Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépö
Név:

Jelszó:



Oldalunk himnusza
A Fórum itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két Tagunk folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!

Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?


Rómeó és Júlia - Verona
Kocsma
Friss nyomok
Merthverun forrás
Szomb. Dec. 30 2023, 23:58
Pyria Thoraen
Brelvek
Pént. Dec. 29 2023, 20:18
Delilah Roatz
Rin
Hétf. Márc. 27 2023, 23:36
Rin
Misty Bethell
Kedd Szept. 06 2022, 19:46
Misty Bethell
Holdfény-árok
Vas. Szept. 04 2022, 19:35
Myrna Carpathia
A hónap posztolói
A hét posztolói

Keresztút

 :: Világunk :: Folyóköz Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Hétf. Dec. 16 2019, 12:23
--
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 29 2019, 20:22
Kayn



Miután elváltak az útjaik a vérmacskával Narelle Kayn keresésére indult. Persze ez elméletben könnyebb volt, mint gyakorlatban. Hiszen a nő nem tudta hol a férfi. A keresztút viszont annyira központ elem volt a közlekedésben, hogy úgy érezte nem fog bakot lőni, ha itt várakozik. Végül is, volt még három napja. Remélte, a cica nem követi, hiszen nem állt szándékában a megbízást teljesítenie. Azonban nagyon testőrt sem akart játszani.
Tervei szerint szól a férfinak, aztán elválnak az útjaik. Pont és kész. Ez így annyira remek terv volt. Annyira egyszerű. És Narelle annyira biztos volt abban, hogy a valódi események és a terve köszönő viszonyban sem lesznek.
Pont az ilyen kellemetlenségek miatt döntött úgy, hogy elvonul. Alig pár napja van a kontinensen és már zajlik körülötte az élete.
Megcsóválta a fejét, miközben helyet foglalt egy kidőlt fatörzsön. Még mindig az emberi alakját viselte a szemeit kivéve. Jó lenne, ha idejében észrevenné a fejvadászt. Nem volt nála fegyver vagy bármi más, két energia gömbjével szórakozott, növelte és zsugorítgatta a a méretüket, amolyan unalom űzés gyanánt.
Végül bő egy óra várakozás után Narelle bosszúsan sóhajtott. Eltüntette a gömbjeit, majd felállt, leporolt a ruháját. Alakot váltott és úgy nézett körbe. Sehol semmi vámpír, vagy ami azt illeti senki más se.
Újabb sóhajtás hagyta el az ajkait, majd ahelyett, hogy elindult volna még úgy döntött vár egy kicsit. A türelmetlenség eddig még nem vezetett semmi jóra.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 01:07
Kayn az erdőből, feltöltött gyógynövény készletekkel távozott és vette az irányt a következő város felé, ahol újabb munka várt reá. Útja során számos falu mellett haladt el, s annak rendje és módja szerint, a háta mögötti súgdolózás áldozata lett. Hiába, a fejvadászokat senki sem szereti, legfeljebb a munkáltatóik.
Narelle sóhajtását követően, a teste által, a földre vetett árnyéka elkezdett alakot ölteni, míg nem Kayn vonalai rajzolódtak ki. A lánynak igaza volt, a keresztút valóban útba esett Kayn-nek, aki egyedi belépővel tette tiszteletét. A hercegnőnek háttal állva, úgy hogy testük a hátuknál összesimult, kezdte monológját.
- Ha egy magamfajta fejvadász egy hozzád hasonló hercegnővel találkozik, nevezhető a véletlen művének. De hogy egyazon héten ugyanez mégegyszer megismétlődjön... aggodalomra kelljen hogy okot adjon. Ennek ellenére, én mégis nyugodt vagyok. Mondd, mit tehetek érted, hercegnő? - Köszönést mellőzve, egyből a lényegre tért.
Kayn mesterien olvasott a jelek között, tudta, hogy Narelle minden bizonnyal nem jó kedvében sütkérezett a keresztútnál, hanem keresett valakit. Jobb híján, saját magára tette le a voksot, s bár igaza volt, csak találgatni tudott, hogy mit óhajthat tőle a másik.
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 01:20
Már-már készült volna újra feladni, és megindulni a nagyvilágba feledve a cetlit és a fejvadászt, mikor megérezte, hogy áll mögötte valaki. Az orra pedig nem volt fából, egyből tudta, hogy a vámpír az, akit várt.
Egyedi belépő volt, az már igaz. S, ugyanakkor meg is könnyebbült, hogy csak a hátuk ért össze. Főleg, hogy a nő immár a démon alakjában volt.
- Egyedi belépő - jegyezte meg a nő kicsit gúnyosan vigyorogva. Ő nem érezte szükségét, hogy megforduljon, így maradt ahogy volt.
- Felbéreltek... - bah... már a szó is  nevetséges volt, Narelle azonban csak bosszankodni tudott miatta. - Valódi alakomat elrejtve fejvadásznak néztek. Kaptam egy cetlit, a neveddel - közölte végül. Nem kertelt, nem körített. Ez volt az igazság. Majd nagy levegőt vett és szépen lassan kifújta. Mert ugye ezzel nem volt letudva a történet.
- Valószínűleg összekevertek egy macska hibriddel... Meg áll az ember esze, hogy macska hibridek még rohangálnak a földön... - kicsit eltért a témától, de sebaj. - Három nap múlva kellene a fejedet leszállítani a temetőbe - részletezte a nő a feladat részleteit. Egy kicsit lépett oldalra, majd hátra hajtotta a fejét, hogy a vámpír vállára tegye.
- Persze azt nem mondta senki, hogy külön legyen a testedtől - nevetett fel halkan. Lelki szemei előtt látta a megdöbbent megbízót, akit mondjuk még ő se látott, talán lehet ez csapda is, akár mind a kettőjük számára. Mindegy. A nőt a pajzsa megvédi.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 14:03
Kayn figyelmesen hallgatta Narelle mondanivalóját és a sok felesleges információ közül sikeresen kiszűrte azt a tényt, hogy Ő most egy célpont. Ráadásul, nem is akárkié.
- Fejvadásznak álltál, Hercegnő? - Kérdezte költőien, elvégre mi másról lehetett volna szó. Aztán kiderült az igazság.
- Nagy felelőtlenség volt elfogadni más fejvadász munkáját, ha kiderül, bajba kerülhetsz. A vérmacska hibridek veszélyesek, noha ez igaz minden macskára. - Dorgálta meg, meg sem rezdülve azon, hogy amaz játékosan a vállára hajtotta a fejét.
