Sangria L'espoir

"You know I’m gonna gonna get you
The world’s a tiny place, there’s nowhere you can hide
I know you’re gonna gonna love me
My guns are loaded and I got you in my sight."

Szép vagyok. Ezen nincs mit tagadni. Vámpírságom egyik előnye. Hajam hosszú, nagyon hosszú, szinte már a földig ér. Ha rálépsz véged! Én vörösnek mondom, bár fényviszonyoktól független esetleg még rózsaszínnek is nevezhető. Esetleg, abban az esetben, ha vak vagy. Laza hullámokban omlik a hátamra, egyedül csak a fejdíszem, ami előbukkan alóla. Nem, nincsenek macskafüleim.
Szemeim vörösek, s bár első ránézésre ennyi is a különlegessége ez nem így van. A macskákéhoz hasonlóan reagál a szemem, minden körülmény között, bár a látásomon vámpírként ez nem változtat.
Arcom bájos, bőröm ugyan kissé sápadt. Nem vagyok gebe! Vékony vagyok ugyan, de mellette még is kellően domborodok ott ahol kell, a férfiak legnagyobb örömére.
A kihívó, lenge anyagú ruhákat kedvelem. Rubinokkal díszített ékszereim szinte már a védjegyemnek mondható.

Fekete bundám van alapvetően. Fejformám a tigrisekéhez hasonlít, a néhány lila pettyet a bundámra nem tudom honnan szedtem össze.
Fülem tövében néhány fehér szőrszál alkot egy-egy cuki pamacsot. Pofim jobb oldalán néhány csík mutatja, hogy vértigris a másik felem.
Mellkasomon és hasamon végig fehér a bunda, középen egy fekete csíkkal, melynek két szélén lila szőrszálak bújnak meg. Mellső mancsaimon mondhatni karkötőt viselek, melynek színe... mily' meglepő: lila. Hátsólábaimon is meg van ez a minta, azonban ott már fehér csíkok is tarkítják a lábamat.
Egyébként a farkincámra vagyok a legbüszkébb. Nagy és prémes. Tökéletes, mint én.
Lila pettyek, és egy fekete sáv tarkítja. A végén pedig újra megjelenik a fehér szín.
Nem vagyok különösebben kicsi. Egy méteres marmagassággal rendelkezem, a farkincám pedig majdnem hosszabb mint a testem. Sosem mértem meg, lehet hogy hosszabb is.
KATT

Milyen is vagyok?
Szép, elbűvölő, halálos és veszélyes.

Közhelyes, klisés... de anyám lánya vagyok. Ha a külsőnk nem is, de a jellemünk, az alapvető viselkedés jegyeink majdnemhogy ugyanaz.
Sanvaria... még a nevünk is hasonló. A kínzások úrnője...

Nem hiszek abban, hogy minden olyan lesz, mint mikor megszülettem. Utálom az optimista, naiv embereket, lényeket. Megrögzött idealisták... Csak ostobák. És! Én utálom az ostobákat.
Én más vagyok.

Nem vagyok érzéketlen! Igen is vannak érzéseim. Ugyanúgy képes vagyok örülni - egy jó kis vérfürdőnek, - mint más. Szeretek... sok dolgot szeretek. Szeretek gyönyörködni a tájban, - amit több tucat szétdarabolt holtest borít, - a folyókban, tavakban, - melyek vöröslenek a vértől, egyéb belsőségek úszkálnak bennük.
Szeretek vándorolni, utazni, - hogy új csatlósokra tegyek szert.
Szeretek még... hmm... Olvasni. Igen, szeretek olvasni. Nincs is kellemesebb mikor elnyújtózol a trónon, figyeled, ahogy az alattvalóid lesik minden kívánságodat. Ahw... szeretem a hatalmat!
Kimondottan élvezem a macska-egér játékot. Végül is... macska vagyok, félig. Megengedem, legyen. Megengedem, lehetsz Te az egér, ki e sorokat olvasod. De vigyázz...

