Galeon

"A harag mindent megold. Ha nem, akkor nem használsz eleget."

190 centiméter magas, 85 kilogramm súlyú, fejlett, izmos testfelépítésű férfi. Bőre tónusa világos. Szemei ezüst színűek és ha a képessége aktív, azúrkéken világítanak. Pupillái a fény függvényében teltek, vagy keskenyek. Haja hátközépig érő, ezüst színű. Testén megfigyelhető számos állati motívum: bolyhos, macskaszerű fülek és farok. Ezek színe - csak, úgy, mint a szeme és a haja - ezüst színű. Ruhák tekintetében a kényelmes, mozgását nem akadályozó, sötét darabokat részesíti előnyben. Ékszereket nem visel.

2 méter marmagasságú, 5 méter hosszú, 600 kg testsúlyú, gyönyörű bestia. Külső jegyek tekintetében, csak a méretében és a színében különbözik egy átlagos oroszlántól. Bundája selymes és sötét, mint az éj. Szemei - csak úgy, mint emberi alakjában - ezüst színűek és ha a képessége aktív, azúrkéken világítanak. Agyarai és  karmai, még egy sárkány pikkelyes bőrén is áthatolnak.

Démonként és oroszlánként is egyaránt zéró könyörülettel viseltetik a halandó lények iránt. Még a legtöbb démont is hezitálás nélkül tépné szét, ez alól persze kivételt képeznek a hozzá közel állóak, mint például Hakuryuu, vagy Altair. Nagyon szeret harcolni, mondhatni lételeme az erős ellenfelek keresése. Nemesi büszke öntudat jellemzi, s nem rest felsőbbrendűségét mások orra alá dörgölni. E tekintetben, hasonlít bátyjára. Nagyon okos, harc közben még a legkilátástalanabb helyzetek közepette is feltalálja magát. (Nem sűrűn kerül ilyen helyzetekbe...) Ha a képessége, a harag aktiválódik, cselekedeti teljesen ösztönszerűvé válnak. Ilyenkor, senki és semmi sincs biztonságban a közelében. Kivétel nélkül állja az adott szavát, s mindig igazat szól. Vannak dolgok, amelyeket nagyon nem szeret: a személyes terének megsértése és ha mások hozzáérnek. Ha olyan az illető, akkor először morgással figyelmezteti Őt, s csak másodjára szedi le a fejét, ha pedig egy lelkes, bátor ám ostoba idegenről van szó, akkor intelem nélkül ontja ki a vérét.

