Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépö
Név:

Jelszó:



Oldalunk himnusza
A Fórum itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két Tagunk folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!

Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?


Rómeó és Júlia - Verona
Kocsma
Friss nyomok
Merthverun forrás
Szomb. Dec. 30 2023, 23:58
Pyria Thoraen
Brelvek
Pént. Dec. 29 2023, 20:18
Delilah Roatz
Rin
Hétf. Márc. 27 2023, 23:36
Rin
Misty Bethell
Kedd Szept. 06 2022, 19:46
Misty Bethell
Holdfény-árok
Vas. Szept. 04 2022, 19:35
Myrna Carpathia
A hónap posztolói
A hét posztolói

Gránit-csatorna

 :: Világunk :: Lidércvölgy Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Vas. Feb. 07 2021, 18:54
Az alacsonyabb hegyvonulatokon át kivezető - robbanás után keletkezett - keskeny folyó. A hajók a Kreka-foki kikötőbe és kereskedelmi övezetbe csak egyesével juthatnak el.
Ezek a kereskedelmi flották megerősített hajófenékkel esnek neki a sekély vizű csatornának, mivel a vízfelszín békés sodrása alatt pengeéles sziklák nőtték ki magukat. Az alacsonyabb hajófenék ezáltal konzervként nyílhat fel egy tapasztalatlan kereskedő kormányzása alatt. Krekába csak a vén kalmárok és a területet ismerő kalózok képesek épségben áthajózni.
Admin
Admin
Nyomok :
466
Vándorlás kezdete :
2019. Dec. 03.
https://blackmoonfrpg.hungarianforum.com
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 08 2021, 11:10
- Az Én házsártos kardforgatóm, Darcia kedves -

Ismét napok teltek el Avidité legutóbbi testet öltése óta. Azon az estén, újra egyesült eredeti tulajdonosával, le Mort úrnővel. Szerencsére az akkori nézeteltérésüket, civilizált, intelligens emberek módjára sikerült megbeszélniük egymással. A férfi számára a béke, saját tulajdon testének felébe került mindössze. A díszes kard belsejében, bőségesen volt ideje a sebeit nyalogatni, így most, hogy fizikai valójában újra megjelent, nyoma sem volt az árny kasza vágásának. A bőre makulátlan volt, csak úgy, mint a ruhája. Darcia felett a levegőben, nagy nyújtózkodások közepette, ásított egyet.
- Aaah milyen mennyei érzés újra kinyújtóztatni elgémberedett végtagjaimat! Na persze... Önmagában már az is, hogy egyáltalán vannak végtagjaim. - Teljesen megélte a szabadság perceit, a nagy teret és a friss levegőt. És persze élcelődni sem volt rest.
- Darcia. Melegen ajánlom, hogy az ok - amiért felkeltettél - kellőképpen nyomatékos legyen, különben elválasztom a fejedet a nyakadtól. ~ - Duruzsolta lágy hangszínen.
Ők ketten, egy Isten háta mögötti területen, hegyvonulatok között csordogáló folyón voltak, egy kisebb, rakományt exportáló hajó fedélzetén.
- Felteszem. Nem azért idéztél meg, hogy a festői tájképben gyönyörködjünk. - Ahogy a hajó orra felé tekintett, egy előttük megfeneklett, másik hajót vélt felfedezni. A kormányosa minden bizonnyal rutintalan volt ezeken a vizeken. A pengeéles sziklák pedig nem kegyelmeznek az amatőröknek.
A dolog tehát úgy állt, hogy ameddig az akadály el nem tűnik előlük, addig le Mort úrnő hajója sem tud egy tapodtat sem mozdulni.
- Hah. Szarügy. - Jegyezte meg Avidité és még el is nevette magát.
- Ha-ha-ha, Darcia ~ Ez egy aranyat érő lehetőség, hogy hasznát vedd az ogre-szerű kacsóidnak. Ugorj hát a vízbe és távolítsd el az útból a hajóroncsot. - Tanácsolta gúnyolódva.
Avidité megjelenése teljesen letaglózta a matrózokat. Több ízben is.
- Odanézzetek! Ez a fiú szárnyak nélkül repül!
- Ki lehet Ő, hogy ilyen közvetlenül beszélget le Mort Úrnővel?
A figyelem - amivel kitüntették - azonban nem volt Avidité ínyére.
- Hah? Hogy Ő? - Pillantott le szeme sarkából Darcia-ra.
- Ő az én svédasztalom <3. Szárnyak nélkül repülni pedig, Ti is tudtok. - Sejtelmesen elmosolyodott, a következő pillanatban pedig a kíváncsiskodók először a levegőbe emelkedtek, utána pedig a vízben landoltak.
- Hmmm ~ Máris mennyivel tágasabb a fedélzet! - Avidité nagyon örült a fejének és mint egy nagyúr, aki jól végezte a dolgát, heveredett le az árbóc tövében. Természetesen fizikailag nem ért hozzá semmihez. Továbbra is lebegett.
- Nos, Darcia. Hallgatlak. Foglald össze legfeljebb 20 szóban, hogy miért zavartad meg fenséges álmomat?
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 08 2021, 13:04
A nemes azért kelt útra a folyón, hogy a megbeszélt feltételek szerint évente két alkalommal egy nagyobb rakomány kétes eredetű mágikus ereklyét juttasson el. Simlis kereskedelem volt ez, de a bájos nő nem mindig követte a Damarelben fenntartott látszatot idegen vizeken. A nemesi ruhák, kasmír, selyem és ékszerek szolid garmada alatt még mindig a démon lapult. A folyó pedig egyenlőre semleges övezet volt, ahol halandó ember és más fajok viszolygás nélkül - vagy legalább is visszafogottabban - utazhattak egymás mellett. Tehát Darcia is így tett, most pedig egészen úgy festett akár egy valódi diktátor, egy igazi uralkodó. Fekete szarvai az ég felé nyújtóztak hegyükkel, miközben hosszuk egy kezdetleges S alakban görbültek vízszintesen hátra, halántékának érzékeny pontja felett. A szellő beletúrt a hajába, ezért ő is élvezte azt a kellemes és egyben andalító hűs szellőt amit felé sodortak a folyó áramlatai.
Karjait összefűzve, fekete palástja alá dugva viselte most évek óta vitrinben tartott űrbéli fém páncélját. A Fekete vaskos anyag leomlott vállain, és a földre heveredett. Alatta az árnyékoknak ebben a nappali, borongós időszakban egy csepp jele nem volt látható.

Avidité megjelent, pont mikor kardforgatója úgy kívánta. A hajú, a áruszállító sajka csak egy helyben ringatózott ebben az időpontban a víz sötét felszínén. Előttük gy talán napokkal, de lehet hetekkel ezelőtt tenger sírba merült áruszállító hajó pihent. A hajó már talán órák óta itt állt, ám Darcia emberei nem voltak birtokában a helyzet megoldásával, így azok tehetetlenül de mégis terveket szőve jártak fel s alá a hajón. Úgy mintha tudták volna, hogy mi tevőek legyenek.
- Kellemes nem igaz? - tette fel illemből a kérdést, majd hosszan és lemondóan felsóhajtott mikor amaz megszabadult két matrózától.
- Igazán remek ötlet, természetesen előbb a te kisasszonyi kezeiddel szerettem volna arrébb mozgatni azt a roncsot.~ -duruzsolta vissza, majd lemondó sóhajjal fordult szembe Aviditével és lesújtó pillantást vetett rá.
- Gondoltam felébresztelek, mielőtt átlibbenek a másik egykori kereskedelmi flotta részét képző ladikra. Tudod, gondoskodom az épségedről ugyanis megeshet, hogy vízbe ejtelek. Szóval mivel haszontalan szerzet vagy jelen esetben, így a kis fogpiszkálónak való kenőkésed rábízom a kapitányra.~ - Hányta a szemére a nő, majd a köpeny alatt koppantott egyet villás farkával és fellépve a hajó fedélzet korlátjára szökkent. Ám ekkor az oldalára erősített kard, egyszeriben csak leoldódott és Avidité kardja a vízbe hullt. Zavartan kapta ajkaihoz kezét az úrnő.
- Jaj ne!Most mi lesz?~Olyan hideg a víz, én aztán bele nem ugrok érte. - jelentette ki finnyásan az asszony, majd vállat vont és megidézte páros kardjait a tűz energiáját használva.
- Ha segítesz eltakarítani, megeshet hogy kiemelem onnan.~ Persze lehetsz egy tengeri csillag, vagy egy tőkehal tükre is.~ Te döntesz.~ Na, szia! - rugaszkodott el a hajókorláttól és a magasba emelkedve, több métert ugrott démoni alakjában. Majd a hajóra érkezett kimérten. Akkor nézett Aviditére még egyszer utoljára, mielőtt belekezdett volna.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 09 2021, 00:12
Avidité lehunyt szemmel, mosolyogva hallgatta Darcia monológját. Egészen addig a pontig, ameddig a kard - vízbe ejtésének lehetősége - fel nem merült. Ezüst fürtjei alatt, fülei megrezzentek. Szemei résnyire felnyíltak. Sikeresen felkeltették az érdeklődését. Közvetlenül ezután, megtörtént a dolog. A kard nagyot csobbant a vízben.
Az otthonát féltő démon, egyik pillanatról a másikra teleportált a hajó fedélzet korlátja mellé. Még pont láthatta, ahogy a nemes fegyver elsüllyed.
- A k-k-k-kard! - Olyannyira elszörnyedt a látványtól, hogy mind a két szeme tikkelni kezdett.
- Darcia! - Kapta fel a nőre a tekintetét. Az ember azt gondolhatta volna, hogy nem sok hiányzik neki ahhoz, hogy eleredjen a könnye.
- Te démon! - Próbált valami frappáns dolgot a másik fejéhez vágni, de most ennél többre, aligha telt volna tőle. Arcát felfújva, kérdően tekintett Darcia-ra.
- Ez szándékos volt, ismerd csak el! - Hajolt bele a másik képébe.
- Te ejtetted bele. Te is fogod kiszedni onnan. Most rögtön. - Nézett farkasszemet minden baja okozójával, de nem tartott sokáig.
- Végülis. Segíthetek. De ne érts félre! Nem azért segítek, mert megzsaroltál. Egyszerűen csak... kegyes vagyok. - Legyintett kezeivel, majd átlebegett Ő is a másik hajó felé.
- Ez a páncél. Imádom. Sokkal jobban passzol hozzád, mint azok a rongyok. Oh és ez csak nem egy szarv? - Tüzetesebben szemügyre véve Darcia-t úgy gondolta, hogy nem is olyan vészes. Sőt.
- Egész aranyos vagy. Bocsánatkéréssel tartozom. Egészen eddig abban a hitben ringattam magamat, hogy egy ogre és egy minotaurusz nászából születtél. De talán tévedtem. A minotauruszt illetően legalábbis. - Próbált meg bókolni mindenféle rosszindulat nélkül. De a vak is láthatta, hogy ez nem az erőssége.
- Apropó. Azokra nem lesz szükséged. - Utalt Darcia pengéire.
- Én vagyok a fegyvered. - Valamiért féltékenységet érzett a páros kard iránt.
- De hogy segíthessek. Két dolog szükséges. Közöld a pontos óhajod ~ és adj engedélyt a teljesítéséhez szükséges mágikus energiád felhasználására. - Darcia birtokában ugyan minimális kitudta használni a képességeit, de nagyobb volumenű dolgokhoz, szüksége volt a nő mágikus energiájára. S bár egy halandó esetében, azt önkényesen elvehette bármikor, de egy Darcia kaliberű démon más volt. Engedélyre volt szüksége.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 13:25
A csobbanás olyan volt akár egy szimfónia, a felvert vízcseppek minden egyes kristálynyi szilánkja úgy hullott vissza a vízfelszínre akár a falnak hajított pohár tette volna. Szerte szét és minden egyes apró szilánknak más hangja volt, sőt mi több másképp is csengtek. Ehhez Darcianak volt a legjobb füle, hiszen amint az összes vízmaradvány visszatért a felszín felzavart leple alá. A kard még néhány másodpercig látható volt, ahogy az utána kapó napfénysugarak megvilágították a fém aránytalan alakját amint súlyánál fogva lesüllyed a víz alá.
A nő felmutatta egyik ujját, és ajkaira tapasztva azt kezdte el elcsitítani a fiút. Már egész idáig olyan volt kettőjük kapcsolata, mint valami szigorú anyának és a pofátlan kölykének. Nem arra szerződtetett a démon, hogy Avidité kicsapongó és magaslatokat döntögető hisztijeit hallgassa és próbálja meg meggyőzni őt arról ez nem visz sehova. Bár az igazat megvallva, soha nem is próbálta őt jobb belátásra bírni, inkább igyekezett minden lehetőséget kihasználva borsot törni amaz orra alá. Szóval mikor a kard végül teljesen elsüllyedt, tág pupillákkal és kikerekedett tekintettel nézett hol a vízfelszínre hol pedig a fiúra.- Hupsz? -
- Azt hittem, hogy ez is olyan mint az a kerek kókusz fejed kedvesem. Aránytalanul nagy, csak levegő és lé van benne. Szóval reményeim szerint csak lebegett volna a víztükrön. Nem hittem volna, hogy elsüllyed...- tűnődött el azon, ahogy a fiú fülremegő arckifejezést öltve landolt mellette. El is kezdve  szokásos bókok áradatát, miszerint mennyi minden állattal és bestiával is hasonul az ő fenséges női alakja. Az az átkozott, minden alkalommal megpróbálta őt kihozni a sodrából, de amaz csak tartotta magát a jól megszokott rezzenéstelen érzelmi menetrendhez: miszerint amint mindent sikerült elvégezniük, majd akkor agyoncsapja vagy rövid, két mozdulatos vágásból kifilézi a mihasznát. Meg egyébként sem érte volna meg morogni, vagy trágár és önmagából kifordulva borsos szavakkal illetni a gyereket.

- Ezt a páncélt magam készítettem, azért nem viselem megállás nélkül, méltóztatva megmutatni hatalmasságom. Mert a magadhoz hasonló, gyermek emberek sárral és egyéb nyálkás termékekkel kelnék össze. Még a végén lepisilnéd, oh, várj azt nem a gyerekek csinálják.. hanem a majmok, azt hiszem te magad is rendelkezel majmok DNS-ével. Lehet hogy nem is nagy részben démon vagy, hanem egy csintalan kis majom. - Emelte kezét az ezüstös fürtök felé, majd leengedve minden félelem és tartás nélkül: összeborzolta amaz haját. Megpaskolta a hófehér, vértől és pírtól hiányos arcocskát, majd lehajolt és igazított a selymek kusza rétegéből összeállított ruhadarabon.
- Köszönöm a bókot, azt hiszem már kezdem megérteni mit is beszélsz, egész eddig azt hittem csak rikácsolsz és a mellkasod verve, néha megvakarod a füledet. Néha őszintén szólva, félek hogy egyik este álmomban kurkászni kezdesz. - Csípett bele a húsos arcba.
Elfordult tőle, majd kardjaira pillantott és unott arckifejezéssel lerázta azokról a lángok rétegét. Végül csak visszaszívta magába az elpazarolt energiát és helyet foglalt a felborult hajó kerek hasának vízből kilógó felén.
- Egy fegyver, ami jelenleg a saját bűnöd és engedetlenséged miatt a folyó fenekén, épp halakkal ismerkedik. Lehet épp egy folyó közi szörny fogpiszkálója. - Húzta el palástját a víztől, a fekete farkát pedig a vízbe lógatva, a végén lévő mérgező tüskéjének segítségével kezdte el riogatni a keszegeket, és az eltévedt nagyobb harcsákat.
- Mond hogy kérlek, és kapsz engedélyt~ Apropó, azt akarom hogy emeld ki a vízből a hajtót. Ki akarom fosztani, és tovább kívánok állni. - simított végig démoni szarvain, majd megnyalta felső ajkát. Épp egy hal ismerkedett a tüskés gerinc nyúlvánnyal, Darcia pedig kapva az alkalmon átdöfte azt és kiemelte a vízből.
- Van reggelim, még sose ettem halat. Lehet inkább meghagyom neked, kis majom. Ismerkedj a természettel. - dobta könnyedén Avidité kezei felé a halat, még ha tudta is hogy nem kapja el. Végül is, jól mutat a nyálkás vízfolt is a ruháin.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 14:50
- Mégis minek nézel te engem...? Hogy Én, sárral dobálózni? Nem vagyok hajlandó semmi olyasmit kézbe venni, ami egyenértékű a mocsokkal. A páncélod pedig. Tényleg fenséges. S ha te rád nem is, a páncélodra tekintettel vagyok. - Véleményezte, bár a majmos részt, teljesen figyelmen kívül hagyta.
Zokszó nélkül tűrte, hogy a másik beletúrjon a hajába, de az alaptalan vádakat már muszáj volt kommentálnia.
- Miből gondolod, hogy éjszaka az ágyad közelébe megyek? Azt hiszed, hogy olyan vagyok, mint az ostoba halandók és nem tudok ellenállni a bájaidnak? - Avidité ezt egy újabb sértésként élte meg.