Sangria évszázadokkal ezelőtt született egy mindentől távol eső neve nincs kis faluban. Anyja, bár valószínűleg szerette a hibrid kislányt, még is lemondott róla. Hogy milyen indokok és okok vezérelték ebben a döntésben, azt már nem tudja megmondani, de Sangria sem.
Sosem ismerte meg az anyját személyesen. Ám pletykákat hallott róla. Noha az elhagyás megviselte, könnyen felül kerekedett rajta. Eltemette magában az elhagyatottság érzését.
Igazából az évszázadok észrevétlenül suhantak el mellette. Nem nagyon figyelte a világot. Csak vándorolt, tapasztalt és tanult.
A robbanást a kontinensen élte meg.
Akkorra már ura volt a képességének, s míg körülötte mindenki búslakodott és jajgatott Sangria valóságos vérfürdőt tartott. Számos falut, tanyát rombolt porig mert úgy tartotta kedve.
Őt is elérte a kormányzó rendeleteinek a híre, amit nem tudott lenyelni. Nem hisz a boldog befejezésben. Az erőben és a hatalomban hisz.
Emiatt is döntött úgy, hogy felkavarja az állóvizet.
S bár az ember azt hinni, hogy a nőt nem érdekli a világ sorsa, a vámpírokat nem szeretné, ha elpusztítanák.
A klánokat a széthúzás és a gyengeség melegágyának tartja. Emiatt döntött úgy, hogy felfedi magát a világnak. Nem bujkál és vándorol többet.
A vámpírok világát pedig a keleti klán megreformálásával kezdi. Első lépés, hogy elvegye a trónt, ami az övé! A második, hogy kitörölje mindenki fejéből ezt a békés megoldás jó maszlagot.
Eljött az idő, hogy vissza vegyék ami egykor az övék volt. Sangria pedig készen áll, hogy a vámpírok élére álljon, mutatva neki az utat.
Az már részlet kérdés, hogy ez az út hullákkal és vérrel van kikövezve.
De a név kötelez, hiszen ő Sangria L'espoir, a Renie de Sang!

Vortex de Sang

Sangria aktív támadása.
A Vortex de Sang hatásakor a nő több száz kis vértűt idéz meg maga körül a levegőben, mellyel támad. Ugyan, ezek csak karcolásokat ejtenek az ellenfele testén, de amint a kis tű elérte a célpontot nem halad tovább, hanem megtapad a bőrén és a vér az ellenfele testébe jut. A véráramba kerülve, pedig több hatás aktiválódhat.
- Körönként -1 Kitartás sebzést okoz ellenfelének, mely hozzáadódik Sangria Képességéhez.
- 1 kilométer távolságban képes megérezni azt a személyt, akiben ott folyik a vére. Ez amolyan jelzőfényként funkcionál a nő számára. Magához tudja hívni, s alkalomadtán irányítani is tudja azt a személyt. Elég sokrétű ez a hatása, bár a nő nem szereti használni.


Renie de Sang
Ez mondhatni a passzív képessége, hiszen ez mindig él és mindig érvényben van. Több hatása is ismert, bár maga Sangria is az állítja, hogy nem fedezte fel az évszázadok alatt képességének minden hatását.
Vérkirálynőként képes kivonni a vért mindenkiből. Legyen az élő vagy holt. Eme vért képes utána kedvére használni. Ez a manipulált vér feketévé válik. Idegen testben is megtartja fekete színét, még akkor is, ha szétterjedt a testben. Egy-egy fekete pötty az mind Sangria vére. (Saját vére is feketévé, amint képességét használja rajta.)
Vérpajzsot képes maga köré emelni, ami megvédi minden támadástól, noha erre csak legvégső esetben van szükség.
Saját magát képes életben tartani vérre. Ez bár leírva egyértelmű használatban már nagyon is praktikus. Képes életben maradni, ha eltávolítják a szívét, hiszen a vére automatikusan regenerálja az eltávolított szervet, vagy testrészt. Igen, még a fejét is. Amennyiben a szíve meg van. Abban az egy esetben lehet megölni Sangriát, ha a fejétől és a szívétől egyszerre fosztják meg. Ugyan míg a testrészei visszaépülnek, az akár több órát, napot is igénybe vehet, súlyosságtól függően. A szíve egy hét, a feje kábé két hét. Ez idő alatt lép érvénybe a vérpajzs. Szilárd pajzs, mely áttörhetetlen. Csak egy másik vérmágus képes feloszlatni, akiben akár egy csepp is van Sangria véréből.

Természetesen tudok írni és olvasni. Hiszen említettem már: szeretek olvasni. Jól bánok a különböző fegyverekkel, rendszerint a tőröket részesítem előnyben. Állítólag a friss vértől erősebb. Ez folyamatos tesztelés alatt áll...
Mondhatni, hogy immunis vagyok a mérgekre, hiszen a képességem úgy sem hagyja, hogy komolyabb bajom legyen. Így feleslegesnek tartom a növények komolyabb ismeretét. Egyébként is, vannak hű csatlósaim, talpnyalóim, akiken kísérletezhetek. Akár még úri passzióból is.

-