- Akárhogy is, a vadászom vagy, én pedig a prédád. Essünk túl rajta. - Javasolta, majd szembefordult a lánnyal. A józan paraszti ész azt diktálta volna, hogy kardot rántson és harcoljon a szabadságáért, de Kayn ehelyett megadóan előrenyújtotta összetartott karjait.
- Megkötözhetsz, vagy akár ezüst láncokat is használhatsz. Ha a helyedben lennék, én az utóbbit választanám, ámbár szavamat adom, hogy nem próbálkozom szökési kísérlettel. Egyébként, sose higgy a célpontnak. - Kezdett bele a gyorstalpalóba.
- 3 nap hosszú idő, de ha úgy teszel, ahogy mondtam, nem esik bántódásod sem neked, sem pedig nekem. A fejvadászok becsülete tiltja, hogy egymás - már megszerzett - prédájára lecsapjanak. - Magyarázta el, hogy miért olyan fontos a kötél, lánc és a látszat.
- Élve vagy holtan szállítasz le, a fizetséged megkapod. Ezután távozz, ne tegyél fel kérdéseket és ne keltsd fel a munkáltató figyelmét. Ismeri a nevemet és a fejemet akarja. Nem egy átlagos munkáltatóról van szó. Nem akarom, hogy bajod essen, Hercegnő.
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 15:59
Narelle csak bosszúsan sóhajtott. Noha, most azért volt bosszús, mert a rangján hívta és nem a nevén. Nem volt ő már hercegnő. Talán, régen az volt, de most már nem. S, talán nem is kívánt az lenni.
- Narelle - szúrta közbe, - vagy Nyx - tette még hozzá, s nagyon remélte, hogy a másik ennyiből is érti.
- Egyedül ültem az asztalnál. Nem volt volt felcímkézve, hogy kinek szól - megvonta a vállát. Nem érdekelte. A pajzsán nem jut át semmi, még is csak ő lenne Lucifer lánya, ez pedig nem elhanyagolható dolog. Hiszen Lucifer neve is rendszert elég arra, hogy békén hagyják. A legtöbben félnek tőle. Úgy csinálnak, mintha sokat emlegetnék, akkor csak úgy felbukkanna.
- Elfelejted kivel állsz szemben, Kayn - fedte meg Narelle. - Nem tudna az a cica megölni. Te se. Túl időigényes lenne - vonta meg a nő a vállát. Nem becsülte le egyiket se. De egy sima tőrt kivéd a passzív pajzsa, amely így is ott derengett halványan a bőre körül. Ha még a rendeset is beveti, akkor huzamosabb ideig védve van mindentől. A másik kifárad idő előtt, ő meg lelép, vagy megöli a másikat, hangulattól függően persze.
- Te meg vagy húzatva?! - döbbent meg a nő. - Vagy csak a gyógynövényeid károsították az agyadat? - Költői kérdés volt mind a kettő nem várt rá választ. Egy pár percig morgott, hogy oda lett a kényelmes párnája, de célszerűbbnek látta, hogy beleverje a vámpírfejébe, nem akarja bántani.
- A megbízó cseszte el, hogy nem nézte meg jobban kinek adja a feladatot. Vagy a kocsma össze fejvadásza megkapta a nevedet. Bár akkor lehetne számítani néhány támadásra - megvonta a vállát. Nem félt, bízott a képességében. - Egyébként sem esne bántódásom - újabb vállvonás. Zavarta, hogy a másik ennyire óvni akarja.
- Nem mellesleg úgy nézek ki, mint akinél van más is a bundámon kívül? - érdeklődött majd kaján vigyorral az arcán Kaynra pillantott. - Persze, ha igényeled ezt is használhatom kötélként.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 21:01
Kayn világító kék szemei összeszűkültek. Cinikus volt a hölgyeménnyel kapcsolatosan. Úgy tűnt, mintha az nem látta volna át a tervét. Megvolt az esélye, hogy több tucat fejvadász van a nyomában, s ha a látszat nem megfelelő, akkor mind a ketten bajba kerülnek. Ha Narelle megláncolta volna Őt, ahogy kérte, akkor az egyértelművé tette volna mindenki számára a lány fejvadász mivoltát, s azt, hogy Kayn most már nem szabad préda. Ezzel 3 nap előnyt nyerhettek volna. De a hercegnő... sokkal inkább lelkesedett a nyers, erőszakos megoldásért.
- Tisztában vagyok a képességeiddel, Hercegnő. Egy magamfajta fejvadász... nálad rosszabb célpontot nem kívánhatna magának. De senki sem legyőzhetetlen, még te sem. Odakint a nagy világban... olyan szörnyetegek bojonganak, akik még rajtad is túltesznek. Sosem tudhatod, hogy mikor találkozol egyel. Az igazi védelmet nem a mágikus erőddel létrehozott pajzsod jelenti, hanem az éles eszed és a lankadatlan figyelmed. - Mondta el véleményét a fejvadász, s elutasította, hogy nevén szólítsa a másikat.
- Én még akkor is a védelmedre kelnék, ha te magad lennél a világ legerősebb teremtménye. - Ez utóbbi kijelentése meglehetősen rejtélyesre sikeredett. Nem lehetett tudni, hogy vajon miért mondta azt, amit. Lovagiasság? Szeszélyesség? Vagy csak bosszantani akarta Narelle-t? Nem tudni.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy a ruha gyanánt használt szőrmével, gúsba tudnád kötni a karjaimat minden másommal egyetemben. Csábító ajánlat, de vajon a kívánt célt érnénk el vele? - Kérdezte egy pillanatra sem elveszítve a hidegvérét. Tapasztalt volt, sok nővel volt dolga, ám a hercegnőhöz hasonlóval még nem. Ettől függetlenül, helyén kezelte a helyzetet.
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 30 2019, 21:47
A nő bosszúsan felsóhajtott. Neki ezerszer egyszerűbb lett volna, ha csak simán lecsaphat mindenkit. Egyébként is, régen tartott tömeges mészárlást. De a fejvadász ebbe most megakadályozta.
- Ha még egyszer Hercegnőnek szólítasz kitépem a gerincedet és azzal verlek agyon - sziszegte egy pillanatra elveszítve az uralmat önmaga felett. Bosszantotta, hogy folyamatosan hercegnőzik, nem viselte el, a régi életére emlékeztette.
- Remek, mutass be nekik. Nem lesz semmi bajom, max visszakerülök a Pokolba. Nem aggódok - közölte a nő hetykén. Az már egy másik dolog, hogy Lucifer valószínűleg tombolna, hogy Narelle újra a Pokolban van, de ez egy olyan másodlagos dolog volt, amivel nem volt hajlandó a nő törődni.
