Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépö
Név:

Jelszó:



Oldalunk himnusza
A Fórum itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két Tagunk folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!

Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?


Rómeó és Júlia - Verona
Kocsma
Friss nyomok
Merthverun forrás
Szomb. Dec. 30 2023, 23:58
Pyria Thoraen
Brelvek
Pént. Dec. 29 2023, 20:18
Delilah Roatz
Rin
Hétf. Márc. 27 2023, 23:36
Rin
Misty Bethell
Kedd Szept. 06 2022, 19:46
Misty Bethell
Holdfény-árok
Vas. Szept. 04 2022, 19:35
Myrna Carpathia
A hónap posztolói
A hét posztolói

Függőhíd

 :: Világunk :: Határmenti vidékek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Pént. Dec. 27 2019, 12:59
--
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 30 2021, 19:29
Egy túra egy baráttal

Jó kis tavaszi délután két farkas elment sétálgatni, és kis időre ketté váltak, eközben az egyikük felfedezett egy függő hidat, amit eddigi életében még nem látott.
-Hú, mi ez?- nézte furcsálkodva a hidat, körbe szaglászta, hogy mi lehet megpróbálta, rá rakta a lábát, próbálgatta, hogy mi lehet, majd mikor rá érzett, vidáman át futott rajta, meg vissza, és élvezte, ahogy leng, majd elkezdett rajta ugrálni, és nézte, ahogy hullámzik végig a függőhíd, majd a háttérből meg hallott egy ismerős hangot
-Gyere el onnan, le szakadhat, menjünk haza!- szólt a hang kicsit ijedten, de szigorúan, a "kis" kölyök meg szomorúan engedelmeskedett, és csöndben elindult az "idősebb" társa után.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 30 2021, 21:12
Kicsi farkas nagy bajban ~ Ran

A nagy nemes úr maga se tudta volna meg mondani, mit is keres az erdő ezen részét. Ő váltig büszke volt arra, hogy ő nem rabol lényeket, hogy rabszolgáivá tegye őket. Azonban két hete olyan gyér volt a felhozatal, hogy a nemes úr úgy döntött még is szerencsét próbál. Hátha még is valakit sodor a szél az útjába, akit némi csellel, rá tud venni...
A férfi felnevetett, és a lovat kissé visszafogta, hogy ne ész nélkül vágtasson bele a világba.
Csak későn vette észre a férfi, hogy némileg nagyon eltávolodott a biztonságos, de semleges övezettől. Tiberius kissé elhúzta a száját, majd végül megvonta a vállát. Úgy is halhatatlan a maga fura módján.
Tovább ahogy sétált a sötét erődben hangokra lett figyelmes. Homlokát ráncolta az úr, és közben azon gondolkodott, hogy vajon beszédet hall, vagy épp inkább kutya ugatásra emlékezteti a hallott hang.
- Na jó, ezt megnézem magamnak - motyogta a lovának, akit egyébként ki is kötött egy fához, majd a hangok irányába indult el.
A függő híd azonban jobban lekötötte a figyelmét, mint az ott álló alakok. Tiberius azon gondolkodott, ha pont most szakadna le a híd, akkor mennyire mélyre zuhanna, és a szakadék vajon milyen területre is vezetné őt el? Kár, hogy egyébként nem volt nagyon felfedező kedvében, így inkább csak leült, és várt, hogy a titokzatos alakokat ki tudja szúrni a bokorból, ahol egyébként a férfi rejtőzött.
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 30 2021, 21:27
A kicsinek kinéző farkas unottan ballagott aggódó barátja után, hazafele. Hiába is a 500 évével, még mindig kíváncsi, és folyton fülelt, barátja fiatal volt, de mivel nem mondta el neki, hogy mennyi idős, és fiatalabbnak nézett ki, mint a társa, ezért hagyta, hogy ő figyeljen rá, így legalább volt ideje a külső tényezőkre figyelni. De természetesen, ahogy általában szokta, a sárkányszárnyát elrejtette, barátja elől, ezért nem nézett rá rossz szemmel, pedig azt szokták, és emiatt is van az, hogy csak nagyon kevesen tudnak eme titkáról.
Meghallott egy kis neszt
-Te is hallottad?-kérdezte barátját érdeklődve, hátha hallott valamit.