- Az a fegyver az otthonom. Te pedig úgy bánsz vele, mint egy egyszerű vasdarabbal. Bele sem gondolsz, hogy ez milyen megalázó a számomra. - Adta az ártatlant.
Avidité épp a saját sértettségével volt elfoglalva, amikor a felé repülő hal elől - ugyan az utolsó pillanatban - kitért, de annak nyálkás váladéka a makulátlan és bársonyos öltözetére fröccsent. Szegény pára hosszú másodpercekre lefagyott. Egyszerűen nem tudta, képtelen volt feldolgozni az Őt ért sérelmeket. Ha Lunaris lenne minden baja okozója, nemes egyszerűséggel most a vízbe fojthatná Őt, de nem ez a helyzet. Darcia-val szemben pedig, körültekintőbben kell eljárnia.

- Köszönöm. Igazán hálás vagyok a halért ~ ... - Morogta egy erőltetett mosollyal az arcán, majd a hajófenéken üldögélő grácia elé, pontosabban felé lebegett. Egyik kezével - gyengéden - az álla alá simított, s megemelte tekintetét a sajátjára.
- Szépséges Darcia ~ Úrnőm <3 Kérlek. - Kért engedélyt gazdája mágikus energiájának eltulajdonítására. Avidité meglepően engedelmes volt de a róka vigyor a képén, semmi jót nem ígért.

Mihelyst megkapta az engedélyt, a hajótest megmozdult. A több tucat tonnás roncs úgy emelkedett ki a vízből, mintha csak egy héliummal telt lufi lett volna. Csakhogy. Az emelkedésnek nem akart vége szakadni. Rövid időn belül pedig... már a felhők felett lebegtek, több kilométer magasságban.
- Fenséges a kilátás, nem igaz? Innen látni a le Mort birtokot. - Jegyezte meg elégedetten a démon.
- Tudod Darcia. Betelt a pohár. Torkig vagyok a folyamatos megaláztatásokkal. Nyeregben érzed magad, csak mert az engedélyed nélkül a kisujjamat sem mozdíthatom meg. De. Ez még nem jelenti azt, hogy nem küldhetlek vissza oda, ahová tartozol. A pokol legmélyebb bugyraiba. Elég egy helytelenül megfogalmazott kívánság. Azon tűnődöm. Vajon túlélnél-e egy ilyen zuhanást? - Lepillantott a mélybe és hát... még a hegyek is csak apró foltok voltak.
- Nos, most mi lesz? - Dölyfösen hanyatt dőlt a levegőben és lehunyt szemekkel élvezte a lelke megnyugvását. Most végre Ő volt az, aki a szabályokat diktálta.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 15:54
- Olyan vagy, mint egy emberszabású. Mindent kinézek belőled, lehet olyan vagy mint egy árnyék maki. Azok olyan pofátlanok mint te, és nagyképűek, a fák legmagasabb fokán a lombkoronák között élnek. A pofájuk hasonlít egy patkány,és egy róka szerelem gyermekééhez. - Jelentette ki őszinte véleményét Darcia, majd karba tette kezekkel járatta ideges kismacska módjára a démoni lényéhez kapcsolódó nyúlványt, majd kezébe vette és simogatni kezdte a fekete bőrrel fedett farkincát.
- Nem gondolom, tudom, hogy mikor nem tudsz aludni azon jár az eszed, hogyan tudnál elég energiát és életerőt lopni azért hogy megszabadulj tőlem... Nem vagyok ostoba Avidité, nem akarsz örökké abban a kardban sínylődni így hát megkeresed a módját, hogy megszabadulj a mestereidtől. - villantotta ki fogait, majd izzó rubintvörös szemei szinte lángra kaptak az elfojtott düh feltörése pillanatában.
Azonban hamar nyugalmi pozíciót és mimikát öltött fel, hiszen nem volt értelme effajta halandó érzelmi kitörésekre pazarolnia az idejét.

Avidité terv szerint követte az úrnője parancsát, de hamarosan már kevésbé volt engedelmes mikor is mindketten a felhők fölé emelkedtek lebegő hajójukkal. Darcia megeshet, hogy túlzásba esett a hallal de ez a jutalom nem volt elegendő ahhoz hogy kedvét szegje.
- Zavar mi?Azt csinálok amit akarok,és te nem tehetsz ellene semmit mert az életerőm és az energiáim regenerálódnak minden egyes alakalommal 100%-ig. - hányta az orrára a tényt, miszerint hiába is szipolyozza őt a fiú, az az erő amit igyekszik elnyerni tőle. Sosem lesz az övé teljesen.
A bárónő döntött, a hajón marad, ám az ellene szólónak most egészen más tudományos tervei voltak. Ez pedig abban nyilvánult meg, hogy a kíváncsisága az úrnője múlandósága felé irányult. A démon vállat vont, majd unott tekintetét rá emelte. Feltolta magát, leporolta a palástját és meghajolva a dzsinn előtt tett egy lépést a hajó vég felé.
- További szép napot, remélem kiszeded a kardodat innen is. - vont vállat, majd egy légcsókot dobva az egy éves laborpatkány felé hátradőlt és átadta magát a gravitációnak.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 20:07
- Ne sértegess. Úriember vagyok. Legjobb tudomásom szerint, nem szolgáltam rá ilyen és ehhez hasonló hangnemre. Főleg mert az imént ismertem el a szépséged. Lehetnél hálásabb is. - Legyintett kettőt a kezével. Ő már feladta. Nem vár el semmit ettől a nőszemélytől.
- Mestereimtől? Ugyan, kérlek. Te vagy az első akit elismerek mesteremnek. A többi nem volt más, mint néhány méltatlan bolond akik rosszkor voltak rossz helyen. Darcia. Tökéletes partner vagy. Csak több hangsúlyt kell fektetnem a nevelésedre, hogy végre megtanuld, hogy hol van a helyed a hierarchiában. - Felelt a vádakra, majd egy olyan pillantást vetett a nőre, mint egy szobrász a művére, keresve az utolsó, lefaragni való hibás részt.
- Zavar? Ugyan. Kedvemre való, hogy egy olyan tálam van, ami újra és újra megtelik élelemmel, nem számít, hogy mennyit eszek belőle. Az ami viszont zavar. Hogy ebből a mágikus tálból csak akkor ehetek, amikor az megengedi. Na persze. Ha állandó és örökös engedélyt adnál rá... az már úgy merőben más lenne. - Mosolygott rá ördögien, majd sóhajtott egy nagyot. Nem volt egy pesszimista alak, de mérget mert volna rá venni, hogy egy hamar nem fog sor kerülni rá.
Avidité már a pillanatot várta, amikor Darcia - látván, hogy zsákutcába került -, kénytelen lesz lejjebb adni a büszkeségéből és fegyvere segítségéért fohászkodni. De ez a pillanat nem jött el. Mintha az olyan természetes lett volna, a mélybe vetette magát.
- Hah? HAH?! - A fiú szemei kikerekedtek, mert erre azért még Ő sem számított.
- Az az ostoba... tényleg leugrott?! - Nem értette ennek miértjét. Csak találgatni tudott. Mi van ha Darcia tud repülni? Akkor minden bizonnyal épp bőrrel megússza a dolgot. De ha nem? Akkor meghal. Azon tűnődve, hogy segítsen és vele együtt megkockáztassa azt is, hogy újból nevetség tárgyává váljon, Avidité teljesen megfeledkezett kard otthonáról.
Az agya elkezdett zsibbadni, nem tudta, hogy mitévő legyen... Végül aztán:
- Jól van, legyen! - Úrnője mögé teleportált és karjaiba kapta Őt el.
- Van róla fogalmad, hogy meg is halhattál volna?! - Förmedt rá a szép kis metszőfogait kivillantva, majd elkezdett ereszkedni.
- Csak hogy tudd. Legközelebb nem mentem meg az életed. Sőt. Én magam foglak megölni! - Út közben folytatta a zsörtölődést.
- Egyébként. Páncél ide vagy oda. Egy igazi kis sózsák vagy. - És bókolni sem felejtett el.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 21:10
- Úriember, aki ott áskálódik a szavaival ahol csak tud. Nem tudom, szerintem ez nem egy úriember leírása. Bár ha jobban megnézlek, van még mit csiszolni és akkor szikrányit már hasonlítani fogsz egy úriemberre. - élcelődött vidám hangon a nő, majd a bárányfelhők szoros kötelékére pillantva még pár másodpercre megfeledkezett arról amit Avidité mondott. Csak csacsog, állandóan beszél.

Pár száz métert zuhanhatott csak, dermedt nyugodtság volt az arcára írva. Még annyi félelem se volt benne hogy reszkessen, helyette még a felhőkön áthasítva megtekintette tiszta körmeinek alakját. Talán rájuk férne egy reszelés. - Gondolta, majd a súlyos és terhes gondolatra felsóhajtott. Ekkor döntött úgy, hogy megadja a módját annak a bizonyos földet érésnek. ám mikor szarvakkal és fejjel lefelé állt, Avidité sunyi, most viszont elégedetlen arca fogadta majd elkapta a nőt.
Kedvemre való, hogy egy olyan tálam van, ami újra és újra megtelik élelemmel, nem számít, hogy mennyit eszek belőle. - visszhangzottak ezek a szavak fejében, hiszen nem is olyan rég még ragaszkodásról és féltékenységről tett tanúbizonyságot a fiút illetően. Most azonban, úgy érezte lehet a pokol mélyére kellene taszítania amazt.
- Bizonyára csalódás ez a számodra, hiszen ha meghalok minden erőm és energiám bekebelezhetővé válik a számodra. Bár, látván azt hogy elkaptál annak ellenére, hogy vannak szárnyaim... azt mutatja, ostoba vagy de megeshet, hogy érzelgős. - Járt farka vége idegesen, akár egy kismacskának.
- Oh, el is felejtettem hogy még halásznom kell számodra egy kardot... -
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 21:46
- "Szóval mégis csak vannak szárnyai. Nagyszerű. Bolondot csináltam magamból." - Gondolta Avidité, majd megcsóválta a fejét, miközben sóhajtott egy nagyot.
- Akárhogy is. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egy ilyen értékes energia forrást elveszítsek. - Zárta le a témát és valamikor ekkor sikerült is landolnia a hajó fedélzetén. Darcia-t letette a lábaira, majd elsétált mellette. Egy egyre terebélyesedő árnyékfolt jelent meg a lábuk alatt. A levegőből lezuhanó roncs árnyéka volt az. Avidité az égre emelte tenyerét. Egy vibrálást követően, a fából tákolt "meteor" nemes egyszerűséggel, össze zsugorodott. Olyan apróra, hogy amikor lepottyant, a démon egy tenyerében is elfért.
- Tessék. - Nyújtotta át Darcia-nak.
- A varázslat hatása egy órán belül megszűnik. Addig kedvedre kifoszthatod a rakományt, a roncsot pedig eldobhatod oda, ahol nem lesz útban. - Adott hozzá használati utasítást. Végső soron, a teljesség igényével teljesítette a nő kívánságát.
Avidité ezután, leheveredett a hajó fedélzet korlátjára és a vízre tekintett.
- A kard. Nem fontos. Csak egy halandók által kovácsolt ócskaság. A páncélod ezzel szemben egy valódi remekmű. Kedvelem amikor a mesteremberek ilyen szinten áldoznak a tökéletesség mezsgyéjén. - Dicsérte meg burkoltan úrnőjét.
- Lakhelyemnek... bármilyen ércből kovácsolódott ereklye megteszi. Az egyetlen feltétele, hogy az aktuális gazdám ajánlja fel.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 22:36
- Szóval még mindig az érdekeidet nézed, nem b aj, azt hiszem van a szeretetre más szolgám is. Nem is egy, hanem máris több száz. Így azt hiszem, eltekinthetek most attól hogy nem úgy tekintesz rám mint egy valóban érdemes mesterre. - Mordult fel, de ez most nem volt olyan mint az a megszokott elégedetlenkedő démon, mint amilyennek Avidité már megismerte gazdáját.
A hajó süvítve, magát a szelet átvágva zuhant alá az égből és csupán néhány perc maradt vissza egészen addig míg rájuk nem zuhanhatott volna. Ám Avidité a kérésének eleget téve, megállította azt így végül csak összezsugorított a fiú és egy játék képében adta át gazdájának.
- Mit ne mondjak, nem is rossz egy magadfajta romboló természetű fiútól. - Ismerte el a tehetségét. Darcia nem volt vak ehhez, ugyanúgy mint a művészetek szebbik ágához, úgy a képességekhez és a tehetséges egyénekhez is van szeme. A kezében lévő hajót, végül csak egy pró láng csóvával porrá égette majd a korlátra támaszkodó felé fordult és halkan, kissé szánakozó pillantást vetve felsóhajtott.
- Köszönöm, mennyivel jobb lett volna ha ezt először megteszed... - morogta orra alatt, ezzel is hintve némi olajat a tűzre. A palástjára simított, majd a selymes anyagot cirógatva mellé lépett és a vízre pillantott maga is. Szinte látta, ahogy a kard a fenéken, a sziklafogak között pihenve meg-meg csillan miközben egy polip kíváncsian végigtapogatja nyálkás karjaival a fémet.
- Az megeshet, hogy bármely fém megteszi, az ércek sem fontosak bár, azt hiszem nem is földi elegyet használnék a fészked megteremtésére. Azonban, mielőtt felajánlanám az nyughelyed... el kell érnünk Krekát, majd a fővárost. Addig viszont aludnod kell, mert ha nem élheted a napod abban a rutinban melyben szeretnéd.. elviselhetetlen vagy. - Kezdte el leoldani páncélját, míg nem alatta csak egy finom selyemruha maradt. A felszerelést egy teli hordóra helyezte, majd a haját hátra vetve fellépett a korlátra.
- Megegyeztünk, tehát... hamarosan találkozunk! - Hajolt előre, majd egy lendületes ugrással belevetette magát a vízbe. Fekete farkincája vége, másodpercekkel később tűnt el a víz alatt.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 23:12
- Nem vagyok olyan, mint a szolgáid. Azok a harmadrangú ölebek csak ugatnak és kávét szolgálnak fel neked. Én viszont. Az egész világot a lábaid elé tehetem. Úgy hogy kérlek, ne vegyél egy kalap alá velük. - Kérte ki magának sértetten.
- Nem vagyok romboló természetű. Semmit sem utálok jobban, mint a vég nélküli, céltalan rombolást. Nem ismersz engem, Darcia. De hát hogy is ismerhetnél? Amióta találkoztunk, időm nagy részét a fegyveredben töltöm, mert ezt várod el tőlem. - Hányta szemre neki további sérelmeit.
Avidité szemöldökei felszaladtak a homlokáig.
- Mennyivel jobb lett volna, ha nem közvetlenül a fenyegetés után büntetsz meg! Különben is. Miféle nevelés ez? Megfenyegetsz és meg sem várod a válaszomat...? - Kérte számon Darcia-n.
- Egy ajándék? Tőled, Nekem? Mi a szösz. Én még soha senkitől se kaptam ajándékot. - Jegyezte meg kedvetlenül.
- Nem tudom miben sántikálsz. De csak hogy tudd. Nem szeretem a meglepetéseket. - Tette hozzá.
A hajó fedélzet korlátjára felkönyökölve és a tenyerében megtámasztott fejének két vöröslő szemével figyelte Ő maga is a polipot, amikor egyszer csak... Darcia beleugrott a vízbe.
- Ez most... tényleg beleugrott? - Tette fel a költői kérdést. Bizony, még a matrózok sem hittek a szemüknek. Úrnőjük képes egy közönséges kardért a vízbe ugrani? Néhányan Avidité-t fixírozták gondolván: biztos Ő babonázta meg.
- Megpróbál a kedvemre tenni? Milyen hízelgő. - Motyogta unott tekintettel.
Majd amikor Darcia megmentette a kardot és újra a fedélzeten volt:
- Nézz csak magadra. Csurom vizes vagy. És az ott. Egy hínár? - Kérdezte szemernyi érdeklődéssel, majd egyik kezével, eltávolította a kis zöld növényt.
- Szükségtelen volt. Mint mondtam, ez csak egy halandók által kovácsolt ócskaság. Te viszont. Mint fegyverforgatóm, így, ebben a formádban nem mutatkozhatsz a pórnép előtt, mert szégyent hozol rám. Szóval... - Megállt Darcia előtt és mélyen a szemeibe nézett.
- Parancsold meg, hogy szárítsalak meg.
- ...
- Kérlek.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 13 2021, 23:48
- Valóban teljesen más vagy, sokkal inkább vagy magadnak való mint sem az ölembe illő finom szőrű nyírt pudli. Tudod, néha hiányzik a szolgáimból az ellentmondás és az akarat, az az erő ami megmutatja nekik hogyan álljanak a sarkukra. - Nézett Avidité arcára komoran, majd a ujjait megdörzsölve, láthatatlan piszkot kezdett el lemosni a körmei hegyéről.
- Olyan vagy mint az öcsém, a büszkeség bűne. Tudod, Hakuval remekül kijönnétek, mert ugyanolyan beképzeltek és csökönyösek vagytok. Hozzám képest azonban, egyáltalán nem vagytok többek mint... - A mondatát elharapta, szarvaira simított szorongástól terhes mozdulattal majd megmarkolta azokat. Ezüstös karikák, díszes rúnákkal vésett karperecnek valók csüngtek rajtuk, két hegyes végét pedig apró lánc kötötte össze.
- Nem értek a neveléshez, én csak abból értek ahogy velem bánt a por nép és a pokol lakói. A te fülednek, azonban ezek a szavak a gyengeség jelei.. fogalmad sincs arról, mi a megaláztatás és a fájdalom. - Szorul ökölbe a keze, majd az ujjait lassan elernyesztve már csak a hajó korlátjának tömör faanyagáról nézett le rá. Ezután eltűnt a víz alatt.