- Megmondtam, nem vagyok fejvadász, megkopott a tudásom is, ami a mérgeket illeti. Arról nem beszélve évek óta a démon alakomban élek. Hogyan lenne bármi nálam, ami arra szolgál, hogy elfogjalak? - érdeklődött a nő. - Tegyük hozzá azt is, hogy az emberi formám nem túl ismert. A halandók nem tudják összerakni a kettőt, egyedül a cica, vagy a többi hibrid, félvér okozhatna gondot. De... - megvonta a vállát. Nem igazán  tudta hova tenni Kayn válaszát. Ő a maga részéről nem gondolta túl komolyan a bundája nem rendeltetés szerű használatát, bár elég hosszú volt, hogy eltakarja és a férfit magához kösse, ezúttal a szó legszorosabb érzelmében.
- Nem kell megvédened. A pajzsomon a nyilaid sem jutnak át - most mindegy, hogy az aktív vagy passzív pajzsáról van szó. A passzív úgy is védi, ha a másikon átjutna még is valami.
A bundáját ezt követően Kayn kezei köré tekerte, nem kötötte meg, hiszen mágikus ruhadarab lévén ott fog maradni, eléggé szorosan.
- Attól függ mi a kívánt cél - jegyezte meg a nő pajkosan vigyorogva. Eléggé feltűnő kettős voltak a keresztút közepén a holdfényében. Fejvadász legyen az, aki nem érzi szükségét annak, hogy most csapjon le.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 31 2019, 23:06
- Milyen lenyűgöző szőrme... - Dorombolta, miközben arcához emelte és megszagolta azt. A ruhadarabot teljesen átjárta a démon világ aurája. Kayn számára... ez kifejezetten vonzó volt. De hogy csak általánosságba véve, vagy Narelle-hez volt ennek köze, senki sem tudta. Legfeljebb talán csak Kayn-t magát.
- Lehetséges, hogy több barátod lenne, hogy ha leszoknál a halálos megfenyegetésekről, Hercegnő. - Csak azért sem hagyott fel a lány titulusa szerinti megszólításával. A félelem mint olyan... távol állt Kayn-től, s ezen még az sem változtatott volna, ha Narelle élve meg akarta volna Őt nyúzni.
- A nyilaim mindig célt érnek, Hercegnő. Sem páncél, sem pedig mágia nem állhatja útjukat. De megnyugtatlak, jelen pillanatban az orromat sem lennék képes egyedül megvakarni. Ha valaki most ránk támadna... egyedül a te védelmeden múlna az életem vagy a halálom. - Mondta halálos nyugodtsággal. Persze az utóbbi két állítása nem volt teljesen igaz. Képességével, bármikor képes lenne árnyékká válni, akkor pedig lekerülnének róla a kezeit gúzsba kötő szőrmék, feltéve, ha azok nincsenek felvértezve az ezt meggátoló mágiával.
- Három nap hosszú idő. Mi a terved? Itt nem maradhatunk sokáig. Napi szinten több tucat fejvadász halad át a keresztúton. Nem szeretném, hogy ha miattam vér tapadna a kezedhez. - Érdeklődött a továbbiakról, s már egy kicsit megbánta, hogy belerángatta mindebbe a Hercegnőt.
- Talán jobb lenne, hogy ha még most kiszállnál. Értékelem és hálás vagyok, hogy figyelmeztettél, de amit értem készülsz tenni, azt kétlem, hogy valaha is viszonozni tudnám. Szabályaim egyike, hogy mindig megfizetem a tartozásaim. De... van amit nem lehet. - Mondta Kayn, mint akinek 180 fokos fordulatot vett a hangulata. Egy régi seb volna? Talán.
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 01 2020, 13:35
Felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a vámpír minden bizonnyal teljes lelki nyugalommal megszimatolta a bundáját. Narelle nem is tudta, hogy ezen miért háborodik fel, hiszen a vámpír folyamatosan pedzegette azokat a bizonyos húrokat, amik azt garantálják, hogy a nő előbb-utóbb - jelenleg inkább előbb, - ámokfutásba kezdjen.
- Ez csak egy figyelmeztetés volt - közölte halkan a nő és közelebb lépett a férfihez. - De még érvényben van Kayn - suttogta szinte a szájába a szavakat. - Nem mondom még egyszer: ne hívj hercegnőnek, vagy fejed sem lesz, amit három nap múlva el kellene hoznom. Na ez volt a fenyegetés.
Hátrébb lépett, majd felpillantott az égre. Lassan éjfél, a holdállásból ítélve. Ha jól számolja pont délre érne oda... és akkor még kellene néhány órát várnia. Nem, inkább lassabban mennek, hátha akad vállalkozó szellemű hullajelölt, khm... próbálkozó fejvadász.
- Túl magabiztos vagy, ellenem nem ér semmit a nyilad. Abszolút pajzsom van. - Nem mert volna ugyan megesküdni erre, de mindegy is. Nem állt volna vele le ezt most letesztelni, igazából nem volt kedve. Na meg abban igazat kellett adnia a férfinak, hogy a keresztút eléggé központi helyen fekszik és lassan menni kéne.
- Indulunk - indult el hirtelen. A bunda elég erős volt, és nem tekeredett le a férfi kezéről, pedig még rá se volt igazán kötve. Hasznos darab.
- Tudod ki vagyok, ugye? - állt meg ugyanolyan hirtelen. Túl megdöbbentette ez az ostoba feltételezés. Nem várt választ ugyan a kérdésére, de kellett néhány másodperc, míg összeszedte a gondolatát a nő.
- Megtehettem volna azt is, hogy csak távolról figyellek. De az úgy unalmas lett volna. Ez izgalmasabb. Az okaim, a döntéseim miértjei ne érdekeljenek. Sőt! Nincs is hozzá semmi közöd - kábé nagyon nem a témába vágott, ahogy elkezdte. - Három napig a foglyom vagy. Ha tetszik neked, ha nem. Persze... - közelebb rántotta magához a férfit. - Megpróbálhatsz elfutni, most még itt a keresztúton. Csak nyugodtan, szaladj, ha tudsz - válla felett megjelent a három kis energia gömbje. Három napig egy hullát sem lehet nagy dolog tárolni. Csak lenyisszantja a fejét, azt bedobja egy zsákba és utána őrzi, mint sárkány a kincsét.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 01 2020, 23:25
Kayn elmosolyodott amikor Narelle közel hajolt hozzá és felvilágosította Őt a figyelmzetetés és fenyegetés különbségéről. Elbűvölőnek tartotta, hogy a Hercegnő oly könnyedtséggel ejti ki azokat a sújos teherrel bíró szavakat.
- Ezesetben, meglehetősen rövid közös utazásban volt részünk, Hercegnő. - Suttogta halálos nyugodtsággal, hasonlóan a lány szájába adva a szavakat. Kayn hajthatatlan. Még ha az életéről is van szó, Ő akkor sem hódol be senki akaratának sem.