-Nem.- felelte furcsálva, hisz ő nem figyelt annyira.
-Mit hallottál?- kérdezte most már kicsit kíváncsian.
-Valami neszt, nem nézzük meg?
-
érdeklődött barátja felől, hátha felcsigázta.
-Jó, nézzük.- ment bele viszonylag könnyen az úgy szint farkasalakban lévő társa, miközben a levegőbe szimatolt, hogy csak a szél miatt hallhatott neszt "kis" barátja, vagy tényleg lehet ott valami.
-Te is érzed, nem csak mi vagyunk itt...-hátrált meg egy kicsit az idősebbnek kinéző farkas. Ran is beleszagolt a levegőbe, érezte, hogy nem csak 1 hanem több új illat is van, és azt is érezte, hogy préda szaga van, de azt tudta, hogy nem itteni állaté.
-Igen, érzem, legyünk óvatosak, ilyet még nem éreztem, vagyis de, csak nem annyira ismerős.- jelentette ki barátjának a tényt.
-Mindenképpen óvatosnak kell lennünk.- jelentette ki mostmár behúzott farokkal a fiatalabbik farkas.-Óvatosan nézzük meg, mert engem érdekel.
-Jelentette ki Ran, majd szépen lassan, csöndben el indultak megnézni, hogy mi lehet ez a fura illatú élőlény.
Ahogy közeledtek, kezdték kivenni az illatokat.
-Ez egy ember, és egy fura szagú ló- jelentette ki suttogva Ran.
-Felszerelés van a lovon, azért van fura szaga- ismertette az illatot barátja halkan.
-Ja, hogy úgy!-tetette magát tovább Ran, természetesen csak suttogva, nehogy elzavarja az illetőt, akit meg akartak nézni maguknak.
-Halkan, csak jelelve közelítsük meg szerintem, nehogy bajunk legyen belőle- Szólt Ran barátja szigorúan, de még mindig suttogva.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 01 2022, 14:17
Tiberius meglapult a bokorban. Így szépen elé tárult a kép, hogy két farkas makogva, morogva társalog. A férfi felsóhajtott, hiszen így felesleges volt a fáradozása. Farkas neki nem kell. Nem tart igényt kutyákra.
Tiberius ettől függetlenül nem állt fel, hogy elmenjen. Ösztönei úgy súgta, hogy még maradjon. Talán még valami érdekes kisülhet ebből a találkozásból. Néhány apró kavicsot vett fel a földről, majd arrébb lopakodott a férfi, közel a függőhídhoz és rádobta.
A baljós csendben a kavicsok szinte fülsértő zajjal pattogtak a korhadt léceken, hogy néhány másodperc múlva a szakadékba potyogjanak. Tiberius kíváncsi volt, hogy az érdeklődve szimatoló farkasok erre miként reagálnak. Bár néhány másodperccel ezelőtt még azt gondolta, hogy neki nem kellenek, de a kisebbik igen csak érdekes bundával rendelkezett. Tiberius pedig úgy döntött, hogy haza fogja vinni. Noha ehhez jelenleg nem volt nála semmi szükséges felszerelés... De a lova nyeregtáskájában lapult kötél. Maximum azzal oldja meg, hogy hazacipelje. Ayarel úgy is akart magának egy házi állatot. Na, most megkapja.
Tiberius roppant büszke volt magára a terve miatt.
Tehát, miután ezt így szépen kigondolta, nem maradt más hátra, minthogy kivitelezze is a tervét.
Ennek érdekében pedig a nemes úr nem maradt rejtve, hanem előlépett a bokorból.
- Helló kicsik - köszönt lágyan a férfi, kezeit felemelve mutatva, hogy nincs semmi ártó szándéka. Legalábbis... hát nézőpont kérdése...
- Hát ti? - guggolt le a férfi és egyik kezét maga elé nyújtotta, mintha csak lett volna nála valami nasi. Próbált barátkozni, barátságosan viselkedni, hogy valami bizalmat alakítson ki a farkasokkal, hogy utána grabancon ragadja őket, vagy legalábbis az egyiket és hazavigye. Zseninek tartotta magát a terve miatt.
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 01 2022, 18:25
A két farkas a hang fele kapta a fejét, amerre Tiberiusz dobta a kovet. Ran lefeküdt, és a fülét bizgerálta, túlságosan fülelt, és fájt a fülének a hang, de szerencséjére társa is hasonlóan reagált, így nem bukott le hibridségével.
