete azonban kiemelkedő, tudja mi kell ahhoz hogy egyes fajokat lefegyverezzen vagy támadás képtelenné tegyen. A növények jóindulatú fajait és alfajait ismeri, de gyógyital keverő képességeit nem használja.

Legidősebb testvére Calypsonak, Kalistanak(Elhunyt) és Seraphinának.

A hátában gerincét obszidián kristályok szegélyezik a bőre alatt, illetve a az alkarjaiban a csontok vonalán egy sávban. Ezek a képességeihez tartoznak.