- A magabiztosság kegyedről is elmondható. Azt állítod, hogy a nyilaim esélytelenek a pajzsoddal szemben, holott egyszer sem láttad még Őket. Jobban belegondolva, ez inkább botorság, mint sem magabiztosság. Hiba, amely könnyen a halálodhoz vezethet. - Bár úgy tűnhetett, Kayn ezt nem fenyegetésnek szánta. Élete során számtalan erős harcos bukásának volt már szemtanúja. Olyanoké, akik túlságosan is bíztak az erejükben. Azt képzelték, hogy senki és semmi sem árthat nekik, egészen addig a napig, amíg ennek ellenkezője be nem bizonyosodott. Ezen pillanatok legtöbbje... a szóban forgó személyek halálához vezetett.
- Azt, hogy ki vagy... egyedül csak te tudhatod. Nem látok beléd. Én csak a nevedet, rangodat és a rólad szóló legendádat ismerem. Persze... gondoltam, hogy nem fogsz visszalépni. Nem, mert az méltóságodon aluli volna, nem igaz? - Kérdezte, bár tudta a választ. Mindettől függetlenül, Kayn továbbra sem akarta, hogy Narelle még jobban belekeveredjen, de vajmi keveset tehetett ez ellen. Mindesetre, Ő figyelmeztette a lányt, innentől kezdve tiszta a lelkiismerete.
Kayn megememelte a szőrmével megbéklyózott kezeit, vetett rájuk egy pillantást, majd újfent szembe nézett Narelle-vel.
- Mint mondtam... a kezeim megvannak kötve, nem tudok megszökni. Ha pedig mégis sikerülne, a vállad feletti energia gömbökkel támadnál rám. És bár bízom a képességeimben, utóbbit szeretném elkerülni. Pontosan úgy van, ahogy mondtad. A foglyod vagyok, 3 napig. - Utasította vissza a szökésre tett ajánlatot. Nem is lett volna rá oka, lévén 3 napig egy elbűvölő és példátlanul erős hölgy táraságát élvezheti. A munka várhat néhány napot. Kayn ezt az élet-halál hajszát, egyfajta vakációként tervezi megélni. Bár a legnagyobb veszélyt nem az életére törő bérgyilkosok jelentik, hanem maga a fogva tartója, Narelle.
- Mi a célod, Hercegnő? Unaloműzés? Kétlem, hogy egy magamfajta fejvadász istápolása tartósan kielégítené a vágyaidat. - Érdeklődött a továbbiakról. Bár nem tartozott rá, hogy mit tervez a továbbiakban a kisasszony, Ő mégis megkérdezte.
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 02 2020, 12:14
Narelle felsóhajtott. Úgy látszott, hogy amíg nem váltja be a fenyegetését, vagy nem folyamodik drasztikusabb tettekhez, Kayn csak azért is hercegnőzni fogja. Az égre emelte a nő a tekintetét, majd szó nélkül hagyta. Nem, nem tett vele semmit. Most még. Nem nagyon fért bele a nő fejébe, hogy miért is nem lehet leszokni a rangjáról... mindegy is. Legvégső esetben megkéri. Ah, dehogy... inkább marad, hogy kiszedi a gerincét. Az a tuti. Az pech mondjuk Kayn számára, ha nem tud újat növeszteni.
Megcsóválta a fejét.
- Lehet, de... - kezdte, majd hirtelen elhallgatott. Csak egy bagoly huhogása törte meg az éjszaka nyomasztó csendjét. Se tücsök, se szél... se semmi... Gyanakodva pillantott körbe a démon hibrid.
- Induljunk - mondta végül. Bízott a pajzsában, alkalomadtán, még Kayn kezét is eleresztette volna, ha harcra kerülne a sor, de nem akart feltétlenül harcba bonyolódni.
Miközben kényelmes, de szapora tempóban haladtak, Narelle újra felvette a beszélgetés fonalát.
- Tehát... Nekem a halál... - megvonta a vállát. - Ha megöli valaki ezt a testet, csak a Pokolba megyek vissza. Mondhatni hazatérek. Így hát, ennek fényében, miért is ne vehetném könnyedén? - érdeklődött a nő. Ennek ellenére már puszta kíváncsiság miatt le fogja tesztelni a pajzsát.
Hol fejet csóvál, hol bosszúsan sóhajtozik. Hosszú három nap lesz. Ha nem lenne alapvetően fehér a haja, akkor az elkövetkezendő napokba őszülne bele...
- Nem - kuncogott a nő. - Unalmas lenne - felelte az igazsághoz híven. Szörnyen unta magát az elmúlt napokban, s nem így tervezte, de most még is kapóra jött neki.
Eltüntette az energia gömbjeit, inkább nem pazarolná az energiáját. Bár most nem érzékelte, hogy más is lenne a közelükbe, de jobb haladni.
- Hmm... - megtorpant a nő. Még párszor meghökkenti Kayn, itt fogja hagyni egy fához kikötve. - Ugyan... ccc... honnan is tudnád, pont te, hogy mik a vágyaim? Honnan tudod, hogy a jelenlegi helyzet nem kedvemre való? - érdeklődött, majd átfutott az agyán, hogy bepótolja azt a régi nyakon harapásos ígéretét, ám túl nyílt terepen voltak, így nem akart kockáztatni.
Újra elindult, a foglyát pedig cipelte maga után, egészen Hakuryuu romos kastélyáig.
Narelle la Rosa
Vendég
avatar
Vissza az elejére Go down
Pént. Jan. 03 2020, 01:39
- Attól függetlenül, hogy mi vár rád a földi életed után, nagyon is van veszíteni valód. Tudtommal, a pokolba csak oda jegy van, vissza nincs. Ha meghalsz és vissza is térsz oda, ahová tartozol... lehet, hogy egy idő után... évek, évtizedek, évszázadok... megbánod, hogy nem ragaszkodtál jobban ahhoz, amid volt. Na persze, ha úgy élsz, mint én... teljesen mindegy, hogy föld, vagy pokol. - Kayn ezzel burkoltan arra célzott, hogy neki nincsenek kapcsolatai. Nem fűzik érzelmi szálak sem élőlényekhez, sem pedig helyszínekhez. És mivel nem köti Őt semmi semmihez és senkihez, így nem marad elvarratlan szál, mikor eljön a lélegzetvételének legutolsó pillanata.  