Majd észre vették hirtelen maguk elött az embert, aki kedvesen próbál velük beszélni, és nem akarja el ijeszteni őket, de nem igazán mertek közelebb menni, nem annyira szoktak emberre vadászni, pedig megtehetnék, úgy, ahogy hasonló társaik szokták, de most inkább féltek, mint, hogy harciaskodni akartak volna. Mind a ketten a helyükön maradtak, nem mozdultak, Ran az illatából érezte, hogy nem igazán jó szándékú, ezért elkezdett rá morogni, meg vicsorogni, de idősebbnek kinéző társa ezt nem érezte, hisz tapasztalatlanabb volt, így ő félre fordította a fejét, hogy érdekli, amit mond nekik az ember.
Ahogy észre vette társát, hogy higgadtaban kezeli a hejzetet, ő is megpróbált le nyugodni, de az elöbb felvett védekező pózban maradt, habár már a morgást, és vicsorgást abba hagyta, de még mindig nem mert megbízni az emberben.
Barátja, aki eközben leült, és oldalra fordítgatta a fejét, és fülelt kezdte Ran-t is lenyugtatni, így már lassacsján ő is felvette a nyugodt, de továbbra is álló pozíciót, és nagyon figyelt, készenlétben ált bármely pillanatban megmozdulni, ha az ember akár egy rossz mozdulatot is tesz ráugorhasson, habár ezt nem mutatta, hisz az évek során megtanult eléggé jól kölyköt tetetni, illetve pár más dolgot is, szóval szépen lassan ő is elkezdte félrefordítani a fejét, hogy hátha meg tudja, hogy mit akar az ember, de esze ágában se volt követni, ha elindul, illetve barátját is vissza fogná, ha utána indulna, legalábbis egyenlőrre. Barátjának viszont nagyon tetszett az illető illata, és még a farkát is el kezdte csóválni, hátha mondjuk meg simogatja, habár ő se tervezte, hogy meg adja neki magát, tehát csak a hátát hagyta volna, a szülei szerencséjére úgy is sokat vakarják a hasát.
Ran gondolt eggyet, megböjte társát, aki erre oldalra forfult, majd Ran megmozgatta a fülét jelezve, hogy szerinte miadta volt az a nagy zaj. Majd a levegőbe szimatolt, alig feltűnően, és a ló szaga irányába bökött alig észrevehetően, amiből társa megértette, hogy van egy lova, és nem biztos, hogy jó ötlet, ha megbízunk benne, és így abba hagyta a fark csóválást, Ran meg nyugtázta, hogy vette az adást, és tovább tetette, hogy érdekli, úgy, mint barátját, hogy mit akar az ember.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 02 2022, 19:44
Tiberius nem igazán mutatta, hogy nagyon meghatotta volna, hogy a két farkas közül a kisebbik kissé bizalmatlanabb volt. Habár a férfi tapasztalatai szerint, a kölykök kevésbbé félénkek, rendszerint ez sodorja őket bajba.
A nemes úr még mindig nem adta fel ennek ellenére a barátkozást. Jól láthatóan tartotta a kezeit, majd törökülésbe ült le a földre a két farkas elé.
Összevont szemöldökkel reagálta le a fiatalabbnak tűnő példány morgását.
- Hó, hó csak nyugalom, nem akarlak bántani - mondta, s bár alapvetően befogni tervezte volna a kicsit, de ténylegesen nem akarta bántani. Igaz a bántás jelenleg megint relatív, hiszen egy szabad élőlénynek, már a befogás is fájdalmas lehet, hiszen megfosztják a szabadságától.
A férfi megkockáztatva azt, hogy hamarosan néhány farkasfog mélyed a valamely tagjába matatni kezdett a ruhái zsebeiben. Kellett nála legyen szárított hús. Amikor megtalálta oda nyújtotta a farkasok elé.
- Nyugalom, nincs benne semmi rossz. Étel, falni való - mondta a férfi és ezt bizonyítva egy kis darabot leharapott a húsból és jóízűen rágni kezdte. - Na? - mosolygott a farkasokra. Igazából ahogy itt ült, furcsa békességet érzett. Lehet többször kéne kijönnie az erdőbe?