Valamikor réges régen, közel 300 évvel ezelőtt, a pokol egyik legmélyebb bugyrában, 3 kalandvágyó fiatal sétált egymás mellett.
- Haku... mégis mi a terved? Ha a szüleink megtudják, hogy tiltott területre jöttünk, akkor megnézhetjük magunkat! - A fiatal lány, az akkor még alig 8 éves Altair volt. Vitathatatlan, hogy hármójuk közül... Ő volt a legbölcsebb.
- Hm... természetesen az, hogy megölöm a Zolmumeth-et, ezáltal pedig bebizonyítom az isteni felsőbbrendűségemet és végre... Narelle kisasszony is kénytelen lesz elismerni engem! - Hakuryuu a maga 7 évével máris olyan célokat tűzött ki maga elé, amely egyetlen másik, korabeli kölyöknek sem jutna eszébe.
- Zolmumeth? A féreg típusú démon, amely "S" kategóriás besorolást kapott a veszélyességi ranglistán? - Kérdése után vett egy mély levegőt és megpróbálta türtőztetni magát, hogy ne adjon öccse fejére egy jó nagy barackot annak ostoba ötletéért.
- Ha te akarod legyőzni, akkor minek kellünk hozzá mi is? Galeon még csak 5 éves. Szégyeld magad, hogy ilyen veszélynek akarod kitenni Őt!
- Ti lesztek a krónikásaim, akik feljegyzik hős tetteimet!
- Még mindig nem értem, hogy ahhoz minek kellünk ketten?!
- Ez a különbség közted és köztem, drága nővérem. Ti, démonok nem érthetitek meg felsőbbrendű gondolkodásmódomat. De hogy lásd kivel van dolgod, elárulom... Ha az egyikőtök meghalna, még akkor is maradna 1 valaki, aki szemtanúja lehetne vitézségeimnek. - Felelte Haku a rá olyannyira jellemző pökhendiséggel. Ez volt az a pillanat, amikor Altair-ban elszakadt valami és rávetette magát öccsére. Heves bírkózásuk közepette azonban... Galeon totyogott tovább az úton. Azok ketten... csak későn vették észre, hogy a kis testvérük... eltűnt.
- Ez a te hibád, Altair! Miért támadtál rám?!
- Az én hibám?! Te tervezel éppen odadobni valami szörnyeteg elé minket!
- Az csak vicc volt. Megölöm a szörnyeteget egyetlen csapással!
- Végeztem veled, Haku! Megkeresem Galeont és hazaviszem, te meg pukkadj meg! - Miután mindketten lecsillapodtak, együtt indultak az eltűnt társuk keresésére, s úgy fél óra elteltével, rá is találtak. A baj csak az volt, hogy nem Ők volt az elsők. Egy csapat démon, akik épp a felderítő útjukról tértek vissza, megelőzték Őket. Egyikőjük kezében, ott volt Galeon is. Szerencsétlent, a macska farkánál fogva tartották fejjel lefelé. Először csak nagyokat pislogott, majd elsírta magát.
- Hé ti ott... parancsolom, hogy adjátok vissza Galeon-t, utána pedig álljatok félre az utamból. - Adta ki parancsát Hakuryuu.
- Heee? Nézzétek fiúk! Ezek csak nem királyunk legújabb kedvencei? A hibridek?
- Ez itt tiltott terület. Ti pedig ittlétetekkel... Őfelsége szabályait szegitek meg épp. Mi tévők legyünk?
- Szerintem filézzük ki Őket és mondjuk azt, hogy valami kóbor vad démon tette!
- Miért nem faljuk fel inkább Őket? A halandó világi húsuk... mennyei lehet lefogadom!
- Ch, barbár népség... ha anyám itt lenne, a földön csúsznátok kegyelemért! - Morogta Altair. Látva dühét, az egyik démon elkezdte Galeon füleit ráncigálni, amelytől az egyre hangosabban sírt.
- Haku... ne állj az utamba... Én most megölöm Őket...
- Az utadba? Ugyan, csak tessék. Én ugyan be nem szennyezem kezeim ilyen alsóbb rangú lények vérével. - Tett egy lépést hátra, de abban a pillanatban, grabancánál fogva meg is állította nővérét.
- Mi az?! Azt mondtad, hogy nem állítasz...
- Maradj csöndben és nézd inkább. - Mutatott öcséjükre. Galeon szemei azúrkék színben izzottak, s szikrák kezdtek el cikázni piciny teste körül. Hamarosan a levegő égett hús szagával telt meg, midőn a démon karja - amivel fogva tartotta Őt - megolvadt. Galeon kiszabadult és a villámok erejével, illetve sebességével csapott le támadóira. Másfél másodperc alatt, az összes démon feje lerepült a helyéről, Galeon pedig kifáradva esett össze.
- Le...lenyűgöző... - Motyogta Altair, aki életében most először látta Galeon-t harcolni. Ekkor Haku átkarolta a vállát és rámosolygott.
- Galeont azért hoztam magunkkal... mert ha velem valami történne valami... Ő elég erős lenne ahhoz, hogy megvédjen téged. - Haku tisztában volt a legfiatalabb bűn képességeivel. Szelíd, jámbor lénye ellenére, ha a haragja feltámad... még egy nemes démonnak is résen kell lennie, ha túl akarja élni a konfrontációt. Halk léptek hallatszottak, egyre közelebbről. A démoni erőtől mind Haku, mind Altair térdre rogyott.
Egy dekoratív, lengén öltözött, felnőtt nő sétált el mellettük és vette karjaiba Galeon-t.
- Harag bűne W-wrathra úrnő! Ön...
- Mit keresek itt? Természetesen hazaviszlek titeket.
- He? Haza? De hát még meg sem öltem a démont, aki miatt ilyen messzire eljöttem! Banya...
- Banya? - Kérdezett vissza kedvesen a nő, de szemei tikkelni kezdtek, végül pedig Haku feje búbján egy nagy dudor képződött.
Altair a saját lábain, Galeon anyja karjában, Hakuryuu pedig a grabancánál fogva tértek vissza otthonukba és a legendás vadászat előbb ért véget, mint sem elkezdődhetett volna.