xxx

Percek teltek el, hiszen ezen ága a sportnak nem volt ínyére az asszonynak. Nem vetette meg a vizet, de a mínuszokban álló folyóvíz nem tett jót feszes bőrének. Kifehéredett, ajkai pedig elkékültek mikor a felszínre tört, fejét pedig víz felett tartva. A horgony vaskos láncát megmarkolva, felmászott a hajóra és a könyöklő száraz faszerkezetére huppant. Pár percet pihent, nap által szárítkozott, majd átemelte lábait az ellenállás felett és megállt Avidité mellett.
- Igen, talán valami ellenvetésed van a tengeri és folyóközi élővilág felderítésében? A hínár pakolás, egyébkén is jót tesz a bőrnek, legalább is a népek ezt beszélik.. bár Albion nem híve ennek... - Helyezte el a páncél mellett a kardot, majd a köpenyéért nyúlt és saját vállára terítette a karmazsinvörös szövetet. Selyem, a legdrágább Damareli, de meglehet Arraigrai selyemből készült ő pedig egyszerűen törülközőként használta.
Avidité szánakozó pillantása, a matrózok tekintetét is magukra vonzotta.
- Le Mort úrnő megmártózott... szokatlan egy nemestől, holmi piszkos folyamokban lubickolni... - pusmogtak rekedtes hangon a zöldfülű tisztek, miközben igyekezték kerülni a szemkontaktust.
- Rád ugyan nem, talán csupán magamra... a kardod előállt Avidité, ha meguntad a világot, visszaengedlek. De, meghagyom neked hogy dönts. Még, mindig megvan az engedélyed a kellő erőre. ~<3 - Jelentette ki hűvösen, majd a korlát vörös fenyő félfájának vetette hátát. Így nézett fel rá a hibridre.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 00:36
- Csak természetes hogy ellent mondok és megkérdőjelezlek. Nincs mit tenni ha egyszer mindig mindent jobban tudok. - Jelentette ki csipkelődve, majd egy egészen barátinak mondható, gúnyos grimasz jelent meg az arcán.
- Büszkeség bűne, Hakuryuu. Még ha félig Ő belőle is alkottak, a köztünk lévő különbség ég és föld. Amikor megtámadtam, egyenrangú ellenfélként küzdöttünk. De amikor megjelent a kedvese, Hold úrnője Calypso, egyik pillanatról a másikra megváltozott. Mire észbe kaptam, már a testem belsejét mardosták a lángok. De. Számomra ismeretlen oknál fogva nem ölt meg. "Tegyél szert te is hasonló erőre és küzdjünk meg újra." - mondta. Miközben az elmúlt hónapokban titeket figyeltelek megértettem. A hasonló erő alatt nem több mágikus erőre gondolt. Hanem az erőre, amire akkor teszel szert, amikor egy számodra fontos személyt védesz. Kíváncsi vagyok. Én vajon képes vagyok-e ilyesmire. - Tűnődött el azon, hogy vajon Ő, akit gyilkolásra teremtettek, képes-e ragaszkodni bárkihez is.
- Fájdalom? Megaláztatás? - Kérdezett vissza üveges tekintettel. Hosszú másodpercekig némán meredt Darcia-ra, majd:
- Igazad van. Valóban nem tudom mi ez a két szó. - Helyeselt úrnőjének, majd elfordította a tekintetét.

xxx

- Nem. Természetesen nincs ellenvetésem. Ha egy szarvaidra szúrt bálnával jönnél is fel a fedélzetre, az sem az én dolgom volna. De a kardért hálás vagyok. - A démon hálája odáig persze már nem terjedt el, hogy meg is köszönje azt.
- Az engedélyed? Ezt azt jelenti, hogy a válaszod... Igen? - Kérdezte ördögien vigyorogva. A következő pillanatban egy méretes tűzgömb jelent meg a tenyerében. Hasonló volt, mint Hakuryuu-é, de természetesen azt a bizonyos hőmérsékletet nem volt képes lemásolni.
- Egyet se félj drága Úrnőm <3 ~ Máris csont szárazra szárítalak ~ - Az alakítása igazán meggyőzőre sikeredett. De csupán színészkedés volt, nem több.
- Csak vicceltem. - Életében most először, Avidité ugratott valakit. A tűzgömb pedig erejét vesztve, eltűnt.
- Ha kívánságról van szó. Fogalmazz precízen. - Oktatta ki, majd mellé lépve, kezébe vette a köpenyt. Bele bugyolálta Darcia buksiját és törölgetni kezdte a vizes hajkoronát.
- Megtehetném, hogy mágikus erő révén szárítalak meg. De azt hiszem. Ez így sokkal mókásabb. - Jegyezte meg lelkesen. Amikor a köpenyt elemelte, a borzas eredmény is láthatóvá vált.
- Nahát, Darcia. Milyen helyes kis szörgolyó vagy. - A látvány bájos volt és nem egy nemes démon hölgyhöz illő. Avidité kedvére való volt, le sem tagadhatta.
- Felső. Vedd le a felsőd ~
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 01:29
- Akkor, ne vizslass úgy akár egy vérző prédáját követő ragadozó mert nem vagyok az. Ha egy Bálnával felszúrva a szarvaimon jönnék elő, akkor már nem a folyón lennénk.. itt nincsenek bálnák Avidité, ne légy ostoba. Már előbb felnyársalódnának a sziklás agyarakon mint sem az én szarvaimon. Így hát alá kel ásnom a kijelentésed amit oly büszkén tettél: miszerint nem tudsz mindent, hiába is próbálkozol. - Ezen már nem tudta tovább visszatartani a mosolygását, az arca széles és elégedett mosolyra húzódott és a fejét - illetve szarvai végett azokat -, koppanásig hátradöntötte. Az ezt követő hatalmas légvétellel szinte egy világ terhétől szabadult meg a nő. Eleresztette a köpenyt és a kezeit maga elé nyújtva a foltos selyemre helyezte, még most is érezni lehetett rajta a nyálkát mely a halról fröccsent rá.
- Ezen a szagon azt hiszem dolgoznunk kell, mégis mi venne rá téged egy forró fürdő kipróbálására? - tette kell kérdését kimérten, már lelkiekben előre felkészülve arra, hogy amaz fintorogva eláll a tervtől. A matrózok sutyorgása zökkentette ki ebből a meghűlt, kissé lassú állapotból. Ezt már Avidité ígérete űberelte, mikor a dzsinn kijelentette csontig szárítási terveit. A szemöldöke ekkor felszaladt, elhúzta kezeit és a kasmíring anyagából kezdte el kicsavarni a vizet.
- Csak rajta, a tűz nem fog rajtam hiszen pajzsom van ellene. -jelentette ki higgadtan, rá se tekintve a hibridre. Amikor pedig megvette, egy elégedett tréfás kedvű fiú állt előtte. Kérdőn pillantott rá ekkor, hiszen nem értett mitől változott meg hirtelen az alap természete.
- Vicceltél? -

Percek ámulata, vagy inkább értetlensége követte de nem mondott semmit. Nem is volt lehetősége mert ő, a hatalmas és mindent tudó Avidité az úrnő köpenyével kezdte el szárazra törölni azt. Az eredmény pedig, egy kócos, fehér tincsekkel hálóként beszőtt szarv és elégedetlen pofi lett. A farkával a kezére suhintott, ügyelve arra hogy méreggel ne jutalmazhassa meg.
- Mókás?Valóban mókásan festhetek, de így mégsem mutatkozhatok! - mordult fel majd mint egy játékos kutya, Avi keze felé harapott de el nem érte azt. Megeshet szándékosan.
- Ez egy bók akart lenni? -

A bárónő némán meredt rá, nem hitt a füleinek és igyekezte megőrizni a hidegvérét.
- Vegyem... le? - szisszent fel, mintha csak fájt volna neki ez a kijelentés. - Perverz... -
Szuszogta, tekintetét pedig lesütve kezdte el legombolni a kasmírt. Az anyag lassan két felé vált, végül pedig leomlott a földre és csupán a bőr testhez simuló szövetét hagyta magát. Még sosem érezte magát ennyire kellemetlenül férfi előtt, mégis kihozta belőle a meztelensége végett érzett gátlásait. - Csak ne nézz... - hebegte egészen kivörösödve.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 12:59
- Darcia kedvesem ~ Mint azt mondtam, Én mindig mindent jobban tudok. - Alig hogy ezt kimondta, a folyó megremegett. A korábbi hajóroncs helyén, most egy méretes bálna ficegett.
- Nocsak. Egy bálna. Milyen különös, nem igaz? - Bebizonyítva igazát, rövidesen vissza is változtatta a bálnát eredeti alakjába, ami egy harcsa volt.
- Engem azért teremtettek, hogy a halandó világ törvényeit felülírjam. Ezért bármit is mondok, az könnyedén valósággá válhat. - Nem volt rest nagyszerűségét a másik orra alá dörgölni.
- Nincs ellenemre a forró fürdő. Csak vigyázz, nehogy elfeledd: a fegyveredet kell kifényesíteni. Nem pedig a fegyvered fegyverét. - Arcát széles mosolyra húzta és sejtelmesen pislogott Darcia-ra.
A kis vicce után hangosan elnevette magát.
- Igen. Csak egy vicc volt. Talán... nem tetszett? - Érdeklődött lélegzetvisszafojtva várva az ítéletre. Oldalra döntötte a fejét és Hirci féle kiskutya szemekkel pislogott, hogy kedvező irányba billenjen az bizonyos mérleg.
- Darcia? Te most megpróbáltál engem megharapni? - Kérdezte nagyokat pislogva.
- Érdekes. Ezt a fajta harcmodort még nem láttam tőled. Úgyértem. Legtöbbször egyszerűen csak félbe vágsz a kaszáddal. Lehetséges volna...? Végre elszántad magad és megmutatod nekem a valódi hatalmad? Micsoda félelmetes agyarak. ~ - Avidité most pontosan úgy gügyögött Darcia-nak, mint ahogy az Hircine szokta tenni Lunaris-al. Mindez ösztönös volt, fel sem tűnt neki.
- Nem. Valóban. Ilyen hajkoronával nem mutatkozhatsz. Mindjárt kitalálok valamit. Ámbár. Így most egész aranyos vagy. - Most már kár lett volna letagadnia, hogy bókolt.
- Megpróbálok a kedvedre tenni és olyan valótlanságokkal vádolsz meg hogy "perverz" vagyok? Milyen hálátlan... - Jegyezte meg, majd közelebb lépett.
- Igen, vedd le. Máskülönben képtelen leszek tökéletes munkát végezni. Tested szárazra törlésével. Vagy talán azt szeretnéd, hogy Én vegyem le rólad? - Kérdezte elégedetten vigyorogva.
A felső végül lekerült Darcia-ról és ez volt az a pillanat, amikor a viselkedése is teljesen megváltozott. Nyoma sem volt a korábbi, határozott nőnek.
- Mi az, mi a baj? Az arcod mintha vörösebb lenne a szokásosnál. Úgy hírlik, hogy több száz, vagy akár több ezer szolgát használsz fel buja vágyaid kielégítésére. De a mostani arckifejezésedet látva. Ezt aligha tudom elképzelni. - Úgy tett, ahogy a nő parancsolta. Nem legeltette szemeit a fedetlen bájakon, helyette mögé sétált, s a köpennyel a kezében kezdte el szárazni törölni két oldalt a formás derekat.
- Milyen kegyetlen. Te lehettél volna az első nő, akit ruha nélkül látok. - Hangja csalódottságról árulkodott, de közvetlenül ezután, átnyúlt Darcia karjai és teste között. A dagadó kebleket, saját, tulajdon tenyereiben támasztotta meg, majd határozott, ám mégis gyengéd mozdulatokkal kezdte el szárazni törölni - mondhatni masszírozni - azokat.
- Hm... ~ Ez mennyei érzés. ~ Ki gondolta volna hogy az érintésük számomra is örömet okoz majd? ~
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 13:53
Avidité folytatta, mint állította korábban úgy most is elmondta hogy neki sose volt eddig olyan pillanat az életében mikor tévedett. Ennek pedig alátámasztást is sikerült kreálnia, hiszen nemsokkal egy bálna jelent meg a vízfelszín közelében és hangos búgó hanggal köszöntötte őket. Darcia arca ekkor hirtelen meglepettséget, majd haragot tükrözött mikor a dzsinn visszaváltoztatta amazt eredeti harcsaszerű állapotába. A démon megadóan sóhajtott fel, miközben a matrózok értetlenségét is érdeklődően figyelte.
- Rendben, most az egyszer igazat adok neked, bár azt hiszem még csiszolnunk kell azon a tulajdonságodon miszerint nem hazudsz a gazdádnak... - Forgatta meg szemeit a démon, majd a fejét félredöntve szarvai hegyével karcolt néhányát a fába a ficergése alatt. Más szemszögből úgy tűnhetett, hogy a démon elkezdte beleverni a fejét kínjában a félfába de a szarvai végett ez kivitelezhetetlen volt. A következő perverz és kétértelmű vicc hallatán, pedig fejét hátra vetve szögelte bele szarvát az anyagba és így csapdába is esett néhány perc erejéig.
- Nem nyúlnék soha a te fegyveredhez Avidité, én egy előkelő nemes vagyok nem valami piros lámpás negyedbeli céda! - Fakadt ki bosszúsan, majd zavartan figyelte az őt törölgető fiút. Meg is próbálta harapni, de sikertelenül jött ki belőle talán szándékosan is. Ezt követték az egyszerű kölyökkutya tekintetek, végül pedig egy egészen aranyosnak titulálható Avidité pofa.
- Ez nem a valódi hatalmam, ez a szenvedés amit azért érzek mert te gúnyt űzöl belőlem. Az agyaraim valóban félelmetes fegyverek, mint ebben mint pedig más alakokban. - döntötte félre a fejét már amennyire a megrekedt szarvaktól tudta.
- Nem is tudtam, hogy képes vagy viccelődni. Nem sejtettem hogy a komédiába is jártas vagy. - hörögte méregtől elfuló hangon, majd arca hirtelen megszeppentségbe ült ki és kezeivel igyekezett távol tartani magától egy szeleburdi dzsinnt.
- Ha leégeted a hajamat, akkor sokkal rosszabb sors vár rád mint mikor kettévágtalak téged a kaszámmal! - fenyegetőzött, és farkát ide oda dobálva kopogott a hajófedélzeten. Dob olt, a lábaival kopogott de nem rugdalózott. Inkább elesett volt és aranyos, mint komolyan vehető határozott és neves kardforgató. Nem volt démonibb mint egy kölyök kutya, jelen esetben mint Avidité. Végül kiszabadult, és a vergődése végett össze is koccant a feje a férfiéval.
- Több ezer nővel és férfival voltam már együtt, ezek közül többször is háltam némelyikkel. De sose hittem volna, hogy te leszel a következő aki ilyesfajta állapotban lát engem és kellemetlen, kétes helyzetbe hoz. Úgy vigyorogsz rám ,mintha rám akarnád vetni magadat Avidité! Magadévá akarsz tenni talán?! - fakadt ki kissé rémült hangon, majd saját ajkaira tapasztotta kezeit mikor a démon mögé került és dereka keskeny alakjára fogott, majd azt megmarkolva dörzsölni és szárítani kezdte. Az arca most már egészen úgy festett, mint a hatalmas edényekbe eresztett vörös páncélú homárok. A légzése megváltozott, zilálni majd kissé rekedtesen pihegni kezdett mikor a száját jártató kebleire fogott és a szárítás normáit elvetve, masszírozni kezdte azokat: mégpedig elég határozottan. Halkan de hosszan szusszant és elernyedt egy pillanatra.
- Igen, valóban rettenetesen kellemes...~ - jelentette ki zavarodottan majd előre billentette fejét, és a tekintetét a kezekre engedve saját ajkába mart. A tisztán látása veszni látszott a vereség nevében, tekintete pedig már egészen elködösült mikor is végül ráfogott Avidité kezeire és remegő izmait megfeszítve kezeiben, a határozott parancs helyett egy felettébb vékony és kéjes nyögés hagyta el az ajkait.
- ... - Most jött el a pillanat, mikor is leszorította szemeit és a skorpió tüskével felszerelt farkincát felemelte majd a fiú nyakába bökött vele.
- E-elég lesz... mert... nem fogom tudni ésszerűen átlátni a helyzetet mikor majd leteperlek. - Nyögte ki elcsukló hangon, egyik kezével pedig nyíl egyenesen Avidité arcára fogott. Válla felett hátra nyúlva, megsimítva azt.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 17:29
- Csak egyetlen alkalmat mondj, amikor hazudtam neked, Darcia. - Emelte magasba a tekintetét, hogy ekképpen részesítse lenéző pillantásokban gazdáját.
- Valóban nem nyúlnál? Ez igazán kár. Az előbbit nem gondoltam ám komolyan. Csak természetes, hogy fegyvermesterként, tüzetesebben megakarsz ismerkedni a fegyvereddel. - Magyarázta zavarba ejtő nyugodtsággal.
- Elbűvölő vagy. Talán majd egy "olyan" pillanatomban megengedem, hogy demonstráld rajtam az agyaraid nagyszerűségét. Addig is. Légy gyengéd velem. ~ - Mondta elégedetten.
- Eddig én sem tudtam. - Vonta fel a szemöldökét. A vicc sosem volt erős oldala. Ámbár nem is nagyon próbálkozott vele.
- Oh? Csak ugyan? Na és fenséges Úrnőm <3 Mi lehet rosszabb, mint amikor a kaszád elválasztja testem alsó részét a torzótól? ~ - Egy átlagos férfi talán megijedt volna, de Avidité szemei már-már csillogtak a kíváncsiságtól.
- Csak úgy, mint én, a magad módján, te is kihasználod az embereket. Talán nem is vagyunk mi olyannyira különbözőek. - Jegyezte meg halványan elmosolyodva.
- Már az enyém vagy, Darcia. Csak még nem tudsz róla. Hogy magamévá teszlek-e vagy sem. Talán. Ki tudja? Mondd, hogy kérlek! ~ - Avidité le sem tagadhatta, hogy örömére szolgál Darcia kiszolgáltatottsága. Valamikor ekkor kezdhetett el ismerkedni a kebleivel is.
- Oh, szóval élvezed? - Kérdezte gúnyos hangszínen.
- Azt hiszem igazad van. Valóban nem egy közönséges, sarki céda vagy. Hanem az Én cédám. ~ - Suttogta bele Darcia fülébe. Testük teljesen össze simult, amikor közelebb hajolt hozzá.
- De tudod mit? Ez kedvemre való. Az enyém vagy, Darcia. Csak az enyém. Mind a tested, mind pedig a lelked. - Emelte a téteket, miközben fogaival gyengéden a nyaki bőr réteget kezdte el csipkedni.
A nyögés révén, Avidité még vehemensebben rámarkolt a keblekre.
- Mi volt ez a hang? Imádtam! ~ Kedvem támadt. Felfalni téged! <3 - De mielőtt ez megtörténhetett volna, Darcia farka - fullánk - végét Avidité nyakába bökte.
Csupán csak egy halk szisszenés hagyta el ajkait, majd engedett a cirógatásnak. Másodpercekkel később, meghátrált. Tett néhány lépést hátra. Persze, csak miután meggyőződött, hogy Darcia nem fog hanyatt esni.
- A maradékot... te magad is be tudod fejezni? - Kért megerősítést, a nő testének alsó részeire utalva.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 18:08
Volt egy kis ideje elgondolkozni ezen. Vajon mikor hazudott ő neki a dzsinn?A kérdésre a válasz egyszerű volt: soha, Maga a tény pedig, hogy Aviditének ismét igaza volt csak még inkább növelte benne a feszültséget, az is megeshetett hogy a bűntudatot.