Békés merengésének ideges patadobogás vetett végett. Tiberius letette a húst a földre és felállt. Ez az ő lova volt. Megismerte a hangját. Ám arra nem számított, hogy az állat ész nélkül, tébolyult félelemmel a szemében ront ki az erdőből a híd előtti apró tisztásra, és nem nézve semerre bevágtat a szakadékba.
A levegő szinte megfagyott. A néma csend, mely eddig is megvolt, most még nyomasztóbbá vált. Tiberius lassan felállt, kezét a kardja markolatára tette, lassan kihúzta a hüvelyből és meredten nézett bele a sötétbe. Vajon mi űzte ki a lovat, hogy esztelenül a szakadékba vetette magát?
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 02 2022, 20:10
Ran figyelte az embert túl nyugodtan kezelte a helyzetet, majd belenyúlt a zsebébe, és húst vett elő, mintha direkt találkozni akart volna velük, mivel még a nap során nem igazán ettek, ezért eleinte bátortalanul érdeklődtek a hús után, majd mikor beleharapott az ember, és meg ette Ran sem bírta ki, hogy ne csóválja a farkát, és kezdjen a hús felé nyúlni.
Erre ezt a viszonylag nyugalmasnak tűnő pillanatot megzavarta a bokorból előugró, majd öngyilkos kísérletet véghezvitt ló, a dobogást már eléggé régóta lehetett hallani, de az nem is zavarta a két farkast, hisz van ilyesmi sokszor a környéken, habár általában őz csordák adják ki közösen ezt a hangot, nem egy ló magában.
Az ember amint lerakta a húst, és felállt, majd kardjához nyúlva körbenézett, a két farkas gyorsan elcsente, és meg ette a húst, majd szimatolni kezdett, hogy mi lehet az az ok, ami miatt a ló öngyilkos lett.
Mind a ketten igyekeztek kiszimatolni, de a pasas izzadságszaga ami a hirtelen pániktól keletkezett rajta el nyomott minden szagot, így a két farkas fülelni kezdett, hátha megfejt valamit azzal, de pár a távolban lévő neszen kívül nem igazán éreztek mást, és mivel nem bántotta őket az ember, ezért csak pár lépést hátráltak, hogy könnyebben el tudjanak futni, ha kell, de nem mentek el, hátha segíteni kell neki, legfőképpen Ran volt ezen az állásponton, habár tudta, hogy akkor felfedi az ember előtt is, és a társa előtt is a hibrid kilétét, de legalább megvédheti őket, és nem lesz bajuk, habár barátja lehet meg utálja titkolózása miatt, de mivel meg menti, így talán nem fogja megutálni.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jan. 03 2022, 11:23
Tiberius még mindig nem nagyon tért napirendre a lova rémült utolsó vágtáján. Magában viszont hálát adott, hogy nem Aventurint nyergelte ma fel, mert valószínűleg, akkor jobban járna, ha a lova után ugrana a szakadékba. A pokol is kéjutazás egy nő haragjához képest. És abban Tiberius biztos volt, hogy kasztrálta volna Brithany, ha Aventurinnak valami baja esett volna.
A farkasokra most nem sok figyelmet szentelt a férfi, hiszen bármi is riasztotta meg a lovat, az bizonyosan egyre közelebb került hozzájuk.
Mikor a bokrok megrezzentek, Tiberius halálra felkészülten lépett egyet előre, hogy majd ő leteríti a bestiát. Bármi is legyen az.
- Jajj ne - nyögött a férfi. - Már megint egy ilyen dög - sóhajtotta, és néma fohászt eresztett el, hátha kóborol erre egy macska hibrid, aki a dühödt vadkant le tudja teríteni. Egyébiránt a vadkan szemmel láthatóan még csak egy kölyök volt. Erre utalt a köbö egy-harminc magassága. Volt már otthon egy ilyen példánytól egy agyara, úgy látszik, ma lesz még egy.
- Menjetek. Sicc - próbálta meg elhessegetni a két farkast a férfi. Egy ilyen bestiának a két farkas csak előétel lenne. A vadkan ebben a pillanatban kiugrott a tisztásra, ahol vérben forgó szemekkel mérte fel az előtte állókat. Röfögése hátborzongatóan hangzott, nyála fröcsögött, a bestia pedig a lábával a földet kaparta, mely mély barázdákat vésett a földbe.