10 évvel később

A démon hibridek kiképzésének első fázisa, a végéhez ért. Mindannyian felélesztették a képességüket és megtanulták uralni azt. A következő lépés, a fegyver átvétele volt, amely egy életen át "karjuk meghosszabbítása" lesz. Kardok, pajzsok, lándzsák, a választéknak csak a fantáziájuk szabhatott határt. A legtöbben, egy kivételével, már hónapokkal ezelőtt leadták a rendelésüket a hozzá szükséges nyersanyagokkal egyetemben.
- Galeon úrfi. Lassan ideje lenne döntenie, hogy milyen fegyvernemet szeretne elsajátítani. -  Szólította meg az öreg kovács.
- Sajnálom, de fivéreimmel és nővéreimmel ellentétben, én alkalmatlan vagyok bármely fegyver forgatására.
- Kérem, ne mondjon ilyet! Az alvilági ércekből kovácsolt fegyverek... segítenek felszínre hozni a démonok valódi erejét! - Győzködte untalan.
- A valódi erőm... - Motyogta maga elé eltűnődve.
- Egyetlen fegyver sem lehet erősebb, vagy gyorsabb a karmaim hasításánál és az agyaraim tépésénél. A fegyverek... amelyek egy életen társaim lesznek... már a születésem pillanatában megadattak nekem. Így hát döntésem végleges, kérem, fogadja el. - Intézte kérését udvariasan, s meg is hajolt, mire a kovács:
- É-értem. Nos, rendben van úrfi, azt hiszem az Ön esetében valóban eltekinthetünk bármely fegyvernem használatától. - Az öreg tudta, hogy egy kard, vagy pajzs csak lelassítaná a kölyköt és háttérbe szorítaná annak karmait és agyarait.
A tér nem sokára kiürült és csak Galeon maradt ott egyedül. A kőkerítés tetején ücsörgött és morfondírozott valamin, mikor nem más, mint édesanyja foglalt helyet mellette.
- Haragszol, anyám?
- Haragudni? Én? Wrathra, a harag bűne? Miből gondolod, hogy haragszom? - Kérdezte bohókásan a büszke anyuka.
- Nem vagyok olyan erős, mint Hakuryuu. És olyan okos sem, mint Altair. A képességem zabolátlan. És még... a fegyver választási ceremónián is csúnyán lebőgtem.
- Hakuryuu erős, de ostoba, mint egy szamár. Altair okos, de belőle hiányzik a tűz, hogy a démon faj hősévé váljon. Galeon... ne úgy gondolkodj, hogy semmiben nem te vagy a legjobb, hanem úgy, hogy te MINDENBEN jó vagy. A képességed zabolátlan, de elárulok egy titkot! Még én, az egyik legerősebb démon sem vagyok teljesen ura a képességemnek! A harag... más, mint a többi bűn. A határaink átlépéséről szól és az adja a valódi erejét, hogy irányíthatatlan, s válogatás nélkül tarolja le az ellenségeit. Elég ha csak a nevemet meghallják és példátlan félelem költözik a szívükbe. A félelem pedig... háborúkat dönt el. A mai nap nem a kudarc napja, hanem azé, amikor megválasztottad az ösvényt, amin járni fogsz. Az apád karmait és agyarait örökölted, de az én erőmet és a sebességemet. Ez... jócskán több, mint amit bármely fegyver nyújtani tudna neked...

50 évvel később

A pokol arénája, két fiatal összecsapásától volt zajos. A kard ádáz küzdelme a karmokkal és agyarakkal, már tartott egy ideje. Noha az aréna falait Lucifer mágiája védte és erősítette, még így is, számos, friss repedés keletkezett rajta.
Haku kardcsapásai révén, a föld is megremegett. A támadásai közben keletkező légáramlatok elég erőteljesek lettek volna ahhoz, hogy még egy harcedzett démont is könnyűszerrel kettészeljenek, de az ellenfele ezúttal, szintén egy hihetetlenül erős szörnyeteg volt.
- Galeon! Valahogy mindig is tudtam, hogy a legvégén, már csak te leszel méltó edzőpartnerem! - Dicsérte meg Haku az öccsét, majd kardjával lesújtott.
- Hízelgőek a szavaid, bátyám, de legszívesebben a nappali éneddel mérném össze az erőmet! - Felelte Galeon, majd a támadást, a borotvaéles agyaraival hárította, s szinte összeroppantotta a kard pengéjét.
- Ma legyőzlek, Haku! - Morogta a fegyvert el nem engedve.
- Legyőzöl? Csak rajta! Én, Hakuryuu, a büszkeség bűne, most próbára teszem a képességeidet! - Felelte, s kardja pengéjét felforrósítván, megégette öccse nyelvét. A fegyver kiszabadult, Galeon pedig heves prüszkölésbe kezdett. Még a jobb egyenes is elkerülte a figyelmét, amely végül betalált és padlóra küldte Őt.
- Kedvemre való párbaj volt. De itt a vége. Maradj a földön, Galeon. - Intette óva öccsét a további küzdelmektől, lévén ezen a szinten, Haku most már komolyabb kárt is tehetne benne. Elégedetten mosolyogva elindult a lelátó felé, ahol most csak Altair ült és aki forgatta a szemeit. A lány tudta, hogy Haku növekvő önbizalma végett, lassan egy új arénát kell építeni, ahová az befér majd.
Ekkor Galeon teste felizzott és a vészjósló, fekete villámok, megjelentek körülötte. Haku-nak csak egy pillanata volt megfordulni, a karmok, az arca mellett hasítottak el, megsebesítve azt. Ezután a kardjával próbált volna meg védekezni, de Galeon kirúgta azt a kezéből. Az oroszlán támadásai egyre erősebbek és egyre gyorsabbak voltak, néhány másodperc múlva, Haku-nak fel kellett hagynia az ellentámadással és teljesen a védekezésre koncentrálnia. Észre sem vette, amikor hátrálás közben, elérte az aréna falát. A háta hozzáért a falhoz, s noha csak egy pillanatra tekintett félre... védtelenné vált öccse támadásával szemben. Galeon ökle, Haku feje mellett, néhány centiméterre fúródott bele a falba. A falba, amelyet még a büszkeség bűnének kardja is csak megkarcolni tudott. Galeon ezután halványan elmosolyodott és eszméletlenül a földre rogyva, elaludt. Haku még hosszú másodpercekig nem mozdult. Nem értette, hogy mi történt... Egyúttal ez volt a legutolsó alkalom, amikor félvállról vette a harag bűnét.