- Nos, mit mondhatnék? Hálás vagyok, hogy nem ölsz meg. Biztos vagyok benne, hogy a levágott fejemet praktikusabban tudnád szállítani és még pénzt is kapnál érte. Unalmas vagy sem, fejvadász szemszögből nézve nem látok rációt a cselekedeteidben. Veszélynek teszed ki magad egy vadidegennel az oldaladon, akinek a halálával csak profitálhatnál. Tán megsütötte a fejedet a Nap? - Kérdezte gúnyolódva. Kayn nagyon is tisztában volt a helyzetével, s azzal is, hogy Narelle nem fogja megölni Őt bármit mond vagy tesz is.
- A legtöbb élőlény vágya azonos. Az élvezetek vég nélküli hajszolása. Felmerül a kérdés, hogy kinek mi az élvezet... De... ha tippelnem kellett volna, ki nem találtam volna, hogy neked ez. - Mutatta fel ismét gúzsba kötött kezeit, amolyan orra alá dörgölés képen. Élete több, mint 400 éve alatt, most először tapasztalja meg, hogy milyen a nemes munkájában a másik oldalon lenni. Nem volt oka panaszkodnia: a társaság elsőosztályú volt, kötelek és láncok helyett egy selymes, kellemes illatú szőrme volt a béklyója és még csak el sem kábították. Jobb dolga és választás híján, hűségesen követte fogva tartóját, a már ismerős hegység felé.

VÉGE
Kayn
Kayn
Nyomok :
65
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 17.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 15:46
Hircine

A ló komótosan ballagott az úton. Már napok óta úton volt, s igazán frusztrálta, hogy a lovasa nem állt meg aludni, vagy ha aludt is, azt rajta tette meg. Ő meg ment. Igen, a ló már nagyon morcos volt, kapálta a földet, s dühösen fel-fel horkantott.
Sangria maga elé mereve ült egyenes derékkal a nyeregben. Ha bárki megkérdezte volna tőle merre megy, kénytelen lett volna bevallani, hogy nem tudja. Ötletese sem volt, hogy merre tartott, csak ment amerre az út, na meg az egyre morcosabb hátasállat vitte.
Lassan alkonyodott. Sangria tűnődve nézte merre is sodorta őket az út. Már kezdett megörülni, hogy a fogadóban talán van számára hely, mikor a ló hirtelen felnyerített, felágaskodott. S mivel Sangria nem kapaszkodott, meglepte ez a cselekedett a lótól rövid úton a porban találta magát és onnan figyelte, ahogy a ló elvágtat a messzeségbe.
A nő nagyot sóhajtva tápászkodott fel, porolta le magát, majd indult el előre.
A távolban már látszódtak a fogadó fényei. Sangria úgy saccolta, hogy kábé egy fél órás séta után oda is ér. A kereszt út, ugyan hívogató volt, elvégre innen bárhova el lehetett jutni. Sangria azonban úgy volt vele, hogy majd holnap reggel, egy kiadós alvás után nyomozza ki, merre is kell mennie.
Magában hálát adott az égnek, hogy az erszénye az övén lógott, nem pedig a nyeregtáskában volt. Akkor most nagyon morcos lett volna a cica. Mondjuk, így sem volt a helyzet magaslatán, fáradt és elcsigázott volt.
Megtorpant, ahogy néhány bokor megzörrent. Sangria remélte, hogy valami állat, nem pedig bandita vagy útonálló. Mert most nem volt sem kegyes, sem kedves hangulatban...
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 17:48
Egy szekér haladt át a Keresztúton. Az egyik utas Hircine volt, rajta kívül pedig volt másik két férfi is. Az egyik a gyeplőt fogta, a másik pedig a fegyverét markolva pásztázta a terepet, nehogy banditák, vagy vadállatok rajtuk üssenek. A szekér oldalán egy címer állott, a leMort családé. A vérfarkas a ponyvával letakart szekér tetején heverészett és látszólag semmi dolga nem akadt. Ezt Ő nem is bánta, elvolt a felhők kémlelésével is.

Az idilli nyugalmat egy, a horizonton feltűnő, fékevesztett ló zavarta meg.
- Egy ló? - Kérdezte az egyik elől ülő.

- Biztos megrémisztette egy vadállat. Kerüld ki, nehogy nekünk ütközzön. - Mondta a másik.

Ahogy a ló elfutott mellettük, a dolog iránt addig teljesen közömbös Hircine, szaglászni kezdte a levegőt.
- Ez az illat... Tudom, hogy kié. - Felkapta a fejét és a távolba meredt.

Percek kérdése volt csupán és megérkeztek oda, ahol Sangria jelenleg is tartózkodott. Csakhogy, a nő nem volt egyedül. Egy farkas falka körözött körülötte, hegyes agyaraikkal bele-bele kapva a levegőbe. Hircine elrugaszkodott és valahol a hibrid előtt landolt egy méterrel.
- Mint mindig, most is népszerű vagy a kutyák körében, Sangria. - Jegyezte meg, halványan rámosolyogva. Ezután a farkasok felé fordult, akik hátrálni kezdtek.
- Gyönyörű példányok. Kár lenne értük. - Oldalra döntötte a fejét és eképpen nézte a vadállatokat. Azok hamar feladták, sarkon fordultak és elmentek.
- Hm... állati ösztönök, mi? - Miután elmúlt a veszély, ismét Sangria-val fordult szembe.
- Jól vagy? Nem sérültél meg? - Ő is tudta, hogy ennek vajmi kevés az esélye, de úgy volt illő, hogy biztosra megy és megkérdi.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 18:52
Ahogy az első farkas megjelent Sangria felnevetett. Halkan, hidegen, de nevetés volt.
- Kutyák... ch... még is mi más - morogta szem forgatva. Azok hiába acsarogtak, és csattogtatták a fogukat a levegőbe nem érték el. Sangria körül jól megfigyelhető volt egy halvány gömb, mely több ezer vértűből állt, csak arra várva, hogy a támadó farkasokba döfje. Csakhogy azok nem támadtak. Csak köröztek körülötte. Sangria, pedig lassan kezdte elveszteni a türelmét, és már készült volna ő támadni, mikor egy újabb farkas érkezett.
A macska elmosolyodott és lassan kifújta a levegőt. Nem is tudta, hogy mit reagáljon hirtelen. Végül magabiztosan elmosolyodott és a vérfarkasra pillantott.
- Mint mindig, a kutyák ott vannak, ahol a helyük. Alattam és a lábam előtt heverve, ugye Hircine? - viszonozta a mosolyt jókedvűen a hibrid.
- Ha még rájuk és vicsorogsz, a lábuk közé húzva a farkukat, úgy szaladnak el. Így ezek szerint nem vagy annyira félelmetes - csipkelődött a nő, holott mitagadás, azért igenis örült, hogy a vérfarkas csak úgy szinte a semmiből felbukkant.