- Támadni készül - jegyzete meg Tiberius. Gondolkodott. Nem volt semmi nála, amivel esetleg meg tudta volna zavarni a dögöt. Remélte, hogy a két farkas hallgat rá, és elfut.
- Oké, ha nem halok most meg akkor sose - nevetett erőltetetten a férfi, és elindult hátrálva a függőhíd irányába.
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jan. 03 2022, 12:24
A két kölyök nem igazán értette, hogy miért mondja az ember, hogy sicc, azt a macskáknak szokták, és amúgy is védtelen volt.
Ahogy a két farkas rá jött, hogy az egy vattkan, picit lenyugodtak, hisz ilyennel már találkoztak többször is errefelé, és mivel általában többen vannak nem igazán szokott rájuk támadni, de most sem tartottak tőlle, hisz ha akartak tudtak gyorsabban mozogni nálla, és ez csak egy fiatalabb példány, így nem tartottak tőlle, hiszen simán le tudják győzni, ha nagy lenne, lehet neki iramodott volna Ran barátja, de Ran akkor is maradt volna, hisz a képességével simán legyőzi a nagy vadkant is, max a tetetés kedvéjért futott volna el.
Amint látták, hogy az ember hátrál egymásra néztek, majd az ember elé áltak, és jelezve a vadkannak, hogy nem félnek tőlle rá mordultak, és  viszonylag lassú lépésekkel közelíteni kezdtek az állat felé.
Mivel az nen tántorítot, nem ilyedt meg tőllük, így párat vakkantottak, és még pár lépést közelítettek felé, de a vadkan erre sem reagált sokat, ő sem tartott tőllük, hisz csak ketten voltak.
A két farkasnak elég volt egy jelzés az állat felől, hogy nekik fog ugrani, és mind a ketten rátámadtak, Ran figyelt a társára is, aki éppen egy pillantást vetett a mögöttük állóra, de így nem vette észre, hogy a vadkan éppen ránéz, és kiszemelte magának, hogy meg öli, amíg nem figyel, de szerencséjére Ran gyorsabban reagált...
-Vigyázz!- kiáltotta már kicsit felnőttes hangjával, hisz ilyedtében erre el felejtett figyelni, és igyekezett vissza terelni a vadkan figyelmét magára. Szerencsére társának ez a hirtelen hangváltozás nem tünt fel, és viszonylag gyorsan reagálta le a helyzetet, így bem esett baja. És így folytatták a harcot a vadkannal.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Kedd Jan. 25 2022, 19:11
Tiberius bosszúsan morrant.
- Mondtam, hogy menjetek - nyögött fel, és a hajába túrt, mikor látta, hogy a két farkas neki ugrik a felbőszült vadkannak. A férfi csak lassan ingatta a fejét, hiszen... számára teljesen érthetetlen volt a farkasok cselekedete.
- Rám soha nem hallgat senki, csak mikor késő - dünnyögött az orra alatt. A férfi nézte, hogyan próbálkozik a két farkas. Szinte összerázkódott, mikor a sötétbarna példányt a vadkan egy fához csapta.
A férfi felsóhajtott, majd a kardját óvatosan elővéve elkezdett hátrálni a függőhíd irányába. Egyelőre nem akarta felhívni magára a figyelmet. Végül a nemes úr a kardját lapjára fordítva a függőhíd tartóoszlopát kezdte el csapkodni...

A felbőszült állat kínjában felüvöltött. Sehogy sem tudta magáról lerázni a pimasz kis ordasokat. Hát nem értik, hogy nem velük van baja??? Az ember kell neki! Az ember, akin érzi testvére szagát. A testvére pedig nem ment vissza az odúba. Az anyjuk mennyit hívta őket. De csak ő jelent meg a hívásra. A vadkan fújtatott, rúgott. Nem érdekelte, hogy a barna nőstényt a fához csapta, ahogy az sem, hogy a kisebbiknek megtaposta a farkát. Csak is az ember érdekelte. A gyilkos, a testvére elpusztítója.
A zajra megtorpant és szemeit az ember szemeibe fúrta, majd neki rontott. Most! Látta, csapdába esett. Most nem menekülhet az ember! Most elkapja! Most! Most! Most!


Tiberius valami ilyesmire számított. Azt az egyet leszámítva, hogy oldalra nem tudott kitérni a halálos szarvak elől.