35 évvel később

Elérkezett a nap, amelyre a démon hibridek ezidáig készültek. A kapu megnyílt, hogy a felsorakozott fiatalok, átkeljenek rajta.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen íze van a halandó világbeli állatok húsának. Haku, Altair, velem tartotok?
- Sajnálom, de nekem más terveim vannak. Úgy hírlik, az apám a nyugati tartományok sárkány királya. Először, vele szeretnék találkozni. - Felelte Haku.
- Na és te, Altair? Te is megkeresed az apádat?
- Már így is éppen eleget tudok az apámról. Engem... sokkal jobban érdekel a világ maga. Küldetésünk van, s hogy azt zökkenőmentesen kivitelezzük, a lehető legtöbb tudás birtokába kell jussunk. - Utasította vissza a mindig stréber Altair is.
A szülők még egyszer, utoljára elköszöntek gyermekeiktől, azután azok átléptek a kapun. A hely, ahová érkeztek, az úgy nevezett Átkosok szakadéka volt, de ez egyikőjüknek sem mondott semmit. Mindegyikőjüknek megvoltak a maga tervei és el is indultak, ki-ki a maga útján.
Galeon egy teljes napot töltött vándorlással, megannyi állatot elejtett, s megkóstolta azok húsát... amíg végül egyszer csak elkezdte egyre nehezebbnek érezni a testét. A lélegzetvétele és a mozgása is egyaránt lelassult, szemei leragadtak. Végül egy fa tövében heveredett le. Az álom, amely elnyomta Őt, sokkal mélyebb volt, mint azelőtt bármelyik... és csak nem 200 évig tartott.

- Lightning Magic -
Galeon mágikus képessége, a villámok teremtésére és manipulálására specializálódott. Saját, tulajdon mágiája természeténél fogva, immunis a villám támadásokkal szemben, s azok erejét elnyeli.

- Lightning Body -
A villám mágia használatával, Galeon képes a saját testét villamos energiává alakítani, amelynek mérete a puszta, gyorsan mozgó szikrától, a nagy villámoszlopokig változhat. Az elementálokra jellemző fizikai testetlenség lehetővé teszi Galeon számára, hogy átalakulása során, a fizikai és mágikus támadások ártalmatlanul haladjanak át a testén. Ez a forma néhány, az igazi villámokra jellemző tulajdonságot is megad neki: nagy sebeséggel - szabadon - mozoghat, s látótávolságon kívüli célállomásokon jelenhet meg a másodperc egy tört része alatt, mintha teleportálna.

- Lightning Heavenward Halberd -
Mágikus erejét az egyik tenyerébe koncentrálja, megidézve ezzel egy villám-alabárdot. A fegyver közel, s távolsági harcra is egyaránt alkalmas.

- Red Lightning Magic -
A villám mágia legfejlettebb formája. A vihar isteneként, Galeon képes kiaknázni a villámokban rejlő teljes potenciált és a végletekig fokozni azok pusztító erejét. Minden képessége felerősödik és egy-egy új, passzív tulajdonsággal egészül ki.

- Lightning Magic -
Lévén a villámai természete megváltozik, azok a továbbiakban más villám mágiát használó és az arra immunis személyek ellen is effektívek.

- Lightning Body -
Imunnissá válik a testét, elméjét, képességét befolyásoló, vagy blokkoló képességekkel szemben.

- Lightning Heavenward Halberd -
A villám-alabárd a maximális sebző értékén túl, az ellenfél mágikus védelmével egyenes arányosságban, még tovább erősödik. A hatás annál effektívebb, minél erősebb például egy, a szóban forgó védőburok.

A - Red Lightning Magic - aktiválása, feltételhez kötött.

Ezen feltételek listája:
- Galeon haragja eléri a képesség aktiválásának alsó határát.
- Harc közben Ő maga kilátástalan helyzetbe, s az élete veszélybe kerül.

A képessége nem másolható és nem is lopható el.

-

Ne simogasd, nem szobacica!