- Jól vagyok, nem sérültem meg. Legalábbis nem komolyabban - felelte a nő. Kitérhetett volna arra, hogy megütötte a popsiját, mikor a ló ledobta, de ez már lassan múló érzés volt. Más testrésze nem fájt.
- És... mond csak Hircine... Hogy kerülsz te ide? - tette fel azt a kérdést Sangria, ami már az első perctől kezdve piszkálta a csőrét. - Hogy-hogy nem vagy a hegyen, vagy téged is kilakoltatott az a megátalkodott perszóna? - érdeklődött a nő elsötétülő tekintettel. Még mindig nem felejtette el, hogy az egyik őrző csak úgy kirakta a szűrét a hegyről. Na nem mintha annyira bánta volna, az elmúlt hónapokat kutató munkával töltötte, aminek lassan meg is lett az eredménye. Emiatt is volt itt.
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 21:05
- Lehet öregszem és a látásom már nem a régi, de megmertem volna esküdni rá, hogy azok a farkasok nem hevertek a lábaid előtt. És pár pillanat én sem heverek. Szolgálatban vagyok. - Mondta gondterhelten felsóhajtva.
- Nincs szerencsém. Mindig, amikor már majdnem elnyom az álom, történik valami incidens. Ne értsd félre Sangria... örülök neked. De az idejét sem tudom már, hogy mikor aludtam ki magam utoljára. - Tette hozzá.
- Azért csak vigyázz, Sangria. Irónikus lenne, ha pont egy kutya által lelnéd a végzeted. Némelyik... nem engedelmes házikedvenc. - Tanácsolta gúnyosan.
- Hogy Nebula? Nem, bár nem mondhatnám, hogy kettőnk kapcsolata felhőtlen volt. Egy ellenfél, akit ha megölsz, egy egész faj sínyli meg. Megvolt kötve a kezem, így hát... tovább álltam. Most, egy Damarel-i nemes kisasszonyt szolgálok, aki félig démon. - Mesélte.
- Ez itt... - Mutatott a lovaskocsira.
- Egy fontos szállítmány. Miss leMort már nagyon vár rá. Az a feladatom, hogy személyesen felügyeljem a szállítmány A-ból, B-be való átjutását. - Válaszolta meg a kérdést.
- Na és ami pedig téged illet... mi a nagy terv? - Kérdezte viszont.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 21:22
- Minden csak nézőpont kérdése, kedves Hircine - nyújtotta ki a nyelvét a nő. - Egyébiránt... Te még mindig heverhetnél a lábam előtt... Hidd el, megengedem - tette még hozzá Sangria. A férfi szavai után, a nő tüzetesebben is megnézte magának a vérfarkast. Igaz, ami igaz, kicsit karikásabbak voltak a szemei, de amúgy mindent rendben talált rajta.
- Igaz is, neked is lógok még egy nyakörvvel. Ne hidd, hogy elfelejtettem, hogy elméletileg, az én kutyusom lennél - mutatott rá Sangria. Tény és való, a macska is elég sokat járkált a saját feje után, de azért arról nem feledkezett meg, hogy legjobb tudomása szerint az előtte álló vérfarkas az övé lenne, még ha csak névlegesen is.
- Jajj, te szegény... Ha őt megölöd, még akkor is ott a másik őrző - jegyezte meg Sangria. Nem érdekelte, hogy ez olyan információ volt, amit elméletileg nem adhatott volna ki. De mivel kirakták onnan... már nem érdekelte a vámpírok sorsa, helyzet.
- Szép, szép... mindenkit szolgálsz, mindenki után rohangálsz, mint egy jól idomított pincsi, de aki valóban a gazdád... az nem is érdekel hónapokig, hogy mi van vele. Vagy talán most szeretnéd lemeccsezni, hogy vajon melyikünk az úr és ki a szolga? - Sangria szeme kihívóan villant. Tény és való kiegyenlített csata lett volna, és ha ők nem is sérülnek megtúlzottan a környezetet garantáltan lerombolták volna. A nő pedig, ezt nem akarta.
- Be kéne, hogy avassalak, Hircine? Hogy mik a terveim? Egyébként, ha minden jól megy, akkor utána többet nem találkozunk, kivéve, ha én akarom úgy. Nem fogsz tudni megtalálni - felelt a nő vállat vonva. Esze ágában sem volt konkrét információkat elmondani a vérfarkasnak, bár benne volt az is, hogy mivel fajtatiszta kutyus volt, semmit nem tudna kezdeni az információval. Most, élete során, Sangria előnyt élvezett a hibridsége miatt.
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 21:57
- Megengeded? Rendben, de ha a lábaid előtt heverek Sangria, ki lesz az, aki felügyeli a rakomány célba jutását? Most már egy felelőségteljes dolgozó, Damarel-i polgár vagyok. - Élcelődött.
- Nyakörv... páncélok, címerek... mindenki a megbélyegzésemen fáradozik. Megtisztelve érzem magam. Noha... az én véleményemet soha senki nem kérdi meg... - Hirtelen elkapta a tekintetét és morcosan felfújta az arcát. Sértődöttséget színlelt.
- Ha egyet megölök, megborul az egyensúly. A közhiedelemmel ellentétben, én jó fiú vagyok. - Kacsintott rá. Nem szeretett volna a vámpír faj közutált "bálványává" válni. Hovatovább, kedvelte Nebula-t. Aranyos kislány volt.
- leMort kisasszony nem lenne elragadtatva, ha egy kalap alá vennék "mindenkivel". Szolgálom Őt. Otthont és élelmet ad nekem és a kedvesemnek. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte. - Kezdte el magyarázni, majd a harc említésétől, felcsillant a szeme.
- Ha te és én megküzdenénk egymással, az egyet jelentene Sangria L'espoir bukásával. Nem tudsz engem legyőzni. Sem te, sem senki más. Az élet igazságtalan. De... ezzel kell együtt élnünk, nem igaz? - Kérdezte mosolyogva.
- Ugyanakkor, nem felejtettem el, hogy önkényesen, a gazdámnak nevezted ki magad. Nem fogom beléd mélyeszteni a fogaimat. Nem. Az nem lenne helyes. - Végül elismerte, hogy emlékszik még az Ő kis paktumjukra.
- Nem. Ha az információ, amely birtokába kerülnék... árthat neked, akkor nem, nem kéne hogy beavass. Továbbá. Igazán sajnálatos lenne, ha mi ketten... nem találkoznánk többé. - Nem tudta, hogy miben sántikál Sangria, de a világért sem akarta faggatni.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 22:46
Sangria felvont szemöldökkel és enyhén oldalra döntött fejjel nézett a vérfarkasra.