- Nem emlékszem egyetlen alkalomra sem mikor hazudtál volna nekem, vagy csak egy apró dologban füllentettél és kerteltél. A részemről ez egy kisebb botlás, hogy szűkös helyzetemben magam vádoltalak meg azzal amiről tudtam hogy nem igaz. - vallotta be, hibázott. Darcia pedig még sosem hibázott ezelőtt, hiszen Albion mellett megtanulta a tökéletességhez vezető legtisztább és legrövidebb útvonalat.
Avidité belement a játékba, ő pedig csak az alsó ajkán tépelődve szuggerálta a fedélzet ütött kopott. Ládáktól és nehéz hordóktól néhol színét vesztett, karcolásoktól terhes padló lapokat.
- Egy olyan pillanatodban? - kérdezett vissza, egyik szemöldöke pedig kérdően szaladt fel. A feje félrebillent, és ezekben a percekben az idő múlásának és a gravitáció erejének hála már érezte hogy a haja elkezdett rendeződni és kisimulni.
Még hogy rosszabb mint mikor elmetszi az alsó részeket annak törzsétől?Nincs annál rosszabb, még ha pedig akadt is volna azt Darcia maga sem ismerhette el hiszen Avidité nem volt olyan vérágú akire hatott volna a nő híres vámpír átka.

- Mi?!Még hogy én kihasználok másokat??Ez hallatlan, soha egyszer sem esett meg velem hogy bárkit kihasználtam volna! - védekezett, és ez volt az a pillanata az életének mikor egyenesen belehazudott Avidité szemeibe még ha nem is nézett bele. A hangja itt már óráknak tűnő percekig néma volt, helyette a szuszogásának édes szimfónia vágta félbe újra és újra a meghűlt matrózok suttogását. Kezeit Avidité combjaira emelte, majd körmeivel megkapaszkodva a húsos lábakban előre hajolt pár centit. Már a kérést maga sem értette, a gondolata olyan mértékben más irányba vándorolt. Lehet még mindig a templom béli kalandjukon bíbelődött, de az is lehet hogy csak a folyó halk morajlására figyelt és ezért ejtette ki: Kérlek...
Élvezte?Össze se lehetett volna a falánkság bűnének érzelmeit foglalni, midőn a kéj a bujaság és minden felfokozott vágya egyre csak fortyogott benne. A férfi kezei mindezalatt újra és újra megkapaszkodtak, ujjaival masszírozta, néha erősebben rámarkolt a keblek telt vonulataiba. A hidegtől dermedt rózsák ujjai közé feszültek, az úrnője ekkor már percek óta hallgatott és igyekezett tartania magát a büszkeségéhez.

"Azt hiszem igazad van. Valóban nem egy közönséges, sarki céda vagy. Hanem az Én cédám. ~","De tudod mit? Ez kedvemre való. Az enyém vagy, Darcia. Csak az enyém. Mind a tested, mind pedig a lelked." - váltak búgássá a pokolbéli füleknek nemrég még fenyegetően ellenszenves hang, körmeit pedig kis híján áttolta a drága bársony nadrág takarta lábakba.
- Ah, tessék?!~ Ez egyáltalán nem én voltam, nem szoktam efféle hangokat kiadni! - Jajdult fel mikor a apró hegyes metszőfogak, az erogén zóna uralma alatt álló bőrbe kóstolt. Megismételve ezt a procedúrát másodpercenként néhányszor. A kezei akkor már Aviditéjén nyugodtak, reszkettek és egy deka erő nem volt bennük. Az utolsó pillanatban volt benne annyi lelki erő hogy lépjen.

- Biztosíthatlak afelől, hogy igen Avidité. Köszönöm, innen már igyekszem átvenni... - nézett fel a megtántorodott fiúra, hátát pedig elemelve a hajó korlátjától. Először négykézlábra, majd két lábra állt. Egy magasabb rangidőt megélt matróz lépett közelebb a hiányos öltözetű nemeshez, megköszörülte torkát hogy felajánlja szolgálatai. Darcia azonban a fullánkot - az Aviditét ért "támadással" ellentétben - egyenesen átdöfte annak torkán, majd visszarántva a az ajkaihoz emelte és lenyalta a tövisről a rácsorgó vért.
- Avidité, a következő kérésem fogom elmondani a számodra. Ami inkább észrevételnek mondható: ideje visszatérnünk a kabinba, nem gondolod? - vette magához a kardot majd a selyeminget, eközben a hajón eddig meghúzódó árnyékok a páncélról is gondoskodtak. Darcia határozottan, még mindig pírban úszó arccal emelte kezét a dzsinn felé. - Ellenvetés?~ -
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 19:27
- Semmi baj, Darcia. Felejtsük el, rendben? Tulajdonképpen neked van igazad. Bolond az, aki feltétel nélkül megbízik másokban. - Mint egy mágikus fegyver, akit minden halandó ki akar használni, Avidité tudja ezt leginkább.
- Kegyes hangulatomban. Amikor nem érzek szomorúságot egy-két végtagom elvesztése végett. - Válaszolta. Igazából Ő maga is kíváncsi volt azokra a híres agyarakra.
Még Avidité maga is meglepődött azon, hogy Darcia kimondta azt a bizonyos szót. "Kérlek".
- Ha-ha. Jó kislány vagy, Darcia. És most már hivatalosan is az enyém... Ha magányos vagy és egy kis szeretetre vágysz, vagy csupán csak pajkosan játszanál valakivel... Én majd teljesítem a vágyaidat. - Tett ígéretet, hogy mindig és mindenkor gondoskodni fog úrnőjéről.
- De igen. Te voltál. Nincs a hajón még egy valaki, akinek ilyen bájos hangja volna. <3 - Jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Harapása révén, újabb és újabb erotikus hangokat csalt elő gazdájából, így az le sem tagadhatta Avidité igazát.
- Tudod Darcia kedvesem. Kedvelem a hangod ezen tartományát. Igazán megmelengeti a szívemet. Úgy hogy kérlek... ne fogd vissza magadat. ~ - Adta a lovat alá. Szerencse, vagy balszerencse, Darcia-ban még pont volt annyi erő, hogy véget vessen a démon bűvöletének.
Avidité elfogadta Darcia válaszát, s hagyta, hogy saját maga fejezze be a szárítkozást.
- Ugyan, nem tesz semmit. Hiszen ez a dolgom, nem igaz? ~ - Kérdezte a már levakarhatatlan róka vigyorával.
A levegő bár pattanásig feszült volt a nő körül, ezt az egyik szerencsétlen matróz még csak észre sem vette: elkövette élete legnagyobb és egyben utolsó hibáját. Avidité szeme sarkából észlelte a közeledő alakot és még az is megfordult a fejében, hogy talán figyelmezteti Őt a veszélyre, de végül nem tette. Mi az hogy. Nagyon is élvezte, amikor annak nyakából egyszer csak elkezdett spriccelni a vér és skarlát vörös színűre befestette a hajó fedélzet padló-deszkáit.
- Huh. Ez aztán rideg volt. ~ - "Dicsérte" meg úrnőjét. A többi matróz, hátrálni kezdett. A továbbiakban, egyik sem próbált szerencsét.
Kérdésére, Darcia-ra emelte a tekintetét.
- Nem. Nincs ellenvetésem. Mehetünk. - Válaszolta, majd a felé nyújtott kezdet, megfogta. Ha kéz a kézben óhajt sétálni, Avidité-n nem múlik.
A kabin békés nyugalmában, Avidité nemes egyszerűséggel bedőlt az ágyba. Arcát a párnába temette, aminek finom Darcia aromája volt.
- Vagy úgy. Tehát ilyen érzés amikor ti nyugovóra tértek. Odabent, a fegyverben, nincs semmi. Csak egy nagy, üres, sötét, légüres tér. Mintha egy felhőn feküdnél. Kényelmes, de... Egy idő után unalmas. Azt hiszem. Végső soron a halandó élet talán nem is olyan nyűg. - Szinte dorombolta, miközben újabb és újabb szagmintákat vett a párna huzatából.
- Átöltözhetsz. Ne aggódj, nem foglak megbámulni. Vagyis. Nem tudom. Jelen pillanatban magam sem tudom miként tennék.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 14 2021, 20:05
Már egyáltalán nem volt semmiféle ellenvetése a társasága iránt, bár be kellett ismernie, hogy az előbb kibújó ismeretlen oldala a Dzsinnek igen is kizökkentette a megszokott kerékvágásból néhány perc erejéig, - pontosabban több mint fél órán át hancúrozott az úrnője kebleivel a világot még nem ismerő suhanc.
- Miért ajánlasz fel valami olyat amivel a későbbiekben megeshet, hogy egyáltalán nem jársz jól? Tudod Avidité, sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de nem járnál jól velem hiszen felettébb mohó és vad szerető vagyok. A legtöbbször, sőt eddigi aktusaim során a játszó pajtásaimat éjszakai nasiként szolgáltak. Valójában vacsora volt mint sem a buja vágyak kielégítésére szolgáló alkalom. Bár el kell , hogy ismerjem valóban volt benne az is: nem is kevés.- magyarázta halkan Darcia, majd a köpenyt magára terítve megmarkolta a fiú kezét és orrát fennhordva indult el a kabinba. A matrózok elégedetlen morgása ekkor már pusztán csak elhaló fuvallat volt, a démon nő pedig egy percet sem szánt arra hogy bűntudatot érezzen a férfi iránt.
Avidité elfoglalta helyét az ágyon, ez volt az első dolga mikor a szűkös kabin négy fala közé értek. Maga az ágy Darcia egyik drágább francia ágyainak egyike volt, és nem volt rest ezt minden alkalommal magával hoznia. A párnáját molesztáló, orrát belefúró fiú már csak hab volt a tortán a királyi fekhelyen. Mégsem illette mérges, szitokszavakkal, hiszen láthatta mennyire élvezte a férfi a halandó örömök nyújtotta egyik legfenségesebb pozitívumát.
A kardot megtámasztotta az ajtó mellett, majd tett néhány lépést a baldachinos zug irányába. Avidité már csak akkor érezte közelebb az úrnőjét, mikor már amaz mellette hasalt az ágyon és fejét megtámasztva. Elégedett mosollyal és kíváncsi tekintettel vizslatta amaz szagminta vételét. Vajon tudja, hogy amiért most ennyire odavan. Az utált úrnőjének aromája?
- Sose aludtál még ágyban? – tette fel a kérdést meglepetten, bár nem lepte meg. Az viszont annál inkább mikor a hibrid elismerte, nincs semmi jó abban ha a voidban éli le az egész életét.
- Mit szólnál ha ma nem kellene a kardodban gubbasztanod? Nem kell félned, nem fogom se a nyakadat sem pedig egyéb érzékeny testeden elhelyezkedő pontjaidat zaklatni az agyarak érintésével. – biztosította arról, hogy nem áll módjában álmában kiszolgálni a fétise által érzett igényeit.
- Nincs szükségem arra, hogy átöltözzek. Én meztelenül alszom. – vont vállat a nő, majd hátára fordult és a plafon pókhálós szegmenseire szegezte tekintetét.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 15 2021, 22:02
- Oh, valóban? Szóval felfalod a szeretőidet? Ez kellemetlen. Mármint Nekik és nem Nekem. Mégis minek nézel Te Engem? Lényem egyik másik entitáséhoz sem hasonlítható. A legerősebb démonhibrid és vérfarkas testéből alkottak. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Pokol királyával, Lucifer-rel vagyok egyenértékű. - Avidité nem értette, hogy fenséges személyének magasztossága, miért képezi még mindig vita tárgyát? A halandóktól még csak-csak elnézné mondván: ostobák, de egy Darcia kaliberű démontól, már elvárná, hogy tisztában legyen az erőviszonyokkal.
- Továbbra is tartom magam ahhoz, amit mondtam. Nem hátrálok meg. Hovatovább. Az, hogy az eddigi kísérleti patkányaid mind egy szálig meghaltak, csak a saját gyengeségüket fémjelzi. Én vagyok az egyetlen méltó partner a számodra. - Foglalta össze a véleményét és a részéről, lezártnak tekintette a témát. A továbbiakban engedett Darcia unszolásának és hűségesen követte Őt a hajó kabinba.

* * *

- Ez az első ágy, amivel fizikai kontaktust létesítek. Életem nagy részét egy undorító, átlátszó folyadékkal teli üveg inkubátorban töltöttem. - Motyogta bele a párnába.
- Energia készleteim feltöltésére, a void a legalkalmasabb hely. Elkerülhetetlen, hogy egy meghatározott időt ne töltsek el legalább benne. De értékelem az ajánlatod. - Bár nem mondta ki, de elgondolkodott, hogy talán, de csak TALÁN, a kötelezőnél többet ne remetéskedjen a kardja belsejében.
- Ruha nélkül? Milyen kis kényelmes valaki. Darcia. Bár azt mondtad, hogy nem kell félnem az agyaraid pajzán érintésétől. De ez fordítva nem igaz. Ki tudja, hogy mire vagyok képes? Talán. Még én sem tudom. - Kezdte el latolgatni a lehetőségeit. Tény és való, hogy Darci-tól - talán a démon vér miatt - de nem óckodott.
Avidité az oldalára fordult. Arca egyik felét elnyelte a párna, a másik felével pedig az úrnőjére meredt.
- Van valami amit szeretnék megkérdezni. A Büszkeség bűnéhez hasonlítottál. De ugyanakkor azt is mondtad, hogy nem érhetünk fel hozzád. Miért? - Bár az esetek többségében nem lehet eldönteni Avidité-ról, hogy figyel-e vagy nemes egyszerűséggel elengedi füle mellett a másik mondandóját, de most minden kétséget kizáróan, Darcia-é volt figyelme 100%-a.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 16 2021, 16:47
- Talán ha magad alkotnád meg a voidot amiben élsz, akkor lehet sokkal jobban esne a testednek és a lelkednek az ott töltött idő. – próbált logikusan rálátni az aktuális, ki nem mondott problémának. Amit talán csak ő vett komolyan Aviditével ellentétben. Az ezüstös íriszekkel vizslatta amazt, a hideg tekintetét még a párna alá is befúrta. Ezt pedig úgy érte el hogy hasra fordult újfent és állát megtámasztva a párnán, egész közelről szemlélte meg a dzsinnt.
- Mindenesetre ha egyszer talán kedved támad több időt tölteni, az én általam megválasztott vaskos takaró alá bújni egy franciaágy keretein belül: akkor csak szólj. – Mosolyodott el szélesen majd a kezeit a párna alá tolva, persze ennek köszönhetően Avidité kulcscsontja alá fúrva a könyökét. Végül kényelmesen elhelyezkedett és ebből a közelségből szemlélte amaz békés arcát. Avidité új témát talált, mégpedig azt kezdte el pedzegetni
- Megpróbálhatod, a kis tejfogaiddal átharapni a bőrömet fiú. De lehetséges , hogy démonodra akadtál és még a végén beletörik a fogad. Akkor viszont holmi kívánságok nem fogják helyrehozni a fogsorodat, én pedig egy fogatlan démon farkassal nem sokra megyek.~   – Paskolta meg kézfejével a puha arcocskát, majd meglepetten rávigyorgott. - Egek, olyan a bőröd mint a babapopsi! – Incselkedett, farkincájával pedig minden egyes porszemet izgatottan porolt ki a közvetlen környezetében a berendezési tárgyakból, - illetve azokról.