Tiberius néhány keresetlen szót motyogott és felkészült a csatára. A dög egyből neki rontott. A nemes úr érezte, hogy az állat agyara úgy hasítja fel a hasát, ahogy a kés a puha vajat. A kardját az állat fejébe szúrta, majd miközben a belsőségeiből lassan külsőségek lettek átküzdötte magát a dühtől megveszett állaton, aki egyébként lezuhant a szakadékba, Tiberius pedig elterült a puha füvön.
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Kedd Jan. 25 2022, 19:51
Ahogy küzdött a két farjas a megveszett vadkannal, nem igazán zavarta őket, ha a fához vágódtak, vagy éppen a farkukra léptek, habár érezték, az ütődést, és  kellemetlen volt utána harcolni.... Ran társa mikor a vadkan béken hagyta őket, mert az ember után eredt megkönnyebbülten rogyott össze, hisz nem egyszer csapódott a fának, és hát nem a legkellemesebb lendületből a háttaddal a kemény fának csapódni. A fiatalabbnak kinéző Ran szerencsésen megúszta, hisz gyorsan kitért a nagy állat csapásai elől.
Mikor az ember csapkodni kezdte a füddőhíd oszlopát kardjával, az Rant picit össze zavarta, majd hogy hátha vissza tartja az állatot beleharapott, de amint az számára túl közel került az emverhet le ugrott rólla, és hagyta, mire az átszúrata az embert, és a férfi meg leszúrta az állatot, majd amint az a földre rogyott, és a társa is kifeküdt vissza szaladt barátjához, megfogta a tarkójánál lévő bőrt, és az emberhez húzta, majd elkezdte őket gyógyítani, ehez persze ki kellett tárnija a szárnyát, hogy használni tudja képességét, és viszonylag hamar meg is gyógyultak.
-Kösz- nyögött fel ran társa, miközben feltámaszkodott, aztán realizálta, hogy mi is történt, majd társát kérdőre vonva nézett rá.
-Neked van szárnyad...? Te egy hibrid vagy? Eddig ezt miért nem mondtad?!- kérdezte már kicsit idegesen az idősebbnek kinéző társa, kicsit ijedten, de barátját el nem akarta veszteni.
-Hát... mivel a falka nem szereti, a hibrideket, így nem akartam, hogy baj legyen belőle, és így be tudok illeszkedni, és amúgy sem akarlak bántani benneteket, mint ahogy azt a hibridekről gondoljátok.- mondta Ran, miközben hátrált félve a férfi reakciójától.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 01 2022, 12:05
Tiberius még halványan, a tudata peremén érzékelte hogy mozgás van körülötte, ám már reagálni képtelen volt. Sok halált átélt, de az biztos, hogy nem tartozott a kedvencei közé, hogy egy több tonnás állat csak úgy egyszerűen kibelezze és valahol a jó ég tudja hol lehelje ki a lelkét. A férfi még bosszankodott, hogy csak ő lehet ennyire szerencsétlen, mi lesz ha netán a farkasok megcsócsálják a hulláját, miközben ő jó halottként arra vár hogy feltámadjon?

Jó néhány órával később a nemes úr megmozdult.
- Aztakurva - morogta az orra alatt a férfi, ahogy lassan felület majd megszemlélte ingének és mellényének a maradványait. Izmos felsőtestén nem látszott a vadkan által okozott halálos seb.
- Nocsak - pillantott körbe Tiberius, s meglepetten konstatálta, hogy a két farkas még ott volt vele.
- És még meg se csócsáltatok! Maioreszre mondom, milyen jól nevelt farkasok vagytok ti! - nevetett a nemes úr. Ha meg is kóstolták a férfit, a hajnali újjá éledése végett minden rendben volt vele.
- Na most mi legyen? - állt fel a férfi és tett egy rövidke felfedező utat. Tudomásul vette hogy vérével megöntözte a talajt, a szakadékba pedig ott nyugszik a lova és a dühödt vadkan teteme. Azonban, Tiberius bár ember volt, nem volt ostoba. Így mikor a szakadékból furcsa gőz, pára kezdett el felszállni már nem tartotta olyan érdekesnek a függőhíd túloldalát.