- Hmm... - hümmögött a macska tűnődve. - Nem is tudom melyik részén is kéne leginkább meglepődnöm. Talán azon, hogy felelősségteljes... vagy talán a "dolgozó" jobban megbotránkoztatóbb, ha rólad van szó - jegyezte meg enyhén gúnyosan a nő. - És mi lesz a küldetéseddel? - Sangria nem felejtette el, hogy Hircine a fejébe vette, hogy minden nemessel, uralkodóval majd végezni fog egy szép napon. Ami, szemmel láthatóan más nem a fő prioritása a vérfarkasnak. Sangria kíváncsi volt, hogy ez a terve vajon még mindig áll-e, vagy lemondott erről időközben.
- Nem Hircine. Nem tudnál legyőzni. Tény és való, én se téged, de cserébe lerombolnánk ezt a helyet. Ezzel mind a ketten tisztában vagyunk. Igazából kissé nehezményeztem, hogy csak úgy eltűntél, de hát... az én hibám, hogy nem raktam a nyakadba a megígért nyakörvet. De ne aggódj, ezt a hibát, valószínűleg a közeljövőben orvosolni fogom - kacsintott rá a nő. Szándékában állt ezek után tényleg elmenni a fővárosba, hogy ott utána nézzen milyen lehetőségek vannak eme makacs ordas megzabolására. Magyarázatát, amihez közbe volt annak a le Mort nevezetű asszonynak, csak leintette, ahogy az sem érdekelte, hogy a párjának is ezáltal van tető a feje fölött.
- Lehet, nem törne belém a fogad, de garantálom, hogy az agyaradat eltenném emlékbe, és lehet jó néhány sérülésembe kerülne - hagyta rá Sangria. De azért lelki szemei előtt átfutott a kép, hogy a vérfarkas agyarával a nyakában mászkál, mintha egy igencsak díszes ékszer lenne.
- Nem tudna ártani nekem - rázta meg a fejét Sangria. - Ez nem egy olyan jellegű információ - tette még hozzá a nő. Sangria latolgatta, hogy mit mondjon el, vagy mit ne. Végül is a hely, amit keresett viszonylag fiatal volt. Kételkedett abban, hogy a vérfarkas valaha is hallott volna róla.
- Dombvidék elfeledett területeit keresem, valamint az elpusztult falut - dobta be az infót. - De kétlem, hogy hallottál róla. A robbanás előtt is csak pletykák szóltak róla. Nem volt valami ősi hely, amely több ezer éves múltal tudna büszkélkedni. Olvasataim szerint talán ha pár évtizedes múltat fel tudott mutatni a hely.
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Vas. Jan. 03 2021, 23:32
- Pedig nincs min meglepődni. Több, mint 1000 éves vagyok, lassan ideje, hogy benőjön a fejem lágya, nem? Ami pedig a küldetésemet illeti, úgy döntöttem, hogy egyenlőre jegelem. A világ nagy és megannyi uralkodó van... talán akadnak köztük olyanok is, akik méltók a rangjukra. Meg kell... meg kell bizonyosodnom, hogy melyik uralkodó, melyik kategóriába tartozik. Csak ezután hirdetek ítéletet. - Mondta el döntését, amit már hónapokkal ezelőtt meghozott.
- Sangria, tudatlanságod már-már üdítő. Más vagyok, mint legutóbb voltam, mikor találkoztunk. Már én magam sem tudom a képességem korlátait. Amennyiben nem rendelkezel egy Maioresz erejével, úgy a sorsod megpecsételődött. - Zárta le a témát. Sem ideje, sem kedve nem volt erőt fitogtatni.
- Nagy tervek Sangria. De egy szóval sem mondtam, hogy engedni fogom, hogy mindenféle nyakörvet rám aggass. Úgy szeretem a nyakamat, amilyen. Csupaszon. Béklyók nélkül. Na persze, ha a kérdéses darab elnyeri a tetszésemet... az már más tészta. - Mondta eltűnődve a dolgon.
- Szépen vagyunk. A prémemet nyújtom és neked a fogam kell? - Utalt vissza a legelső ajándékra, amit adott neki. A saját, tulajdon, lenyúzott prémjét.
- Igazad van. Nem hallottam erről a bizonyos dombvidékről. De ha te keresed, akkor biztos nem egy átlagos, letűnt területről lehet szó. - El sem tudta képzelni, hogy mi dolga lehet egy ilyen területtel Sangria-nak, de lévén az bőbeszédű volt... A vérfarkas fogta magát és ahogyan azt Sangria óhajtotta, - hátán fekve - leheveredett a lábai elé.
- Mesélj még erről a dombvidékről. Csupa fül vagyok.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jan. 04 2021, 00:30
Sangria aprót bólintott.
- Nos igen, ennyi idő... valóban elégnek kellene lennie. Mindazonáltal a döntésednek örülök, mert így immár én sem kell aggódnom azért, hogy a hű kutyusom, mikor akarna az életemre törni - a nő hangja meglehetősen elégedetten csengett. Egy gonddal kevesebb.
A nő felvont szemöldökkel hallgatta a kissé lebecsmérlő szavakat, majd végül kecsesen vállat vont.
- Legyen úgy, ezt most kedves vérfarkasom rád hagyom - gyakorolt uralkodói kegyet a nő. Valójában neki sem volt kedve, sem ideje a világot pusztítani, hogy csak bizonyítsa a saját igazát, márpedig, hogy egy szinten van a férfival.
- Ha-ha - kacagott fel lágyan a nő. - Azt hiszed ebbe van beleszólásod? - érdeklődött még mindig vidoran a nő. Őt nagyon is mulattatta eme tény, hogy a férfi azt hiszi, nem fog nyakörvet akasztani a nyakába. - De igazán megbízhatnál a szépérzékembe. Meglehetősen szolid darab körvonalazódik a fejembe. Nem kell aggódnod - nyugtatta meg a vérfarkast a nő. Nem állt szándékában semmi otromba, csúf dolgot a kutya nyakába akasztani. Elvégre Sangria nem volt ostoba és most meglehetősen kegyes hangulatban volt.
- A prémed biztonságban van. Úgy vigyázok rá, mintha csak a saját bundám lenne - nyugtatta meg a vérfarkast a macska. Ebben a percben futott át egy kósza gondolat a cica fején, de el is hessegette, mert most sem az idő, sem az alkalom nem volt megfelelő ilyen jellegű kérések megosztásához.
- Nem, valóban nem - bólintott a nő. Beletrafált, nem volt egy átlagos terület, az tény. Azonban a nő szemöldöke a haja tövéig szaladt, ahogy a férfi csak úgy a hátára lefeküdt a porba.
- Jó kutya - guggolt le mellé a nő és paskolta meg annak finoman az arcát. - Tudod hol a helyed - bazsalyogott a nő. Elégedett volt. Azonban, ahogy végig nézett rajta, féloldalas mosoly kúszott az arcára, majd néhány oldalazó lépés után a férfi mellett állt, és hajolt le hozzá.