Ezt a gyermeteg, gyerekes hangulatot az a kérdés őrölte fel majd semmisítette meg amit Avidité legutoljára tett fel neki. Darcia arca már a gondolat végett sem volt felhőtlen, de végül egy elégedett mosollyal konstatálta hogy Avidité nem csupán élcelődik hanem valósággal inná a szavait ha végre megszólalna. Darcy megnyalta kiszáradt ajkait, majd nyelve hegyével végignyalintott azoknak a magasztos agyaraknak a hegyén mielőtt belekezdett volna.
- A falánkság bűne vagyok, ezzel egyidejűleg mindent képes vagyok a hasznomra fordítani. Történetesen pedig, hogy Haku a napnak és a tűznek parancsol... számomra az energia amiből létrehozza a támadásait, egyszerű reggeli. Semmi több. Haku hozzám képest egy porszem, egy olyan entitás akit bármikor képes vagyok a körmöm hegyével elpöckölni. A testvéremnek nevezhetném, de ismerem már rég óta és neki a vérkötelék nem számít. Kivéve ha Wenről esik szó, azt hiszem az ő lábai előtt szívesen hever. – Adott ez utóbbi mondatának sejtelmes hangsúlyt.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 16 2021, 20:13
- A void felett nincs hatalmam. Úgy is mondhatnám, hogy csak egy lélek vagyok, porhüvely és képesség nélkül. Ez... az én keresztem. Őrült teremtőim nem láttak benne rációt, hogy veszélybe sodorják az életemet egy-két kényelmi funkció bevezetése kedvéért. De nem kell aggódnod. Jól megvagyok. - Már egészen megszokta a mindenféle objektumtól mentes, sötét teret. Így nem csak ideje van rá, de jobb dolga nem lévén, azokban az órákban, kénytelen rendezgetni a gondolatait. Fejlődni.
- Rendben van. Elfogadom az ajánlatodat és élek is vele. Most rögtön. Úgy döntöttem, hogy estig nem térek vissza a kard magányos világába. Helyette inkább megismerkedek az ággyal. Darcia, te leszel az idegenvezetőm. Rajta hát, ne okozz csalódást. - Nem kellett sokat győzködni. Önként és dalolva belement úrnője tervébe.
A fejét megmozdítva, egy picit előrébb helyezte azt. Az orruk így most összeért.
- Nem vagyok barbár. Még ha képes is lennék rá sem harapnám át a bőrödet. Nem vonz a hús és a vér íze. Ellenben a bőröd illata csábító. Egyre csak az jár a fejemben: vajon milyen íze lehet? - Morfondírozott buja csillogással a szemeiben.
- K-köszönöm... - Húzta fel az egyik szemöldökét. Nem tudta, hogy mire vélje a "bókot". Mivel 24 órában egy különleges energia-mező védi a testét, így a Nap sugarai, nemes egyszerűséggel visszaverődnek. Az eredmény hófehér, puha bőr, vörös szemek és ezüst, fakó haj.
- A te bőröd is igazán bársonyos. Kiváltképpen "ott". - Utalt az általa olyannyira bálványozott keblekre.
Amikor Darcia belekezdett a magyarázatba, Avidité töretlen figyelemmel hallgatta, hogy miért úrnője a leghatalmasabb a démon hibridek közül. Egyes pontokkal kénytelen volt egyetérteni, másokkal pedig nem. Utóbbiakat nem is volt rest szóvá tenni.
- Nem olyan férfinak tűnt, mint akinek nem számít a kötelék. Azt a halandó nőt úgy védelmezte, mintha csak a saját az élete múlott volna rajta. - Kezdte el, majd néhány másodpercnyi hatásszünet után folytatta.
- Darcia. A testvéred nem a tűznek "parancsol", hanem egy magot hoz létre, amely forró, mint a Nap maga. A tűz, csak a folyamat mellékterméke. Még az elsőosztályú mágikus képességem ellenére is, képtelen vagyok hasonló dolog kivitelezésére. Azt mondod, hogy a tűz nem hatásos ellened. De mi a helyzet a felforrósodó levegővel? Még ha nem is éget szét belülről, a légszomj végez veled. Levegő nélkül, még Te sem vagy képes életben maradni. - Foglalta össze röviden a gondolatmenetét.
- Na persze. A képességed tüzetesebb megismerése nélkül, ennél többet még én sem mondhatok. De egy dolog biztos. Ha engem használsz, legyőzhetetlen vagy. - Jelentette ki határozottan.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Feb. 18 2021, 16:47
- Ha nincs hatalmad akkor azt hiszem valóban rá kell venned magadat arra, hogy többet legyél idekint ebben az undorító anyagi világba. Így hát nincs választásom mint előkészíteni ilyen alkalmakra egy, a te igényeidet kielégítő lakosztályt. Már csak vissza kell érnünk a birtokra, ott aztán kedvedre pakolászhatunk. Persze Albiont jó lesz elkerülni, hiszen hajlamos beleszólni abba is ami nem az ő biznisze... - Gondolkodott el hangosan ezeken, miközben lelki szemei előtt szinte megjelent a vérfarkas amint az elégedetlen morgások közepette csatát vív a dzsinnel a szoba helyes, szimmetrikus elhelyezése érdekében.Ezekre a fantáziadús gondolatokra egy elégedett, kaján vigyor úszott a démon arcára majd egyszerűen átfordult a hasára. Ennek a hánykolódásnak oka a gyér hely volt, így hát végül csak ráfordult a fiú hátára és azon elhelyezkedve a keblek bőséges elég párnáját kihasználva a fiú lapockájának nyomta az idomokat és farkával még annak egyik lábára kapaszkodás végett rá is tekeredett.
Avidité ekkor már zavartan pislogott a nőre, és míg orruk összeért Darcianak volt ideje karmaival dagasztani kezdte a fekhelyét.
- Voltaképpen azokon a pontokon? Nos, figyelmezz rám démon... ha elég kegyes hangulatomban találsz, talán voltaképpen... megengedhetem hogy a markaid újra azokra a vizekre evezze. De annak viszont ára van, nem is kevés... de nem több mint egy harapás, a selymes nyakadon. A hófehér bőrödbe fúrom az agyaraimat, cserében te pedig addig kapaszkodhatsz a női test bámulatos hegységeibe míg kedved tartja. Vagy míg én, vagy te meg nem unod. - Hajolt amaz hátáról a fiú hegyes füléhez, és szinte belepihegte a halk és édes szavakat.

- Lehet valaki bekötötte a fejét, hidd el... ha nem lenne ott az a szuka, vagy ereje és épp esze teljes százalékát birtokolja akkor már kevésbé ilyen kegyes úr. - Simított a fiú nyakára, mellkasa alatt átdugva a kezét majd megszorította kissé ott az ádámcsutka alatti torok részen. A nyelve kibukott ajkai között, majd a vékony bőrhöz hajolt ám mielőtt beleharapott volna: válaszra méltatta a fiút.
- Nem, én magam sem kapok levegőt akkor és a hőséget nem mindig viselem jól. Ahogy mondtad viszont, míg mi ketten egyben vagyunk addig senki sem szegheti kedvünk. Nem veszthetünk háborút, sem pedig csatát. - Csípett bele éles agyarai hegyével a vékony hámszövetbe kóstolt, ezt egy kíváncsi ízlelőbimbókkal tarkított nyelvecske követte. Végül pedig a tőle telő legkegyesebb módon, finom és óvatos mozdulattal átharapta a bőrét. Ám mielőtt nekiveselkedett volna a vére bekebelezésének, elemelkedett mellkasával a széles hátról és megfordította a fiút. Combjai amaz csípőcsontjának simultak, ágyékának pedig szemérmesen nekinyomta dombját. Így volt kényelmes a kis falánknak. Darcia pedig ezek után nem tétovázott, a sebhez hajolt és visszaillesztve fogait megszívta a hús börtönébe rekedt ereket.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 20 2021, 12:07
- Ne szaladj ennyire előre, Darcia. Továbbá. Ne éld bele magad. Az, hogy megtisztelem az anyagi világot jelenlétemmel, csak egy opció. - Kezdte el pökhendien, majd elmosolyodott.
- De tegyük fel, hogy így teszek. A lakrész és az ágy, amire vágynék, a tiéd lenne. Ahogy korábban is megmondtam és nem győzöm hangsúlyozni, az enyém vagy. Így tehát a közelséged elvárt. - Jelentette ki ellentmondást nem tűrően. Valamikor ekkor vált Darcia fekvő alkalmatosságává is. Meglepő módon, egy zokszó nélkül tűrte, ahogy az maga alá gyűri Őt.
- A vérem lenne az ára, hogy kielégítsem a kíváncsiságom? - Szaladt fel a szemöldöke. A bűvölő szavak révületében is képes volt megőrizni a józanságát.
- Akárhogy is nézem, ez nem jó üzlet. A vérem egy olyan kincs, ami csak is engem, tulajdon gazdáját illet meg. A válaszom tehát nem. - Hezitálás nélkül elutasította az ajánlatot. Már csak az volt kérdéses, hogy a nőt vajon ez mennyire érdekli?
- Azt hiszem igazad van. Velem ellentétben, ti démon hibridek szeszélyesek vagytok. Bűneitek és vágyaitok által megpecsételt illetve vezérelt, hiú szörnyetegek. ~ - Adott igazat és kíváncsian élte meg, ahogy Darcia felkészül az étvágya csillapítására.
- Pontosan. Legyőzhetetlen vagy. De csak nekem köszönhetően. Ameddig ezt észben tartod... rendben leszünk, kislány. ~ - A vámpír harapását egész kellemesen élte meg Avidité. Nem gondolta volna és őszintén meglepődött, hogy az apró fogak - húsába való - behatolása voltaképpen mámor volt sem mint fájdalmas tortúra. De a tényen, miszerint Ő minderre engedélyt nem adott, még ez sem változtatott.
- Darcia le Mort. Most meg kéne, hogy öljelek. - Bár ezt mondta, esze ágában sem volt véghez is vinni. Az úrnőjéhez hasonló tápanyag forrás ritka, Darcia-val pedig megütötte a főnyereményt. Minden pimaszsága ellenére, akkor amikor számít, gondos fegyvermestere szokott lenni. A kard - víz alól való - kihalászása is egy pozitív pont volt.
A teste engedelmeskedett a másik noszogatásának, így amikor az megfordítva Őt rátelepedett, a vére áramlása akarva is akaratlanul két felé ágazott el. Egyik fele a belőle táplálkozó szájába, a másik fele pedig teste alsóbb részei felé vándorolt.
Két kezével belemarkolt a nő fenekébe és ekképpen húzta Őt egyre közelebb és szorosabban magához, egészen pontosan az ágyékához.
- Ha össze maszatolsz... te fogod kitisztítani a ruháimat. ~ - Ismertette a feltételeket. A fejét amennyire csak tudta hátradöntötte, ezzel is fokozva az élvezetet, valamint Darcia is kényelmesebben tudott táplálkozni. Hogy utóbbi folyamatot ne szabotálja, csak gyengéden cirógatta a fedetlen bájakat, de még így is egyszer-kétszer előfordult, amikor mohón belemarkolt egyikbe-másikba.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 20 2021, 14:34
- Szóval akkor nem úszom meg, meg kell osztoznom veled azon a hatalmas francia ágyon. Nem igaz? Ilyen szűkösen még sosem aludtam, így azt hiszem meg kell találnunk a megfelelő pozíciót a kényelem érdekében. Mondjuk fél testtel rád telepedek, míg másikkal az ágyon maradok. Van valami ellenvetésed esetleg? -  Következtette ki a valóst, majd a démon vérvörös szemeibe nézve rövid ideig elidőzött a hamis pillantáson amivel rendelkezett.
- A véred csak egy kis fizetség a hűséged mellett, amivel kielégíted az igényeimet mialatt én is ellátlak a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaggal. - magyarázta a tőle telhető legtisztább és legérthetőbb módon.

***

- Veled ellentétben?: -  Mordult fel orra alatt a nő majd kissé lenyúlt amaz csípőjéhez és ujjait beleakasztva a kemény csontba, megkapaszkodott abban és hosszan felsóhajtott. Ehhez sajnos el kellett hajolnia a nyaktól és az azon tátongó sebtől, a vér pedig a gravitáció törvényének teret adva elkezdett a párna felé csörgedezni. Mire fel mohón odakapott és ajkával letapasztva a sebet, türelmetlenül az ágyba döfött a farka végén ülő tüskével.
-Észben tartom, mert mindig megtalálod a megfelelő időpontot hogy az orrom alá dörgöld.  -  Hitetlenkedett az asszony, majd elhajolva a sebtől végérvényesen. Felegyenesedett amaz ölében, csípőjét pedig leszorítva egész ártatlanul. Ajkait lebiggyesztve nézett farkasszemet Avival.
- Az ágyamat már összekentük, így azt hiszem a ruhád tisztítása már nem jelentene problémát. - Forgatta meg szemeit, bár azt nem ismerte el hogy ő maga tenné helyre a piszkos anyagot. Az elégedett orcára pillantott és kajánul, alsó ajkát megcsípte fogaival. A fiú kezei erőszakosan, mohón kapaszkodtak néha meg az idomokban. Amaz pedig elégedetten figyelte amaz arcának változó vonásait.
- Meg is paskolsz? - kérdezett rá hirtelen, mélyről jövő buja fétiseit zabolátlanul hagyva. Ez volt az a mondat, amit józanul meg sem kérdezett volna.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 20 2021, 20:31
- Hah? Na jó. Ezt most mondd újra. De ezúttal, több tisztelettel és ne olyan fájdalommal a hangodban, mintha az egyik fogadat húznák. <3 A velem - egy ágyon - való osztozkodás jutalom, még egy hozzád hasonló, magasabb rendű entitás számára is. A kényelmes pozícióról alkotott véleményed meg egyszerűen pocsék. Talán a saját magad ellensége vagy? Ha úgy aludnál, hogy félig rajtam, félig pedig az ágyon fekszel, a vertikális szint eltolódás végett, ébredéskor olyan zsibbadásban lenne részed, hogy én azt a hisztit nem lennék hajlandó elviselni. Arra akarok kilyukadni, hogy miért nem fekszel egyszerűen csak rám? Lényed egészével. -  Véleményezte Darcia legújabb tervét. Mint mindig, most is kritikus volt na és persze telhetetlen.
- A vérem telis tele van mágikus energiával. Ha egy közönséges halandó inná, csak kárba veszne, de Te veled, azt hiszem kivételt tehetek. -  Megpróbálta úgy beállítani a dolgot, mintha csak az Ő kegye miatt ihatná amaz a vérét és nem azért, mert nemes egyszerűséggel leteperte Őt és kiszolgálta magát.
- Legyen, Darcia. Megengedem, hogy a fenséges vérplazmámmal csillapítsad a téged oly régóta mardosó éhséget. ~ Cserébe. Mint azt te magad is mondtad, a tested az enyém.  

Amikor Darcia elhajolt a nyakától és a vér elkezdett a párnára csordogálni, Avidité nem tűrhette szó nélkül:
- Ha pazarlod, akkor úgy veszem, hogy jól laktál és a továbbiakban megtagadom tőled az újabb adagot. Mondd csak Darcia, tényleg ezt akarod? -  Szidta meg szigorúan.
- És igen. Jól hallottad. Velem ellentétben. Ti démon hibridek, tökéletlenek vagytok. A létezésetek csak egy célt szolgál. Hogy a kapu megnyíljon. Még akkor is, ha ez a ti életetekbe... -  Itt elharapta a szavát.
- Hagyjuk. Nem fontos. -  Lehunyta a szemeit és remélte, hogy a másik sem kérdezősködik. Ez egy 6 pecsétes titok volt, amiről még Avidité-nak magának sem kellett volna tudnia.
- Mit mondhatnék. Különleges vagyok. A megfelelő időzítés csak egyike a számos jó tulajdonságomnak. Azért mondtam számosat, mert a számtalan tán nagyképűen hangzott volna. De csak hogy egy fokkal jobban hangozzék. Te vagy a legtökéletesebb fegyvermester jelölt a számomra. A képességed, hogy mások energiáit elnyeled, tökéletes szinkronban van az én energia fogyasztásommal. -  Bökte ki váratlanul a dicséretét.
Avidité sejtelmesen mosolyogva nézett fel a rajta üldögélő nő szemébe.
- Az ágy nem érdekel. Ellenben a ruha igen. A saját mágikus erőmből teremtettem, így hát kedves a számomra. Gondom lesz rá, hogy a saját két kezeddel, egy heves sodrású folyó vizében mossad ki. ~ -  Jelentette ki. A tekintete ördögibb volt, mint eddig bármikor. Egy újabb tulajdonsága derült ki: nagyon érzékeny a saját holmijaira.
A meglepődöttség egy pillanat alatt ült ki az arcára, mihelyst meghallotta Darcia kérdését.
- Megpaskolni? -  Kérdezett vissza megerősítésre várva. Csak, hogy biztos legyen benne, hogy jól hallotta.
- Vagy úgy. Milyen kis mocskos lány vagy, Darcia. <3 -  Jobb kezével felnyúlt úrnője tarkójához és lehúzta Őt. Avidité arca Darcia keblei közé lett eltemetve, szabad kezével pedig, amaz fenekét kezdte el gyengéden megpaskolni, majd egy váratlan pillanatban, karmai hegye, megkarcolta a makulátlan bőr réteget. A vér kiserkent.
- Hoppá hoppá. Hát ez véletlen volt. Bocsika! ~ -  Motyogta gúnyosan.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 20 2021, 22:14
- Azt hiszem, akkor az előbb elmondottak teljes tudatában igazat kell adnom újfent annak amit itt az előbb elmondtál nekem.
Tartotta lehunyva hosszú sűrű fehér pilláival keretezett szemhéját, majd az ujjait, amazok karmait féken tartva a fiú fehér hajába fúrta és homloklát az alatta heverőének szegezte. A fehér fürtök előre omlottak, míg tömegük nagy része a finom alacsony hegyeket alkotó lapockák közé húzta a gravitáció. Egy részük mégis, gyengéden megsimítva a keskeny női vállakat végül előre omlottak. Darcia hallkan szusszant egyet, majd nedves ajkaival a dzsinn alsó szemhéja alatt feszülő vékony bőrrétegre tapasztotta és gyengéden rácsókolt. Őszintén megvallva magának is, fogalma sem volt arról milyen indíttatásból helyezett el ekkora érzelmeket a kettőjük között kialakul bizarr programjukban.
- Minő megtiszteltetés, akkor hát azt hiszem ezzel az engedéllyel már ki is szolgálhatom magamat.~ -

xxx

- Nem pazarolom, de teli szájjal nem vagyok képes beszélni. A gondolatolvasás pedig illetlenség, így hát megvetem azt hogy esetleg a telepatikus képességeiddel az én agytekervényeim között megbúvó gondolatokban matass. - Adott magyarázatot tettére, miközben jobb szemfogáról sovány cseppekben ráhullott alsó ajkára az éltető vér, majd a dús párkányról lefordulva végig csordult állán és annak csúcsán megpihent.
- Tökéletlenek vagyunk?! - Csattant fel hirtelen, majd az utolsó fél szóra megborzongott és kezével hátra simítva még vizes tincseit az ajkaira tapasztotta kezét. Tekintete pedig kissé esetlenül, riadtan kezdett el járni egyik sarokról a másikra míg agytekervényei dolgoztak. Talán ahhoz sem kellett volna sokkal több, hogy könnybe lábadjanak a szemei de ehhez túlságosan is gőgös és büszke volt. A hangja mégis arról nyilatkozott, hogy nincs tisztába melankolikus érzelmeinek erejével. Avidité hirtelen hallgatása csak rontott a meggyilkolt hangulaton, még ha csak az őszintesége is mondatta ezt vele Darcia kétségbeesését váltotta ki.