Az egyik farkas viszont túl kíváncsinak tűnt. Talán a kölykét, a kisebbik farkast félthette, mert a nemes urat kikerülve megszemlélte a titokzatos párát.
Fájdalmas nyüszítésére, még Tiberius is felkapta a fejét. A farkas puha nózija felhólyagosodott, néhány azonban ki is fakadt és csordogál belőle a savas genny.
- Aztakurva - ismételte magát Tiberius amikor az első csepp genny a földre érve egy füstölgű lyukat vájt a talajba.
Tiberius Theunissen
Tiberius Theunissen
Nyomok :
200
Vándorlás kezdete :
2020. May. 01.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 01 2022, 13:33
A pasas nem igazán akart felkelni pár perc után sem, így Ran odament, és megbökdöste az orrával, hogy ellenőrizze, hogy jól van- e, de ahogy nem a ruháját, hanem a kezéhez érintette érezte, hogy kihűlt a test, így hagyta. Mivel barátja is tudta már, hogy hibrid, így lerepült, hogy fel hozza a vadkant, de mivel nem bírta el, úgy, hogy fel is repüljön vele, ezért ott hagyta, és evett belőle egy kicsit, majd egy egészen nagy cafatot fel is vitt a barna farkasnak, aki gyorsan, jóízűen meg is ette azt.
De az nem tartott sokáig, és utána el kezdett morogni a lány farkasra.
-Nem én akarom, nem akarlak bántani...- nyöszögte a barna farkas, aki nem értette, hogy mi van, hisz nem volt mérges, de mégis elborult az agya.
-Semmi baj, minden hibrid ellenes falkában nrvelkedő így reagál- mondta Ran nyugodt, ee szomirú hangon, hiszen tudta, hogy barátja rá fog támadni, és kb annak testével kell megküzdenije.
-HÁNY BARÁTOD VOLT ELÖTTEM?!- förmedt a lányra a farkas, de ezen a ponton már nem válaszolt, hiszen itt már barátja sehil sem volt. Nem is kellett sok idő, és a barna rá ugrott a kölyök kinézetű farkasra, aki tudta, hogy vissza kelk támadnia, és egészen hamar a földre is terítette a barátja testét, és az abba megbúvó "démont", persze az nem hagyta ennyiben a küzdelnet, és mist ő próbált meg bevinni pár ütést Ran szerencsére eléggé gyorsan mozgott, ahhoz, hogy max csak pár karcolást szerezte, ami hamar be is gyógyul, viszont kénytelen volt támadni is, megfogta az mostmár veszett farkast a nyakánál és a földhöz vágta, aminek hatására visszatért a barátja egy kicsit.
-Nem tudom mi ez, bem akarlak bántani, de ez, nem tudom mi, és ez bántani akar téged-mondta a kis barna farkas sírva.
-Te menj haza, és vigyázz magadra!- adta ki az utasítást barátjának Ran, aki fel állt a földröl, és engedelmeskedni is akart, de addigra az ember felkelt, és valami sav keletkezett a környéken, a barna meg is nézte, ésamint az orra gennyezni kezdett tőlke nyüszítve szaladt el onnsn, miközben a démon vissza tért, és egy jókorát harapott az éppen nem figyelő hibridbe, aki a hirtelen fájdalomtol nyüszített egy kicsit, és utána leült, majd suomorúan nézett társa után.
Ran is szép lassan odanent a felszálló savhoz, majd ő is bele dugta az orrát, de a savfelhő nem bántotta az ő nóziját. Majd miután befejezte a sav szimatolást leült az emberrel szemben, aki a halálból kelt fel, szóval Ran nem lehetett benne biztos, hogy az nem valami  más lény, mint ember, habár a szárnyát ő is titkolta, meg azt is  hogy hibrid, így nem igazán próbált ennek utána járni, habár azért megpróbálta kideríteni, hogy tényleg ember illata van e a vele szembe állónak, igy beleszagolt a levegőbe, majd megrázta a fejét, hiszen a sav kitisztította a nóziját, igy eléggé sok illatot, meg szagit érzett, és ki tudta venni, hogy a vele szembeálló igen,ember, de nem magától, vagy hozzá, és a barna barátjához, aki elfutott hasonló lény, hanem valami felsőbbrendű lény élesztette fel.
Ran
Ran
Nyomok :
73
Vándorlás kezdete :
2021. Dec. 27.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Határmenti vidékek-