- Egy kis pocak vakarás? Bár valószínűleg, bundás alakban viccesebb lenne - jegyezte meg Sangria, majd felegyenesedett. Csak egy fél pillantást vetett a még mindig földön heverő vérfarkasra, majd végül mellé csüccsent.
- Dombvidék, itt Folyóközzel határos, igazából egy eldugott kis falu az érdekes. Amestis... A Zafir tó mellett volt ez a kis falu. Ami azért érdekes, mert volt egy kettős mágikus határ, mely az összes ártószándékkal érkezőt nem eresztette át, és volt még egy, amely csak a kevert vérűeket engedte be a faluba. Mivel a hegyről kidobtak így meghiúsult azon tervem, hogy ott létesítek otthont  a hozzám hasonló vámpírhibrideknek. Kezdetben dühöngtem, haragudtam, mostanra viszont elhatároztam, hogy megkeresem ezt a helyet és az összes hibridnek, félvérnek menedéket, otthont teremtek, akiket nem fogad be a világ - jelentette ki a nő határozottan, miközben a térdét átkulcsolva, az állát a térdén pihentetve nézett a csillagos égre. A holdból csak egy kis sarló látszódott. Messze volt még a telihold.
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jan. 04 2021, 01:05
- Csak természetes, hogy jó vagyok. Imperator-ként megtanultam, hogy hol a helyem. - Felelte, mintha az olyan természetes lenne, hogy megdícsérik. Még azt is engedte, hogy Az - kezével - megpaskolja a borostás arcát.
- Most komolyan? Pocakvakarás? - Kérdezte elvigyorodva.
- Páncél és láncing is van rajtam. Hogy s miként óhajtod kivitelezni? Utóbbiról pedig tegyél le inkább. A vámpírok, akik velem utaznak, képtelenek lennének aludni, ha látnák valódi énem bestiális megtestesülését. - Akadékoskodott szedett-vedett kifogások mögé bújva, pedig a valóság az volt, hogy lusta lett volna két átváltozás között levetkőzni és felöltözni.
Ezután figyelmesen végig hallgatta a Dombvidékről szóló történetet és Sangria céljait.
- Egy hely, ahol a hibridek békében élhetnek? Tündérmesének hangzik. De tetszik. Ez egy jó történet volt, Sangria. Megérintett. És a célod is nemes. Valósítsd hát meg az álmaid. - Mondta motiváció gyanánt.
- Hircine! Elnézést, hogy közbe szólok, de lassan ideje lenne indulni... kifutunk az időből. - Törte meg az idilli hangulatot az egyik férfi, akivel Hircine utazott.
- Jó - jó ~ megyek már. - Érkezett egy gondterhelt sóhajtással fűszerezett válasz.
- Sangria. Mennem kell. - Mondta el a szomorú hírt, miközben elkezdett felegyenesedni.
- Aprapó. Elvesztetted a lovadat. Szükséged lesz egy másikra. Gyere, tarts velünk a városba. - Tett kedvező ajánlatot.
- Na de Hircine! Megmondták, hogy idegenek nem utazhatnak a szekéren! - A korábbi ünneprontó, újra és újra táncot lejtett a vérfarkas idegein.
- Hát persze. A szabályok. Hát hogy is felejthettem el Őket? Nagy bajba kerülnék, ha valaki meglátna egy idegent a szekéren. Na persze... csak is és kizárólag abban az esetben, ha lenne szemtanú. - Sokat sejtetően, a kettősre villantotta hófehér agyarait. Azok nagyot nyeltek, majd:
- Ez egy fenyegetés...? - A kérdésre Hircine elmosolyodott és vállat vont.
- Rendben. Velünk jöhet. De Miss le Mort értesülni fog róla.
- Persze - persze ~ legyetek a vendégeim. - Jelen pillanatban, nem igazán érdekelte, hogy milyen retorzióban fog részesülni.
- Akkor hát Sangria, hogy döntesz? - Kérdezte, kezét, a földön ücsörgő lánynak nyújtva, hogy segítsen neki felállni.
Hircine
Hircine
Nyomok :
146
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 21.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Jan. 04 2021, 01:26
Sangria elvigyorodott, mikor a férfi visszakérdezett a pocakvakarásra.
- Hát na... A jó kutyának az jár - somolygott Sangria. - Hát, akkor levele - kacsintott rá. - Vagy majd akkor, ha nem lesznek kellemetlen szemtanúk - tette még hozzá, majd kissé komolyabb hangon megjegyezte: - Amúgy megnéznélek rendesen, bundában.
Csak egy ferde pillantást vetett a vérfarkasra. Nem tetszett, hogy nem hitte el a szavait. Vagy, legalábbis Sangriának úgy jött le.
- Létezett a hely, hogy a robbanás mennyire pusztította el a határokat és a védelmet... Itt ez a kérdés. Illetve az, hogy mennyire tudom újra működésbe hozni. Mert azzal nem érek semmit, ha nem tudom megvédeni az egy helyre gyűlt hibrideket és félvéreket. Akkor csupán célpont lenne mindenki, és csak megkönnyíteném a dolgukat azoknak, akik leakarnák őket vadászni - ingatta a fejét a nő. Ennek ellenére jól esett neki a biztatás, szóval egy hálás mosolyt vetett a vérfarkasra. - Gondolom te a vándorlásod során semmi kiemelkedő mágikus izét sem éreztél - jegyezte meg félig tárgyilagosan, félig pedig reménykedve, hogy de talán még is. S, hogy még is venné valami hasznát a vérfarkasnak.
- Menj csak, Hircine. Nem akarlak feltartani - bólintott Sangria. Mehetett a részéről, ő meg majd elsétál a fogadóig. Legalábbis ez lett volna a terve, de a vérfarkas ezt keresztül húzta, hogy meghívta a szekérre.
- Csak egy kis vértű, és le lenne tudva minden gond az akadékoskodásukkal - motyogta a nő, bár abban biztos volt, hogy a mellette lévő farkas hallotta. De, igazából a vértűk se kellettek, ahogy a nő jobban belegondolt, hiszen Hircine nagyon is hatásosan fenyegette meg őket.
- Köszönöm a meghívást Hircine - mosolygott a nő és elfogadta a felé nyújtott mancsot, khm... kezet.
- Nem foglalok sok helyet és gondot sem okozok - közölte a két vámpírral, majd felvergődött a szekérre.
- Részemről indulhatunk.


VÉGE
Sangria
Sangria
Nyomok :
156
Vándorlás kezdete :
2020. Apr. 28.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Folyóköz-