- Az én erőm szinkronba van a tieddel, ez így igaz. Ezért is én vagyok szinte az egyetlen ezen a világon, aki képes téged megfelelő élelemmel ellátni. A minőség pedig folyamatos, ha én már nem leszek, te gazdáról gazdára fogsz majd vándorolni... - Hosszú percek kínos hallgatását követte a hirtelen és mélyről jövő, remegő hangszínnel megalkotott válasz.
Kézfejét az ajkainak tapasztotta és egyik szemét lehunyva, hatalmas vörös könnycseppek jelentek meg a pillák tövében majd mikor eleredtek a könnyei azok sebesen végig szántották arcát és álla vonalában megrekedve vörös - egyenletlen vonalakat festettek. A nyugtalanságról és a benne hagyott furcsa érzésről a fel és le kunkorodó farkinca is tanúskodott, két karját pedig átfonva mellkasán a keblek ölelése alatt lenézett Aviditére.
Nem válaszolt már a ruháit illető kijelentésre és ígéretre, csak némán szuggerálta amaz alatta kényelmesen heverő testét. Avidité hosszas gondokozás után értelmezte buja kérését, majd megragadta a nő tarkóját és lehúzva magához  a kebleibe temette arcát és megmarkolta idomait. Darcia könyökét megvetette a feje felett két oldalt és lehajtotta fejét. Hosszan sóhajtott fel, majd a párna vörös selymébe markolva bátorkodott homorítva jobban kitolni formás fenekét. A démon körmei a finom paskolást követően pedig meg is akadtak benne, szisszenést vonva maguk után.
Darcy haja takarásán át - ami most a fiú fejére és a párnára omlott - az arcára szegezte tekintetét, felső ajkának jobb széle felugrott és kivillantva agyarát a "gyermek" tarkója alá kapott és dús keblének egyik érzékeny, puhább szegmenséhez vezette annak ajkait.
- Van kellemesebbnél kellemesebb funkciója is, az imádott kebleimnek. - mordult fel magabiztosságát visszanyerve, majd a másik kezét is elemelve az általa nagy becsben tartott ing gombjai után kezdett el kutatni.
Ideje volt biztonságba helyezni azt, mielőtt még cseléd munkára ítélik.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 00:28
Látva, hogy Darcia-t mennyire megviselte az, amit a démon hibridekről kotyogott ki, Avidité úgy döntött, hogy kitálal.
- Figyelj jól rám, Darcia. Te és a többi démon hibrid, egyetlen céllal jöttetek a világra. Hogy Lucifer számára, a Pokol és a halandó világ közötti átjárót megépítsétek. De az igazság az, hogy az "átjáró" alapanyaga nem más, mint a ti életerőtök. Érted? A királyotok csak mint fogyócikk tekint rátok. - Mesélte, majd hagyott egy kis időt mindezt megemészteni.
- Hogy a szüleitek mennyire bűnösök, azt nem tudom. De ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy Ők is meg lettek tévesztve. - Zárta sorait és a szeme sarkából figyelte úrnője reakcióját.

* * *

- Mi tagadás. Te és Én jó párosítás vagyunk. Találkozásunk már-már sorsszerű volt. Már-már néha még az is előfordul, hogy nem átkozom a napját. - Gúnyolódott és még a nyelve hegyét is kiöltötte.
- Az bizony kellemetlen lenne. Lévén meglehetősen maradi típus vagyok, nem szeretem lecserélni a régi, jól bevált ingóságaimat. Te pedig egész különleges vagy még közöttük is. Nem engedélyezem, hogy elpatkolj. - Mondta szinte parancsolóan.

- Hé, hé... Most meg mi a baj? - Tűnődött el, hogy mi lehet ez az indokolatlan hangulatingadozás.
- Jól van, jól van. Nem kell sírni. Persze megértem, hogy a közelségem olyan földön túli örömet okoz neked, hogy képtelen vagy tűrtőztetni magadat, de ezzel kínos helyzetbe hozol engem. - Vonta fel az egyik szemöldökét. Most kedve lett volna lenyalni a könnycseppeket, de a jelenlegi testhelyzetükben, aligha tudott volna felülni.
Avidité egy ideig némán feküdt Darcia alatt és próbálta megérteni a lány hangulatingadozásait. Több kevesebb sikerrel.
- Tudod... igazán mondhatnál valamit. Bármit. Kivételesen nem várom el, hogy engem éltető, dicshimnusz legyen. - Próbálta oldani Darcia borús hangulatát. Nem sokkal ezután pedig, magára rántotta.

- Ha te mondod Darcia kedves, elhiszem. Mégis csak a te portékád. De aki teszteli, az én leszek. - Szólt ki a dús keblek alól, majd nyelvével, pajkosan játszani kezdett az egyik bimbóval. Végül pedig még be is kapta.
- Hm. Ha hasonlítanom kellene valamihez azt mondanám, hogy olyan mint egy érett cseresznye. - Jegyezte meg és közben észre sem vette, hogy az ingje gombjai, lassan elkezdtek kikapcsolódni.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 01:47
- Nem érdekel, nincs szükségem arra hogy egy magadfajta pitiáner dzsinn elmagyarázza nekem az egész mibenlétét ennek a helyzetnek. Nincs szükségem a vígaszodra, mert te egy olyan entitás vagy aki parazita életmódot folytat. Ha a gazdád kimúlik, mert holmi kapu malteréba kell a porhüvelye. Hát akkor legyen, vállalom azt a halált amit ez kínál. Te pedig tovább állsz és a legnagyobb Isten oldalán fogsz lógni, Lucifer ölebe leszel. Mert mást nem fogsz méltónak találni erre! - Darcia méregtől és csalódástól fűtött hangulata végett, most nem lehetett tudni hogy mindezt komolyan gondolta vagy csak szimplán a keserűsége végett vágta mindezt Avidité fejéhez.
- Talán pont, hogy ők ajánlották fel a testünket erre a célra.... -

xxx

- Akkor nem átkozol engem Avidité, mikor a fogaid között épp az a minőségi tápanyag jut be amire oly régóta áhítozol és amit annyira tökéletesnek tartasz. Persze ezt el kell fogadnom, mert ki vagyok én? Egy tökéletlen démonhibrid, aki már a születése első percétől fogva a halálra van ítélve. Most, hogy ezt tisztáztad előttem Avidité. Azt hiszem hálásnak kellene lennem. - kezdett bele a véres könnyektől maszatos orcával őrülten kacagni, és ezekben a percekben igazán kevés volt az a fenséges kisugárzás benne: amit eddig alattvalói és szolgái, elismertek. A tekintete üveges volt, és ezen perceiben úgy festett akár egy Persephoné által létrehozott porclán baba. Csak kevésbé oly bájos arccal megáldva.

- Fogalmad sincs arról mit érzek. Te nem érzel semmit. -

Kellett 10 perc mire a Falánkság bűne összeszedte a gondolatait, és rendbe téve arcát a keblére tapadó Aviditére mert pillantani. Az arca még rideg volt, de a további másodperceket felőrlő percek után már egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Édes vagy erre is van egy savanyú megjegyzésed? - Kezdte el a gombokat árkuktól szétválasztani, majd lesimította a mellkasáról a ruhadarabot.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 18:30
- Ez a pitiáner dzsinn épp most adta ki a kezéből az utolsó aduászát. A tudatlanságod előbb vagy utóbb a vesztedet okozta volna, midőn Lucifer mézédes szavakkal csalt volna lépre. De most, hogy tudsz a kis titokról, ez most már nem fog megtörténni. Sőt. Minden vágyam, hogy a te kezed legyen az, ami a pengémet átdöfi annak a tikkadt Istennek a nyakán. Képzeld csak el az alkotóim tekintetét. Ha-ha. ~ - A szokásos formájával oldotta a helyzet komolyságát, de ez most nem volt elég.

- Darcia? - Kezdte megkérdőjelezni úrnője elmeállapotának józanságát.
- Ostoba vagy. És ha így folytatod, később még rossz szájízzel fogsz visszagondolni a pillanatra, amikor ilyen kínos helyzetbe hoztad magadat előttem. - Figyelmeztette, hogy a méltósága veszélyben van.
- Engem soha egy percig sem érdekelt mi célból alkottak. A saját magam sorsának kovácsa vagyok. Én képes vagyok rá. Te talán nem? - Próbálta meg rávezetni, hogy tegye túl magát a terven, ami az élete feláldozását igényli.  

- Hát persze. Nekem miért is lennének érzéseim? Elvégre csak egy szörnyeteg vagyok, aki saját magán kívül, másra nem is gondol. - Adta a lovat Darcia alá és kimondta azokat a szavakat, amikre a nő maga is gondolt.

- Nem rendelkezem elegendő ismerettel a gyümölcsökről, hogy a megjelenésén kívül, az ízét bármelyikhez is hozzá hasonlíthassam. De. Nem tagadhatom, hogy bármi legyen is ez, kedvemre való. Ha savanyú megjegyzést vársz, sajnálom, de csalódni fogsz. Elégedett vagyok. - Felelte határozottan. Már csak remélni merte, hogy a keblek alól kiszűrődő hang eljut Darcia füléig. És hogy az meg is érti, lévén ez a testhelyzet mindennek kedvezett, csak a beszédnek nem. A ránehezedő súlytól, a száj alig tudott mozogni. Hovatovább, a levegő is igencsak fogytán volt.

Amikor az ingje legutolsó gombja is szétválasztásra került, Darcia elkezdte Őt megszabadítani a felesleges ruhadarabtól. Ez már Avidité-nak is feltűnt, így a kezeit - amikkel eddig a nő formás testét cirógatta - széttárva lehelyezte maga mellé az ágyra, hogy az ujjaiból való kibújtatás is zökkenőmentes legyen.

A fiú bőre makulátlan volt. Sehol egy karcolás. Csatában, nem sűrűn sérült meg, ám amikor mégis, a regenerációs képességei gondoskodtak a nyomok eltakarításáról. A ruhák miatt, amiket hordani szokott, nehezen lehetett volna megmondani, de a felsőteste arányaiban véve is tökéletes, kidolgozott volt, ahogy az egy démon hibridtől elvárható. Az már más kérdés, hogy Ő mindezért vajmi keveset tett. Itt ott démoni rúnák díszelegtek, amit minden bizonnyal a Hakuryuu-val való genetikai rokonságnak lehetett betudni.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 19:32
- Később? Ki mondta hogy lesz még később? Ha így haladunk akkor sose lesz később, a tökölésünk és az időhúzás ára az hogy a holnapot is alig érjük meg. De ne aggódj hűséges pincsim, az Úrnőd tudja hogy nem csak ez az egyetlen út amit járhat. sosem voltam áldozat és nem is leszek mert ez nem az én világom. -kuncogott fel eszelősen, majd megragadva a finom és selymes arcot lehajolt. Szemeit tőrként meresztette a fiú arcára, majd hirtelen megszelídülve az ajkaihoz hajolt és az ajkain végig nyalva a torkára fogott.
- Azt hiszem ez az egész eset a kettőnk között maradhatna, nem gondolod? - nyomta hüvelykujját az egyik artériára erélyesen, majd odahajolt és beszívta amaz tiszta bőrének édes aromáját.

- Akkor ezesetben bármikor megosztom veled mint fekvő alkalmatosságként, mint pedig édes kis jutalom gyanánt az én bőséges kebleimet. Mi több, ha ennél gyermetegebben nézel rám a továbbiakban is akkor kénytelen leszek még a végén a gyermekemként tekinteni rád. - Emelkedett el a fiú arcáról, hiszen amaz már valósággal a fulladás közeli állapotba került és lehetetlenné vált számára hogy teljes mértékben kielégítse a légszomját.

- Micsoda ínyenc falat... - szuszogta a semmiből Avidité fülébe a kaján és buja - másféle irányt vett éhségű - hangvétellel amaz saját árnyéka. Darcy ajkai megremegtek majd széles, szinte fülig érő mosollyal az arcocskáján a földre nézett. Az ágykeret lábai alatt több entitást is kitévő, árnytömeg kushadt és szinte éhesen nyújtózkodtak Avidité nyaka után, Némelyik fekete masszából felépülő végtag még meg is érintette a démon testét.

A bárónő lassan leengedte a padlólapokra amaz ingjét, ehhez előbb azonban a té állást vett fiú karjairól is le kellett hámoznia a tapadós és egyéb helyzetekben sikamlós anyagot. A farka végére akasztotta végezetül, megvetve a gondolatot hogy leejtse az alávaló paaziták közé. Ezek után pedig egyenesen a velük szemben fal mellé állított székre hajította amazt. A vörös és lila heterochrom szempárban ülő felemás íriszek megremegtek, ahogy a szemei elé tárult a már talán máshol is látni vélt mellkas és annak kidolgozott felszíne. A hallgatás ekkor már fél órásnak tűnt, ezért megköszörülte a torkát és a csípőjéről leemelkedve a nadrágjába kapaszkodott és szó nélkül lesegítette azt a fiúról. Itt Darcianak egy ismeretlen, sokak számára sosem látott oldala tört felszínre. A démon pedig a zavarában a gyertyákra emelte tekintetét, két ujjával intett és eloltotta azokat.
- Most mutatok neked valami egészen új élvezetet... - Sóhajtotta terhesen, a sötétben pedig tisztán lehetett hallani ahogy a nő ujjai zavarában roppannak párat ahogy megtöri azokat. Ezután pedig a fiú két combja közé lépve, lehasalta amaz lábai között és ajkaival nemessége közvetlen környezetében, a vékony bőrfelszínre csókolt finoman. Majd ajkaival végig cirógatta a vértől duzzadó alsóbb területek centrumát, ahol a vér hosszú percek óta megrekedt.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 20:58
- Eset? Miféle eset? - Kérdezett vissza, mint aki már el is felejtette volna, hogy mi történik. Természetesen tudta, hogy a kedvezőtlen válasz esetleges retorzióval járna.  
- Darcia. Én egy fegyver vagyok. Azok pedig nem fecsegnek. - Mondta egy áratatlan mosollyal.

- Én pedig hálásan elfogadom. A kebleid párosa valóban egy olyan örömforrás, amit még egy magamfajta isteni korlátokat feszegető entitás is elismerésre méltónak tart. Azzal viszont vitatkoznék, hogy gyermeteg lennék. Egyes alapvető ismeretek hiánya a rövid, tapasztalatok nélküli életutamra vezethető vissza. Fizikai testem és szellemi képességeim egyaránt maximálisan kifejlődtek. - Mondta kioktatóan, miután újra levegőt kapott. Egy kicsit azért csalódott volt. Nem volt benne biztos, hogy ez a pár lélegzetvétel megérte-e a lemondással járó áldozatot.

- Csak természetes, hogy az vagyok. Ámbár, hogy a saját árnyékom szájából hallom ezt, nem tudom mennyire nevezhető bóknak sem mint önajnározásnak. - Filozofált és a többi árny sem kerülte el a figyelmét. Egyik másik megérintette a testét, de Ő ezt egy zokszó nélkül tűrte. Úgy gondolta, hogy ez is Darcia egyik kis játéka.

Az ing után a nadrág is lekerült, az árnyak pedig szokatlan érdeklődést mutattak irántuk.
- Ha bármelyik potyaleső akár csak egyetlen ujjal is hozzá merészel érni a ruháimhoz, az meghal. <3 - Nevelte meg gazdája házi kedvenceit. Nem mintha zavarta volna az édes kettes nem léte, de nem tudta hová tenni, hogy ezek a sötétségből font haramiák miért pont most kerültek elő?
- Szép, nem igaz? 21 próbálkozás előzte meg az eredményt, ami most a szemeid elé tárul. Nem sok mindent köszönhetek azoknak a fehér köpenyes kuruzslóknak, de a testemmel kifejezetten elégedett vagyok. - Jegyezte meg, látván Darcia tekintete megakadt rajta.
- Új élvezetet... Meglepően adakozó vagy, nem gondolod, Úrnőm? - Sok minden megfordult a fejében, de még így is meglepetésként érte, amikor a Falánkság eleget kezdett tenni bűnének.
Extázisba ejtő érzés lett úrrá Avidité testén, midőn Darcia ajkai cirógatni kezdték férfiasságát. Az izmai először megfeszültek, majd amikor túl volt a kezdeti megborzongáson, újból elernyedtek. Mondhatni kissé feldúlt volt. Nehezményezte, hogy alkotói nem ismertették meg vele az ilyesfajta földi örömöket.
- Hmm, ez egész kellemes, Darcia ~ . Ámbár egy kicsit azért meglepődtem. Mert legyünk őszinték, melyik fegyvermester kezdené el hasonló módon fényesíteni a fegyverét? - Kérdezte egy gúnyos vigyorral a képén. Ez persze - lévén vaksötét volt - nem látszott.
- Tudod. Ilyenkor hálás vagyok, hogy te vagy a fegyvermesterem. Igencsak fantáziaromboló, ha a tiéd helyett, Lucifer szőrös képét képzelem oda. De a te ajkaidat még ékesíti is a férfi test eme féltve őrzött kincse. - A perverz vicce után Avidité összekulcsolta a kezeit a tarkója mögött, lehunyta a szemeit és egy elégedett arckifejezéssel élvezte a gondviselést.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 21 2021, 21:38
- Ezt örömmel hallom, mert a végén még egy fortyogó vulkánba kellene dobnom a kardot melyben élsz. Ezután végig nézném ahogy a több száz, sőt ezer fokos katlan amiben elmerült: szépen folyékony halmazállapotba nem helyezi. - Suttogta, sőt mi több pihegte és a hangja már ezeknél a szavaknál sem volt olyan magasztos, sokkal inkább felajzott.
- Aztán pedig felzabáljuk azt a selyemfiú porhüvelyed...-

- Szóval akkor azt mondod, nem egy csecsemő szintjén állsz és hova tovább nem is egy ostoba kamasz szintjén helyezkedsz el.. bár valld be, néha olyan viselkedést produkálsz mint egy neveltlen fiatal suhanc. Aki azt hiszi övé a világ, a szabályokat ő írja, és a mindentudása kiterjed az Istenekig is.. Oh, pont olyan vagy mint az öcsém. Bizonyára más helyzetben megértettétek volna egymást. - vont vállat, bár maga sem hitte volna hogy valóban megtörtént volna ez a mai világban.

- Ne hergeld őket... - igazította helyre a fiút, a hangja pedig sokkal parancsolóbb volt mint amilyen eddig valaha is volt az életben. A tekintete eközben újra és újra felfedezte az elé táruló testet, míg végül bele nem unva a férfiassága hívogató magaslatai l nem szólították. Már épp az ajkai közé vett volna teljesen, ám az utolsó hozzászólásakor kissé megfeszült és mielőtt még mérgében és sértettsége végett beleharapott volna felegyenesedett és felállt az ágyról.
- Azt hiszem most megölted a hangulatot, oda a libidóm.. - vette magához a sötétben köntösét, majd belebújt és helyet foglalt a nagy becsben tartott ruhadarabokon.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 22 2021, 10:20
- A szemem láttára égetnéd el a létezésemet biztosító szelencét. Milyen szörnyű vég, de a te szádból még ez is csábítóan hangzik. - Ejtett meg egy bókot, miközben véleményezte a retorziót. Eközben, középső ujjával bemutatni sem felejtett el az árnyékának.
- Az állításod igaz lenne, ha természetes úton módon születtem volna meg. De az esetemben azt hiszem ilyesmiről nem beszélhetünk. Szóval... Élcelődj csak drága úrnőm, de annak az esélye, hogy kihozol a béketűrésből, egyenlő a nullával. <3 - Mondta, majd ugyanazzal a levegővétellel folytatta:
- Tudod. Lehet mégis csak felbosszantasz. Ki nem állhatom amikor a Büszkeség bűnéhez vagy ahhoz a vérfarkashoz hasonlítanak. Veszélyes vizekre evezel kisasszony. ~ - A rideg pillantása egyértelművé tette, hogy ezt a bizonyos érzékeny témát boncolgatva, Ő akár ölre is menne.

- Jól van, jól van ~ Csak tisztáztam velük a szabályokat. ~ - Különös volt, nem értette, hogy Darcia miért védi ilyen vehemensen az árnyait. Csak találgatni tudott, de az is megfordult a fejében, hogy azok a gyenge pontjai.

- Darcia...? - Kérte számon a nő cselekedetét. Amikor már a legjobb rész következhetett volna, amaz meghátrált. Avidité maga gondterhelten felsóhajtott és az ágyból kikelve, a másik színe elé sétált. Látva, hogy a formás hátsófelek most az Ő ruháin trónolnak, akarva akaratlanul is egy néhány pillanatnyi szemrángást idéztek elő nála. De ezt most... inkább nem tette szóvá.
- Az én hibám, nem igaz? - Helyet foglalt saját tulajdon térdein, Darcia-éira pedig felkönyökölt. Ekképpen meredt fel azokba a sértettséget tükröző szempárokba.
- Sajnálom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzékenyen érintenek a megjegyzéseim. - Kezdte el magyarázni, miközben mutatóujjával végig cirógatta úrnője combjának felső részét.
- De talán jobb is így. Félő, ha ennél tovább mentünk volna, az sok megválaszolatlan kérdést ébresztett volna bennünk. - A tekintét végig vezette a különféle domborulatokon, egészen le, a székre.
- Most, hogy ezt megbeszéltük. Visszakérhetném a ruháimat? <3 - Kérdezte egyre növekvő türelmetlenséggel.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 22 2021, 14:56
- Semmi kétség, olyan mintha gyermeket nevelnék nem pedig egy hatalmast fegyvert forgatnák. Ez pedig voltaképp borzalmasan kiábrándító, másrészt pedig számodra megalázó... ez a gyermeteg viselkedés. - Fogott a középső ujjára,majd finoman megszorítva azt visszahajtotta társai közé és halvány félmosollyal a démon szemeibe nézett.
- Csak tisztázni velük a szabályokat, másképp is lehet. Morven pedig, egyáltalán nem az a fajta teremtmény akivel csak úgy össze kellene akaszkodnod. Nem gondolod?Többen vannak, és ők is képesek belőled táplálkozni, csupán másképp. Ha pedig a kardot egy matróznak adom ezalatt az idő alatt, azt is elérem hogy a végeláthatatlan táplálék forrásod hamar fogyóeszközzé váljon. - Paskolta meg annak ujjait és elhúzva a kezét körbenézett a vak sötétben. Avidité jól látta, a fekete masszából generált lények nagy jelentőséggel bírtak Darcia felépítésében.

- Ne Darciazz nekem... - Simította le ajkairól a nyálát, majd megnyalva a maradék ízletes aromát ajkain. Végül teljesen letisztította azt. Így tengette azt a negyed órát amíg a ruhadarabokon kotlott a formás idomokkal.
- Igen, ez a te hibád. De mint ahogy te is mondtad,jobb is ha nem mentünk tovább mert a végén még többet képzeltél volna ebbe az egészbe. Az pedig rád nézve, szégyenteljes lett volna. - Szúrta oda a képletes tőrét ahol a leginkább fáj, lábát pedig kinyújtva a fiú mellkasára helyezte. Ezzel egyidejűleg távolabb is tolta magától, míg kezével maga alá nyúlt és kihúzva a darabokat. A nadrágot odadobta a fiúnak, az inget azonban magára vette és elégedetten összegombolt hetykén. Aszimmetrikusan néhány gombot.
- Ez most nálam marad. -
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 22 2021, 23:43
- Nem fogok bocsánatot kérni azért, amiért olyan vagyok amilyen. Ha nem vagy velem megelégedve... dobj csak bele megint a vízbe. - Mondta elégedetlenül és a tekintetét még sértetten el is fordította.

- Ha-ha-ha. Elismerésem, ezt aztán jól kifundáltad. Elválasztani az energia utánpótlásomtól és az árnyaid elé dobni, valóban egy logikus lépés lenne a részedről, ha megakarnál ölni. Csakhogy. - Emelte meg a hangját, miközben valósággal belehajolt a másik képébe.
- Egy valamiről megfeledkezel. A saját, tulajdon testem energia forrásáról. Még egy fegyvermester nélkül is - ugyan csak rövid ideig csupán - de képes vagyok helytállni bárkivel szemben is. Na persze. Amikor csak van rá mód, szeretem ezt elkerülni, lévén napokig mély álomba szenderülök utána. - Fedte fel az egyik újabb titkát. Az önelégült vigyora végül leolvadt, midőn Darcia eltolta Őt az egyik lábával.

- Oh, nem tetszik a megszólítás? Mit szólnál inkább az úrnőmhöz? - Szisztematikusan kereste a nő türelmének határait. Időközben, még a ruháiról is teljesen megfeledkezett. Ha pedig már úgy adódott, kezével végig simított a lábfejen, majd a mellkasához szorította azt.
- Darcia. A bájos kinézeted ellenére, egyike vagy a természet legnagyobb csapásainak, amivel az a halandó világot sújtotta. Tagja a hét főbűnnek, egy démon hibrid. Én pedig egy fegyver, amit démonok szolgálatára kovácsoltak. Ez a kis kalandunk pedig... unaloműzés csupán, hogy Te drága úrnőm, elégedett legyél. - Foglalta össze az elmúlt órákat, miközben megpróbált tárgyilagos maradni.

- Minek neked a felsőm? - Kérdezte felvont szemöldökkel. Legalább a ruhája alsó részét újra magáénak tudhatta, így megalkudott. Kénytelen volt.
- Tán egy újabb női praktika, amiről tudnom kéne? - Kíváncsiskodott.
- Mindegy. Fáradt vagyok. Aludni akarok. - Alighogy ezt kimondta, az ágyba teleportálta saját magát.
- Sajnálom. Amit az előbb mondtam. Lehet, hogy démon hibrid vagy, de egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek felvázoltalak. - Hagyták el bocsánat kérő szavai a száját. Maga sem értette, hogy mi késztette Őt rá, de megtette. Így legalább talán nyugodt álma lesz.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Ápr. 26 2021, 11:52
Darcia habozott a válaszadással, ezzel viszont helyt adott a fegyver végeláthatatlan csacsogásának, furkálódásának és a gúnyos megjegyzéseinek. Sőt mi több talán még az ócsárolásának is, de ez meg sem lepte hiszen rövid ismeretségük után már mindent tudott arról az Istencsapásáról akivel most egy kabinon. Sőt mi több egy ágyon osztozkodott. Erre csupán azért nem gondolt mert jelen percben az jobban lekötötte a figyelmét ahogy Avidité szinte önként ajánlotta fel neki azt, ha nem elégedett a minőségi szolgáltatásokkal sem pedig a tulajdona személyiségével akkor csak hajítsa őt bele a vízbe. Meg kell hagyni csábító ajánlat volt ez a nőnek, és az a mosoly az arcán remekül reflektált az örömre amit ugyanakkor érzett mikor a fedélzetről dobta be a pimaszt a vízbe.
-A bocsánatkérésedet elfogadom...-Hajtott fejet végül elégedetten. De mi is történt?Hiszen Avidité éppen arról tartott kiselőadást hogy ő bizony ezért a magatartásért nem fog elnézést kérni. Le Mort úrnő azonban már magával azzal, hogy mondatba foglalta a szót, és a cselekedetet melyet nem akart meglépni - már ezzel úgy vette hogy Avidité igen is elnézést kért tőle a viselkedése miatt.

-Én mindig megfeledkezek egyvalamiről, mégpedig arról az egyszerű de annál fontosabb tényről hogy ha kell ha nem te akkor is monologizálsz, magyarázol és olyan nagy büszkén ecseteled mennyi rendkívüli titkot rejt a tested. Igazándiból egész jó esti mese, sőt most hogy ezt elmondtad már csak egy kis tejecskét kérek egy pohárban a kezembe. Természetesen kecske vagy tehén tejet, jó langyosan és be is bújok vele az ágyba.-Vázolta fel a fejében és lelki szemei előtt kirajzolódott jelenetet majd egy kissé lenéző pillantást vetett Aviditére, megállt előtte a finom selyem ingben amit az imént eltulajdonított majd a két keze közé fogva amaz arcát kicsit közelebb húzta a "gyermek" fejét.-Ha meg is ölnélek a holtpontod elérése után, azt nem ilyen alantas módon tenném.Egyébként pedig, a legfontosabb dologról megfeledkezel. lehet a kard nincs nálad de közvetlenül belőlem is kinyerheted a szükséges energiát.A játékaim pedig nem szokásom eltörni.-Nyomott egy hosszú és forró csókot a homlokára, fehér fürtjei közé majd egyszerűen elengedte és az ágya felé fordult. Avidité addigra már az ágyban is lustálkodott, elégedett kölyökmacska hangokat hallatva, nyújtózkodó pózokat felvéve. Szavai miszerint csak egy kaland volt csupán? Erősen sértették a füleit és ennek a tüskés farkinca adott teljesen igazat, ahogy annak vége idegesen rezgett akár egy csörgőkígyó farka.

-A felsőd?Mert már hosszú ideje epekedtem utána.Szemmel is látható hogy nem egy hétköznapi,durva anyag.-Sétált az ágy szabad oldalára és feltérdelve a pamut és szatén síkságra, szinte hasra bukott a saját ágyában és elégedetten a teljes súlyát kifejtve a démon mellkasára borult, lábait pedig övéi közé ékelve nekisimult. Állát megtámasztotta azon és úgy nézett fel Avidité elégedetlen arcára. Szórakoztatta.-Aludjunk hát.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Kedd Ápr. 27 2021, 11:12
- Nincs mit tenni, ha egyszer a saját hangom azon aprócska hangtartomány szerves részét képezi, amely zene füleimnek. Értékelhetnéd. Elvégre. Minden egyes szó vagy mondat, amely elhagyja a számat, igencsak jelentőségteljes. Sosem nem tudhatod, hogy mit miért mondok, de biztos lehetsz benne, hogy egyszer talán még az életed is megmentheti. - Darcia élcelődésére, egy újabb - büszkeség bűnét fémjelző - monológ volt a válasza.
- Ahogy óhajtod. - A legkisebb erőfeszítés nélkül teljesítette a kívánságot. Úrnője egy-egy tenyerében, egy-egy pohár manifesztálódott. Az egyikben friss kecske, a másikban pedig szintén friss, tehén tej volt. A hőmérsékletük tökéletesen langyos volt, pont olyan, mint ahogy azt a másik elképzelte.
- Milyen kár. Ha nem ilyen precízen fogalmaztad volna meg a kívánságodat, akkor úgy intéztem volna, hogy a tej beborítsa a testedet. - Az újabb megjegyzése pedig Hircine-t idézte.
- Gratulálok. Így kell elrontani valaki másnak a szórakozását. - Hogy pontosan mire gondolt, azt nem árulta el, de sejteni lehetett, hogy valami pajzán gondolat ütött szöget a fejében.
- Mi ez a tekintet? - Kérdezte az előtte megtorpanó Úrnőjétől. Talán bárki mást megölt volna ezért, de Darcia-t ez a tekintet még egyfajta csáberővel is felruházta.
- Milyen fondorlatos. Csak nem azért dobtad a kardot a vízbe, hogy kénytelen legyek közvetlenül belőled táplálkozni? - Ha nem a falánkság bűnéről lett volna szó, ez felért volna egy öngyilkossággal is.
- Még mindig játékszerként tekintesz rám? - Kérdezte meg az egyértelműt.  
- Jó szemed van. Való igaz. A ruhám nem közönséges módon készült és nem is közönséges anyagokból. Ha szeretnél hasonlókat... csak kérned kell. Az életenergia amelyet a kívánság teljesítéséért cserébe megkapok, méltó kompenzáció. - Elmosolyodott. Úgy érezte, hogy Darcia-val megfogta az Isten lábát. Egy soha ki nem apadó életenergia forrás. Ez volt számára Ő. Többek között.
Tekintetével végig követte Darcia-t, ahogy az az ágy szabad részéhez sétál és elfoglalja helyét, nem is akárhogy.
- Hát persze. Csak nyugodtan. Szolgáld ki magad. - Jegyezte meg szarkasztikusan. Természetesen nem volt ellenére a dolog, sőt... Csak az engedélykérést hiányolta. Végül be kellett látnia, hogy ez Darcia ágya és technikailag Ő is az övé.
A nő súlya elhanyagolható volt, hisz Avidité bár nem volt akkora, mint Hakuryuu, erősebb fizikuma volt, mint azt bárki gondolta volna. Egyszer csak egy váratlan dolog került a tenyerébe. Úrnője succubus-szerű farkincája. Óhatatlanul is játszadozni kezdett vele. Végig simított rajta újra és újra, az aprócska tüskék végét birizgálta, a farkinca tövét pedig vakargatni kezdte, mint egy macskának.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Kedd Ápr. 27 2021, 11:50
-Oh igen, ez most pontosan úgy hangzik a te szádból mintha egy több tonnás vérmes napsárkány lehelte volna az arcomba a szavakat.Már csak a megszámlálhatatlan tetemek összeaszott aromája hiányzik belőle. Bocsáss meg nekem Haku- upsz, vagyis Avidité hogy ilyen mértéket öltött a pofátlanságom!-Le se tagadhatta volna, élvezettel tett újabb és újabb kedvére nem való megjegyzést, s hívta úgy ahogy az eredeti génállományát is ismerték. Darcia számára néha napján még mindig csak egy olcsó utánzata volt azon kettőnek, akikből Aviditét alkotó tudósok csipegettek. Felelőtlenül ugyan de hatásosan.
-Te fecsegsz túl sokat, így hát azt hiszem éppen ideje volt annak hogy jól megfontoltan kívánjak tőled. Mert valljuk be se neked se az ágyamnak nem tett volna jót az a tejtenger, amivel elárasztottad volna a hajókabint. Lehet még a kis ladikunk is megbillent volna, és felborul ez a szerencsétlen szállítmányozó "szajka".-Kóstolt bele a jobb kezébe nyomott pohár tartalmába, majd nagyot hümmögve és elégedetten búgva tette le a kiüresedett poharat, ezután pedig a másik fenekére tekintett.
Végül csak két pohár maradt, halvány tejfátyollal azoknak peremén ahol Darcia ajkai is pihentek nemrég. Ezeket eltette, majd tejbajszosan, kissé figyelmetlenül helyezkedett el a fent említett módon, Avidité mellkasán. Ez így volt kellemes, de mielőtt fejet hajthatott volna a homokember előtt a a ficánkoló farkincát megpróbálta kellő óvatossággal elhelyezni.
-Meglehet hogy szívtelen egy hárpiának, minotaurusznak és miegymásnak tartasz de azt hiszem azt nem tudod rólam, hogy szeretek személyesen gondoskodni a tulajdonom étkeztetéséről.Te pedig nem játékszer, inkább egy számomra fontos kismacska vagy akiről gondoskodnom kell mert önmaga képtelen rá.-Duruzsolta amaz arcába a vékony fehér sávval felső ajkai felett, majd végignyalt azokon de elég ügyetlenül ahhoz hogy ne jöjjön le a kecsketej maradéka.
-Akkor meglehet kívánnom kellene ezzel az anyaggal egy köntöst, abból úgy is roppant kevés van és a legtöbb túl durva a bőrömnek.-Töprengett el hirtelen, gyermeteg fellángolással azon hogy vajon hogyan is kellene megfogalmaznia a kérdést. Nem szeretett volna Avidité portréjával a hátán járni is kelni a birtokon. A kis fantáziálás egészen kizökkentette a valóságból, a figyelme lelankadt és a fiú talán ezért lehetett olyan szerencsés, hogy egy reflexszerű bökés nélkül megúszta a méltatlan markolászást, simogatást és dörzsölést. Pupillái kitágultak akár egy játékra kész kismacskának, az ajkai remegni kezdtek és a méltóságteljesen összetekeredett és pihenő farkinca szinte rezonálni kezdett. Darcia teste, hasonló remegés és apró rángás áldozatává vált.
-Mi, mi mi?!Ne.. ne, ne nyúlj oda!Ahhoz végképp ne nyúlj!- Nyöszörögte felajzott macskaként, már már nyávogva.
-Fejezd be, engedd el... Húzogatod az oroszlán farkát... bajszát...-Harapott bele erélyesen Avidité ingének finom gallérjába, ezzel belekenve a maradék kis tejecskét is.-Nem engedtem meg... Egek!Luciferre.. fejezd beee!
A teste erről szavaival ellentétben persze másképpen számolt be.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Szer. Ápr. 28 2021, 10:58
- Csak tájékoztatásul közlöm, hogy kevés dolog képes úgy felbosszantani, mintha azon két személy - akikből alkottak - és köztem, hasonlóságot vonnak. De te ezt új szintre emelted. Személyesen, vele azonosítottál. Ha nem tudnám, hogy nem vagy ostoba, talán még el is engedném a fülem mellett. De mi a helyzet a tisztelettel? - Nem volt meglepődve. Tudta, hogy Darcia-tól semmi olyasmire nem számíthat. De még ha szeretett Úrnőjéről is volt szó, nem fog mindent eltűrni neki.
- Idő kérdése csupán. Mikor lankad a figyelmed vagy csak egy adott pillanat hevében egy kevésbé precízen megfogalmazott óhajjal fordulsz hozzám. - Ez talán egy kihívással is felért a részéről. Ilyen módon talán Ő is örömét lelheti egy-egy kívánság teljesítésében. Elvégre, hol abban a poén, ha mindig pontról pontról követi Darcia utasításait?
- Egyébiránt. Nincs kívánság amelyet egy másik ne hozhatna helyre. Tegyük fel, hogy a hajó felborul és elsüllyed. Csak kívánnod kell egy újat. Ha már itt tartunk. Ez az egész hajós kiruccanás felesleges. Elég lett volna az áru elteleportálását kívánnod a megfelelő helyre. - Világított rá egy fontos tényre. Bár az is érthető volt, hogy a nő nem mindenben akart Ő rá támaszkodni. Lévén a végén még túlságosan is elkényelmesedhetne.
- Kis macska? Darcia. A szörnyeteghez beszélsz aki pokollá teheti az életed. De értékelem az igyekezeted. Kérlek, gondoskodj továbbra is az étkeztetésemről. - Úgy tűnt, mintha Avidité immunis lett volna az ilyen csipkelődésekre és csak Hakuryuu / Hircine párosa voltak számára érzékeny témák.
- Oooh... Milyen érdekes felfedezés. Ki gondolta volna, hogy a démoni farkincád ennyire érzékeny? - Az arcán egy sejtelmes, gonosz mosoly jelent meg. Mint egy kisgyermek, aki megtalálta a világ legizgalmasabb játékát. Mi tagadás. Neki ez volt az. És most már, semmi esetre sem mondott volna le róla. Nem, hiszen még csak most kezdett bele.
- Mi az, mi a baj Úrnőm? Rád sem ismerek. Nem vall rád, hogy egymásután többször is megismétled a parancsodat. Ráadásul... Ilyen bájos hangszínen! - Le sem tagadhatta volna, hogy kedvére való volt a helyzet. Darcia kiszolgáltatottsága csak még inkább felbátorította Őt. Na nem mintha eddig is híján lett volna bátorságnak. Egyik kezével tölcsér alakot formált az imádott farkinca körül és többször végig simított rajta. Elejétől a végéig. Gyengéden. Tenyerének puha kis párnái borzolták a vékonyka kis bőrréteget.
- Mit mondtál? Sajnálom, de nem értek macskául. Tudom már. Ha azt szeretnéd, hogy abbahagyjam... Könyörögj. Szánalmas rimánkodásod talán meghallgattatik. Vagy nem. Akárhogy is. Erőszakot is alkalmazhatsz, hogy véget vess a testedet és lelkedet ért sérelmeknek. - Az élcelődés közben egyre jobban és jobban belemerült a kis játékába. A farkincán helyet foglaló számos tüskét egyesével kezdte el birizgálni, cirógatni, masszírozni.
- Nem. Nem fogsz te semmi ilyesmit tenni. Mert kedvedre való. Élvezed, Te piszkos kis démon. <3 - Szabad kezével belemarkolt a nő fedetlen, igencsak formás hátsó felébe és a megfelelő erőt kifejtve húzta Őt feljebb magán. Így most már gond nélkül rá tudott tapadni az ajkaira a sajátjaival. Ha volt rajtuk még tej, akkor azt most maradéktalanul leszopogatta róluk.
- Igen. Ez a tej valóban fenséges. Ahogy az a mágiámtól elvárható. - Ekkor váratlanul lerakta maga mellé Darcia farkincáját. Elengedte. A tekintete pedig üvegessé vált.
- Most már aludhatunk. - Jelentette ki és már hunyta is le a szemeit. Avidité a teljesség igényével viszonozta a korábbiakat. Felcsigázta Úrnőjét, hogy végül aztán magára hagyja azt a vágy tűzétől égve.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szer. Ápr. 28 2021, 23:24
-Bocsáss meg, de azt hittem neked ez megtiszteltetés, hogy valaki olyanra hasonlíthatsz mint Hircine és Haku. Elvégre, nélkülük te sem léteznél vagy egy egyszerű kis értéktelen senki lennél, semmi több.-Feszegette a határokat továbbra is, miközben a hajót alkotó falemezek apró rései között az összesűrűsödött levegő eső és vihar illatát hintette el a szobában.
-Idő kérdése és ha tovább feszegeted a határokat és húzod az én gyenge idegeimet akkor sokkal többet fogsz veszteni mint egy kifogyhatatlan energiaforrás... Avidité.-Morogta kissé veszélyezettebben miközben egy széllökéstől felkorbácsolt hullám nagyot dobott a hajón, ezzel kissé felrázva az utasait.
-Nincs mit helyrehozni ah minden kívánságomat kellő képen megfogalmazok, ahhoz hogy ne legyél képes arra hogy kiforgasd a szavaimat és valami őrültséget adj a kértek helyett.-Csikorgatta fogait, mire szemfogai szinte fájdalmasan roppantak egyet ezzel egy apró kalciumtól telt darabkát le is törve. Ez azonban más miatt is történt, ugyanis mikor a fiú a neves tüskés farkincához nyúlt a démon arca mimikát váltott, meghajlott gerince egy ernyedt c vonalban és remegő lábakkal meredt az előtte lévő kiugró kulcscsontokra.
A bárónő tehetetlen volt míg a mocskos kis kezek azt a bizonyos érzékeny gócpontoktól tarkított nyúlványt markolászta, simogatta és jobban belegondolva valósággal izgatta.
Ennek tetőpontja a két kéz volt mely aí formás idomokhoz kapott, majd a hegyes kis fogaival és ajkai borításával kisajátította a puha ajkakat, azokról lenyalintotta és szopogatta a megpihent tejcseppeket, majd elégedetten hümmögve elhajolt. A nő már csak akkor tért észhez, mikor a démon elengedte azokat és üveges tekintettel szabadon eresztette gazdáját.
-Nem vagyok macska, nem nyávogtam.. ez egy vérig hatoló sértés volt, azonnal vond vi-- Mi az hogy menjünk aludni?!-Hördült fel Darcia, majd keze ökölbe szorult. A várható horog helyett azonban, és Istenes, erejét magába foglaló pofon jutott ki a hibridnek. Még a vak is látta, ahogy a finom tenyér körül azonnal bevörösödik a bőr.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Pént. Ápr. 30 2021, 11:00
- Bele sem gondolsz, hogy mekkora súlya vannak a szavaknak amelyek elhagyják a szádat. Te neked, akinek igazi édesanyja és édesapja van, nem értheted. Ha Ő hozzájuk hasonlítanak, érezhetsz büszkeséget és szégyent egyaránt. De én... Nekem nincs ilyen. Nekem csak a tudat van, hogy két, idegen személy darabjaiból tákoltak össze. Mindenki azt érezteti velem, hogy én mindössze csak egy másod hegedűs vagyok utánuk. Sőt, még hálás is lehetek nekik, hogy egyáltalán életben vagyok. - Magyarázta és közben megpróbálta megőrizni a korábbi közömbös hangszínét.
- Az a taknyos kis Lunaris is megmondta. Na nem mintha érdekelne. De ha valaki gúnyolódik rajtam, azt megölöm. Így helyes, nem igaz? És miután Hakuryuu-t és Hircine-t is legyőzöm, többé már nem leszek az árnyékuk. Balszerencsémre, úgy teremtettek, hogy erre egyedül képtelen legyek. A segítségedre szorulok. Cserébe. Minden vágyadat teljesítem. - Az utolsó sorokat úgy mondta, hogy közben mélyen Darcia szemeibe nézett. Nyomatékosította: Ő most halálosan komoly volt.
- Ez esetben jobban teszed, ha a gyenge idegeidet megedzed. Mert a java még hátra van. Ne érts félre. Nem célom, hogy mi kettőnk kapcsolata idő előtt véget érjen, ahogy az sem, hogy hirtelen felindulásból megölj engem. Csak egyszerűen... - Tenyerével eltakarta az arcát és egy ördögi kuncogást hallatott.
- Nem tudok betelni azzal, amikor morcos vagy. <3 - A szadizmusra való hajlamát nem volt kérdéses, hogy Hircine-től örökölte.
- Jó ~ jó ~ helyes. Fontold csak meg jól minden kívánságodat. Egyébként tudtad? Ámbár lehet erről korábban kellett volna szólnom, de hát olyan egyértelmű volt, hogy gondoltam tisztában vagy vele. Minél precízebben fogalmazol meg egy adott kívánságot, az eredmény annál hatásosabb lesz. Például. "Kérek egy kardot", "Kérek egy éles kardot", "Kérek egy éles kardot, amely sárkányokat vág ketté". Érted mire gondolok? - Kacsintott rá.
Az, hogy a pofon meglepte Avidité-t, egy erős túlzás lett volna mondani. Nagyot csattant és csípte is rendesen a démon hibrid makulátlan arcbőrét. A vörös pír, hamarosan be is kebelezte a szóban forgó területet.
- Darcia. - Kezdte komoran, majd elmosolyodott.
- Ez nagyon édes volt. - Egyik kezével gyengéden a nő arcára simított.
- Rendben van. Elég nyomatékosan a tudtomra adtad, hogy nincs itt az ideje az alvásnak. - A másik, szabad kezével végig simított a másik derekán, céltudatosan haladt egyre lentebb és lentebb, végül pedig már a kisasszony combjának belső részét cirógatta.
- Ha jól sejtem, itt az aranyat érő lehetőség, hogy bocsánatodért esdekeljek mind szavakkal, mind pedig tettekkel <3.
Avidité
Avidité
Nyomok :
51
Vándorlás kezdete :
2020. May. 31.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Május 01 2021, 00:34
-Oh, valóban?Nos de, de belegondolok, de te ahelyett hogy elengednéd azt a tényt miszerint két idegen DNSéből raktak össze. Te inkább fújtatsz, szitkozódsz és a saját sérelmeidet vetíted ki rám, fújtatsz és tombolsz. Van hogy porig alázol, és te beszélsz arról hogy mi milyen érzés?Ezekig a szavakig, amiket most elmondtál nekem. Egész idáig némán hallgattam, ahogy nap mint nap megalázol, sértegetsz és gúnynevekkel illetsz. Minden nap érezteted velem, hogy csupán egy egyszerű kelléke vagyok az életednek. Mindezek után mégis nekem kellene együtt éreznem veled, holott te magad sem tudsz rólam semmit...-Felelte kissé hangszínhez kötötten, fojtott és megaláztatástól terhes hangsúllyal. Elvesztette ebben a pillanatban azt a démoni hévet, dac és önteltség csírájának igéző báját. Egy kislány sértettségével, fájdalmas hangfekvésével förmedt rá a démonra. Talán még egy könnycseppet is elmorzsolt, miután agyaraival kissé mohón beleharapott saját ajkába és ezzel feltépte azt.
-Minden vágyamat mi? Mindenből te szerzed meg a hasznot, nekem ebből az egészből annyi hasznom van, hogy nem vagyok kereskedelmi vagy épp kalandos útjaimon egyedül... De te Avidité, azonnal tovalibbennél ha egy hatalmasabb entitás, egy valódi Isten vagy épp Istennő lépne eléd... A hamvaimba taposnál, és elfeledvén minden segítségemet, talán néhanapján érthetetlen gondoskodásomat. készakarva szálnál valaki más vállára, hogy folytathasd a bosszú-hadjáratod...-Idegeire tett megjegyzését már el is engedte, tekintete azonban szikrákat szórt végül pedig bosszúsan felszisszent és elfordította tekintetét.
A fiú tovább feszegette a határokat, tudatosította a bárónővel hogy élvezettel hergeli és bosszantja bár ez nem volt titok, mégis másképp hangzott az ő szájából mint akkor mikor csak Darcia feltételezte ezt tudat alatt. Az pedig hogy elmagyarázta neki, mikén és hogyan kellene kívánnia csak még nagyobb olaj volt a tűzre. Az első pofont pedig már követte is volna egy másik, mikor a keze más utat talált magának.
A nő testének minden egyes idege és izma megfeszült, ajkait beharapta majd a sápatag bőrön égő vöröses árnyalattal egészen lehajolt a tenyerének lenyomatával kidekorált orcához. Így suttogott rá az izzó felszínre:
-Nem tudsz megbékíteni...-
--Mordult fel zsörtölődve, majd a karok melyek eddig a hibrid vállai felett ékelődtek a matracba, most megrogytak így amaz szinte rongybabaként omlott a férfi testére. Még farkincája is rezzenéstelenül pihent Avidité jobb lábszárán.-Gyűlöllek... <3-Motyogta alig kivehetően, majd sebes ajkait a pimaszabbakra tapasztotta és karjaival lassan átnyúlt Avidité tarkója alatt, így ernyedten átölelve azt.
Darcia le Mort
Darcia le Mort
Nyomok :
62
Vándorlás kezdete :
2020. Sep. 06.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Világunk :: Lidércvölgy-